Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-15 / 110. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 15. Vélemény és háttér 7 Ha Biszku Béla nem ül kamera elé, talán bíróság elé sem került volna soha Magyarország jobban teljesít Ezúttal valóban jobban teljesít. Biszku Béla öt és fél évet kapott, ám az ügy paradoxona, hogy csak egy véletlen folytán bukott le. Nálunk továbbra is érvényes: a komcsik közül senki sem ült. MÓZES SZABOLCS A hír: Biszku Béla öt és fél év börtönbüntetést kapott. Az ok: belügyminiszterként személyesen felelős volt az 1956-os forradalom leverése után elkövetett megtorló akciókért. Pont. Végre. Valakit leültettek a kommunista rezsimben elkövetett bűnökért. Valakit, aki nem egy rendszer közkatonája volt, hanem a hierarchia csúcsán állt, kitervelt, működtetett, számon kért, büntetett. 25 évvel a rendszerváltás után kicsit későinek tűnik, ám jobb későn, mint soha. Mielőtt elkezdenénk dicsérni a magyar bűnüldöző és igazságszolgáltató szerveket, gyorsan szögezzük le: Biszkut azért csak 2014-ben, 93 éves korában ítélték el, mert korábban két évtizedig senkit sem érdekelt, hogy mi van vele. Senkit. Se rendőrt, se ügyészt, se bírát. Él-e, hal-e, felelősségre vonható-e? Élt magának vígan, feltételezhetően szép kis nyugdíjából - elvégre évekig miniszter volt -, mígnem 2010-ben két amatőr filmes felkereste, s egy trükkel rávették, hogy üljön le a kamera elé és meséljen. Biszku pedig volt annyira hiú, hogy kötélnek állt. Ez lett a veszte. A dokumentumfilm megjelenése után a politika és a sajtó felkapta és folyamatosan napirenden tartotta az ügyet, aminek eredményeként két napja első fokon elítélték a volt belügyminisztert. Nem azért, amit a filmben mondott, hanem amiatt, amit miniszterként tett. Magyarán: 2010 előtt senkit sem érdekelt, hogy egy bűnöző szabadon mozoghat az országban, a kommunista rendszerben elkövetett súlyos bűneiért 2010 előtt senkit sem érdekelt, hogy egy bűnöző vígan él Magyar- országon, feltehetően szép kis nyugdíjából. nem felelt. Ahogy fentebb írtuk, jobb későn, mint soha. Na, és akkor hol tartunk mi? Ehhez képest sehol. Gustáv Husák „gyorsan” meghalt, két évvel a bársonyos forradalom után temették - egyetlen büntetése a kommunista pártból való 1990-es kitiltása volt. Temetésén ad absurdum a rendszerváltó Ján Čarnogurský is megjelent (szlovák kormányfőként úgy érezte, egy volt szlovák kvázi-miniszterelnököt el kell kísérnie utolsó útján). Vasiľ Bilak 25 évet adott az igazságszolgáltatásnak, hogy megbüntesse a szovjet csapatok behívásáért és a normalizá- ció éveiben elkövetett gaztetteiért. A szóéiban lenyúlt villában hunyt el idén februárban. Alojz Lorencet, a kommunista állambiztonság utolsó főnökét a csehek elítélték, ám ő lelépett Szlovákiába - itt is folyt ellene eljárás, ám azt leállították - Lo- renc a mai napig nem ül. Tanulság? Nincs. Csak a konstatálás: elmaradt a felelősségre vonás. A dolognak ez a része nagyon el lett rontva 1989 után. JEGYZET így lettem hullarabló PUHA JÓZSEF H Egy elismert, ma már nyugdíjas kolléga az egyetemen azt tanította a leendő újságíróknak, hogyan adjanak címet a portékájuknak. Ennek jelentősége azóta tovább nőtt, a hír- és ilyenolyan portálok elszaporodásával még fontosabb szerepet kapott a cím javarészt az határozza meg, hányán olvassák el az írást. Az elmúlt években azonban átestünk a ló túlsó oldalára. Ma már - állítólag - a címnek a tartalmat sem kell tükröznie. Megmosolyogtuk, amikor egy magyarországi hetilap fricskával kínálta az adott számát, még az ezredforduló előtt. „A művésznőt elrabolták az ufók?” - olvastuk a címlapon. Az újságíró a kimerítő interjú végén kérdezett rá erre. „Nem” - hangzott az egyszavas válasz. Mostanában csak kínunkban nevetünk. 2001-ben, amikor az egyik, időközben megszűnt havilapunk Sinkovits Imre halálát a „Meghalt Törpapa” címmel hozta, azt hittük, ez csupán egy újságíró baklövése. A fene sem gondolta, hogy ez lesz az általános. Összegyűjtöttem néhány vezető magyarországi hírportál címeit az elmúlt hetekből. „Elhunyt Szabó Zsófi apukája” - ezzel tudatták az olvasókkal, hogy meghalt Szabó Gyula Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze. „Földhöz vágná a gyerekét” - az írás arról szólt, hogy a valóságshow szereplője utálja azt a játékbabát, amellyel úgy kellene törődnie, mintha élne. Olyan is akadt, amikor figyelmeztetni kellett a „kollégát”, hogy hibás a cím. „Luxushotel lett a kifuserált repülőből”. Az elfuserált és a kiszuperált szóból alkotott újat. Az egyik szlovák bulvárlap előszeretettel foglalkozik fiatalok tragédiájával. Talán önök is észrevették, hogy minden olyan harmincöt év alattit, aki életét veszti, csodaszépnek nevez, mintha a jóisten csak a szépeket hívná magához. De fiatalon tulajdonképpen mindenki