Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2014-04-25 / 95. szám, péntek

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 25. Az oligarchák megyei kormányzóvá való kinevezése a valós ukrajnai helyzet beismerése Julija bosszúja Kezdenek radikalizálód- ni a kelet-ukrajnai sza- kadárok, akiket most már négy újságíró elrab­lásával és egy, az új kijevi hatalomhoz közel álló politikus meggyilkolásá­val vádolnak. JARÁBIK BALÁZS A nyugati sajtó tele van az orosz invázió hírével, illetve a nyugati szankciók lehetséges hatásaival. De mi is zajlik Uk­rajnában? Az oroszok „baráti aggódá­sát” és „segítségnyújtását” leszá­mítva Keleten a helyzet szinte változatlan. Csupán az történt, hogy Viktor Janukovics volt ál­lamfő kizárólagos ellenőrzését az ország és a legfontosabb ér­dekcsoportok felett átvette Juli­ja Timosenko. Ugyanis az átme­neti ukrán kormány szinte teljes egészében az ő pártja ellenőrzé­se alatt áll. Sőt az ügyvivő állam­fő, Turcsinov is Julija asszony jobbkeze, több mint 15 eszten- deje lojális hozzá. Elsősorban az oroszbarát Ke­let- és Dél-Ukrajnában látják így a helyzetet, ahol majd eldől az Ukrajnáért vívott küzdelem. Természetesen Oroszország hathatós beavatkozása nélkül Keleten semmi sem történne - ott ugyanis az apátia és a passzivitás az uralkodó ténye­ző. Hatalmas ellentét ez Kijev- hez, illetve az ország nyugati részeihez képest, ahol az ön- szerveződés a trend. De ami pozitív egy nyugati szemlélő­nek, az bizony anarchiának tűnik a kelet-ukrajnaiak szemé­ben, pláne ha ezt sulykolja na­ponta az orosz tévé. További fontos tényező az ukrán oligarchák szerepe. Azt ma már senki sem vitatja, hogy hathatós szerepet vállaltak a Majdán megsegítésében. Ter­mészetesen nem ők tervelték ki az egészet - az EU vilniusi csú­csa előtti ukrán hátra arcot nem láthatta senki előre. Janukovics egyszerűen mindenkit maga el­len fordított, több százezer uk­rán ellenállása találkozott né­hány oligarcha érdekével azok­ban a drámai hetekben. A kialakult „forradalmi” poli­tikai helyzetet Timosenko most a saját, személyes hasznára sze­retné fordítani. Végső soron a szakadárok akkor kezdték el az épületfoglalásokat, miután az ukrán kormány (pontosabban Julija asszony) a krími sebeket nyalogatva nemet mondott mindenféle decentralizációs és alkotmányos reformra. Az oli­garchák megyei kormányzóvá való kinevezése a keleti vége­ken nemcsak a forradalom „elárulása” az orosz katonai fe­nyegetettség hatására, hanem a valós ukrajnai helyzet beisme­rése. A gazdasági termelés nagy részét ugyanis éppen ezek a ré­giók adják, éppen ezeknek az oligarcháknak az ellenőrzésé­vel (voltaképpen tulajdoná­ban). Timosenko Janukovics- hoz hasonlóan nem megállapo­dásra, hanem ellenőrzésre tö­rekszik. És a bosszú is vezérli, hiszen ezek az oligarchák nem akadályozták meg, hogy a Ja- nukovics-klán anno börtönbe juttassa. A szálakat Putyin elnök tart­ja a kezében az állandó fenye­getettséggel, illetve a nyilván­valóan Oroszországból irányí­tott szakadár mozgalommal. Sikerült elérnie, hogy Timo­senko van hatalmi pozícióban, Ukrajna viszont szétesőben. A megoldás azonban továbbra is a legfontosabb ukrán szereplők kezében van. Julija bosszúja - ha nem születik kompromisz- szumos megoldás - nagyon sokba kerülhet Ukrajnának. FAJ A GERINCE, CSÚNYÁN MEGÜTÖTTE A BOKÁJÁT... (Cubomír Kotrha karikatúrája) 93 külföldi delegáció vesz részt XX111. János és 11. János Pál