Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-12 / 86. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 12. Vélemény És háttér 7 Kitelepítés, vagyonelkobzás, reszlovakizáció és lakosságcsere A kitelepítettek emléknapja 1947. április 12-én kezdődött a csehszlovákiai magyarok kitelepítése, az utolsó vasúti szerelvényt 1949. június 5-én indították a hatóságok. HÁTTÉR A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektíván tette felelőssé az ország „fel- bomlasztásáért”. A kormány- programot nyomatékosáé Be- neš-dekrétumok nyomán megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága (büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak), vagyonukat elkobozták. A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó Csehszlovákia a magyar kisebbség felszámolása érdekében - miután a nagyhatalmak nem engedélyezték az egyoldalú kitelepítést, csak a lakosságcserét - változatos módszereket vetett be. Kiűzött 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal bíró személyt, internálta a pozsonyi, a kassai, a komáromi magyarokat és lakásaikat elkobozta, 1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre. Beindult a reszlovakizáció, ami lehetőséget adott az „évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak az anyanemzethez való visszatérésre”, ez praktikusan a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést és az állam- polgári jogok megszerzését jelentette. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak szlováknak. A nagyhatalmak magyar szempontokat elutasító álláspontja és a felvidéki magyarokat sújtó „nyomásgyakorlás” révén a prágai kormánynak sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszerítenie a határmódosítás nélküli lakosságcseréről. Az egyezményt 1946. február 27-én Budapesten írták alá. A csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át Magyarországra, amennyi szlovák önként távozott onnan. A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban csak 59 774 szlovák jelentkezett áttelepülés- re (holott körükben szabályos toborzó kampány folyt), míg Szlovákiából 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra. 1947 áprilisa és 1949júniusa között szinte naponta vitték a marhavagonok a kijelölt családokat addigi lakóhelyükről. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de az amerikaiak vétót emeltek. Egy ideig több ezer magyart tartottak munkatáborokban - az érintett magyarok számát a cseh történészek 30-40 ezerre becsülik. Csehszlovákia az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után, szovjet nyomásra lezárta a beneši kisebbségellenes időszakot. Az 1948. október 25-i törvény visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát, ha hűségesküt tettek. A két ország 1949. július 25-i megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a Magyarország által fizetendő 30 millió dollárnyi háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszeres reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették. A Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az önálló szlovák állam nem tűzte napirendre. (MTI, ú) f 1 ‘mw® ä . jn IBIT,: " . 1 ifi.,' Js ’8ws!ÉttfiĽ; (Fotó: TASR-archívum) JEGYZET Minden matematika JUHÁSZ KATALIN „Maci Laci és Bubu málnát szedtek, összesen 1260 szemet. Mindketten ugyanannyit ajándékoztak a vadőrnek. így Bubunak annyi maradt, mintamennyitavad- őrnek adott, ez harmadrésze annak, amennyiMaciLacinál maradt. Hányszemmálnája maradt Maci Lacinak?” Nem árulom el, hányadik osztályosoknak szól a feladat, de sokáig gondolkodtam rajta, eredménytelenül. Aztán szétküldtem néhány bölcsész ismerősömnek, és némiképp megkönnyebbültem, amikor dühösen reagáltak. Matekból csak a szerencse és tanáraim bölcs beletörődése segített át az alap- és középiskolán. A túlélési ösztön csodákat művel: már ötödikesként az osztály legjobb matekosávalkezdtem barátkozni. Ez a barátság olyan szépen alakult, hogy hét éven át mellette ülhettem, dolgozatoknál ő oldotta meg az én feladataim felét, miután a sajátja- ivalhamarvégzett. Feleléseknél pedig súgott, deolyan profin, hogy apró kézmozdulatokból, fejcsóválásból is értettem, mit kell írnom a táblára. Erőfeszítéseit a magyardolgozatoknál háláltam meg, amelyekkel énvégeztemrekordgyorsaság- gal. Haviszontvéletlenül olyankor hívtak ki felelni, amikor padtársam hiányzott, úgy álldogáltam a tábla előtt, mint Karinthy rossz tanulója. Legtöbbször nem is tudtam követni, mivel foglalkoznakkörülöttem. „Foglalkoznak vidáman és ruganyosán és hangosan... és amiből ő soha nem fogott fel semmit... néhány mondatot jegyzett meg eddig, s azokon úszott..." (Tanár úr kérem). Pedig istenemre mondom, hosszú estéken át ültem a ma- tekkönyvfölött. Érdekes, hogy a mai napig gyakran álmodom matekórával. Kihívnak felelni, persze semmit sem tudok, eleve reménytelen a helyzet, lásd Karinthy remekművét. Amegalázó feleltetésnek csak nem akar vége szakadni. A tanár lassan rájön, hogy alapvető matematikai kunsztokkal sem vagyok tisztában, és felteszi a kérdést: mi keresnivalóm van nekem negyedikben, hogyan evickél- hettem el idáig? Állok, vörös a fejem, az osztály kuncog. És nem súg senki... Csodák csodája, nem