Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-05 / 80. szám, szombat
2014. április 5., szombat SZALON 8. évfolyam, 14. szám Előzetes vélemények szerint a 106 egyéni választókerületből több mint 90-et is simán elvihet a Fidesz-KDNP, így összejöhet a kétharmad Ez a kérdés, válasszatok... A kampány vezérmotívuma az ellenkampány volt (Képarchívum) Meglehetősen nagy, 60 százalékot meghaladó részvételi kedv és biztos Fidesz-győzelem körvonalazódik a holnapi magyarországi országgyűlési választás előtt. A legnagyobb kérdés az, meglesz-e ismét a kétharmad, amit Orbán Viktor már 2010-es nevezetes kötéséi beszédében előrevetített. ÖSSZEÁLLÍTÁS Emlékeztetésképp, a folyó kormányzati ciklus első évében a magyar kormányfő úgy fogalmazott: „Megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lehet arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.” Mennyit kap a Fidesz? A márciusi közvélemény-kutatások szerint a Fidesz támogatottsága megközelítette az 50 százalékot (a felmérést végző ügynökségek 47 és 51% közötti eredményt jegyeztek). A Medián március 21. és 25. között készült - a valós választási helyzetet modellező, szavazólapos - felmérése alapján az összes megkérdezett körében a Fidesz- KDNP 36%-os támogatottságot tudhat a magáének, a részvételüket biztosra ígérő szavazók között 47%-a van a kormánypártoknak. A Medián listás szavazatokra vonatkozó becslése a Fidesz-KDNP-nek 38^14%-os listás eredményt valószínűsít. A pontos mandátumbecslést minden korábbinál több tényező nehezíti, az viszont egyértelműen leszögezhető, hogy az új választási rendszer - egyebek mellett az egyéni körzetek dominanciája, a megváltozott körzethatárok, a kompenzáció anomáliái - eleve a legerősebb pártnak kedvez. Előzetes vélemények szerint a 106 egyéni választókerületből több mint 90-et is simán elvihet a Fidesz- KDNP, így a feltételezett listás helyekkel együtt a Fidesznek körülbelül 135 képviselője lesz - ami a mostanihoz hasonló, 68 százalék körüli parlamenti többséget jelent. Hány párt kerül be? A április 6-ai választásokra 18 párt és pártszövetség, valamint 13 nemzetiség állított országos listát, a 31 listán összesen 1707jelölt neve szerepel. Ajelenleg parlamenten kívüli pártokból semelyiknek nincs esélye túllépni az 5 százalékos küszöböt, a kérdés e téren az, bent marad-e továbbra is a Lehet Más a Politika, amelynek az ügynökségek 2-3%-os támogatottságot mérnek. A Medián már idézett felmérése szerint a Kormányváltókat (MSZP, Együtt - PM, DK, MLP) 18%, a Jobbikot 15% támogatja, ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy a Magyarország második legerősebb pártja címért vívott küzdelem ennél is szorosabb lesz, hiszen a rejtőzködő szavazók között az elmúlt évek tapasztalata szerint felülreprezentáltak a Jobbik szimpatizánsai. Inkább „esztétikai” kategória, de mindenképpen említést érdemel, hogy 2014-ben fura módon a Jobbiké volt a legkevésbé negatív kampány: mosolygós család, szimpatikus fiatalok köszöntek vissza az óriásplakátokról. Ez pedig a politikai csatározásoktól megcsö- mörlött, bozonytalan szavazók egy részét is megszólíthatja. A nemzetiségek súlya A 2014-es választás egyik újdonsága a nemzetiségi lista, melyen - kedvezményes feltételekkel - nemzetiségi mandátum szerezhető. A nemzetiségi névjegyzékben szereplő választópolgárok tegnap 16 óráig töröltethették magukat a névjegyzéknek az országgyűlési választást érintő részéről - ezt tömegével meg is tették, miután nyilvánosságot kerültek politológusok előzetes becslései, melyek szerint 20-25 ezer szavazat lehet elegendő egy kedvezményes nemzetiségi mandátumhoz. A névjegyzékek alapján pedig nyilvánvaló, hogy ezt semelyik nemzetiség nem képes elérni. így biztos, hogy nemzetiségi képviselők nem lesznek az újonnan alakuló magyar Országgyűlésben. Helyettük szószólójuk lesz a parlamentben - szavazati jog nélkül, (ú, MTI, as) Simon Keenlyside brit sztárbariton kiváló hangi adottságai mellett pazar színész is - tapasztalhattuk a Budapesti Tavaszi Fesztiválon A játékos intellektus énekese Keenlyside nemcsak énekesként, hanem karikaturistaként is bemutatkozott (MTI-felvétel CSEHY ZOLTÁN Nehéz helyzetben volt március 23-án a Budapesti Tavaszi Fesztivál közönsége: az operában Jósé Cura énekelte Cavara- dossit, a Zeneakadémián Händel Orlandója csendült fel Jean- Christophe Spinosi vezényletével, a Művészetek Palotájában pedig a brit sztárbariton, Simon Keenlyside adott koncertet. Mivel a többiekhez már volt szerencsém élőben, ezúttal Keenlyside mellett döntöttem: 'remekválasztás