vasárnapi szentté avatásán Rómában 150 bíboros, 1000 püspök és két pápa MTl-HÁTTÉR A római Szent Péter téren va­sárnap tíz órától kezdődik XXIII. János és II. János Pál szentté avatása, de a készülés már kilenc órától megkezdődik. „150 bíboros és 1000 püspök koncelebrál az egyházfővel. A Ferenc pápához az oltárnál legközelebb álló, jelentősebb koncelebrálók között lesz Agostino Vallini bíboros, a pá­pa római helynöke, Stanislaw Dziwisz krakkói érsek, II. János Pál egykori személyi titkára és Francesco Beschi, Bergamo püspöke” - mondta el Federico Lombardi szentszéki szóvivő. Az áldoztatást a Szent Péter té­ren 600 pap végzi, a konceleb- ráló papoknak 70 diakónus ad­ja át az ostyát, a Szent Péter tér és az Angyalvár közötti sugár­úton további 200 pap áldoztat. A kanonizáció rítusa Ferenc pápa akaratából egyszerű és nem túl hosszú lesz, már délre véget is érhet. Angelo Amato bíboros, a szentté avatási kong­regáció prefektusa háromszor egymás után arra kéri a pápát, avassa szentté XXIII. Jánost és II. János Pált. Az egyházfő ezt követően latinul elmondja a hagyományos szentté avatási formulát. XXIII. János ereklyetartóját rokonai és Bergamo város kép­viselői viszik, ám azt még nem árulták el, ki viszi II. János Pál ereklyetartóját. XXIII. János testéből egy apró darab került az ereklyetartóba, II. János Pál­nak pedig néhány csepp vére. A szentté avatási kongregáció prefektus bíborosa hálát ad Fe­renc pápának a szentté avatá­sért, majd a szentekhez intézett Az áldoztatást hatszáz pap végzi a Szent Péter téren, az Angyalvárhoz vezető sugárúton még kétszáz pap áldoztat. imákban már XXIII. Jánost és II. János Pált is megemlítik. A szentmise után a tervek szerint Ferenc pápa a bazilika előtti lépcsősoron fogadja a delegá­ciókat. A szentmisén - az oltár­ral szemközti - baloldali szek­torban 6000 papnak lesz hely fenntartva, a jobboldalon az ugyanekkora számú hivatalos delegációknak. 93 külföldi de­legáció jelentkezett, közöttük 35 uralkodó, államfő és minisz­terelnök, valamint az EU magas rangú küldöttsége. Szokás sze­rint a delegációk nem a Vatikán meghívására érkeztek, hanem önként jelentkeztek a szentté avatásra. Anglikán, ortodox és zsidó delegációkat is várnak. Ami XVI. Benedek pápa részvé­telét illeti, Federico Lombardi egyelőre nem tudott biztosat mondani. „Meghívtuk és a meghívást örömmel fogadta, de csak az utolsó pillanatban tudjuk meg, hogy részt vesz-e a szentté avatáson” - fogalma­zott a szóvivő. KOMMENTAR Amiből minket kihagytak... LOVÁSZ ATTILA a Hofi klasszikussá vált definíciója szerint a korrupció az, amiből minket kihagytak. Pe­dig van belőle. Jószerivel a közszféra alapel­ve Szlovákiában, s amíg ez nem változik, jobb nem lesz. A minap e hasábokon merészeltük szinte defi­nícióként leírni, hogy a rezignált ember képte­len az értékteremtésre, a külföldre távozók másutt teremte­nek értéket, a korrumpálok és korrumpáltak pedig a mara­dék értékeket emésztik föl. A társadalom pontosan így ga- tyásodik le, így hát senki, de az égvilágon senki nem lepődött meg, amikor egy (az oktatási tárca számára készült) alap­anyagból kiderült, hogy a fiatalok 75 százaléka inkább má­sutt élne, egy másik jelentés szerint pedig szép lassan elszi­várognak Szlovákiából azok a vállalatok, amelyek tehetik. Az okokat kutatva biztos eljutnánk a korrupcióig is, de odáig még hosszú az út. Nézzük meg hát, ki miért távozna. A vállalatok esetében a helyzet