Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-03 / 78. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 3. Vélemény És háttér 7 A hazai jobboldal évek óta leginkább egy önterápiás csoportra hasonlít Lesz változás, de nem úgy! Ha Pavol Frešo április elsején mondja el, úgy érzi, pártja feladata a jobboldal bizonyos típusú integrációjának elősegítése, az újságolvasó legfeljebb vállat von. De má- sodikán mondta. KOCUR LÁSZLÓ Az SDKÚ elnökének mondataiból úgy tűnik, mintha nem bizonyosan látná, vagy akarná látni, mi is történik jelenleg a hazai politikai palettán, de szemléletmódja az egész hazai jobboldalt jellemzi. Szavai szerint „az elnökválasztás megmutatta, hogy a választók elutasítják az egypártrend- szert, és annak a politikusgenerációnak, amelyik már húsz éve itt van, problémát jelent bármit is nyújtani a választóknak”. Az ezt hallgatónak pedig probléma lehet, hogy amikor ezt a szöveget jobboldali politikusoktól hallja, azok önnön magukra sosem gondolnak, mindig csak Ficóékra. Holott a Frešo beszédének folytatásában felbukkanó generációváltás pártjában éppúgy, mint a KDH-ban, vagy éppen a Híd magyar szekciójában, legfeljebb az igény szintjén valósult meg. Az sem helyeselhető tendencia, amikor a volt Népi Platform pártjai okosakat próbálnak mondani az elnökválasztás kapcsán, legalább egy kicsit sütkérezve Ándrej Kiska sikerének fényében, ők ugyanis már „bizonyítottak” az első fordulóban, a második kapcsán pedig semmi érdemük nincs. Frešo szerint a jobboldalnak az emberek napi problémáira kell megoldásokkal szolgálni, illetve tágabb értelemben mélyebb ideákkal is. Nos, az utolsó ember a szlovák jobboldalon, aki erre rendszerszinten képes volt, az Mikuláš Dzurin- da, aki azonban utód nélkül, újrahasznosíthatatlanul elkopott. A hazai jobboldal azóta inkább egy önterápiás csoportra hasonlít. Daniel Lipšic megpróbálta magát a jobboldal vezetőjévé koronázni, de ez egyelőre csak az óriásplakátok szintjén sikerült. Ebben a reménytelenségben jelent némi reménységet az elnökválasztáson a hálátlan harmadik helyen végző Radoslav Procházka törekvése. Az elnökválasztás és a Átszerveződéi lesz a jobboldalon, az biztos, de nem úgy, ahogy azt Pavol Frešo és népi zenekara gondolja. parlamenti választás eredményei között párhuzamot vonni botorság lenne, de az Kiska esetében éppúgy beigazolódott, mint Procházkáéban, hogy a tiszta lap nem hátrány. A jelenlegi kormány félidőben van. A kormányátalakításról folyatott diskurzus leginkább kommunikációs manőver, a választási vereségről hivatott elterelni a figyelmet, és a jelen helyzetben nincs okunk feltételezni, hogy a Smer ne húzná ki a hátralevő két évét. Az elnökválasztásnak ugyanis a kormányzati munkához csekély köze van. Két év elegendő lehet egy párt létrehozására és felépítésére - sőt, ha az ember milliárdos, mint Andrej Babiš, még ennyi idő sem kell. Ám ha Procházkának ez össze is jönne, akkor még mindig nem egy egységes, hanem egy még inkább megosztott jobboldal állna szemben a Smerrel. Igaz, legalább már azt tudjuk, hogy a párt eddig mindenhatónak hitt vezetője verhető. Átszervező- dés tehát lesz a jobboldalon, az biztos, de nem úgy, ahogy azt Pavol Frešo és népi zenekara gondolja, s még kevésbé valószínű, hogy az ő integráló szerepükkel. Procházka még egyelőre csak egy reménysugár, de néha fontosabb a tény, hogy van remény. Egyszer nem veszem elő a magyarkártyát marhák, és mindjárt ez van?! (Cartoonizer) Egy választás alkalmával