volt. Keenlyside kiváló hangi adottságai mellett ugyanis pazar színész is: pontosan tudja, hogy az opera dráma, és egy- egy kiragadott részlet előadása azáltal is nehezebb, hogy a részbe kell belepréselni egy egész darab drámai háttéranyagát. Keenlyside a játékos intellektus énekese: legjobb szerepformálásai is az operasémákból kilógó „értelmiségi” pozíciót megjelenítő figurák karakterrajzában öltenek testet. Emellett a gonosz üzelmeinek kiszolgáltatott ártatlanság megjelenítésében is egyedülálló. Ez utóbbinak köszönhetően fedeztem fel őt magamnak Britten Billy Buddjának szerepében. A természetesség és a váratlanság lételeme ennek a megszólalásmódnak. Az áriaest első száma Leoncavallo Bajazzókjá- nak prológusa volt. Amikor felcsendültek az első taktusok, meglepődve kerestük az énekest a színpadon, hiszen emlékezetünk szerint a zenekari megszólalás távlatából alig egykét percnyire lehet a vokális megszólalás... és akkor berobogott egy hosszú kabátos, kopott válltáskás férfi, Tonio, és belekezdett a feledhetetlen dramaturgiával felépített koncepció megvalósításába. Miközben művészet és fikció viszonyáról magyarázott dalban a közönségnek, a lehető leglezserebb Miközben művészet és fikció viszonyáról magyarázott dalban a közönségnek, lezseren vetkőzött, fésülködött. mozdulatokkal vetkőzött, fésülködött, készült fel az „előadásra”. A közvetlenség olyan fokát teremtette meg, mely egyszerre helyezte új megvilágításba a prológust és egyszerre jelezte az áriaest karakterét. Keenlyside nem tiszteli, hanem használja a hagyományt, az operaéneklésben az éneklés válik a legfontosabbá számára, ha kell, megfontoltan keresetlen és professzionálisan szétszórt. Nem véletlen, hogy a prológust a koncert sokadik ráadásaként újra el kellett énekelnie. Az áriaest csúcspontjainak azonban két Verdi-részletet tartanék: a Don Carlosból Posa áriája olyan elemi erővel és kiegyensúlyozott szépséggel szólalt meg, hogy a hang minden árnyalata, drámai ereje érvényesülni tudott. „Ez a Posa egy éíetidegen idealista-fantaszta lázálmaiból bontja ki a szó kettős értelmében vett nagy ívű szólamot” - írta róla egy kritikusa a Metropolitan Don Car- los-előadása kapcsán. A karakterrajz olyan plasztikusra sikeredett, hogy a hallgató szinte fizikai kiszolgáltatottságot érzett, a jelenetbe csöpögtetett esszencia a felkavaró opera teljes képzetét felidézte. Az érzelmi kiélezettség e radikális foka világított rá arra a sokszor mellőzött tényre, hogy az opera legalább annyira hatalmas intellektuális energiákkal felépített rendszer, mint nárcisztikus hangvarázs. Keenlyside-nak teste van, a legnagyobb lebegés közepette is visszahúzzák és a földön, a testben tartják őt a zenévé alakított érzelmek. A Rigo- letto-részlet sem volt szokásos: minden humoros effektus mellett az önmaga csapdájába esett „bohóc” tragikuma uralta, aki számára a játék véresen komoly fordulatot vett, s immár apaként éli meg azt, amire eddig ő buzdított a reneszánsz életigenlés szélsőségesen hedonista- obszcén gesztusaival. Keenlyside a szünetben a színpad sarkában egy frappáns rajzot készített, s ez a karikatúra elő is került az előadás során. Cilea Az arles-i lány című operájának részlete (Come due tizzi accessi) különösen jól mutatta az erőteljes árnyalatokban tobzódó hang rejtettebb szépségeit is. A Hamlet-bordal (O vin, dissipe la tristesse) intellektuális krízisét szintén igazi öröm volt megtapasztalni. A Budapesti Filharmónia Társaság Zenekara játszott Julian Kovatchev fegyelmezett és határozott vezényletével. Játékuk nem csak kíséret volt: valóságos koncertet adtak a koncerten belül. Különösen szépen játszották a Teli Vilmos-nyi- tányt, külön jelezve a nyitóstruktúra tüneményes szépséAz áriaest ráadásszámaiban a populáris regiszter felé is nyitott hang valósággal lubickolt a felszabadultságban. geit, valamint Thomas Mignon című operájának csillogása is lenyűgözte a közönséget. Áz áriaest ráadásszámai sem bizonyultak adaléknak: új színekkel gazdagították Keenlyside karakterét. A populáris regiszter felé is nyitott hang való-, Sággal lubickolt a felszabadultságban: az elemi energia diadalpillanatai a tapsban is megnyilvánultak. A rengeteg impulzus mellett egy gesztust őrzök meg különös tisztelettel: miután Keenlyside elénekelte A pikk dámából Jeleckij híres áriáját, és a közönség szinte ová> cióval ünnepelte, jobb csuklójának diszkrét mozdulataival és finom mimikával azért jelezte, ez túlzás, sikerülhetett volna jobban' is. Lenyűgöző, nemes közvetlenség. Csak a legna-' gyobbak sajátja.
