Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2014-04-08 / 82. szám, kedd

I 16 Szín folk ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 8. www.ujszo.com A ládák motívumkincsének ismeretében megállapíthatjuk, mikor készültek. A komáromi ládákat motívumaik szerint négy periódusra osztjuk MžlBBggBfo: 'K-A Több száz éves tulipános ládák Komáromból mester volt Németh Márton, Balogh Miklós, Luka Márton és Bocz Ignác. Kormeghatározás motívumok alapján Láda belseje, bal felén a ládafiának nevezett rekesszel és az eredeti, kovácsoltvas sarokpántokkal ki kellett elégítenie az uralko­dói igényeket, emlékeztet Sipos Anna A komáromi festett bútor fejlődése és egy komáromi láda restaurálása című tanulmányá­ban. ,A komáromi asztalosipar kialakulása erre az időre tehető. Első művelői a külföldi meste­reknek segédkező helyiek lehet­tek” - állapítja meg a muzeoló­gus. Ezeknek az asztalosoknak, illetve leszármazottaiknak lettek később népszerű termékeik a ládák. Komárom vízrajzi adott­ságai révén lett a ládakészítés központja: a Vágón úsztatták le a nyersanyagként szolgáló fe­nyőfatörzseket, a Dunán pedig a kereskedők hajókkal hordták szét a kész ládákat, amelyek így elteijedtek a Dunántúlon, az Alföldön, egészen Szerbiáig. A Kisalföldön is a komáromi ládák terjedtek el, így a Pozsonytól Ipolyságig teijedő területeken előkerülő tulipános ládák nagy valószínűséggel valamelyik ko­máromi ládakészítő mestertől származnak. A19. század máso­dik felében jelentős ládakészítő A ládák motívumkincsének ismeretében megállapíthatjuk, mikor készültek. A komáromi lá­dákat motívumaik szerint négy periódusra osztjuk. Az 1. ko­máromi stílus a 18. század első feléből származik. A ládák elő­ször kisebb méretben készültek, és főleg értéktárgyak, valamint iratok tárolására szolgáltak. A bútor elejét, tetejét és oldalait is festett virágmotívumok bo­rították. Dominánsak voltak a rózsa- és szőlőszerű elemek, de már megjelent a tulipán is. A 2. komáromi stílus a 18. század 40-es éveire tehető, min­tázata nagyrészt megegyezik az elsővel, de a festett kompozíciók elaprózottabbak, a szőlőmotí­vum pedig fokozatosan eltűnik. A legtöbb fennmaradt ilyen láda a 18. század második feléből származik. Oldalsó és felső fes­tés csak a testesebb darabokra jellemző. A 3. komáromi stílus a 18. század végén indult, az összes közül ennek a legváltozatosabb a motívumkincse. A homloklap egészét betöltő mezőket fara­Még ma is kerülnek elő tulipános ládák a régi há­zak padlásáról, kamrájá­ból. A19. századi komá­romi ládakészítő meste­rek munkájáról sok min­dent elárul, hogy a 100- 150 évesnél idősebb lá­dák ma is betöltik eredeti funkciójukat: így felújítás után az otthon hasznos díszei lehetnek. VERES ISTVÁN Jót nevetnénk, ha egy hétvégi ikeás bevásárlás során beszer­zett bútorról valaki azt állítaná nekünk, hogy ezt még a déduno­káink dédunokái is használni fogják. Persze a mai bútoripartól felesleges lenne elvárni, hogy „örökös” darabokkal árassza el a lakosságot: a gyorsan válto­zó divatok miatt az elektromos fogyasztókhoz hasonlóan a bú­torainkat sem egy életre vásá­roljuk, hanem lecseréljük őket egy költözés, új divat miatt, vagy csak mert tönkremennek. Telje­sen másképp működött ez déd- szüleinknél vagy még inkább azok dédszüleinél. Egyrészt rit­kán költöztek, nem igazán volt pénzük arra, hogy lecseréljék a bútoraikat, és a bútordivatok is sokkal lassabban változtak. Folyó hozta, folyó vitte Wjc É*r Nem komáromi típusú kelengyeládák egy gyulakeszi (Balatonfelvidék) régiségkereskedés udvarán sünkre Sipos Anna. Általánossá vált a homloklapot kétoldalt le­záró esztergályozott féloszlop. A festést, az úgynevezett tarká- zást a ládakészítő mesterek női családtagjai vagy más idősebb asszonyok végezték, gyakran zárt ajtók mögött, jegyzi meg K. Csilléry Klára A magyar nép bútorai című munkájában. Por­festékkel és vízzel kevert csont- enyvet használtak, ezért a festés nagyon tartós volt. Ä 4. komáromi stílus a 19. század második felét érinti, a fa­ragások két kerek szimmetrikus motívumra egyszerűsödnek, el­tűnik belőlük a tulipán, a festett, koszorúszerű