Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-10 / 106. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 10. Vélemény és háttér 7 A szélsőjobboldal karanténba zárása csak úgy működhet, ha mindenki részt vesz benne Kordon blőd Pásztor István vajdasági politikus hét eleji budapesti leköpködése után - amivel ebben a cikkben nem fogok foglalkozni, mert nem fogok plusz figyelmet fordítani egy otromba, törpe csoportra - figyelemre méltó sajtó- közleményt adott ki a Fidesz egyik politikusa. RAVASZ ÁBEL Potápi Árpád, a parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke azt írta az esetről, hogy „Magyarország egyik szélsőségből sem kér, sem a baloldali, sem a jobboldali szélsőségből, amelyeket elvakít a gyűlölet és az indulat, és magyart magyar ellen fordít”. Potápi mondata tökéletesen foglalja össze azt a fideszes doktrínát, melynek segítségével a régi-új magyar kormány értelmezni és formálni próbálja a politikai teret maga körül. A fideszes narratíva szerint ők maguk jelentik a mérsékelt politikai középpontot, vagy ha úgy tetszik, a „központi erőteret”, a többi politikai erő pedig a szélsőségesek kategóriájába esik. így válik az általuk megalkotott világban az MSZP (vagy újabban a baloldali együttműködés többi ereje) a Jobbik baloldali megfelelőjévé; a szocialisták által képviselt piacbarát szociáldemokrácia pedig a jobbikos nemzeti radikalizmus ellentétpárjává. Ennek az értelmezésnek döntő kihatása van arra, hogy a baloldali pártok által a Jobbikkal szemben 2010 és 2014 között fenntartani kívánt karantén nem működött. A baloldal magát „demokratikus ellenzékként” megkonstruálva jelezte, a Jobbikot nem tartja annak, és a balos erők nem hogy az együttműködést, de a vitát sem igazán keresték a szélsőjobbal. Egy ilyen karantén azonban csak akkor működhet, ha a mérsékelt politikai erők együttműködnek annak fenntartásában. Ezt a német modell mutatja jól, ahol a konzervatívok (CDU), a szocdemek (SPD), a Zöldekés a libertáriusok (FDP) együtt tartják fent a demokratikus politikai rendszer karanténját a jobbszél és a balszél ellen. A Fidesz azonban az előző ciklusban ehhez nem volt partner, és Potápi írása (amely nyilván nem légüres térben született, sőt a maga csupaszságában inkább néz ki úgy, mint egy belső kommunikációs anyagból kimásolt vagy átfogalmazott mondat) egyértelművé teszi, hogy a Fidesz ebben a ciklusban sem lesz az. És miért is lenne? A párt a korábbi politikai térfelfogása segítségével jelentős győzelmet aratott a választásokon - a saját magára szabott rendszerében, s ami működik, azon kár változtatni. E felismerésnek komoly kihatást kellene gyakorolnia a baloldali ellenzékben most kialakuló vitára azzal kapcsolatban, hogy mostantól hogyan kellene viselkedni a Jobbikkal szemben. Egyesek (például a DK) a kordon fenntartása mellett, mások (például az Együtt-PM) annak lebontása és a szélsőjobbal való érdemi vita megkezdése mellett érvelnek. Az ATV-ben mindenesetre a választások után felbukkantak a jobbikos toppolitikusok. Véleményem szerint a kordon kérdése ezen a ponton nem elvi kérdés: egy olyan rendszerben, ahol a legnagyobb politikai erő nem partner annak fenntartásában, a kordon a gyakorlatban lehetetlenség. Erős baloldali fellépésre van szükség a szélsőjobbal szemben? Mindenképpen. De hogy ez innentől már nem öltheti magára a politikából való kizárás szándékát, az is biztosnak tűnik.