Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-14 / 109. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 14. Horgász 15 Kétféle pontyhorgász van: az egyik oda akarja csalni a halat a horoghoz, a másik igyekszik megkeresni Görbüljön a bot! Ezt is megértük, sóhajt fel a legtöbb pontyhorgász. Hiszen holnap nemcsak a család világnapját jelzi a naptár, de a legtöbb halastavon május 15-től engedélyezett a horgászat. Vége a hosszú koplalásnak, élesíthetjük a botokat, keverhetjük az etetőanyagot, az ízesített vagy áztatott kukoricát, a trágya- és esőgilisztát, a csontit, amelyekre legtöbb embertársunk valószínűleg undorral tekint, de számunkra kedves és főleg hasznos élőlények. S főleg kiváló csalik. A pontyok a hosszú téli - bár az idei túlságosan enyhe volt - koplalás után kiéhezve keresik a fehérjét. Legalábbis ebben reménykedik a legtöbb spori, aki holnap hajnalban siet a kedvenc tavára, hogy kipróbálja a szerencséjét. Bár a szaksajtó és a hozzá kötődő horgászcikkgyártó és forgalmazó lobbi egyre szívósabban sugalmazza, hogy télen is lehet pontyozni, keszegezni, azért kezet a szívre: nem érdemlik-e meg a halak is a téli pihenést, ami élettanüag elengedhetetlen a számukra? És ugyan ki a fenének lenne kedve a lassú étvágyú, kényes és lusta pontyokat zargatni januári zimankóban? Mennyivel jobb üyenkor kiülni a partra, és a zöldbe borult természet színpadán, a madarak csicsergése mellett szívni be a friss, reggeli levegőt! Mióta civilizáció létezik, a tavasz egyébként is az új élet kezdetét jelenti a kulturált emberek számára. A hangsúlyt helyezzük ezúttal is a kulturált szóra. Ne feledjük, a természet, az életkömyezet nem azért van körülöttünk, hogy leigázzuk (mint azt sulykolták belénk sokáig), hanem azért, hogy védjük, óvjuk és ápoljuk. Minap megálltam egy horgásztó mellett nézelődni. Egy spori éppen akkor fárasztott, fee- derbotja szépen hajladozott, majd a megszákolt, kétkilósra saccolt pontyot egy puszi kíséretében visszaengedte a tóba. Kérdeztem: miért tette? Mert kívülről akadt a szájába a horog. Sportszerűségből horgászunk, nem igaz? Mennyire igaz, hagytam rá. Vajha sokan gondolnánk ugyanígy, (kövi) A Horgász melléklet legközelebb 2014. június 11-én jelenik meg. Ötleteiket, beszámolóikat a horgasz@ujszo.com címen oszthatják meg velünk. A tavi pontyok jelei A hazai pontyhorgászok többsége (már aki nem csónakból horgászik folyóvízen, hanem halastavon keresi az aranyhasú- akat) „klasszikus” módszerrel horgászik. Jól megtörni az önetetőt, és minél messzebbre besuhintja a szereléket, aztán felcsippenti a kapásjelzőt a zsinórra, és türelmesen várja a kapást. KÖVESDI KÁROLY Régi mondás, és sok igazság van berme: a jó pontyot ki kell ülni. Vagyis az alapozó etetést követően a várakozás hosszú percei, sok esetben órái következnek, mikor moccan meg a kapásjelző, vagy lassú emelkedés után mikor koppan a bothoz. Bizony, előfordul, hogy hiába ücsörög a horgász a parton, az a fránya kapásjelző csak nem akar se moccanni, se koppanni. Egyszerűen azért, mert az etetés nem került közel a pontyok megszokott vándorlási útvonalához, vagy pedig (a meder ismerete híján) belesüllyedt az iszapba. Többször írtam róla, hogy jómagam a kereső horgászatot kedvelem, és ez érvényes a halastavak pontyaira is. Ehhez persze keresni és ismerni kell a ponty tartózkodását eláruló jeleket. Amelyek többfélék lehetnek. Az alábbiakban lássuk a leggyakoribbakat. Pontyugrás A pontyok mozgásáról, tartózkodási helyéről leglátványosabban a pontyugrás árulkodik. Ilyenkor a hal kivágódik a víz