Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-14 / 109. szám, szerda
16 Horgász ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 14. www.ujszo.com KELETI VIZEKEN Bélyi idénykezdet A márciusban Bélyben átadott új, háromhektáros horgásztavon rendezték meg április 26-án, 32 résztvevővel Bodrogköz és Ung-vidék idei szezonnyitó horgászversenyét. A már meglévő két- hektáros tőszomszédságában átadott létesítmény, a horgászat szerelmeseit csábíthatja a Királyhelmec közelében található településre. A rangos eseményre először érkeztek pecások Magyarországról, Kassáról és Tőketerebesről. Ahogyan fogalmaztak: azért jöttek, hogy megnehezítsék a hazaiak helyzetét, s egyben felmérjék saját felkészültségüket. Ám a reggel 8 órától délután 4 óráig tartó versenyen nem sok vizet zavartak. A ponty, a süllő és a többi halfajta a későbbi eredmények tudatában gyakran elkerülte horgaikat, és inkább a hazaiak csaliját részesítették előnyben. így nem csoda, hogy a végelszámolásnál három bodrogközi horgász állhatott fel a dobogóra. Annak is a legfelső fokára a királyhelmeci Kopasz Péter. Őt a tiszacsemyői Nógrádi Zoltán és a bélyi Újhelsky Nándor követte. Teljesítményük grammokban mérve: 7980, 5500 és 4200. Az értékes díjak türelmüket, kitartásukat juttatják majd eszükbe. Proscsák Péter tulajdonos örömmel nyugtázta a szezon eleji élénk érdeklődést: „Az, hogy a határon túlról és távolabbi vidékekről is eljöttek, arra buzdít, hogy a jövőben a még előforduló hiányosságokat kiküszöböljük. Ezáltal barátságosabbá, szebbé tehetjük a környezetünket, ami hozzásegíthet új kapcsolatok kialakulásához és a meglévők ápolásához. Nem utolsó sorban pedig ahhoz, hogy a régiónktól távolabb is láttatjuk magunkat.” (pan) A felvétel jobb oldalán a verseny győztese, Kopasz Péter (A szerző felvétele) Az első horgászat nem mindig azt eredményezi, amit szeretnénk A szezon első horgászata Tavaszi víz, tavaszi halakkal (A szerző felvételei) Sűrű programokat hozott a tavasz eleje, teltmúlt az idő, és egyre türelmetlenebb lettem, így is április vége lett, mire először horgászbotot vehettem a kezembe. A szezont általában folyóvízen szoktam kezdeni, így nem soká hezitáltam: irány a Kis-Duna! KÖVESDl KÁROLY Késő délelőtt volt, mire kiértem, igaz, nem is siettem, ilyenkor még úgyis délután aktívabbak a halak. így is csak nézelődtem sokáig, szívtam magamba a tavasz levegőjét, hallgattam a rovarok zümmögését, följebb a vadkacsák zajos társaságát, vizsgálgattam a vizet, a régi helyeket, amelyek tavaly óta nem változtak. Mindössze egy finomra szerelt, vékony pergetőbotot hoztam magammal, csalinak meg néhány maréknyi csontit, hiszen nem rendet vágni jöttem, hanem levegőzni, ráhangolódni a szezonra. Azt is előre tudtam, hogy bármit fogok, akár fajvédett, akár fogható halat, mind visszaengedem. Nem szertartásosan, csak úgy. Megszokásból, s némi tiszteletből. Kedvenc lángomnál láttam, a vízállás is kedvező, s hamarosan fel is loccsant az első keszeg a sodrásban. Él a víz, konstatáltam. Repült a szerelék a vízre hajló lombsátor közelébe. Kicsit meghúzogattam, hagytam sodródni a lomb alá a horgot, utólag megmosolyogva magam, hiszen inkább a rekkenő melegben szoktak ott hűsölni a halak. A szokás hatalma? Babonás lettem? Időm sem maradt efölött meditálni, mert az ágasra tett bot spicce már meg is döccent, pedig még a háromlábú székkel bajlódtam. Az első bevágás olyan, mint az első szerelem: vagy nagy csalódást hoz, vagy nagy élményt. Ez esetben egy kis keszegecskét, amely méltatlanul locskolt a part közelébe érve. Elő se vettem a merítőt, csak lehajoltam, és kifordítottam szájából a szerencsére nem mélyen nyelt horgot. Boldogan iramodott tova a halacska. A második kapást már a széken ülve nyugtázhattam; ekkor már kezemben volt a bot, s ujjam közt a zsinór. Régi szokás ez, folyóvízen amúgy sem kedvelem a