virágmotívumok uralkodnak el, amelyek a fedő- és oldallapokra is ismét felke­rülnek. Az interneten vagy a múze­umok gyűjteményeiben bön­gészve arra következtethetünk, hogy nem is készült két azonos motívumú láda. Igenis készültek azonban be kellett szüntetniük a gyártást, olvasható Kecskés László, a Komáromi ötvösök és asztalosok című munkájában. A tulipános ládák így foko­zatosan kiszorultak a háztartá­sokból: padlásokra, fészerekbe kerültek, vagyis olyan helyekre, amelyeken a nedvesség, az eső és a kártevők felgyorsították a fa tönkremenését. Az sem ritka, hogy a ládát elemeire szedték, ezeket pedig más célra használ­ták fel. Pár éve láttam, hogy né­hány deszka, amely a harmadik komáromi stílus tulipános fara­gásait viseli, egy tolókocsi he­venyészve összeszögelt platója­ként kezdett új életet. Mindezek ellenére még ma is kerülnek elő a padlásokról olyan ládák, ame­lyek viszonylag jó állapotban vannak, és kisebb-nagyobb fel­újítással lakáson belüli haszná­latra is alkalmassá tehetők. Ilyen bútordarabbal érdemes restau­rátorhoz fordulni. A tulipános ládák a paraszti háztartások alapfelszereltségé­hez tartoztak: a féijhez adott lány ebben vitte magával a ke­lengyéjét, vagyis azokat a textí­liákat, amelyeket egész életében használt. Azért került rá a tu­lipán, mert az egyik legrégeb­bi magyar erotikus motívum, ugyanis a termékenység szimbó­luma volt, mutat rá Sipos Anna, a komáromi Duna Menti Múze­um munkatársa. Azt ugyan nem tudjuk pontosan, mikortól lett a tulipános láda a férjhez menő lány „kelléke”, a komáromi bú­torgyártás kezdeteihez viszont a döntő impulzust az adta, hogy Komárom királyrí vár volt. Elő­szeretettel tartózkodtak itt csa­ládjukkal az uralkodók, 1440- ben pedig Erzsébet királyné, Luxemburgi Zsigmond király lánya, Habsburg Albert felesége félje halála után itt szülte meg V. Lászlót. Az ott-tartózkodá- suk alatt a vár berendezésének Szinte kifogástalan állapotban fennmaradt tulipános láda a 4. komáromi stílus jegyeivel (a homloklapot még szimmetrikus mezőkre osztják, de faragott motívumokból a tulipán már elmarad) -75. század második fele. Lelőhely: Kürt. Szétesett tulipános láda homloklapja a 4. komáromi stílus jegyeivel -19. század második fele. A faragott motívum egyre kevesebb, inkább csak vonalvezetésként szolgál a koszorúszerű festett motívumoknak. Lelőhely: Izsa. azonos sorozatok, figyelmez­tet Sipos Anna. „Nagy területre hordták szét őket, ezért nem valószínű, hogy találnánk két egyformád’ - tette hozzá kérdé­sünkre. Névvel vagy évszámmal fes­tetteket viszont ritkán, rendelés­re készítettek, az adott keltezésű ládát ugyanis a következő évben már nem tudták volna eladni. A ládakészítő mesterek egyéb­ként nagyrészt maguk hordták a piacokra a termékeiket. Nagy kereslet lehetett a ládák iránt, ugyanis ritkán készültek lába­zattal, amiből arra következtet­hetünk, hogy egymásra tornyoz­va szállították őket. Örökös darabok Kicsinden előkerült tulipános láda a 3. komáromi stílusjegyeivel -19. század első fele. Jól megfigyelhető, ahogy a faragott és a festett motívumok nem fedik egymást. (A szerző felvételei) gott tulipánmotívumok töltik ki, amelyekre pontszerű festett motívumok kerültek, de olyan ládák is készültek, amelyeket miután kifaragtak, egy szín­nel festettek le. A faragásban uralkodó a tulipán, a festett motívumokból viszont teljesen eltűnik. „Amíg a festésben már újítottak, a faragásban maradt a tulipán” - jegyezte meg kérdé­Ha a ládát rendeltetésének megfelelően használták és meg­felelő körülmények között tá­rolták, több száz évig is ellátta a funkcióját. A ládák a 20. század elejétől fokozatosan kimentek a divatból. Egyrészt a történelmi Magyarország felosztásával a komáromi ládakészítő mesterek árufelvevő területei elérhetet­lenné, váltak, másrészt a bútor­gyárak olcsó, sorozatban gyár­tott példányaival nem tudták tartani a versenyt. A nehéz hely­zetbe jutott komáromi asztalo­sok 1926-27-ben szövetkezetbe tömörülve igyekeztek megke­resni mindennapi kenyerüket. Jókai utcai üzletükben ezekben az években még árultak tulipán- tos ládát, kereslet hiányában

Next

/
Thumbnails
Contents