vagyok egyedül ezzel az álommal. Egy barátom, az irodalomtudományok doktora, azt szokta álmodni, hogy nem érvényes a matek érettségije, nem ismerik elajegyét, ezért visszamenőleg az összes titulusát érvénytelenítik, ha nem tesz pótérettségit. Egy filmrendező ismerősöm hasonlót mesélt, csak ő álmában puskázásból „bukik meg”: a tanár felfedezi a tolltartó alatt a puskát, és szegény diák hiába magyarázza, hogy a cetli tévedésből maradt a pádon. Az ember leikébe mélyen belevésőd- nekakudarcélmények, feldolgozásuk akár évtizedekig eltarthat. Főleg akkor, ha más tantárgyakban osztályelső, sokkal kevesebb munkával. így magyarázta a dolgot a filmrendező, aki nemrég kapott díjat egy nemzetközi fesztiválon, és aki egyébként minden nehéz- ségnélkülzsonglőrködikmilli- ós tételekkel, ha egy-egy film költségvetéséről van szó... KOMMENTAR Orbánt megérteni nem kell félnetek SZOMBATHY PÁL Két idézet, miképpen fogadták a vesztes baloldal szellemi hátországának régi nagynevű véleményformálói az ismételt katasztrofális választási vereséget. Az elegancia és az önvizsgálat hiánycikk most Budapesten. „Elvárni, hogy abaloldali összefogás vezetői gratuláljanak a választások után Orbán Viktornak, áhhozhasonlítható, mintha azt vártákvolna a zsidóktól, hogy gratuláljanak az első zsidótörvényt elfogadó Imrédy-kormány győzelméhez. ” ,fí 60 százalék több mint 20 százaléka (kb. 980ezer ember) szerint... nyilván még több cigányt kéne kinyírni, még több uniós zászlót kéne bevágni a vécébe és még több egyenruha kéne az országba, hogyvégrerendlegyen.” Mintha ezekben a választás utáni napokban fordulna végelszámolásba a Demokratikus Charta nevű tanácsadó káefté. A szellemi apport nullára íródott, maradt az üres düh, átnézés a felkent tekintélyek klubját kritizálókon; egy valóságismerettől, józan észtől, derűtől messze távolodó mentalitás, amely a jobboldalt, a túlsó partot a kvázinácizmus terepének láttatná. A friss példa rá, ahogyan a horthyzmus giccses, hatalmi gőgből/provokációból is épülő emlékműtervét a hitle- rizmus, az antiszemitizmus szobrának próbálják beállítani. Egy kifáradt szellemi holdudvar áll értetlenül, s mindegyre egyetlen válasza van: a fasizmus közelít. Pedig inkább a több mint húsz éven át többé-kevésbé nyereségesen működő értelmiségi kör, szoclibek stratégiáinak meghatározója, a char- társak világa, ideológiai cége távolodik: az innováció elfogyott, hitel már alig, a vevők megfogyatkoztak. Az elborzasz- tó Magyarország-kép nevű korábbi nyugati sikertermék exportszállításai is csökkenőben, az áru unalmas, romlandó, a piac beszűkült. Egyre kevesebb számlát lehet kibocsátani. Ezért is akkora a csődközeli állapot zaja. A baloldal persze folytathatja lefelé tartó lengyeles köreit, ha mégis kíváncsi e súgókra és kiabálókra - de megvan a lehetősége valami újba is kezdeni. A mi nem Orbán Viktorvagyunk viszont már kevés lesz. A társadalomra és ellenfélre kíváncsi szemlélet ott van a térfelükön az ellenzékben tönkretenni nem tudott, ismét parlamentbe került LMP-ben - és megjelenhet az MSZP-ben is. Ahogy a szegedi szocialista polgár- mester mondta: ugyanezt, ugyanebben a formában folytatni nem érdemes. Azonban keserves munka lesz újra nyitni az elitizmusból a leszakadt rétegek, az elfelejtett magyar átlagszavazók, a vidék felé. Új nyelvet kell tanulni hozzá; szerényebb arcokat felöltve közben. A szerző magyarországi publicista VISSZHANG Fullánkos(b)an Farkas Iván, az MKP alel- nöke és EP-képviselőjelöltje az Új Szó 2014. április 10-i számában (8. old.) harapósán arról tudósít, hogy a Pátria Rádió Délidő című politikaiközéleti társalgóműsorában meghiúsult kettejük párbeszéde Nagy József EP-képvi- selőjelölttel, a Híd parlamenti képviselőjének megfutamo- dással felérő lemondása miatt. Egyben azt is tételesen fölsorolja, hogy főként mi mindenre terelte volna ő szívesen a szót. A szóban forgó adás sokéves műsorvezető- szerkesztőjeként szabadjon annyit hozzáfűznöm a dologhoz, hogy természetesen én is sajnálom stúdióbeszélgetésük elmaradását, bár lemondani egy nyilvános párbeszédet - az adóigazgatói levélben történt fölkérés dacára - mindenkinek szíve-joga. És felelőssége. De annyival tartozom a tényeknek, hogy szándékom szerint csevejük tárgya egy percig sem a múlton való rágódás és az Eli, illetve az EP szemszögéből harmad- lagos regionális viták lettek volna. Annál inkább - a jövőt firtatva - arról készültem kérdezni a műsor vendégeit, hogy új képviselőjelöltekként mennyire vannak „képben” az európai parlamenti képviselet sajátosságaival; a néppárti és a szocialista frakció pozícióival, azok esetleges közös törekvéseivel, vagy a szélsőjobb pártok várható előretörésével; Brüsszel tekintélyével a zavaros világpolitikai helyzetben; az EU és az EP napi gyakorlati munkámenetével, annak hibáival s erényeivel; és persze képviselőjelöltként mik a konkrét elképzeléseik - nem kerülve azt a témát sem, hogy a Brüsszelbe és Stras- bourgba való kijutásuk feltételeként minő egyéni tromfokkal kívánják a választókkal felkarikáztatni magukat pártjaik listavezetői elé?! Nos, ezúttal erről, és nem holmi személyeskedő éleslövészetről maradtak le a hallgatók. Miklósi Péter
