Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-17 / 90. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 17. Vélemény és háttér 7 Tiltakoznunk kell minden beavatkozás ellen, amely privát szféránk csonkításával jár Megint a zsebünkben kotornának Bankszámlánkon kutakodna a Szlovák Információs Szolgálat. Az információval a Sme napilap jött elő, az SIS-nek pedig órákig tartott, mire sikerült kiizzadnia egy olyan cáfolatot, amellyel inkább elbizonytalanította az embert, mint megnyugtatta. KOCUR LÁSZLÓ Lehet, hogy már a WikiLeaks, de Edward Snowden színre lépésétől fogva biztosan bizalmi válság alakult ki a hírszerző és egyéb szolgálatokkal szemben. Holott a nyugati demokráciákban, főként az USA-ban a fegyveres testületek imázsa alapvetően pozitív. A privát szférájukra kényes amerikaiak egy része mégis majd’ elemésztette a Nemzetbiztonsági Ügynökséget (NSA), amikor kiderült, mi mindent gyűjtött róluk, vagy úgy is mondhatnánk: rólunk. A posztszocialista térségben a rendszerváltás óta eltelt idő sem volt elegendő, hogy a fegyveres testületek a társadalmi szerkezetben elfoglalják azt a pozíciót, amelyet nyugati kollégáik. A rendőrség rossz helyzetből indult, a kommunista államot kiszolgáló erőszakszervezetként. Abban, hogy a hadseregnek és a rendőrségnek kommunikációs szempontból nem sikerült előbbre lépnie, elsősorban az állam a ludas, amely nem adott elegendő pénzt erre. E két testületnél is sokkal rosszabb helyzetben vannak a titkosszolgálatok, még akkor is, ha az StB-s múlt jelentette „kulturális tehertől” elvonatkoztatunk. A titkosszolgálatokat az aktuális kormányzatok jószerivel önnön céljaikra használták, beleértve politikai ellenfeleik esetleges lejáratását. A kétségkívül létező pozitív eredmények kommunikációjának részben törvényi gátja van, részben az apparátus hiányzik. Ha viszont mellényúlnak, a sajtó élvezettel szedi őket ízekre, az ebből a zárt tartományból származó hírek rendkívül exkluzívak. Ebben a társadalmi kontextusban sokkal rosszabbul hangzik az, hogy „ezek” már megint akarnak valamit a privát szféránkkárára. A titkosszolgálat azzal védekezik, hogy a rádió- és telekommunikációs berendezések forgalomba hozásának engedélyezéséről szóló kormányrendelet eddig is kötelezte a gyártókat, hogy ha a szlovák piacon az adatok titkosítását lehetővé levő „berendezést” kívánnak forgalmazni, akkor a belügynek át kell adni azt az eszközt, amely segítségével az információk elérhetők. Az érvelés ott bicsaklik meg, hogy mindez egy külföldi szerverre vagy számítógépes programra - ami, a szervertől eltérően berendezésnek nem nevezhető - nem vonatkoztatható. Az állampolgáron eleve rossz érzés lesz úrrá, ha az állam a zsebében akar turkálni, olvasni akarja a levelezését. Ilyen rendszer már volt, de az embereknek nem tetszett... Két dolgot érdemes szem előtt tartani: 1. Bírói végzéssel jelenleg is hozzáférhetnek a bankszámlánkhoz, a levelezésünkhöz, híváslistánkhoz stb. 2. Adatainkkal nemcsak a hazai szolgálatok dolgozhatnak, esetenként a külföldiek is, melyeket nem köt a szlovák jog, s az így szerzett információk különböző legális vagy féllegális adatcsere-egyezmények keretében visszajuthatnak Szlovákiába. Igen, fel kell emelni szavunkat minden beavatkozás ellen, amely a privát szféránk csonkításával jár, legyen szó anyagi helyzetünkről - ne nézegessék a számlámat, ott az éves adóbevallás! -, vagy a velünk kapcsolatos bizalmas információkról. Ha jelenleg a polgár valamilyen állami szervvel kapcsolatos információt akar, közérdekű- adat-igénylési kérelmet kell benyújtania. Ez messze nem arányos azzal, hogy az állam