az alternatívát is mérlegelni kell: ki tud ennél jobbat kínálni? Magyarország négy évének értékelése HORBULÁK ZSOLT Szakértő legyen a talpán, aki a Fidesz utóbbi négy évéről képes olyan elemzést írni, amelyet a közvélemény jelentős része elfogad. A magyarországi politikai polarizáció olyan szintre jutott, hogy az elemzők is teljesen megosztottak. A véget érő ciklust három szempontból is lehet értékelni: mit mondanak a külföldi elemzők és a piac, az előző nyolc szocialista évhez is lehet viszonyítani, illetve számba lehet venni a kezdeti elvárásokat. Ez utóbbira a legkönnyebb válaszolni. Az emberek túlnyomó többsége többet várt Orbán Viktortól. Ki kisebb, ki nagyobb mértékben csalódott. Azt is ki szabad jelenteni, hogy a külföld is inkább elégedetlen, értjük itt például azokat a multinacionális vállalatokat, amelyeket érintett a különadó vagy a rezsicsökkentés. Viszont a kép itt sem egyszínű, hiszen például az Európai Bizottság elvárásai teljesültek, az állam- háztartási hiány 3% alá került. Azt is illik megemlíteni, hogy a kormánynak szokásává vált külföldi székhelyű nagyvállalatokkal stratégiai szerződéseket kötni. Szigorúbbak viszont a hitelminősítők. Magyarország egyelőre még a spekulatív kategóriában van. Amire a fa- nyalgók leginkább hivatkoznak, azok a számok. A tendenciákat nézve a helyzet alig javul, sőt, több területen romlik. A munkanélküliség csökken, de csak a közmunkának köszönhetően. Az államadósság ugyan szinten van, de akkor hova lett az elvileg erre felhasznált magánnyugdíj-pénztári vagyon? A mélyebb elemzések alapján elmondható, hogy az adórendszer átalakítása egyenesen hátrányos volt a szegények számára. Az áfaemelés leginkább tőlük csoportosít át bevételeket. Hiába a negyven éve nem látott alacsony infláció és kamatszint, ha nem indult meg a keresletbővülés, és a bankok is visszafogják a hitelezést. Az állam szerepe - és egyben fenntartásának költsége - az utóbbi négy évben megnőtt. Persze nem csak számokkal él az ember. A Fidesz képes volt egy olyan vüágnézetet kialakítani, amelyben meglehetősen sokan hisznek, hitet ad, irányt mutat számukra. Egy választás alkalmával az alternatívát is mérlegelni kell: ki tud ennél jobbat kínálni? Azt ugye lehetetlen megjósolni, mi fog történni a világban a következő négy évben, de azt igen, hogy a választások eredményétől és a világgazdasági események alakulásától függetlenül Magyar- országra további keserves évek várnak. KOMMENTÁR Baloldali rugalmasság MOLNÁR IVÁN Az ígéret szép szó, a teljesítését azonban egyáltalán nem kell elsietni - vallja Peter Kazimír pénzügyminiszter, aki az év elején megígérte a cégeknek, hogy a társasági adókulcs meghatározásánál rendkívül rugalmasan reagálnak majd a piaci helyzetre, s hozzátette: újabb adó- csökkentés várható. Azonban a parlament e heti ülése is bizonyította, hogy a kormánypárti képviselőktől semmi sem áll olyan távol, mint a rugalmasság. A Fico-kabinet ugyan rózsásabbnál rózsásabb jövőképekkel hódítja választóit, a szlovákiai cégek gazdasági kérdésekben otthonosan mozgó pénzügyi igazgatói azonban ezt másképp látják. A körükben végzett legutóbbi felmérés azt mutatja, hogy az elkövetkező időszakban se számíthatunk semmi jóra. Épp ellenkezőleg: a megkérdezett pénzügyi vezetők 80 százaléka gondolja, hogy nincs itt az ideje a nagyobb beruházásoknak, bővítésnek, új munkaerő felvételének, és még többen állítják azt, hogy a vállalkozókgondjainaknagy részéért akormány felelős. Ficó- ék