szép. Amikor nyolc év elteltével újból találkoztam alapiskolás osztálytársaimmal, az emlékeimben csúnyácskán élő lányok is szépek voltak. És most jön a meglepetés jegyzetem apropója: az egymást érő médiaiskolák többségében nem, vagy csak érintőlegesen foglalkoznak a címválasztással. Az egyik „szakmabeli” oktató szerint erre ma már nincsenek szabályok. Ha így van is, a valódi újságírók biztosan nem értenek egyet vele, mert ahol nincsenek szabályok, ott a káosz uralkodik el. KOMMENTÁR Tartós tanácstalanság KOCUR LÁSZLÓ Lemond párttisztségéről, az SDKÚ alelnöki posztjáról Martin Fedor. Nem indul többet az SaS elnöki székéért Richard Sulik. Két hír tegnapról és tegnapelőttről. Újabb ceruzavonások a hazai jobboldal válságához. Martin Fedor középkáderként kezdte a pártban. Az első Dzurinda-kormányban Juraj Liška lemondása után rövid ideig betölthette a védelmi miniszteri tisztséget. Radičová kormányában nem kapott szerepet. Relatíve fiatal kora ellenére nem tekinthető kezdő politikusnak, hiszen már 1998-ban a kormányfő irodavezetője volt. Talán azért, mert a közérdeklődés perifériáján levő védelempolitikai kérdésekkel foglalkozott, sosem sikerült igazán a középpontba kerülnie. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a legutóbbi, 2012-es parlamenti választások során csak 11 435 preferenciaszavazatot tudott szerezni. Mondhatnánk, nem egy csúcspolitikus hagyja el az SDKÚ-t - mert a párttisztségről való lemondást valószínűleg valami ilyesmi is fogja követni -, de hát olyan már lassan nem is maradt az egykor szebb napokat látott, háromszoros kormánypárt háza táján. Ráadásul Fedor a negyedik, aki ebben a választási ciklusban távozik. Richard Sulik, az SaS alapító elnöke sem akar már sokáig liberáliskodni. Tegnap jelezte, 2017 - két elnöki ciklus - után már nem akar újra indulni a pártvezetői tisztségért. A liberális pártok Szlovákiában általában „egyszerhasználatosak” voltak, az SaS ilyen szempontból egyelőre kivétel, még ha jelenleg nemjs áll túl jól a szénája. 2017-ig még lesz egy parlamenti választás, s ha a jelenlegi tendencia folytatódik, nem jelenthetjük ki biztosan, hogy 2017-ben Suliknak még lenne minek az élén állni. Robert Ficót számtalan bírálat érte - jogosan - amiatt, hogy az egyre kényelmetlenebb miniszterelnöki széket a kényelmes államfői pihenőhelyre akarta cserélni. Nos, Richard Sulik is Brüsszel felé kacsingat, pártja listájának harmadik helyéről. A liberálisoknak minden józan becslés szerint legfeljebb egy politikust sikerülhet kijuttatni. Más esetében a harmadik hely nehezen lenne befutónak nevezhető, ám a párt arcát lehet, hogy . „felkarikázzák”. Ez esetben ő is hagyná a pártvezérkedést másra. A szlovák jobbközépen tehát nincs új a nap alatt, integráló tendenciáknak nyoma sincs, csak az erózió folytatódik. Nem csoda hát, hogy ebben a vigasztalan helyzetben könnyű Hálóba fogni a szavazókat. FIGYELŐ A Krím és a Kárpátalja Több orosz lap is foglalkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnök Ukrajnával kapcsolatban elhangzott kijelentésével, hogy a Kárpátmedencében élő magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, az önigazgatási jog és az autonómia. Dmitrij Labin, a nemzetközi jog professzora a Kommerszant című lapnak azt mondta, Magyarország EU-tagként nem fogja összeütközésig vinni a vitát, ráadásul Budapest hangsúlyozta, hogy tiszteletben tartja a határok sérthetetlenségét. A gazeta.ru kommentálja szerint, bár Moszkva a jelek szerint mégsem vágyik Ukrajna teljes feldarabolására és az ország felének Oroszországhoz csatolására, a precedenst már megteremtette egy szomszédos ország területi újrafelosztására. „Oroszország után elsőként Magyar- ország döntött úgy, hogy harci- felderítő műveletet indít a nemzeti autonómia ügyében.” A Komszomolszkaja Pravda felidézi a Jobbik egyik parlamenti képviselőjének az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében elhangzott kijelentését, hogy „a Krím orosz, Kárpátalja magyar”. Konsztantyin Bondarenko, az Ukrán Politikai Intézet vezetője a Nyezaviszimaja Ga- zetának nyilatkozva úgy vélte, Magyarországon a jobboldaliak és a szélsőségesen jobboldaliak versengenek egymással. „A radikálisok Orbán sarkára lépnek, és ő kénytelen reagálni. Emellett a magyar kormányfőnek kiválóak a kapcsolatai az orosz vezetéssel” - mondta Bondarenko. A Nyezaviszimaja Ga- zeta azt írta, az ukrajnai nemzetiségi közösségeknek nem célja a függetlenség kikiáltása, sem más országhoz való csatlakozás. Volodimir Hor- bacs, az Euro-atlanti Együttműködési Intézet szakértője szerint nem sérülnek az ukrajnai magyarok jogai. „A nemzetiségi-kulturális autonómia de facto érvényesül, iskoláik, egyetemük, színházuk van. A hangulatot a magyar nacionalizmus szítja” - állította Horbacs az orosz lapnak. (MTI)