- Te okostelefonnal születtél vagy úgy kaptad? (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Önhülyítés VERES ISTVÁN Többféle módja létezik a néphü- lyítésnek, és az összes közül a legkellemesebb és legkényelmesebb, amikor a nép önmagát hülyíti. Nemrég egy felmérés megállapította, hogy az oroszok többsége továbbra is sajnálja, hogy a Szovjetunió már nem létezik. Az eredmény nem meglepő, 2011-ben és 2009-ben még többen nyilatkoztak így, főleg az idősebb korosztály. Valamiért jobb volt nekik egy olyan országban élni, amely szuperhatalomnak számított. Sokan közülünk ráadásul máig úgy látják, hogy néhány szomszédos országhoz tartozó területnek valójában Oroszországhoz kellene tartoznia. Persze ezzel az oroszok nincsenek egyedül, alighanem több olyan ország van a földgolyón, amely szívesen szerezne területeket a szomszédaitól, mint amelyik nem. De azzal sincsenek egyedül az oroszok, hogy visszasírják a régi szép időket, amikor nagyok voltak és erősek. Amellett, hogy sokan máig képtelenek elfogadni vagy feldolgozni az adott ország befolyáscsökkenésével járó politikai változásokat, önkéntelenül is egy „régen jobb volt” típusú nosztalgiával tekintenek a nagy és dicső múltra. Ha viszont ezeket az embereket hirtelen visszaröpítenénk ebbe a nagy és dicső múltba, rájönnének, hogy ami a történelemkönyvekben olyan nagynak és dicsőnek tűnt, az a hétköznapokban korántsem az. A polgárok többsége ugyanis hirtelen beledöglene a jobbágysorsba, azok a szerencsések pedig, akiket nemesi kúriákba repítene az időgép, szintén savanyú képet vágnának a hiányzó melegvíz és internet miatt, na meg amiatt, hogy tízévesen eljegyzik őket valakivel, akivel még nem is találkoztak. Érdekes, hogy az oroszok sem a jólétet sírják vissza, hanem a nagyhatalmi szerepet. De ez tipikus emberi tulajdonság: néhány száz év múlva köbükunokáink majd az Európai Uniót sírják vissza: akkor volt ám a jó, pályáztak Brüsszelbe a sok uniós alapra, oszt épülhetett a rengeteg út meg híd meg turisztikai tanösvény, várakozás sem volt a határon, meg csomagátnézés, ráadásul a pénzváltóban sem vágtak át, mert nem kellett pénzt váltani. Hogy voltak olyanok, akik 2014-ben nem értették, minek ez az egész uniósdi, és letojták az EP-vá- lasztásokat is? Nem, azt köbükunokáink biztosan nem hinnék el. Pedig ma az unió polgárainak nagy része így gondolkodik. Persze ezt nem mindenkinek lehet felróni, ugyanis nem kell, hogy mindenki értse ezeket a mechanizmusokat. Azokat a politikusokat viszont, akik saját országukban, uniós tagként, uniós forrásokat felhasználva az unió ellen uszítják a választókat csak azért, hogy népszerűséget szerezzenek, joggal vádolhatjuk néphülyí- téssel. KOMMENTAR Kiművelt emberfők hazacsalogatása KOCUR LÁSZLÓ A történész Dušan Čaplovič akár ismerhetné is gróf Széchenyi István politikusszájakon azóta agyonkoptatott mondását, mely szerint „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”, de ha nem, biztos mondott hasonlót szlovák bölcselő is. Az a javaslat azonban, amelyet szerdai ülésén fogadott el a kormány, újfent arról árulkodik, hogy az oktatási minisztériumnak nemcsak a közoktatás és a szakoktatás problémáinak megoldására nincs receptje, hanem teljes a kétségbeesés a felső- oktatás frontján is. A kormány arról döntött, hogy ösztöndíjprogrammal szeretné segíteni a külföldi csúcsegyetemeken végzett hallgatók visszatérését az államigazgatásba. Ösztöndíjra azon külföldi egyetemek hazai hallgatói számíthatnának, akik a