bármikor megnézhesse, mennyi pénz van a számlánkon. De magunk is sokat tehetünk az adat- biztonságunkért. Elég, ha például megnézzük, hogy okostelefonunkban hány alkalmazásnak adtunk engedélyt-önként és dalolva -, hogy - bírói végzés nélkül - érzékeny információkat rögzítsen vagy dolgozzon fel. KOMMENTÁR Ismét tüntetünk MÓZES SZABOLCS Belejövünk. Tavaly december 4-e után április utolsó napján ismét magyar tüntetés lesz Pozsonyban - igaz, tegyük hozzá gyorsan, a magyar szervezők szlovák résztvevőket is meg akarnak szólítani, ami renden is van. Akkor a kisiskolákért vonultak az utcára a tüntetők, most a Hedvig-ügy az apropó. Es ez nagyon jó. Mármint, hogy megmozdult valami, a magyarok (is) kimennek a terekre, és hangot adnak nemtetszésüknek. Ha megnézzük, hogy Magyarországon mi mindenért tüntetnek, s mekkora tömegek, láthatjuk, hogy ezen a téren nagy a lemaradásunk. Persze egy tüntetés sosem lehet öncélú, ám Szlovákiában a legritkább alkalmakkor vonultak tömegesen az utcára a magyarok. Igaz, a szlovák többségre sem jellemző, hogy gyakran - és nagy tömegben - hangot ad elégedetlenségének. Pedig ez is hozzátartozik egy jól működő demokráciához: nem csak a nappaliban, a buszmegállóban, esetleg a kocsmában kell elégedetlenkedni. Ha súlyos problémáról van szó, akkor közösen, hangosan állást kell foglalni. Ennek ugyanis súlya van. Nem oldódik meg tőle egy csapásra a probléma, ám egy tüntetés mindig több üzenetet is hordoz magában, amit nem tud nem észrevenni a címzett. Hedvig ügye hasonló a négy hónappal ezelőtti témához. Nemcsak őt érinti, hanem mindenkit. Ahogy a tiltakozás jelszava is mondja: Ma Hedvig, holnap te? Nemcsak a kétszeresen - támadói és a hatalom által is - bántalmazott nőről szól, hanem a rendszerről, amely körülvesz. Az igazságszolgáltatás helyzetéről, valamint a hatalomgyakorlás módjáról. Az akkori és jelenlegi politikai vezetők gátlástalanságáról. S egyáltalán nem utolsó sorban: szól a honi magyarság helyzetéről is. Mondjuk ki nyíltan: 2006 augusztusában nem véletlenül egy magyar diáldányt vertek meg Nyitrán, s nem véletlen, hogy pont egy magyar személy ügye húzódik ennyi év óta. Ezért is lenne jó, ha a szervezőknek sikerülne a szlovák civil szférát is bevonni, ezzel ugyanis a mi ügyünk hangsúlyosabban jelenhetne meg a szlovák társadalom előtt. FIGYELŐ Sebezhető az orosz gazdaság A fő figyelem arra irányul, hogy Európa mennyire sebezhető lenne, ha Oroszország a szankciókra a csapok elzárásával válaszolna. Kevés figyelem összpontosul azonban arra, hogy Oroszország menynyire rá van utalva a kőolaj- és a földgázexportból eredő bevételekre - hangsúlyozzák a Capital Economics londoni elemzői. Ráadásul e függőség még erősödik is. Ez nem jelenti azt, hogy a keményebb nyugati szankciók fizetési válság szélére sodornák Oroszországot, de az orosz gazdaság kevésbé ellenálló, mint ahogy azt az általános közvélekedés sugallja. Más nagy londoni házak is felhívták a figyelmet arra, hogy az ukrajnai válság mennyire terheli az orosz gazdaságot. (MTI) A posztszovjet államoknak oly módon kellene politikai és gazdasági támogatást nyújtani, amely nem adhat ürügyet Moszkvának a beavatkozásra A Nyugat dilemmája: nyílt konfrontáció vagy fokozatos szankciók? MTl-HÁTTÉR Jelentősen megváltozott a biztonsági helyzet Európában, s egyelőre a szakértők sem tudják megállapítani, hogy egy, a hidegháborúhoz hasonló, feszült időszak kezdetének vagyunk-e a szemtanúi - áll a tekintélyes washingtoni Brookings Intézet Oroszországról készült elemzésében. Az Oroszországgal való nyílt szembeszegülés azzal járna, hogy a NATO-nak újból