Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2014-04-07 / 81. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 7. Vélemény És háttér 5 Az a rendőrség, amely szent és sérthetetlen, nem rendőrség, hanem a hatalom erőszakszervezete Kinek segítenek, kit védenek? Vannak helyzetek, ame­lyekből nem lehet jól ki­jönni. Olyankor - még ha politikus is az ember fia - illik bevallani, hogy el­szabtuk, belefér egy bo­csánatkérés is, az ügy ma­ga feledésbe merül, de az emlékezetben megmarad a gesztus. Sose értettem, miért reszketnek ettől a hatalmon lévők. LOVÁSZ ATTILA Mert elveszítettek valamit. Kapcsolatukat a valós világgal. Ahol egy-egy megnyilvánulás nem alapvetően presztízskér­dés, ahol még mindig az egyszerű paraszti józan ész alapján működnek a dolgok. Le­írtuk százszor: a rendőrnek is joga van tévedni. A megoldan­dó helyzetek jelentős részében másodpercek vagy csak azok tö­redékei állnak a rendelkezésé­re, teljesen életszerű hát, hogy határesetben rosszul dönt. Úgy, mint amikor az autópá­lyán egy már régen nem körö­zött autót üldöztek a rendőrök és lövéseket adtak le a benne ülő egyetemistákra. Abszurd helyzet, hogy egy hat éve el­adott autó a körözési listán ma­rad, de ez még csak hiba. Ab­szurd helyzet, hogy a körözött autó a legális adásvételi szerző­dést követően a rendőrségi nyilvántartásban „nem ugrott ki”, de ez is csak hiba. Mint aho­gyan az is hiba, hogy stressz­helyzetben a rendőr fegyverte­len diákokra lövöldöz. De ami­kor egy evidensen hibás rendőri intézkedés után a rendőrség és a belügy nem tud napirendre térni az eset fölött, nem képes egy bocsánatkérő levélre, akkor már azt kell mondanunk, pszi- chopatikus magatartást tanúsít egy intézmény. Persze, az in­tézményben is emberek dol­goznak, csak itt-ott elfelejtenek emberek lenni. S hogy tévedé­süket takargassák - még egy­szer a kérdés: minek? -, az in­tézkedést rögzítő videó eltűnik (ismerünk videófelvételt, ame­lyet a törvény értelmében egy hónapon belül meg kellett vol­na semmisíteni, ehelyett fél év múlva nyilvánosságra került), az abszurdum csúcsa pedig, hogy a fiatalembernek, aki úgy került az ügybe, mint Püátus a krédóba, tíz hónapja nincs jogo­sítványa. Mert csak. Az emléke­zetben pedig nem az ügy marad meg, hanem a csökönyösség. A belügyé, s a belügyéré. Akárcsak Maiina Hedvig ese­tében. Ha a nyomozó szervek­nek bombabiztos bizonyítékuk lenne arról, hogy a - most már - vádlott hamisan vallott, Hedvig már a börtönbüntetését is letöl­Ha egy evidensen hibás intézkedés után a bel­ügy nem képes bocsá­natkérésre, az már pszi- chopatikus magatartás. tötte volna. Hét év alatt nem lett ilyen bizonyíték. A paraszti lo­gikával még rendelkező megfi­gyelő esetleg azt képzeli el, hogy Hedvig megveretése ügyében nem sikerült bizonyí­tékokat összegyűjteni (kényel­metlen, de a bűncselekmények felénél ez van), ám az a csökö­nyösség, amivel 180 fokos for­dulatot véve az ő bűnösségét igyekeztek a bűnüldözők bi­zonygatni (nem bizonyítani, bi­zonygatni) már elvette min­denki józan ítélőképességét, s ugyanott tartunk, mint a fen­tebb említett lövöldözési ügy­ben. Csak a lövöldözésnél az érintett nem egyedül volt, ott nehéz lett volna megfordítani az ügyet és az áldozatokat veg- zálni. De mindkét ügyben ott van a hatalom csökönyössége, mintha azt sugallnák, hogy a bűnüldöző szervek „nem vét­hetnek hibát”. Pedig véthetnek. Az a rend­őrség, amely szent, tökéletes és sérthetetlen, nem rendőrség, hanem a hatalmon lévők erő­szakszervezete. Ilyen rendőrsé­get, ügyészséget