Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-03 / 78. szám, csütörtök
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 3. www.ujszo.com OLVASÓI LEVEL A magyar magyarkártya Az elnökválasztáson a jelöltek nem játszották ki a magyarkártyát, tudván, hogy az most semmit sem hozna a konyhára, sőt inkább vinne, a kijátszó ellen hangolva a magyarválasztókat. „Arra várunk, hogy melyik jelölt ígér nekünk, magyaroknak többet, aszerint ajánljuk a választóinknak, hogy kire szavazzanak a második fordulóban.” Valahogy így hangzott az egyik politikusunk állásfoglalása. Valaki mégis kijátszotta a magyarkártyát. Talán még azt is el tudta volna képzelni, hogy most a jelöltek egymást túllicitálva küldik neki az ígéreteket. A jelöltek, akik eddig is kerülték ezt a témát, most sem mondtak semmit. És a saját, jól felfogott érdekeik szerint jól tették. Tegyük fel, hogy Robert Fico nyilvánosan ígért volna valamit. A saját tábora mélynemzeti érzelmű részét rögtön elveszíti. Tudta, hogy a magyar emberek bizalmát nem nyeri meg, mert azok emlékeznek arra, hogy Ján Slotával szövetkezve mit tett ellenük, vagy miért kellett Maiina Hedvignek elhagynia Szlovákiát. Hitt-e volna neki ez a politikusunk, és ajánlotta-e volna, hogy rá szavazzunk? Andrej Kiskának sem kellett semmit ígérnie. Ő biztosan tudta, hogy a magyarok nem választják meg Robert Ficót köztársasági elnöknek, sőt úgy fognak szavazni, hogy ne legyen az, tehát Kiskára szavaznak. Mindezt tudtuk mi is, egyszerű, mezei polgárok. Tudtuk és eszerint cselekedtünk. A politikusunk lebecsült bennünket. Azt gondolta talán, hogy a szavazatunk az ő tulajdona, nem a józan eszünkre hallgatva szavazunk, hanem az ő ajánlása alapján? Bizalmat előlegeztünk annak, akit alig ismerünk. A bizalom kötelez - bízunk benne, hogy ezt Andrej Kiska is tudja. Sárközy Dénes A polgár üzent A polgárok fittyet hányva a politikusok intelmeire olyan köztársasági elnököt választottak, aki eddig még nem mártotta bele magát a politikába és számtalanszor megígérte, hogy továbbra is apoli- tikus marad. Ezzel azt is bizonyítottuk mi, polgárok, a kenyerüket a politikából biztosító politikusoknak, hogy az embereket nem lehet együgyű hülyéknek nézni, még akkor sem, ha a hatalom korlátlan birtokosairól van szó. Mert végül is a polgárok döntenek arról, hogy ki lehet „fönt” - a polgárok pénzén. A politikai befolyásoltságtól való függetlenség fontos az államfő munkájában, az azonos mérce alkalmazása, a részrehajlás kerülése teszi lehetővé az igazságos döntést. Többször volt hallható az utóbbi két hétben, hogy Andrej Kiska ezt az elvet nem adja fel. Ha így lesz, akkor oroszlánrésze lesz a jogállam alapjainak lerakásában Szlovákiában, amely egyelőre csak az alkotmányban létezik. Robert Fico a támadáson kívül semmi mást nem alkalmazott vetélytársával szemben, míg Andrej Kiska a korrekt védekezés széles repertoárját mutatta be, gyakran mosoly kíséretében. Erre kevesen képesek hideg fejjel, és belső stabilitást jelez. Különösen, ha tisztességes szándékú versenyben „golyózáport” zúdítanak rá. Azt gondolom, hogy aki minden alap nélkül fegyvert ránt ellenfelére, az előbb-utóbb magát találja el. Szombaton ez történt. Jóba Mihály LÖVÉSZÁROK Egy bizarr kapcsolat Az elnökválasztás eredménye mindenképpen örömteli, hiszen Szlovákia térképe nem borult vörös színbe. Kiska győzött, ráadásul nem kevés magyar támogatásával. A déli járások ehhez nagyban hozzájárultak, hiszen itt Kiska 80-90%-ra teljesített. De a szlovákiai magyar közösség erejét, tudatosságát és emlékezetét sem szabad alábecsülni, hiszen nem olyan együgyű a választópolgár, mint azt egyes politikusok gondolták. Hiába játszott két kapura az MKP elnöke, számítása nem jött be. Persze más tészta az, hogy például Berényi falujában, Alsószelin 13%-os lett Fico támogatottsága, ami ugye nem annyira véletlen és hónapokkal ezelőttre eredeztethető vissza. Egy elmulasztott kérvénybeadás 240 000 eurót is érhet, de egy kormányalapból való kompenzációnak is lehet politikai ára. Az egész affér még tavaly ősszel kezdődött. Emlékezzünk csak vissza a megyei választásokra. Mi volt az az ok, ami miatt az MKP a saját pártelnökét indította a már versenyben lévő magyar jelölt ellen? Mi volt az az ok, ami miatt a pártelnök úr csak késlekedve kezdte el második körös kampányát, elmulasztva, vagy nyíltan mellőzve az ellenzék, így a Híd támogatását is. És ezzel egyúttal előnyt biztosított vetélytársának, a smeres Tibor Mikušnak? Mi volt az oka annak, hogy az MKP nem kritizálta a smeres hátszéllel rendelkező regnáló megyeelnököt, akinek nevéhez a magyar járások hátrányos megkülönböztetése fűződik? Egy titokban