Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-05 / 53. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 5. Közélet 3 Török: Ahogy Orbán a kisgazdákból, az MDF-ből vagy a KDNP-ből szövetségeseket vagy politikai hullákat hozott létre, az elképesztő mestermunka Ebben a rendszerben a hülyeség megállíthatatlan Török Gábor (Somogyi Tibor felvétele) Egy hónap múlva Ma­gyarország választ. Mi várható április 6-án és miért? Török Gábor poli­tikai elemzővel beszél­gettünk. MÓZES SZABOLCS Mennyire lefutottak az országgyűlési választások? Nem állítanám, hogy lefutot­tak. Érdemes összehasonlítani a korábbi választásokkal. Két jó példa van: a2010-es, amely egy klasszikusan tét nélküli válasz­tás volt, már hónapokkal előre mindenki tudta, mi lesz a vég­eredmény, illetve a 2006-os és a 2002-es, amikor kiélezett, ko­moly kampányenergiákat moz­gósító választás volt. A mostani valahol a kettő között van. Akkor nézzük másként ezt a kérdést: hogyan vesztheti el a Fidesz a választást? Beszéljünk inkább arról, most mi a helyzet. Bár van kü­lönbség a Fidesz szavazótábo­rának megítélésében, az összes közvélemény-kutatás azt mu­tatja, hogy jelentős fölénnyel vezet a kormánypárt. Ugyanak­kor több tényező is bizonyta­lanságot visz a választásokba. Részben ilyen a közvélemény­kutatás, mivel a korábbi válasz­tásokon mindig felülmérték a Fideszt. Másrészt vannak bi­zonytalan választók, akikről nem tudjuk, kire fognak sza­vazni. A későn döntők általában nem a kormányra voksolnak, hanem protestszavazatot ad­nak le. S van egy harmadik bi­zonytalansági elem, ez pedig az, hogy mégiscsak van még több mint egy hónap a választá­sig. Április 5-ig történhet bármi, ami átrendezheti az eredményt - vannak rá példák. Nagy a kü­lönbség, de nem annyira jelen­tős, hogy egy politikai atom­bomba ne tudjon rajta változ­tatni. Az sem lepne meg, ha a Fidesz kétharmadot érne el, de az sem, ha nem lenne többsége. Mivel van egy negyedik bizony­talansági tényező is, az új vá­lasztásirendszer, amely képes a kis különbséget felnagyítani, ám képes arra is, hogy az abszo­lút többséget se adja meg a győztesnek. A vártnál szoro­sabb eredményre számítok - az időközi választások, valamint a közvélemény-kutatásokkal való tapasztalatok alapján. Mi a Fidesz sikerének a tit­ka? Kormánypártként óriási előnnyel vezet, úgy, hogy a négy év alatt volt számos hi­ba, botrány. Mintha ezek nem hatottak volna a választókra. Két fontos okot látok. Az egyik a sztori, a narratíva. A Fi­desznek van egy következete­sen ápolt, kidolgozott és ahhoz elképesztő fegyelmezettséggel magát tartó története arról, hogy mit akar, ki ellen küzd. A kik vagyunk és mit akarunk kérdésére van a Fidesznek mondanivalója - ez persze ezer sebből vérzik, ám az a lényeg, hogy a szavazói számára van egy pozitív története arról, amit tesz. A Fidesz mindig ügyelt ar­ra, hogy a választóinak adjon gondolatmankókat, amik segí­tenek az értelmezésben. A Fi­desznek van győzelmi stratégiá­ja. Gyurcsánynak 2006 után nem volt mondanivalója. A szo­cialisták csak túl akartak lenni a négyéves cikluson. A másik fon­tos ok pedig a hatalomgyakor­lás módja. Ebből sok probléma is keletkezik, de nagy verseny- előnyt is ad a