világos, különösebb sta­tisztika és elemző tehetség sem kell hozzá, hogy lássuk: ha a vállalkozói környezet romlik, márpedig romlik, a cé­gek adminisztratív kötelességei (amikből termék, érték az nem lesz) változatlanok vagy egyre szaporodnak és egyre kuszábbak, akkor egy vállalkozó a globális piacon fölpakol és megy. Ha a szlovákiai vállalkozói környezet mutatóit vizsgáljuk, rájövünk, hogy a járulékterheken kívül külö­nösképpen nincs is komparatíve az európai trendeknél feltűnően rosszabb állapotban egyik mutató sem. Igen ám, csakhogy az elégedetlenség általában nem az eleve rossz feltételek miatt szokott megjelenni, hanem a ROMLÓ fel­tételek miatt. Szlovákiába anno több vállalat azért jött, mert alacsony volt az adó, könnyű volt a cégalapítás, a cégbejegyzés, jobbak voltak a körülmények, mint szom­szédainknál. Most azt nézik, hogy körülöttünk stabil a helyzet, jobbak a körülmények, itt pedig nem tartjuk az irányt, hanem visszalépünk - pl. a munkajogi szabályo­zásban. A cégeknél tehát a ráfordítás s a belőle eredő ha­szon aritmetikai pontossággal jelzi, mennek-e vagy ma­radnak, filozofálgatni nem szükséges. Más a helyzet a fiatalokkal. Tapasztalat semmi, műveltség úgy-ahogy, használható végzettség jobbára alig, így munka sincs, lakhatás csak eladósodás árán, a munkaerőpiacon és a meggazdagodásokról szóló történetekben pedig egyre nagyobb teret kap a kontraszelekció. Az a kontraszelekció, amely tulajdonképpen nem más, mint személyi korrupció, s amelynek a szocializmus az évtizedes lemaradását köszön­hette az ipari technológiákban. A kontraszelekciót a fiatal a munkahely keresése közben tapasztalja, amikor a meghall­gatásra jobbára már teljesen fölöslegesen megy el, majd az újságban azt olvassa, ki mennyit nyúlt le (következmények nélkül), a tévében megnézi, hogy az egyébként bárgyú és semmilyen érdemekkel nem rendelkező celebke 800 eurót ád egy retikülért. Aztán átmegy egy működő országba, ahol lehet, hogy a legmegalázóbb munkahelyi pozícióban kezdi, de ha dolgozik, látja a bérén, az előléptetést pedig nem az aktuális helyi politikai elit telefonjai döntik el. Akkor meg­kérdezi: Miért is maradjon? S ha nem talál rá okot, akkor nem marad: a történelem (amit az iskolában ki nem állha­tott, de mégis van róla elképzelése) megtanította, hogy alapvetően az a kalandvágyó, aki marad. Nos, így nem lehet. A korrupcióból ki kell maradni, de jobb lenne, ha mindenki kimaradna belőle. Az ideális ál­lapot nem érhető el, de igenis lehet tenni valamit, tanul­juk meg azoktól, akik megcsinálták. Hogyan? Nem felelőtlen ígéret: folytatás következik. FIGYELŐ Mire jó a szolgálati autó? Főként nyaralásra és hét­végi utazásokra használják az állami szolgálati gépko­csikat a szerbek - írta az ot­tani Állami Számvevőszékre hivatkozva a Blic című belg­rádi napilap. Szerbia egy év alatt 50 millió eurót költött a szolgálati kocsik fenntartá­sára, konkrétan üzemanyag­ra, gumicserére, parkolásra és az autók bejegyzésére. Az ellenőrzések során megálla­pították, hogy a 32 ezer szol­gálati járművet főként hét­végén és munkaszüneti na­pokon használják a közal­kalmazottak. Volt olyan, aki a tengerhez utazott a szolgá­lati autójával, de olyan is, aki káposztaszállításra használ­ta. Az új szerb kormány azt tervezi, hogy csökkenti az ál­lami alkalmazottak és a poli­tikusok által használt gépjár­művek számát. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents