Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-26 / 96. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 26. www.ujszo.com Beszélgetés Mayer Éva fiatal Munkácsy-díjas képzőművésszel, a somorjai At Home Galleryben megrendezett kiállításáról Magánterület Egopolis határán Mayer Éva évek óta foglalkozik alkotásaiban azokkal a társadalmi, szociális, szociológiai problémákkal, melyek szorosan összeköthetők a személyes életében megtapasztalt és átélt élményekkel, kérdésekkel. Gyakran tabutémákat feszeget, mint a betegség, a társadalmi-kisebbségi konfliktusok, az előítéletesség. A migráció témája mellett új munkáiban megjelenik az emberi és párkapcsolatok rejtettebb szimbolikája is. STIFTER MIHÁLY A társadalomkritika bevonásával, a társadalom és a gyászoló személy közötti viszonyok boncolgatásán keresztül rámutat az újrakezdés, a megbékélés és a személyiségfejlődés lehetőségeire is. A somorjai Át Home Galleryben megrendezett kiállítása vasárnapig látogatható. Zárásként holnap 19.30-tól a fiatal Munkácsy-díjas művész tart tárlatvezetést a somorjai zsinagógában. Miért választottad a kiállítás helyszínéül a somorjai At Home Galleryt? Somorja a szülővárosom, amelyhez a családom és a közösség miatt is erősen kötődöm, annak ellenére, hogy már tizenharmadik éve ingázom folyamatosan Budapest és Somorja között. Somorján először 2010-ben volt önálló bemutatkozásom, a református templomban. Nagyszerű, felejthetetlen élmény volt. Azóta is gyakran tervezem a munkáimat szakrális terekbe, ahol szokatlan párosításként egymást jól kiegészítve működik együtt a szakralitás és a köznapiság. Számomra a szakrális terek egyfajta biztonságot árasztanak, a fény és a nyugalom szigetei. Az At Home Galleryt is egy ilyen bensőséges térként élem meg, amelyhez érzelmileg is kötődöm. Elsősorban amiatt, mert tizenhét évesen itt vettem részt először egy diák workshopon, Lilianne Csuka svájci képzőművész vezetésével. Ez a pár nap nagy hatást gyakorolt rám, akkor döntöttem el, hogy a képzőművészettel szeretnék hosszú távon foglalkozni. Mekkora időszakot ölel fel a pályádból ez a kiállítás? Az aktuális kiállításom témáival 2011 óta foglalkozom egyfajta kutatásként, illetve terápiaként is. A kiállítás egyes részei önálló kiállításokként, különböző kontextusokban és installálási formációkban láthatók voltak már az Óbudai Társaskörben, a berlini Collegium Hungaricumban, Gyergyó- szentmiklóson, a skopjei Nemzeti Galériában, valamint a nagyszombati zsinagógában. Viszont így egészében, a három év anyagának összegzéseként most látható először az At Home Galleryben. Itt az erdő- szerűen installált harminc darab jelzőtábla - melyek fényvisszaverő reflexfóliákra vannak kinyomtatva és sötét térben a fény hatására világítanak - kronologikus sorrendben szimbolizálja az útkeresést, az élet- utat. Mit jelent a kiállítás címe: Magánterület Egopolis határán? Vannak az életünkben bizonyos kérdések, traumák, melyek csak az egyénre tartoznak, mégis úgy gondolom, hogy ezeket az élményeket meg lehet osztani. Fontos számomra, hogy egyfajta interakciót teremtsek a nézőkkel, így serÚtjelzők szakrális térben (Kiss Gábor Gibbó felvétele) kentve a közönséget nyitottságra, elgondolkodásra, együttműködésre, toleranciára. Munkáimon keresztül próbálok segíteni, rávilágítani a fontos kérdésekre, legfőképpen olyan témák érintésével, feldolgozásával, melyekről nem szívesen