Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-25 / 95. szám, péntek
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 25. Az oligarchák megyei kormányzóvá való kinevezése a valós ukrajnai helyzet beismerése Julija bosszúja Kezdenek radikalizálód- ni a kelet-ukrajnai sza- kadárok, akiket most már négy újságíró elrablásával és egy, az új kijevi hatalomhoz közel álló politikus meggyilkolásával vádolnak. JARÁBIK BALÁZS A nyugati sajtó tele van az orosz invázió hírével, illetve a nyugati szankciók lehetséges hatásaival. De mi is zajlik Ukrajnában? Az oroszok „baráti aggódását” és „segítségnyújtását” leszámítva Keleten a helyzet szinte változatlan. Csupán az történt, hogy Viktor Janukovics volt államfő kizárólagos ellenőrzését az ország és a legfontosabb érdekcsoportok felett átvette Julija Timosenko. Ugyanis az átmeneti ukrán kormány szinte teljes egészében az ő pártja ellenőrzése alatt áll. Sőt az ügyvivő államfő, Turcsinov is Julija asszony jobbkeze, több mint 15 eszten- deje lojális hozzá. Elsősorban az oroszbarát Kelet- és Dél-Ukrajnában látják így a helyzetet, ahol majd eldől az Ukrajnáért vívott küzdelem. Természetesen Oroszország hathatós beavatkozása nélkül Keleten semmi sem történne - ott ugyanis az apátia és a passzivitás az uralkodó tényező. Hatalmas ellentét ez Kijev- hez, illetve az ország nyugati részeihez képest, ahol az ön- szerveződés a trend. De ami pozitív egy nyugati szemlélőnek, az bizony anarchiának tűnik a kelet-ukrajnaiak szemében, pláne ha ezt sulykolja naponta az orosz tévé. További fontos tényező az ukrán oligarchák szerepe. Azt ma már senki sem vitatja, hogy hathatós szerepet vállaltak a Majdán megsegítésében. Természetesen nem ők tervelték ki az egészet - az EU vilniusi csúcsa előtti ukrán hátra arcot nem láthatta senki előre. Janukovics egyszerűen mindenkit maga ellen fordított, több százezer ukrán ellenállása találkozott néhány oligarcha érdekével azokban a drámai hetekben. A kialakult „forradalmi” politikai helyzetet Timosenko most a saját, személyes hasznára szeretné fordítani. Végső soron a szakadárok akkor kezdték el az épületfoglalásokat, miután az ukrán kormány (pontosabban Julija asszony) a krími sebeket nyalogatva nemet mondott mindenféle decentralizációs és alkotmányos reformra. Az oligarchák megyei kormányzóvá való kinevezése a keleti végeken nemcsak a forradalom „elárulása” az orosz katonai fenyegetettség hatására, hanem a valós ukrajnai helyzet beismerése. A gazdasági termelés nagy részét ugyanis éppen ezek a régiók adják, éppen ezeknek az oligarcháknak az ellenőrzésével (voltaképpen tulajdonában). Timosenko Janukovics- hoz hasonlóan nem megállapodásra, hanem ellenőrzésre törekszik. És a bosszú is vezérli, hiszen ezek az oligarchák nem akadályozták meg, hogy a Ja- nukovics-klán anno börtönbe juttassa. A szálakat Putyin elnök tartja a kezében az állandó fenyegetettséggel, illetve a nyilvánvalóan Oroszországból irányított szakadár mozgalommal. Sikerült elérnie, hogy Timosenko van hatalmi pozícióban, Ukrajna viszont szétesőben. A megoldás azonban továbbra is a legfontosabb ukrán szereplők kezében van. Julija bosszúja - ha nem születik kompromisz- szumos megoldás - nagyon sokba kerülhet Ukrajnának. FAJ A GERINCE, CSÚNYÁN MEGÜTÖTTE A BOKÁJÁT... (Cubomír Kotrha karikatúrája) 93 külföldi delegáció vesz részt XX111. János és 11. János Pál