Moszk- va-ellenes szövetségként kellene fellépnie. A Kelet és Nyugat közti együttműködést felfüggesztenék, kulcsfontosságúvá válna a felkészülés egy esetleges orosz támadásra a balti térségben és az Északisarkvidéken, valamint komoly katonai erőt kellene telepíteni Lengyelország területére. Ebben az esetben minden bizonnyal engedélyeznék a fegyverszállítást és a katonai támogatás egyéb formáit az orosz hadsereg által fenyegetett országoknak - Ukrajnának, Grúziának és Moldovának. A szövetség fokozná az együttműködést ezekkel az államokkal és talán újra napirendre kerülne Grúzia NATO-csatlakozása. A nyugati hatalmak komoly anyagi támogatást nyújtanának a gyengélkedő ukrán gazdaságnak és lefektetnék az alapjait a három posztszovjet ország esetleges európai uniós csatlakozásának. Washington és Brüsszel ezzel párhuzamosan kemény szankciókat léptetne életbe Moszkvával szemben, az Egyesült Államok valószínűleg felülvizsgálná a földgázexportra vonatkozó politikáját és fokozatosan átvenné Oroszország szerepét Európa gázellátásában. A kétséges egység Ezeknek a lépéseknek a végrehajtásához a Nyugat egységére lenne szükség, márpedig az unió bizonyos tagállamait - mindenekelőtt Németországot - komoly gazdasági és energetikai szálak fűzik Oroszországhoz és talán a közvélemény sem támogatná a szembeszegülést. Még ha a nyugati országok egységes álláspontra helyezkednének is, más kockázatokkal is számolniuk kellene. A NATO és Oroszország közötti kapcsolat „felfegyverzése” bebetonozná a konfliktust, és arra sincs semmi biztosíték, hogy Ukrajna és Grúzia felfegyverzése elrettentené Moszkvát, tekintve, hogy még a nyílt konfrontáció legodaadóbb hívei is kizárják a szövetség katonai beavatkozását a szóban forgó országok védelmére. Ezekkel a lépésekkel mindazonáltal bizonyosan megerősítenék Moszkvát azon meggyőződésében, hogy a Nyugat szándéka Oroszország bekerítése. Vajon Putyin nem szállná meg Ukrajna keleti részét, még mielőtt Kijev a nyugati fegyvereknek köszönhetően megerősödik katonailag? A teljes szembeszegülés a nemzetközi politika más területeire is hatással lenne, mivel Oroszország fontos szerepet játszik a nyugati hatalmak előtt álló globális biztonsági kihívások kezelésében, egyebek mellett a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozásában, a terrorizmus elleni harcban vagy a közel-keleti helyzet stabilizálásában. A NATO-nak biztosítania kellene a szövetség keleti tagállamait, különösen azokat, amelyekben jelentős orosz kisebbség él, hogy felkészült a rendkívüli események kezelésére, de nem kellene csapatokat telepítenie az orosz határ közelébe, és a katonai szövetség keleti bővítését továbbra isjegelnikellene. Pénz, pénz és pénz Mások azt hangsúlyozzák, a Nyugatnak nincsenek kellő anyagi forrásai ahhoz, hogy az orosz-ukrán kereskedelem volumenének esetleges jelentős csökkenése mellett is támogassa Kijevet. A posztszovjet államok számára oly módon kellene politikai és gazdasági támogatást nyújtani, amely nem adhat ürügyet Moszkvának a beavatkozásra. Emellett arra kellene bátorítani a jelentős orosz kisebbséggel rendelkező országokat, hogy integrálják az oroszokat a társadalomba, vonják be őket a köz- .ügyekbe. Ä Moszkvával szembeni nyílt konfrontáció jelentős kockázattal jár, így valószínűleg nem lenne hajlandó minden szövetséges arra, hogyolyanköltségeketvál- laljon, amelyeket nem tud megfizetni. Ráadásul a Nyugatnak, még ha egységes lenne is, akkor sem lenne megfelelő anyagi háttere a konfliktushoz, ezért a fokozatos megközelítés jóval valószerűbbneklátszik.- Politizálgatunk, politizálgatunk? (Peter Gossónyi rajza)