fölé, és nagy loccsanással esik vissza, vagy a farkával zűrből egy nagyot. Néha csak egy nagy narancssárga halfarok csattan a víz felszínén, majd a másodperc tört része alatt eltűnik. Ez azonban a figyelmes horgásznak mindig elárulja, hol tartózkodik a ponty, amely ráadásul kisebb- nagyobb csapatokban keresi a táplálékot. A nagyobbak kisebb bandákban (négy-öt példány), míg a kisebbek nagyobb rajt (akár több tucatnyi hal) alkotva vándorolnak. A pontyugrás azt jelzi, hol tartózkodnak vagy vonulnak éppen. Ha pontyugrást látunk, érdemes megdobni a helyet, ahol nagy eséllyel lehet kapásunk. A pontyugrás annyira jellegzetes hanggal jár, hogy ahogyan „kihajolnak” a vízből, és nagy erővel rázzák, cibálják a zöld takarmányt. Buborékok, pörsenések Az összes jel közül talán a pontytúrásnak nevezett jelenség a legsejtelmesebb és legizgalmasabb, és a legkevésbé téveszthető össze más halak jeleivel. A tapasztalatlan horgászt azonban ez is megtévesztheti. Az aljzatról felszaHogy mégis mennyire meg tudja tréfálni a horgászt a buborék és a pörsenés, többször megtapasztaltam. Egy alkalommal sikertelen éjszakai horgászat után, pirkadatkor ébresztett a szorgos madárkórus, amikor elképedve láttam, hogy a tó végében rengeteg buborék száll a felszínre, egyszerre többtucatnyi helyen. Úristen, ennyire zabáinak a pontyok? Elkezdtem megdobálni őket, de állandóan változtak. Mire rádobtam egy helyre, már „odébbállt” a jel, és ismét odébb. Beletelt egy időbe, A másik jel partközeli, amikor a pontyok vízbe dőlt vagy vízben álló fák gallyai közt kutakodnak, vagy a partszéli nádast lökdösik keresgélés, vándorlás és cseme- gézés közben. A gallyak mozgása arról árulkodik, hogy az éhes pontyok kedvenc csemegéjüket, a vándorkagylót csipegetik a víz alatt az ágakról. Ha üyet látunk, igyekezzünk a közeibe dobni némi etetőanyagot, és meghorgászni a helyet. Még feltűnőbb jelenség - különösen eső után, amikor a nád levelei a vízre hajolnak - a legelésző amurok látványa. Ez semmivel sem téveszthető össze, ráadásul az amurok nem ritkán akár fél testükkel is képesek kiemelkedni a vízből, és úgy tépdesik a nád, gyékény friss hajtásait. Leírhatatlan élmény a tíz-tizenöt kilós halak látványa, Szép, egészséges tavi potyká éjjel sem tudjuk összetéveszteni mással, bár a pontyok ritkán ugrálnak az éjszakai órákban, inkább reggel aktivizálódnak. Azt pedig még az ichtyológusok is csak találgatják, valójában mi késztetheti őket arra, hogy ki-ki- ugráljanak a víz fölé. Lengő gallyak, nádszálak baduló gázok - főleg ott, ahol iszapos a fenék - is buborék formájában szállnak fel a felszínre. Ezek a buborékok azonban nagyobbak, és mindig azonos helyeken pukkannak a víz felszínén. A ponty buborékjai inkább pörsenések, amelyek körülbelül lencse nagyságúak. A pörsenések ráadásul azt is elárulják, merre tart turkálódás közben a hal. Ha a jelek egyenes vonalban haladnak, azt is megsaccolhatjuk, hová dobjuk a horgot, hogy a hal feltételezhetően megtalálja a csalit. Nem véletlen, hogy a turkálva táplálkozó halak közül a ponty produkálja a legegyértelműbb jeleket, hiszen a kárász inkább vízközt keresgél, míg a dévérke- szegek fejüket leütve veszik fel a táplálékot, majd visszabillennek vízszintes helyzetbe. A ponty kitartóan és folyamatosan turkál, miközben az iszappal együtt szippantja fel a táplálékot, majd a fölösleges iszapot, hordalékot kifújja. Sok esetben a csalit is, amelyet háromszor-négyszer is felszippant, mire úgy dönt, hogy az ehető. Megtévesztő jelek mire rájöttem, hogy nem halakról van szó, hanem az öregedő tó