gondolkodunk, beszélünk, pedig életünk szerves részei. Emiatt gyakran tabutémákat feszegetek. A Magánterület Egopolis határán című installációm egyes részeinél a gyászoló személy szemszögéből kiindulva, az intim magánterület és a fájdalmas élethelyzet ábrázolásával boncolgattam a gyászmunka témáját, a gyász feldolgozását. Azt hangsúlyoztam leginkább, miként lehetséges a megbékélés, az újrakezdés például egy elvesztett szerelem után. Miként lehetséges egy ilyen veszteség és trauma után egy új reményteli szerelem kialakítása, a bizalom újbóli megtalálása, egy egészséges meghitt és működő intim kapcsolat kialakítása. Mit gondolsz a gyászról mint taburól? A mai kultúránkban és társadalmunkban nem veszünk tudomást a halálról és a gyászról. Egyfajta hárítás és hallgatás övezi a témát, pedig életünk szerves része. Értelemszerűen nem szeretjük a megpróbáltatásokat, a kríziseket és a traumákat, melyeket hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá söpörni. Éppen ezért szerettem volna szembenézni a problémákkal és általánosabb érvényűvé formálni a mondanivalót. Az foglalkoztatott, miként vélekedik a társadalom a gyászolóról, hogyan bírálja a személyét. Milyen különbség van gyász és gyász között - ha például valaki családtagot, barátot, szülőt vagy szerelmet veszít el? Ezekben az esetekben milyen elvárásoknak kell megfelelnie a gyászolóknak a társadalomban? Az együttérző, a segítő és a támadó magatartást próbáltam érzékeltetni a gyászoló szemszögéből. Azt boncolgattam, hogyan viszonyul a halál és a veszteség témájához, az elmúláshoz a kollektív tudat. Ha nem tesszük fel a kérMayer Éva: „Vannak az életünkben bizonyos kérdések, traumák, melyek csak az egyénre tartoznak, mégis úgy gondolom, hogy ezeket az élményeket meg lehet osztani" (Miklós Hajnal felvétele) dést és nem foglalkozunk azzal, hogy hol van a vég, akkor honnan tudjuk, most hol vagyunk és merre tartunk? A sorozatomban nyomatékosan foglalkoztam a gyászmunka legvégső fázisával, az adaptációval és a megbékéléssel - azaz a gyógyulással és a megtisztulással -, amikor elfogadjuk a veszteséget, és a gyászoló képes lesz a megfelelő életvitelre. Az új egyensúlyi állapotban, a gyászfolyamat végén egyesek pszichésen gyengébbnek, sebezhetőbbnek érezhetik magukat, míg mások olyan tapasztalatokra tesznek szert, amelyek növelik én-erejüket, fejlesztik küzdőképességüket. Munkáimban erősen foglalkoztatott a poszt- traumás növekedés, mellyel a pozitív pszichológia foglalkozik leginkább. Ha súlyos trauma éri az embert, két út lehetséges. Vagy összeroskad, vagy megerősödik. A bemutatott installációmban leginkább a gyógyulást és a megbékélést, a trauma pozitív feldolgozását próbáltam szemléltetni - a személyiségfejlődéssel, a melegebb, intimebb kapcsolatok átélésével, az élet szeretetével, amit a hit kapcsolatával és annak megerősödésével lehetséges igazán teljes egészében megélni. Hogy viszonyult a közönség a kiállításodhoz? Az otthoni környezetben való bemutatkozás mindig nagy kihívás. Senki sem lehet próféta a saját hazájában, szokták mondani. Ennek ellenére - nagy örömömre - mindkét somorjai kiállításomat rengetegen megnézték. Úgy érzem, a közönség nagyrészt azonosulni tudott a munkáimmal. Amit külön kiemelnék, hogy régi iskolámból, a Madách Imre Gimnáziumból tárlatvezetést tartottak a diákoknak. A szüleim pedig szinte napi rendszerességgel tartottak egy hónapon