akarunk? Két­lem. A „segíteni és védeni” szlogen nem a hatalmon lévők segítésé­re és védelmére vonatkozik, ha­nem a polgárokéra. Akik védel­mében jó néven vennénk a szén­dioxid-kvóták és a Gorilla-ügy kivizsgálását. Csökönyösen. Kö­vetkezetesen. Olyan erőbedo­bással, amilyennel Hedvig ellen gyűjtögették a vádirathoz szük­séges „bizonyítékokat”, s ami­lyennel a lövöldözési ügyben el­tüntették azokat. (Peter Gossónyi rajza) Ugye, az csak valami rendőrvicc volt a Kalifáktól, hogy a rendőrnek nem a szívatás a hivatása. GLOSSZA Tét nélkül VERES ISTVÁN _ Ha változást nem is remélhetünk egy választás­id^ tói, legalább azt elvárnánk, hogy elszórakoztas­’gfymWm son bennünket. A tegnap lezajlott magyaror­szági parlamenti választás viszont még erre is alkalmatlannakbizonyult. Nem volt tétje, se- r mekkora. Nem azért, mert a győztes biztos befu­■■■■ tónak számított, hanem mert senki nem ígért semmit. A baloldali ellenzék azt ígérte, leváltja a kormányt, de hát mi mást ígérne egy ellenzék? Azért ellenzék, hogy ezt ígér­je. Lehet, hogy nem figyeltem eléggé oda, de semmilyen más ígéretük nem ütötte meg az ingerküszöbömet. A kormányzó pártok fő ígérete pedig az volt, hogy folytatják. De hát mi mást csinálnánakszegények, ha ismét övékaszavazatoktöbbsége? Kénytelenek folytatni. Hogy az eddigi parlamenti tényezők közül a Jobbik és az LMP mit ígért, az meg tényleg teljesen mindegy. A Jobbik ígéreteivel nem foglalkozunk, az LMP ígé­reteit pedig még ha akarnánk, sem tudnánk komolyan venni. 2010-ben 7 százalékkal kerültek az Országgyűlésbe, és ha megmutatták volna, hogy lehet más a politika, akkor most kétszámjegyű eredménnyel röpítették volna be őket a szava­zók a parlamentbe. Csak hát az elmúlt négy év alatt az volt a leginkább figyelemreméltó tettük, hogy kettészakadtak, de azóta sem képesek egyértelműen megfogalmazni, mit is akarnak valójában. Megértjük azokat a szavazókat, akik Szlo­vákiában 7-8 pártból nem képesek kiválasztani a számukra el­fogadhatót. Azokat pedig duplán megértjük, akik Magyaror­szágon a hétvégén a felsorolt négy lista közül nem tudtak vá­lasztani. Persze azt se feledjük, hogy az USA-ban gyakorlati­lag két pártra szavaznak mióta világ a világ, és élnek boldo­gan. Ráadásul a választás is izgalmasabb, mert általában na­gyon kis különbség van a két párt eredménye között. A győztes a pokolba vezető utat nyeri, mondta a 2012-es vá­lasztások kapcsán Robert Fico. Ha ezt lefordítjuk a magyaror­szági választásokra, elmondhatjuk, hogy a Fidesz a következő négyéves kormányzás során elhasználódik majd, mert ez a természetes. Meglátjuk, mekkorát üt vissza a hirtelen előva­rázsolt gazdasági növekedés és a rezsicsökkentések. Lehet bármekkora mediális hátszelük, nyolc év kormányzás után a legjobban kommunikáló pártot is megutálják az emberek. A baloldali ellenzék pedig várhatóan külön-külön kezd új életet. A következő választást a logika alapján nekik kellene nyerni­ük. Ahhoz viszont többet és jobbat kellene produkálniuk, mint amit az utóbbi időszakban. Ha nem sikerül, könnyen előfor­dulhat, hogy a Fidesz fő ellenfele 2018-ban a Jobhiklesz. TALLÓZÓ Rezignált magyar fiatalok A BBC tegnapi elemzése szerint a magyar balközép „szoros versenyre számítha­tott a második helyért a szél­sőjobboldali Jobbikkal” a vá­lasztásokon. Bevált a taktika, hogy a Jobbik finomította imázsát: egy felmérés szerint Vona Gábor a legnépszerűbb ellenzéki politikus. A Die Zeit német lap Magyarországi ifjú­ság - fiatal, rezignált és radi­kális