kapásjelzőt. Bármi beleakadhat a zsinórba, becsapva a horgászt, meg aztán az ujjbegynél nincs finomabb műszer. Amint egy pöccintés után megindult a zsinór, bevágtam. Most már komolyabb ellenállást éreztem, a hal, bár nem tűnt kapitálisnak, tisztességesen elindult folyással szemben. Félkilós kárász pislogott volna rám, ha a halnak lenne szemhéja, így csak bámult szegény, valószínűleg nem értette, mi történik. Mehetett ő is vissza. Hanem szét kéne nézni följebb is, gondoltam egy szendvics elmajszolása után. Hátha húsz méterrel feljebb, ahol tavaly harcsaforgást láttam, meg jókora halmok is rajcsúroztak - igaz, nyár volt -, történik valami. De mert nem akaródzott az egész cókmókot cipelni, a botot bedobva hagytam, s csak úgy sétáltam egyet. Mire visszajöttem, a pálca, kifordítva az ágasról, kábé fél tízet mutatott, tehát valaki megpróbált megtréfálni a néhány perc alatt. Kicsévéltem az üres horgot, és beljebb próbálkoztam, a mederben. Számításom pontosan bejött, hamarosan spiccrázós kapás érkezett, s amikor a következőbe belesuhintottam, már tudtam, megfogtam az idei első mámát. Ez sem volt éppen kapitális, de máma volt, amelyet különösen kedvelek a harcossága miatt. Hanem ahogy telt-múlt az idő, egyre gyanúsabb lett körülöttem a világ. Először csak a szél támadt fel, ami azt eredményezte, hogy a parti nyárfákról hullani kezdett az égi áldás, s hamarosan tavaszi hóesésben kuksoltam a széken. Ezt még elviseltem volna, bár a zsinórra, botgyűrűkbe tapadó trutyi nem teszi igazán élvezetessé a pecát. Hanem hamarosan úgy beborult, hogy alig láttam a bot hegyét, majd cseperészni kezdett az eső, amely kisvártatva suhogós záporba váltott. Fel az esőkabátot! Ez ugyan megvéd úgy-ahogy, de a mozgásban igencsak korlátoz, pláne, ha a róla lecsorgó esőié belefolyik az ember csizmájába. A pontot az i-re az egyre sűrűbb csattogás tette fel. Ennek már a fele se tréfa, ezek a karbonszálas botok kész villámhárítók, nincs mese, abba kell hagyni a pecát. Ha belémvágna a mennykő, haza sem tudnék telefonálni, hogy baj van. E szellemességet azonban nem oszthattam meg senkivel, mert ilyen időben mobilozni sem tanácsos. Felnéztem arrafelé, ahol az égboltot sejtettem, aztán gyors döntést követően összepakoltam, és irány haza. Hát ilyen rövidre, alig három órányira sikeredett az idei első horgászatom. Legközelebb azért megnézem az időjárás-jelentést, amely ugyan nem mindig lottó ötös, de legalább támpont, hogy ne induljon el az ember vaktában. Hazafelé azzal nyugtattam magam, hogy az áprilisi eső is aranyat ér, és még sok szép élményt tartogat az éppen csak kezdődő szezon. Grillezett pontyhát sült paprikával A rovat támogatója a „Ô-. BüÉIahlüli Dunatőkés - Dunajský Klátov MP140011 Hozzávalók 4 személyre » 600 g pontyfiié * 500 g zöldpaprika * 250 g kápia paprika * 2 ek csilis Sungarden-olaj ■ só, bors, fokhagyma Elkészítése A pontyot sózzuk, borsozzuk, majd egy kevés olajon serpenyőben, bőrrel lebontva pirítjuk. Utána 200 fokos sütőben készre sütjük. A kápiákat magas hőfokon megsüt jük, majd forrón leszedjük a héját, és só, bors, majd az olaj hozzáadásával pépesítjük. A zöldpaprikákat kicsumáz- zuk, olajon ropogósra sütjük, majd a végén fokhagymát nyomunk rá. Köretnek burgo nyakrokettet tálalunk. Bindics Imre a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa <3Ltteran Szálláslehetőség különálló faházakban. Gyermekbarát környezet, minijátszótérrel. _. T ermeink alkalmasak rendezvények megszervezésére, üzleti megbeszélésekre, összejövetelekre. Megújult étlappal várjuk! Térjen be hozzánk, keressen bennünket! e-mail: info0restauracianimrod.sk, www.restauracianimrod.sk MP140293 Egész évben horgászási lehetőség dunai halfajokból Alkalmas horgászással egybekötött céges akciókra, családi piknikekre egyaránt! Bős - Gabcíkovo, Dékány-tó Tel.: +421 905 554 830, www.jazerodekany.sk MP140293