vasárnapi szentté avatásán Rómában 150 bíboros, 1000 püspök és két pápa MTl-HÁTTÉR A római Szent Péter téren vasárnap tíz órától kezdődik XXIII. János és II. János Pál szentté avatása, de a készülés már kilenc órától megkezdődik. „150 bíboros és 1000 püspök koncelebrál az egyházfővel. A Ferenc pápához az oltárnál legközelebb álló, jelentősebb koncelebrálók között lesz Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke, Stanislaw Dziwisz krakkói érsek, II. János Pál egykori személyi titkára és Francesco Beschi, Bergamo püspöke” - mondta el Federico Lombardi szentszéki szóvivő. Az áldoztatást a Szent Péter téren 600 pap végzi, a konceleb- ráló papoknak 70 diakónus adja át az ostyát, a Szent Péter tér és az Angyalvár közötti sugárúton további 200 pap áldoztat. A kanonizáció rítusa Ferenc pápa akaratából egyszerű és nem túl hosszú lesz, már délre véget is érhet. Angelo Amato bíboros, a szentté avatási kongregáció prefektusa háromszor egymás után arra kéri a pápát, avassa szentté XXIII. Jánost és II. János Pált. Az egyházfő ezt követően latinul elmondja a hagyományos szentté avatási formulát. XXIII. János ereklyetartóját rokonai és Bergamo város képviselői viszik, ám azt még nem árulták el, ki viszi II. János Pál ereklyetartóját. XXIII. János testéből egy apró darab került az ereklyetartóba, II. János Pálnak pedig néhány csepp vére. A szentté avatási kongregáció prefektus bíborosa hálát ad Ferenc pápának a szentté avatásért, majd a szentekhez intézett Az áldoztatást hatszáz pap végzi a Szent Péter téren, az Angyalvárhoz vezető sugárúton még kétszáz pap áldoztat. imákban már XXIII. Jánost és II. János Pált is megemlítik. A szentmise után a tervek szerint Ferenc pápa a bazilika előtti lépcsősoron fogadja a delegációkat. A szentmisén - az oltárral szemközti - baloldali szektorban 6000 papnak lesz hely fenntartva, a jobboldalon az ugyanekkora számú hivatalos delegációknak. 93 külföldi delegáció jelentkezett, közöttük 35 uralkodó, államfő és miniszterelnök, valamint az EU magas rangú küldöttsége. Szokás szerint a delegációk nem a Vatikán meghívására érkeztek, hanem önként jelentkeztek a szentté avatásra. Anglikán, ortodox és zsidó delegációkat is várnak. Ami XVI. Benedek pápa részvételét illeti, Federico Lombardi egyelőre nem tudott biztosat mondani. „Meghívtuk és a meghívást örömmel fogadta, de csak az utolsó pillanatban tudjuk meg, hogy részt vesz-e a szentté avatáson” - fogalmazott a szóvivő. KOMMENTAR Amiből minket kihagytak... LOVÁSZ ATTILA a Hofi klasszikussá vált definíciója szerint a korrupció az, amiből minket kihagytak. Pedig van belőle. Jószerivel a közszféra alapelve Szlovákiában, s amíg ez nem változik, jobb nem lesz. A minap e hasábokon merészeltük szinte definícióként leírni, hogy a rezignált ember képtelen az értékteremtésre, a külföldre távozók másutt teremtenek értéket, a korrumpálok és korrumpáltak pedig a maradék értékeket emésztik föl. A társadalom pontosan így ga- tyásodik le, így hát senki, de az égvilágon senki nem lepődött meg, amikor egy (az oktatási tárca számára készült) alapanyagból kiderült, hogy a fiatalok 75 százaléka inkább másutt élne, egy másik jelentés szerint pedig szép lassan elszivárognak Szlovákiából azok a vállalatok, amelyek tehetik. Az okokat kutatva biztos eljutnánk a korrupcióig is, de odáig még hosszú az út. Nézzük meg hát, ki miért távozna. A