Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-03 / 101. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 3. Vélemény És háttér 7 A brit lakosság ma már a társadalmi egyenlőtlenséget tartja a legsúlyosabb problémának Két május elseje Ha lehet hinni a hírügynökségi beszámolóknak, a moszkvai Vörös téren százezren ünnepelték május elsejét. A felvonulást először rendezték meg a Szovjetunió 1991-es felbomlása óta, a jelek szerint nagy közérdeklődés mellett. RAVASZ ÁBEL Egy május elseje a Vörös téren nyilván erős szimbólum, újabb jele, hogy a megújuló nagyhatalmi státuszt, amit Putyin elnök katonák bakancsával épít, szimbólumokkal is meg kívánja erősíteni. Az egész persze blöff, mint a téren lévő GUM áruház felújított homlokzata mögötti kongó üresség. Az oroszok katonai ereje töredéke a NATO-énak, gazdasági ereje az EU vagy az USA mellett is eltörpül, Kínáról, Indiáról és Japánról nem is beszélve. De a „népnek” kell a szimbolikus azonosulás, a nagyság emlékének felidézése. Itt tartunk ma: a hidegháború után huszonöt évvel keleten ismét birodalom épül, de Marxot para- frazálva, ami először tragédia volt, az ma csak bohózat. Az új birodalom az előzőt egyszerre tagadja és irigyli, szimbólumait tükörfordítva használja újra. Egy másik május elseje New Yorkban. A város nem áll meg, csak a reggeli eső lassítja le kissé. Bár maga május elseje egy 1886- os amerikai (chicagói) munkásrendőr összecsapásra való megemlékezésként indult, az USA- ban nem munkaszüneti nap. Van helyette Labor Day („a munka napja”) szeptember első hétfőjén. Szanitizált, a szocialista mozgalmi jellegétől megfosztott, mobilizálásra alkalmatlan ünnep, ebben a városban az egyes etnikai közösségek zenéstáncos felvonulásainak sorával színesítve. Az egyetemek környékén viszont idén szórólapokat osztottak, Thomas Piketty francia közgazdász Tőke a huszonegyedik században című könyvéből vett idézetekkel. Piketty munkáját idén fordították angolra, és hatalmas népszerűségnek örvend. Tézise szerint a kapitalizmus rendszerszinten termeli ki az egyenlőtlenségeket, sőt fokozza azokat, amíg a társadalom szövete szét nem fes- lik. Az egész rendszer erőteljes léptekkel halad a benne rejlő ellentmondások kiteljesedése felé. Az angolszász közegben most mindenki Pikettyről beszél, az egyenlőtlenség megérkezett a közbeszéd homlokterébe. A kapitalizmus kitermelte a saját ultraelitjeit, amelyek a rendelkezésükre álló erőforrásokat az egyenlőtlenségek ideologizálá- sára, a tömegek meggyőzésére fordítják - nem is sikertelenül. Piketty könyve azonban most legalábbis egy időre - lehetetlenné tette a kérdés ignorálását. A korszellem egyébként is a gazdasági egyenlőtlenségek súlyának felismerése felé halad: egy friss brit felmérés szerint például az Egyesült Királyság lakói ma már pont a társadalmi egyenlőtlenségeket tartják a legfontosabb problémának, megelőzi például a bevándorlást, az európai integrációt vagy a szociális ellátórendszer kérdéseit. így (nem) ünnepli május elsejét ez a két város: Moszkva mindent megtesz, hogy birodalmi fővárosnak tűnjön, miközben valójában már nem az, New York pedig május elseje agyon- hallgatásával az USA-ban növekvő egyenlőtlenség jellegét leplezi el. A főtereken posztszocialista és csúcskapitalista szimbolika - a jobb társadalmi integrációról. Amiről végül is ez a nap szólna, csak a mellékutcákban esikszó. FIAM, TE IS ^ ROBERT VAGY ÉS SZINTÉN KA TOLIKUS. Bezák érsek levele a kormányfőhöz (Cartoonizer/Fotó: TASR) fpj IJgrf* i M l A távolmaradók jelentős hányada azt üzente: impotensek vagytok ti is, ott az ellenzékben A magyar Guardiola NAGY IVÁN ZSOLT Fél-e a