keresztül egyéni tárlatvezetéseket, amit szeretnék nekik ezúton is megköszönni. A kiállítás elérte a célját, úgy érzem, a jelzőtábláim Somorján most valóban otthonra találtak. FELHÍVÁS Keressük a gulagok túlélőit! A prágai székhelyű Totalitárius Rendszereket Kutató Intézet és a Gulag.cz Polgári Társulás keresi azokat a szlovákai magyar túlélőket, akik a második világháború után szovjet munka-, illetve katonai fogolytáborokban raboskodtak. Egy több éve zajló projekt keretében szeretnénk a ma még élő, volt szlovákiai magyar foglyok visszaemlékezéseit is rögzíteni. Ha Ön is raboskodott szovjet munka-, illetve katonai táborokban, vagy ismer idős túlélőkek, rendelkezik az érintett személyek hagyatékában fennmaradt kordokumentumokkal, kérjük, keressen meg minket a következő címen: ♦ Jan Dvorak, skupina orálni histórie, ÚSTR, Siwiecova 2, Praha 3,13000 e-mail: jan.dvorak@ustrcr.cz tel.:+420 728156 945 vagy ♦ Kőrös Zoltán, Fórum Kisebbségkutató Intézet, Parková 4,93101 Šamorín e-mail: zolo.koros@gmail.com tel.: 0904925858 Tanácskozás a szerzői jogok világnapja alkalmából a XXL Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon Lopás-e az illegális könyvletöltés? ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. A szerzői jogokról és érvényesítésükről, az e-köny- vek adta lehetőségekről, az illegális letöltésekről és például az úgynevezett árva művek felhasználási jogairól tartottak egésznapos tanácskozást a szerzőijogok vüágnapja alkalmából a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon tegnap. A program nyitó előadásában egy friss felmérésre hivatkozva elhangzott: egy átlagos, e-tartal- mak árusításával foglalkozó webbolt mintegy egymillió idegen nyelvű és négyezer magyar nyelvű e-könyvet kínál. Az internetező felnőtteknek mindegy negyven százaléka vallja magát rendszeres e-könyv-olvasónak, a tartalomért fizetni azonban csak a megkérdezettek öt százaléka hajlandó. A könyvforgalmi Az internetező felnőtteknek 40%-a rendszeres e-könyv-olvasór de a tartalomért csak 5% hajlandó fizetni. statisztikák szerint az e-könyv- piac a teljes könyvforgalomnak 1-2 százalékát teszi ki, a szegmens évről évre növekszik. Ugyanakkor a digitális tartalmak nagy része illegális letöltésekkel kerül a felhasználókhoz. Ezért felelősek a fogyasztási szokásaink, az üzleti modellek és az árképzés is - vélik a szakértők. Egy középiskolások körében végzett felmérés szerint a megkérdezett diákok 25 százaléka jogszerűnek tartotta egy regény beszkennelését és feltöltését az internetre, 30 százalék pedig semmi kivetnivalót nem talált abban, ha valaki forrás- megjelölés nélkül emel át dolgozatába mások által készített tartalmakat. Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke a tanácskozáson egyebek mellett az illegális letöltések megfékezéséről beszélt. Az elnök szerint a szankcionálás kizárólagos rendszere lejárt, inkább a preventív megoldásokban kell keresni a kiutat. Mint mondta, az illegális tartalmakra adott szerzői reakciók eltérők, de egyre többen vannak, akik inkább saját maguk teszik közzé gesztusértékűén műveiket, nem törődve azzal, hogy ezáltal a saját anyagi lehetőségeiket csökkentik. Bendzsel Miklós szerint az illegális letöltésekre a megoldás az úgynevezett sűrűfillér-el- ven működő, vagyis az olcsó tartalmakat kínáló üzleti modell lehet, hiszen az megpróbálja a jogkövető magatartást „elérhetővétenni”. (MTI)