világszerte elismert sanghaji egyetemi rangsor első kétszáz helyén tanyázó egyetemek valamelyikén tanulnak. (Ha azt mondjuk, az első kétszáz hely, sajnos, de értelemszerűen csak külföldi felsőoktatási intézményekjöhetnek szóba, régiónkat a 201-300 helyek közé rangsorolt Károly Egyetem képviseli csupán.) Mintha az ülésteremben helyet foglaló miniszterek nem hallanák magukat kívülről. Pedig a javaslatnak már ez a része is döbbenetesen abszurd. Belegondolt valaki a döntést előkészítők vagy megszavazok közül, hogy például a lista első helyét tartósan bérlő Harvard Egyetem diplomásai közül miért is jönne bárki vissza egyáltalán Szlovákiába, amikor a világ bármelyik országában tárt karokkal fogadják? Ráadásul a közigazgatásba, ahol táblabérek vannak? Mintha mindenjózan ítélőképességüket elvesztették volna! Ajavaslat- nak az sem használ, hogy a Plus 7 dní című hetilap csaknem a beterjesztésével egyidőben szellőztette meg, hogy a Smemél pénzért lehet köz- és államigazgatási helyeket vásárolni. Gondolom, annak a lehetősége, hogy egy magának pozíciót vásárló smeres tapló keze alatt dolgozhatnak, tovább fogja motiválni a világ legjobb egyetemein végzetteket az állam- igazgatási munkára. A Smer és annak elnöke, Robert Fico az elmúlt pár hónapban alig kormányzott, inkább csak kampányolt, eredetileg választott tevékenységének csupán látszatát keltve. Ebben a ciklusban, szponzoraik kielégítésére, latens és manifeszt gazdasági céljaik elérésére koncentrálva felelőtlenül odalökték az oktatási tárcát Dušan Čaplovičnak, aki mentálisan még a múlt rendszerben rekedt. Miközben a Smer saját pecsenyéjét sütögeti, az oktatás amatőr kapkodásba taszításával nem túlzás azt mondani, hogy a felnövekvő nemzedék jövőjét ássa alá. Kiművelt emberfők, ugyanmár... Jó, ha ezt tudják azok a magyarok is, akik rájuk szavaztak. FIGYELŐ A kormányfő gázszámlája Navaz Sarif pakisztáni miniszterelnök harcot hirdetett az energiaszámlákat el- bliccelők ellen és erélyes fellépést követelt - erre az állami gázszolgáltató leállította rezidenciáján a fűtést. A kormányfő ugyanis 34 ezer eurónak megfelelő gázszám- latartozást halmozott fel - írta a brit The Telegraph. Pakisztánt gyakorlatilag megbénítja az országban uralkodó energiaellátási válság, amit elsősorban a kifizetetlen számlák okoznak. Emiatt naponta több órára egész térségek maradnak áram és gáz nélkül. Az állami gázszolgáltató közlése szerint a kormányfő rezidenciája és a többi kormányzati épület összesen 120 ezer eurós tartozást halmozott fel. Azután bátorkodtak elzárni a gázcsapokat, hogy maga Sarif rendelt el szigorúbb fellépést a késedelmes fizetőkkel szemben. A cég szerint az állami intézmények többszöri felszólítás ellenére sem fizettek. Sarif bírálói évek óta az országot sújtó korrupciót és a hatékonyság legmagasabb szinteken is jelentkező hiányát vetik a kormányfő szemére. Az energiaválság súlyosságát mutatja, hogy a minisztériumok nyárra könnyű ruházat viselését írták elő alkalmazottaiknak, hogy kevesebbet kelljen igénybe venni a klímaberendezéseket. A miniszterelnökség titkárságának egyik munkatársa a kormányhivatalok „lustaságát” okolta a tartozások felhalmozódásáért. „Ez azonban az egész ország számára üzenet. Ha még a miniszter- elnököt is felelősségre vonják, akkor tényleg senki sem vonhatja ki magát a törvény betűje alól” - mondta a tisztségviselő. Egyébként röviddel a fűtés elzárása után a számlát kiegyenlítették. (MTI)