magyar? - tettem fel ugyanitt a kérdést pár hete, a magyarországi választás előtt, mostanra meg tudjuk a választ: nem fél. Az alapállás ugyebár az volt akkoriban, hogy a közvélemény-kutatások akkora Fidesz- előnyt mutattak, amely sokakban felvetette a kérdést: vajon őszintén vallanak-e az emberek, ha kérdezőbiztosoknak értékelik a második Orbán-kormányt. Aztán az eredmény azt mutatta, igen, ez van, a szavazatukat leadó magyarok több mint 44 százaléka elégedett azzal, ami itt történt. Lehet erre mondani, hogy az újabb parlamenti kétharmad mindössze a voksolásra jogosultak 27 százalékának támogatását jelenti, és a távol maradók (vagy egy részük) éppen ezzel foglaltak állást, de ez gyenge próbálkozás. A hiányzók demokratákként megtehették, hogy nem szavazással tiltakoznak, de akkor demokratákként el kell fogadniuk azt is, amit a voksolók többsége eldöntött. Akár tetszik,,akár nem. Egyébként meg távolról sem igaz, hogy ez a választás csak a Fideszről szólt és a nem szavazók Orbán rendszerére mondtak nemet. Legalább annyira szólt az ellenzékről. Ha voltak ún. protestsza- vazatok, akkor azok egy része a Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány- bárki más kombónak is szóltak. A távolmaradók jelentős hányada azt üzente: impotensek és inkompetensek vagytok ti is, ott az ellenzékben, húzzatok a.... (tetszés szerint kitöltendő), én akkor se megyek rátok szavazni, ha utálom Orbánt. Szóval a magyar nem fél. Nem biztos, hogy tetszik neki mindaz, amit lát, tapasztal, de el tudja fogadni. Azon pedig lehet vitatkozni, hogy jó-e az, ha a magyarok elfogadják Orbán Viktor országirányítási felfogását, de tulajdonképpen fölösleges - a népet leváltani ugyebár nem lehet. Főleg azért, mert az embereket elsősorban a látható eredmények érdeklik. Amíg ezek jönnek, tulajdonképpen a csúnya játék sem annyira zavaró. Kicsit olyan ez - e héten talán elmegy a párhuzam -, mint Pép Guardiola esete. A futballhoz kevésbé értőknek: a spanyol exfocista a Barcelona trénereként kifejlesztett egy eredménycentrikus, ám futballgyil- kos taktikát, amivel mindent megnyertek, ami nyerhető. Utána ugyanezt próbálta megvalósítani a Bayem Münchennél, működött is, jöttek a rekordok, jöttek a dicsőítések, aztán kedd este otthon kaptak ki nagyon csúnyán, és az addig eredményekkel elfojtott Guar- diola-frusztráció úgy robbant, mint egy atombomba. Orbán Viktor egyszer azt jósolta, lesz még az országban „Orbán-takarodjozás”. Talán már négy év múltán várta, de megúszta, mint Guardiola Barcelonában, ahonnan hősként távozott. De nincs kétség, lesz ilyen: főleg ha valaki tud jobbat mutatni. De ilyen egyelőre széles e hazában senki, de tényleg senki nincs. Nem a magyar fél tehát, hanem az ellenzék ostoba-nagyon! A szerző magyarországi publicista KOMMENTAR Tankok helyett IMF MOLNÁR IVÁN Vlagyimir Putyin nevetve dőlhet hátra. Az orosz elnöknek ezután valószínűleg a kisujját se kell mozdítania, hogy Ukrajna az orosz befolyási övezetben maradjon. Az orosz hadsereg helyett mindent elvégez az a fanatikus neoliberálisokból álló szervezet, amelyet Nemzetközi Valutaalap (IMF) néven ismer a világ. Az IMF végrehajtó tanácsa a héten 17 milliárd dolláros hitelcsomagot hagyott jóvá Ukrajnának, a hangzatos nyilatkozat szerint a „segéllyel” az ország pénzügyi stabüizálását és a tartós gazdasági növekedés alapjainak megteremtését szeretnék elérni. A hitelnek köszönhetően ugyan sikerülhet elkerülni az államcsődöt - legalábbis egy időre -, mindez azonban nem lesz ingyen. Egyrészt a kölcsönből Ukrajnának olyan hitelt kell törlesztenie, amellyel a Valutaalapnak tartozik, vagyis a pénz egy része eleve