kötött barátság? Egy üzleti érdekekből felépített, átlátszó vár, melynek legmagasabb tornyának legsötétebb szobájában most ott mosolyog Berényi pártelnök úr, mint megyei alelnök. Bárdos Gyula mély vízbe dobása is csak kettős célú trükknek tűnik. Elvenni az ellenzék esélyét egy erős jelölt mögötti felsorakozáshoz és megkoptatni a jó referenciákkal és eséllyel rendelkező pártvezérjelölt Csemadok-el- nököt. Az, hogy ez is egy következő szívesség lehet a Smer felé, csak a választások előtt derült ki. A pártközpont indoklása is harmatgyenge, hiszen az elnökjelölt saját kampányában nem volt elég hangos a minket érintő témákkal kapcsolatban. Az utolsó mozaikdarab a választások első köre után került a helyére. Egyszerűen mellőzték a nagy esélyes jelölt támogatását. Aminek csőre van, sárga, totyog, hápog és úgy néz ki, mint egy kacsa, az többnyire kacsa is szokott lenni. Felesleges tagadni Fico csendes támogatását Berényi oldaláról. Mindenki látta, hallotta és főleg éreztük. Ezért, sajnos, a „lepaktá- lás” nem kacsa, nem hamis újsághír. Ha pedig kezdenek felszínre kerülni a dolgok, pontosan úgy, mint a megyei ön- kormányzati választások után, akkor azokat igenis el kell mondani, ne csodálkozzunk. Tavaly novemberben a duna- szerdahelyi kórház parkolójának sorompóját a voksolás utáni hétvégén szerelték fel, megyeijóváhagyással... Nagy József, a Híd parlamenti képviselője KÁRPÁT MEDENCEI FIGYELŐ A román magyarkártya Victor Ponta román miniszterelnök gondolt egyet, és újra elővette a magyarkártyát. Kijelentette: a román kormány sose fogja elfogadni az „etnikai autonómiát”, az RMDSZ-szel kötött kormányzati megállapodás nem erről szól. A legújabb drágulás miatti közfelháborodással szembesülő kormányfő megadta az ön- rendelkezés igen sajátos definícióját is: az autonómia a helyi önszerveződés gazdasági, társadalmi, kulturális, de sosem etnikai szempontok szerinti fejlődését jelenti. Ponta azt is tudja, hogy az erdélyi magyarság képviselői olyan autonómiamodellt támogatnak, amely „más országokban sem működőképes”, és hozzáfűzte: a magyarokat nem éri hátrányos megkülönböztetés Romániában. Érdekes az a meglátása is, hogy ,jobb megoldás a magyar kisebbséget a parlamentben, a kormányban, a közelünkben tartani, mint a radikalizálódás felé tolni”. Lehetne boncolgatni, mit is jelent „a közelünkben tartani” szemlélet, most azonban lényegesebb a kijelentés elhangzásának időpontja, mintsem tartalma. Mert éppen forrong az ország a drágulásözön miatt, a kormány össztársadalmi elégededenséggel szembesül. Az újabb árhullám mögött az is látszik, a rosszul szervezett, központosított állami struktúrák fenntartása egyre többe kerül, miközben a hatékonyság, az ésszerűség reménytelenül távoli, az ország alig „működőképes”. Az örökös vesztes, a leginkább kiszolgáltatott eközben a mindenkori kisember, az adófizető, aki állja a számlát, akinek a rovására bármikor bármit el lehet követni. Ponta ellenben megcéloz egy olyan réteget, mely számára az állítólagos nemzeti érdek mindennél előbbre való, és koncként veti oda az „etnikai autonómiára” vonatkozó szavait. Lehangoló, kicsinyes és barátságtalangesztus. (Háromszék) Zászlós afférok Hat székelyföldi magyar fiatalt azzal gyanúsítanak, hogy megfenyegettek az interneten egy sepsiszentgyörgyi fiatalt, aki román zászlóval pózolt a magyar nemzeti ünnepen. A tizenéves fiúk az egyik közösségi hálón fűztek fenyegető megjegyzéseket a március 15-én készített fényképhez. A román tinédzser zászlóval fényképez- kedett egy téren, a háttérben a székely és magyar zászlókat lobogtató, ünneplő tömeg látszott. A rendőrség a fiatalokat előállította, és ha beigazolódik a fenyegetőzés, pénzbírságra, de akár egy évig terjedő börtönbüntetésre is számíthatnak. A fenyegetések miatt a román fiatal tett feljelentést. A közösségi hálóra kitett fotójához közel ezren fűztek megjegyzéseket, ő azt írta a vitában, hogy egyáltalán nem zavarta meg a magyarok ünneplését. Székelyföldön tavaly mind a román, mind a magyar ünnepeken előfordultak hasonló esetek. A december elsejei román nemzeti ünnep után az kapott széles sajtónyilvánosságot, hogy egy román fiatalra azért rótt ki 500 lejes (110 eu- rós) bírságot a rendőrség, mert megzavarta a magyar adventi ünnepséget. A fiatal fellépett az adventi ünnepség szabadtéri színpadára, és ott román zászlót lengetve azt kiabálta: ez román föld. (MTI) ^egmUmhnrégimsyarflCmeí misztikumát és szépig- ------------ß Rendelje meg fél évre az Új Szót és megajándékozzuk négy filmmel: Hazajáró lélek, Külvárosi őrszoba, Erzsébet királyné, Machita Az ajándék értéke: 20 € Az ajánlat 2014. április 15-ig tart. Ez a lap jár Önnek!