címmel azt emelte ki: más országhoz hasonlóan sok fiatal Magyarországon is frusztrált és dühös, de tiltako­zó mozgalmak nem jelentek meg, mert mély az az érzés, hogy „úgyse lehet mit tenni”. Ám az antiszemita és romael­lenes Jobbik különösen nép­szerű a fiatalok közt. (MTI) Ha az Egyesült Államok nem cselekedne, azt az érzést keltené az Oroszország peremén sorakozó államokban, hogy alkalmazkodniuk kell Moszkvához Washington új hidegháborús stratégiája MTl-HÁTTÉR Az ukrán válság nyomán ki­alakult orosz-amerikai konflik­tusban Washington számára igazából egyetlen járható út van Moszkva regionális előretöré­sének megakadályozására: a hi­degháborús időkből jól ismert „feltartóztatás” stratégiája, és alapját az orosz befolyásnak leg­inkább kitett államok együttese képezheti - olvasható a Stratfor amerikai biztonsági elemző cso­port tanulmányában. Arra kell felkészülni, hogy Moszkva cselekedni fog, még­pedig ott, ahol gyors diplomáci­ai és politikai győzelemre szá­míthat a Nyugat ellen. A fenye­getett területek között vannak a balti államok (Észtország, Lett­ország és Litvánia), Moldova és a kaukázusi térség. Moszkva az Észtországtól Azerbajdzsánig terjedő vonalon igyekszik majd fejleszteni a kétoldalú kapcsola­tokat, miközben a kijevi kor­mány ellehetetlenítésén is fára­dozni fog, hogy Ukrajna leg­alábbis semleges legyen. Ha az USA nem cselekedne, azt az érzést keltené az Oroszor­szág peremén sorakozó és tőle energetikailag erősen függő ál­lamokban, hogy jobb híján al­kalmazkodniuk kell Moszkvá­hoz, utat engedve így az orosz befolyás növekedésének. A hi­degháború évei alatt az amerikai katonai intervenció veszélye a szovjetek által közvetlenül fe­nyegetett országok szövetségé­vel kiegészülve alkalmas volt a Szovjetunió megfékezésére. Románia szerepe felértékelődik Az ukrán fejlemények nyo­mán egy hasonló hatalmi egyen­súlyi stratégia van kialakulóban, amelynek célja a Szovjetuniónál sokkal gyengébb Orosz Föderá­ció vezető szerepének korláto­zása minimális amerikai kocká­zatvállalással. Washington köz­vetlen ukrajnai katonai beavat­kozása nem lehetséges. A Szov­jetunió ellen létrehozott és azóta keleti irányba jócskán kitolt NATO a tagállamok eltérő érde­kei és veszélyérzete, valamint a tömörülés csökkenő pénzügyi forrásai miatt alkalmaüan arra, hogy egységes elrettentő erőt képviseljen Oroszországgal szemben. Ezért van szükség a három új, felfegyverezendő bás­tyára: a Baltikummal határos Lengyelországra, a Moldovával szomszédos Romániára és a Ka­ukázusban hatalmas stratégiai jelentőséggel bíró Azerbaj­dzsánra. A Kaukázus kulcsfontosságú országa Azerbajdzsán az egyetlen or­szág a régióban, amely alterna­tívát nyújthat az orosz energiá­ra, az onnan Európa szívébe tar­tó gázvezetékek gyors fejleszté­se ugyanolyan fontos, mint Baku katonai támogatása. A síita többségű ország ráadásul a kö­zeli Dagesztán és Csecsenföld destabilizálódása esetén kulcs- fontosságú lehetne a dzsihadis­ták megfékezésében. Az Iránnal is határos Azerbajdzsán nem utolsósorban a perzsa állam és a Nyugat közötti kapcsolatokhoz ishidatjelentene. Az Egyesült Államok a vüág vezető gazdasági erejeként és globális tengeri hatalomként nem maradhat ki az ukrán vál­sággal kapcsolatos ügyekből, és persze nem dőlhet hátra azután, hogy 20 ember ellen szankciókat foganatosított. Oroszország ugyanis - annak ellenére, hogy hatalma korlátozott - bizonyta­lan belső helyzetéből adódóan szívesen vállal kockázatokat a rövid távú előnyökért.

Next

/
Thumbnails
Contents