visszavándorol az IMF kasszájába. Ennél is rosszabb azonban, hogy a hitelért cserébe az országnak fájdalmas megszorító intézkedéseket kell végrehajtania. Ha az ukrán kormány elfogadja az IMF feltételeit, az állami alkalmazottak tömeges elbocsátásokra számíthatnak, az egyébként is az egekbe szökő energiaárak még tovább nőhetnek, emelnék az adókat is, miközben a minimálbért befagyasztanák. Az energiaárak már most elviselhetetlenek az ukránok számára. Az oroszok ezer köbméter gázért nyolc éve még csak 95 dollárt kértek Ukrajnától, ma már458-at, miközben még a gazdagabb nyugat-európai országok is csak382 dollárt fizetnek. Ennél is rosszabb a helyzet a fizetésekkel. Az átlagos havi nominálbér Ukraj nában az ország statisztikai hivatala szerint az idei első negyedévben 3169 hrivnya volt, ez 201 eurónak felel meg. Összehasonlításképpen: a szlovák bruttó átlagbér az uniós statisztika szerint tavaly 835 euró volt. Ezek az adatok ugyanakkor csak az átlagot jelzik, vagyis ahogy Szlovákiában az említett átlagbér az emberekjelentős részének elérhetetlen álom, ugyanúgy Ukrajnában is az emberek nagy része még 201 eurónál is kevesebbet visz haza. Ilyen helyzetben nem nehéz elképzelni, hogy az IMF által „reformok” álnéven szorgalmazott brutális megszorítások milyen hatással lennének az ukrán családokra. Az ukránok többsége az idei változásokat követően egy Oroszországtól független, a nyugati integráció felé nyitott, gazdaságilag gyarapodó Ukrajnáról álmodott. Ha ehelyett elviselhetetlen adó- és rezsiemelés, az egyébként is alacsony fizetések befagyasztása és tömeges elbocsátásjön, az teljes kiábrándultsághoz vezet. A közhangulat rendkívül gyorsan változhat, így nagyon is elképzelhető, hogy akik eddig független Ukrajnáról álmodtak, sírva könyörögnek majd az oroszoknak. Putyinnak ezután csak egy feladata maradt: küldhet egy nagy csokor rózsát Christine Lagar- de-nak, az IMF vezérigazgatójának. Cserébe egy akkora országért, mint Ukrajna, igazán nem nagy áldozat. FIGYELŐ A miniszter színre lép A Maiina Hedvig ügynek mindig is több köze volt a politikához, mint az igazságszolgáltatáshoz - írta a Sme vendégkommentátora, Juraj Hrabko a Hedvig melletti szimpátiatüntetés kapcsán, felelevenítve, hogyan avatkozott bele a nyomozásba rögtön az elején Robert Fico kormányfő és Robert Kali- ňák belügyminiszer („A támadás minden kétséget kizáróan nem történt meg” - Kaliňák). A szerdai szimpátiatüntetés kapcsán az új főügyész és már a külügyminiszter is politikai nyilatkozattal szállt be a közel nyolc éve húzódó ügybe - mutat rá a szerző. „Felszólítom a politikusokat és a különféle szervezeteket, hogy tartózkodjanak a büntetőeljárás bárminemű kommentálástól. A vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról a bíróság dönt, ezért mindennemű nyilvános állásfoglalást ebben az ügyben a bíróság befolyásolásának és megfélemlítésének tekintünk” - jelentette ki Jaromír Čižnár főügyész, akit „szinte” a Smer tagjának lehet tekinteni. Nos, nem sok jóval kecsegtet, ha maga a főügyész jósolja a nyilvánosságnak, hogy a bíróság befolyásolható és megfélemlíthető. Čižnár megnyilvánulásának mi más értelme lenne, hiszen egy bírósági eljárásról szabad országban mindenki azt gondol, amit akar. Míg a főügyész a szólásszabadsághoz való jogot kérdőjelezte meg, Miroslav Lajčák külügyminiszter a szabad gyülekezéshez való jogot, a tüntetés napját és helyszínét kifogásolva. Merthogy a Nemzeti Színházban a kormány éppen akkor ünnepelte az uniós csatlakozás tizedik évfordulóját. Nem tudjuk, hol tanulták mindezt, de az Európai Unióban, amit most ünnepelnek, nem tanulhatták - írja a Sme. (ú)