iszapjáról; a felszálló gázbuborékok ugyan kisebbek voltak a szokásosnál, de ekkora tobzódást nem okozhattak a halak. Máskor szokott helyemen, akadós, gazos part mentén horgásztam, ahol a bokrok a víz fölé lógnak, és alattuk tanyáznak a nagytestű potykák. Közvetlenül a bokorsor elé dobtam két maréknyi kukoricát, és vártam a kapást. Az árulkodó jelek nem soká várattak magukra: hamarosan megjelentek az apró pörsenések a bokrok mentén, majd az úszó közelében. Aztán váratlanul, hozzám egészen közel, alig két- három méternyire akkora buboréksor futott végig a vízen, hogy elállt a lélegzetem. Itt van ám a pontyok öregapja, gondoltam, és közelebb húztam a szereléket; oda, amerre a buboréksor haladt. Fél perc sem telt el, és minden teketória nélkül eltűnt az úszóm! A bevágás után jókora halat akasztottam. De nem ám pontyot, hanem, mint gyorsan kiderült a mozgásáról, termetes harcsát, amely a két szem kukoricát valószínűleg még azelőtt falta be, hogy az leült volna a fenékre. A buboréksort tehát, amelyet nagy pontynak tulajdonítottam, egy mohó, valószínűleg a búvóhelyéről, az akadok alól az arra kószáló kishalak közé rontó harcsa okozta. Nem igazán bánkódtam a dolog fölött, ráadásul gazdagabb lettem egy tapasztalattal. Később hasonló jelek után süllőt is sikerült zsákmányolnom. A buboréksor tehát, ha túl sűrű, intenzív, s ráadásul felkavarodó iszapfelhő is követi, mindig valami víz alatti drámáról, általában rablóhal támadásáról árulkodik, nem a türelmesen falatozó ponty jelenlétéről. Reggel került a szákba (A szerző felvételei) A HÓNAP TIPPJE Gubancgátló cső Réges-régen kapni a horgászboltokban ún. gubancgátló csövet, amit sokan használnak. Mondhatjuk, hogy napjainkra a fenekező horgászat szinte elengedhetetlen tartozékává vált. Különböző hosszúságokban készül. Van belőle egyenes szárú és hajlított, amelynek a görbületére van szerelve a karabiner, melybe a füles ólmot vagy (különösen a feederezők) az etetőkosarat akasztjuk. Több horgásszal beszélgetve hallottam olyan megjegyzéseket, hogy a gubancgátló cső csak arra jó, hogy gubancot okozzon. Ezek a horgászok valószínűleg nem jól használják a csövecskét, hiszen eredeti célja éppen az, hogy az élőkét dobáskor eltartsa oldalirányban, és a lifegő horog ne gabalyodjon össze a főzsinórral. Ha ilyen gondunk akad, a csövecskét meg is fordíthatjuk: a hosszabb része mutasson a horog felé. Ami a legfontosabb: az élőké mindig rövidebb legyen ennél a szárnál, mert különben valóban nem sokat ér az egész, és nem teljesíti a küldetését. Sok horgásznak gondot okoz a zsinór átfűzése a csövön. Ez főleg akkor fordul elő, amikor nedves a zsinórunk, amely letapad a cső belsejében, vagy amikor a csőben valamilyen piszok van. A piszkot egyszerűen ki kell piszkálni valamilyen drótszállal, míg a vékony zsineget vastagabb, keményebb zsinór segítségével tudjuk áthúzni a csövecskén. A gubancgátlót egyébként valóban nem mindenki kedveli, és nincs is mindig szükség rá. Ha élőké nélkül, „direktben” fenekezünk, a csúszóólmot elég megütköztetni egy gyönggyel és egy szelepgumi-darabkával, és nem szükséges túlbonyolítani a szereléket. Akadós terepen azonban előnyös a gubancgátló használata, különösen a hosszabb fajtáé. Hogy zöld, vagy fekete színűt alkal- mazunk-e, ízlés dolga. A halat nem zavarja különösebben, legfeljebb kis gallynak tekinti. Ennél fontosabb, hogy a hajlított fajtát alkalmazzuk, ez biztosítja a csali föntebb említett eltartását a főzsinórtól. Jómagam el sem tudnám képzelni a könnyű folyóvízi fenekezést gubancgátló cső nélkül. (- kk -)