vállalatok esetében a helyzet világos, különösebb statisztika és elemző tehetség sem kell hozzá, hogy lássuk: ha a vállalkozói környezet romlik, márpedig romlik, a cégek adminisztratív kötelességei (amikből termék, érték az nem lesz) változatlanok vagy egyre szaporodnak és egyre kuszábbak, akkor egy vállalkozó a globális piacon fölpakol és megy. Ha a szlovákiai vállalkozói környezet mutatóit vizsgáljuk, rájövünk, hogy a járulékterheken kívül különösképpen nincs is komparatíve az európai trendeknél feltűnően rosszabb állapotban egyik mutató sem. Igen ám, csakhogy az elégedetlenség általában nem az eleve rossz feltételek miatt szokott megjelenni, hanem a ROMLÓ feltételek miatt. Szlovákiába anno több vállalat azért jött, mert alacsony volt az adó, könnyű volt a cégalapítás, a cégbejegyzés, jobbak voltak a körülmények, mint szomszédainknál. Most azt nézik, hogy körülöttünk stabil a helyzet, jobbak a körülmények, itt pedig nem tartjuk az irányt, hanem visszalépünk - pl. a munkajogi szabályozásban. A cégeknél tehát a ráfordítás s a belőle eredő haszon aritmetikai pontossággal jelzi, mennek-e vagy maradnak, filozofálgatni nem szükséges. Más a helyzet a fiatalokkal. Tapasztalat semmi, műveltség úgy-ahogy, használható végzettség jobbára alig, így munka sincs, lakhatás csak eladósodás árán, a munkaerőpiacon és a meggazdagodásokról szóló történetekben pedig egyre nagyobb teret kap a kontraszelekció. Az a kontraszelekció, amely tulajdonképpen nem más, mint személyi korrupció, s amelynek a szocializmus az évtizedes lemaradását köszönhette az ipari technológiákban. A kontraszelekciót a fiatal a munkahely keresése közben tapasztalja, amikor a meghallgatásra jobbára már teljesen fölöslegesen megy el, majd az újságban azt olvassa, ki mennyit nyúlt le (következmények nélkül), a tévében megnézi, hogy az egyébként bárgyú és semmilyen érdemekkel nem rendelkező celebke 800 eurót ád egy retikülért. Aztán átmegy egy működő országba, ahol lehet, hogy a legmegalázóbb munkahelyi pozícióban kezdi, de ha dolgozik, látja a bérén, az előléptetést pedig nem az aktuális helyi politikai elit telefonjai döntik el. Akkor megkérdezi: Miért is maradjon? S ha nem talál rá okot, akkor nem marad: a történelem (amit az iskolában ki nem állhatott, de mégis van róla elképzelése) megtanította, hogy alapvetően az a kalandvágyó, aki marad. Nos, így nem lehet. A korrupcióból ki kell maradni, de jobb lenne, ha mindenki kimaradna belőle. Az ideális állapot nem érhető el, de igenis lehet tenni valamit, tanuljuk meg azoktól, akik megcsinálták. Hogyan? Nem felelőtlen ígéret: folytatás következik. FIGYELŐ Mire jó a szolgálati autó? Főként nyaralásra és hétvégi utazásokra használják az állami szolgálati gépkocsikat a szerbek - írta az ottani Állami Számvevőszékre hivatkozva a Blic című belgrádi napilap. Szerbia egy év alatt 50 millió eurót költött a szolgálati kocsik fenntartására, konkrétan üzemanyagra, gumicserére, parkolásra és az autók bejegyzésére. Az ellenőrzések során megállapították, hogy a 32 ezer szolgálati járművet főként hétvégén és munkaszüneti napokon használják a közalkalmazottak. Volt olyan, aki a tengerhez utazott a szolgálati autójával, de olyan is, aki káposztaszállításra használta. Az új szerb kormány azt tervezi, hogy csökkenti az állami alkalmazottak és a politikusok által használt gépjárművek számát. (MTI)