ugyanis tavaly 19-ről 23 százalékra emelték a társasági adót, és emellett egy sor vállalkozóellenes intézkedést is bevezettek. Időközben ugyan felismerték, hogy az adókulcs emelésével csak rontanak a helyzeten, így a társasági adókulcsot idén 22 százalékra csökkentették, ez azonban csak kozmetikázás, ráadásul ezzel párhuzamosan bevezették a veszteséges cégeket is megsarcoló minimáladót. Az SDKU képviselői e héten figyelmeztettékKažimírt az ígéretére, olyan javaslatot terjesztve a parlament elé, amely a társasági adókulcsot újra 19 százalékra csökkentette volna, ezt azonban a kormánypárti képviselők elvetették. így a baloldali kabinetnek köszönhetően továbbra is a szlovákiai cégeket sújtják a legmagasabb adókulccsal az egész régióban, ami jócskán csökkenti versenyképességüket. Emiatt a társaságok egyjelentős része már elmenekült a szomszédos Csehországba, a maradók pedig továbbra se engedhetik meg maguknak, hogy új alkalmazottakat vegyenek fel. Inkább a meglévő alkalmazottaikat facsarják ki a végsőkig, lehetőleg minimálbéren tartva őket. Akinek ez véletlenül nem tetszene, mehet a munkaügyi hivatalba állami segélyért könyörögni. A magát mélyen szociálisnak tekintő Fico-kabinet így a vállalkozói szféra ellen indított harcával az egyszerű alkalmazottakon veri el a port, azt várva tőlük, hogy az elbaltázott baloldali zsonglőrködéséhez mégtapsoljanakis neki. FIGYELŐ Orosz szomszédság, örök átok A Krím annektálása növelte az aggodalmat Svédországban és Finnországban, amelyek azt fontolgatják, hogy semlegességüket feladva a NATO-hoz fordulnak az orosz szomszédság jelentette fenyegetés ellensúlyozása érdekében - áll a brit Reuters elemzésében. A kétszáz éve független Svédországban arról folyik a polémia, hogy szükséges-e doktrínaváltás a védelempolitikában. Finnország a hidegháború idején önként vállalt semlegességet, de a kormány nemrég nyüt vitát hirdetett a NATO-csat- lakozásról. A katonai szövetségről folytatott diskurzus rávilágít a térségben uralkodó nyugtalanságra. A NATO- tagság mindazonáltal távolinak tűnik, a lakosság ugyanis mindkét államban meglehetősen szkeptikus a szövetség nyújtotta előnyöket illetően és tart a nemzetközi elköteleződés költségeitől. A csatlakozás „árát” valóban nehéz felmérni, például nem tudni, mit jelentettek Dmitrij Med- vegyev orosz kormányfő szavai, hogy a finn vagy svéd NATO-tagság válaszra késztetné Moszkvát. Az orosz hadsereg a napokban a finn határnál gyakorlatozott, Putyin elnök egyik volt tanácsadója pedig nemrég úgy vélekedett, az államfő Ukrajna után legközelebb talán Finnországra vet szemet. A finnek gyanakvással tekintenek Oroszországra, és a Vörös Hadsereg elleni harcok emléke máig a nemzeti identitásának kulcs- fontosságú része, de a többség mégis attól tart, hogy ha háborúra kerülne sor, akkor is egyedül maradnának, ha tagjai lennének a NATO-nak. Svédország is tartózkodónak mutatkozik, holott tavaly néhány orosz gép célzottan Stockholm ellen hajtott végre gyakorló repülést. A svéd légierő későn reagált, ezért Litvániából indultak a körzetbe dán NATO-gépek. Ám Fredrik Reinfeldt kormányfő elbagatellizálta, hogy Oroszország katonai gyakorlatokat hajtott végre országa ellen, mondván, „Moszkvának nem áll szándékában és nem is képes svéd területeket megtámadni”. A felmérések azt mutatják, hogy a svéd és a finn társadalomban él az a beidegződés, hogy a béke megőrzésének legjobb módja, ha távol maradnak a katonai szövetségektől. (MTI)