Fidesznek. Soha nem volt még olyan kormánya Magyarországnak, amely a po­litikai kormányzást ennyire tu­datosan valósította volna meg, amelyik ilyen centralizált mó­don képes lett volna az akaratát átvinni. Azt szokták mondani: a rossz stratégia is jobb, mint a stratégiai váltás. Ebben az érte­lemben abból, hogy a Fidesz az akaratát mindenen keresztül­veri, elképesztő következetes­séggel, a sok hiba mellett sok előny származik: tudni lehet ró­luk, hogy mit akarnak, s ezt meg is csinálják, mindenféle ellen­erőt legyőzve. Sok kritika is éri emiatt a kormánypártot. Értelmiségi diskurzusokban erről negatívan szoktak beszél­ni, de az „orbáni mű” nem a tar­talomban mutatkozik meg - ezek változnak, 25 éves pálya­futása alatt volt ő már minden -, de bármit is képviselt, azt elké­pesztő következetességgel, be­leéléssel, tudatossággal, mun­kabírással tette. Közben pedig ki tudott kapcsolni minden nem politikai szempontot. Bármi is volt a célja, azt elsősorban poli­tikai szempontokból mérlegelte - mindig a szavazókat, a fejeket számolta magában. Nem az esz­tétika, nem az igaz-hamis meg­közelítések, hanem a politikai szempont állt gondolkodásá­nak középpontjában. Vagyis végig azt nézte, mi tetszik a választóinak? Amitől neki több választója lesz, mint az ellenfelének. Ami az üzletben a pénz, az a politi­kában a szavazó. És Orbán Vik­tor ezt számolta, ezt teszi 25 éve. Sokan beszélnek arról, hogy a Fideszben ha van egy döntés, akkor az végigmegy a rendszeren. Igen, de ez nem magától állt elő. A Fideszben is vannak ellenakaratok, az „or­báni mű” versenyelőnye abból fakad, hogy létre tudott hozni egy ilyen helyzetet. Olyan vá­lasztói csoportokat és politikai elitrétegeket egyesít, akiket ha ő nem lenne, nem tudnának egyesíteni. A baloldal bénázása mutatja meg nagyon jól, hogy ez nem egy kívánság kérdése, hogy legyen egység. Ma a balol­dalnak három vezére van, akik ideiglenesen fegyverszünetet kötöttek, ám április 7-től újra, bármi is lesz a választás ered­ménye, meg kell, hogy küzdje­nek. Mert az egység nem kívánságműsor. Mondhatom, hogy legyen francia nyelvvizs­gám, ha nem megyek el tanulni, nem lesz. Ezek az ellenzéki fiúk azt mondták, legyen egység, de nem dolgoztak meg érte. A munka alatt azt értem, hogy egyikük sem tudta a másik ket­tőt legyőzni, pacifikálni, do­mesztikálni, maga alá gyűrni. Ezeket a harcokat a jobboldal lerendezte, mézesmadzaggal meg korbáccsal. Honnan indult a Fidesz? 1994-ben a legkisebb pártként jutott be a parlament­be. Ha kellett, szövetséget kí­nált, ha kellett, „kivégezte” az ellenfeleit. Ahogy a kisgazdák­ból, az MDF-ből vagy a keresz­ténydemokratákból szövetsé­geseket vagy politikai hullákat hozott létre, az elképesztő mes­termunka. Az orbáni mester­munka a jobboldal egységében áll. Ez a szimpla hatalomtech­nikai leírása volt annak, ami történt, de ebben a választási rendszerben ez a minimum fel­tétele annak, hogy valaki sike­res lehessen. A fejeket számolja s azt né­zi, mi kell a választóinak. A politikatudomány nem ezt hívja populista, demagóg hozzáállásnak? Vagy sikeres politikusnak. Ez a kettő nem zárja ki egymást. Nem. Gyűjtőpártok élén ma már nem lehet sikeres az a poli­tikus, aki nem populista - ne­vezhetjük persze populárisnak is -, aki nem figyel arra a szem­pontra, ami a választói érzéke­lés fogalmával írható le. Amikor normatívan értékelünk politi­kusokat, nem is ennek kellene szempontnak lennie, hanem, hogy mi az a cél, ami miatt ezt alkalmazza. A második Orbán- kormány négy éve ebből a szempontból mintaadó lesz a következő generációk politiku­sai számára - nem a tartalom, hanem a hogyan szempontjá­ból, hogy mit kell tennie az el­lenakaratok elnyomásáért. Ha Mesterházy Attilából minisz­terelnök lesz, formai szem­pontból ugyanezt fogja követni, s láthatóan erre is törekszik. A sikeres kormányzás egyik okának a kormányzás módját jelölte meg, pedig pont ezzel kapcsolatban fo­galmazódik meg nagyon sok kritika. Itt azok a szempontokjátsza- nak szerepet, hogy mit monda­nak erről a választók. Most le­het azt mondani, hogy dema­góg, populista, de arról szól a demokrácia, hogy mit monda­nak a választók. Tény ugyanak­kor, hogy ez a fajta működésmód sok hibát ered­ményez. A hatékonysága - bár egy bizonyos szempontból megkérdőjelezhetetlen - a dön­tések tartalma szempontjából hagy kívánnivalót, hiszen ki­kapcsolja a kontrollt. Ha el tu­dod érni, hogy ne legyen veled szemben ellenerő, csak a saját bölcsességeden múlik, hogy miből lesz megvalósított dön­tés. Ezzel szemben a pluralis- tább döntésmód előnye, hogy a hülyeséget időben meg lehet ál­lítani. Itt, ebben a rendszerben nem lehet megállítani. A baloldalon mi hiányzik leginkább a győzelemhez: az egység vagy a sztori? Mind a kettő. Adott egy tör­ténelmi kontextus: 2010-ben a baloldal olyan katasztrofális ve­reséget szenvedett, hogy felme­rült, teljesen eltűnik vagy olyan végletesen meggyengül, hogy újak jönnek helyette, esetleg egy lengyel típusú jobboldali kétpártrendszer alakul ki. Eh­hez képest a baloldal odáig elju­tott, hogy úgy tűnik, visszaállt a kvázi kétpártrendszer. A 2014-es választás eredménye jobban fog hasonlítani a 2006-osra vagy a 2002-esre, mint a 2010-resre. Bizonyos ér­telemben, akármilyen furcsán is hangzik, elég sokat elért a bal­oldal. Azt nem tudom, hogy el­érhetett volna-e többet. Mi akadályozta meg ebben? Leginkább a múlt. Itt nem egy új szereplők által vezetett bal­oldalról beszélünk, hanem egy olyan baloldalról, amely 2006 után elképesztő sérüléseket szenvedett, ráadásul ugyan­azokkal a szereplőkkel, veze­tőkkel jött elő. Viszont nem ma­radt közöttük olyan vezető, akinek megkérdőjelezhetetlen tekintélye lett volna. Ha lenne a baloldalnak egy Orbán Viktora, egészen más lenne a helyzet, s fordítva is igaz ez: ha nem lenne a jobboldalnak Orbán Viktora, egészen más lenne a helyzet. Ha nyerne a baloldal, képes lenne kormányozni, vagy egy idő után széthullana, mint 2010 után a Radičová-kor- mány? Nagyon nehéz kormányzás lenne. Nemcsak a belső ellenté­tek miatt, hanem az objektív feltételek miatt is. Számos te­kintetben meg lenne kötve a kezük, részint intézményi, ré­szint személyi szempontból. A jobboldal ugyanakkor kiválóan alkalmas lenne arra, hogy egy­ben tartsa őket. Ha Orbán Vik­tor marad a jobboldal vezetője, akkor a baloldal ki fogja húzni a ciklust. Lehet, hogy tartalmi szempontból nem fognak eredményeket elérni, de nem hiszem, hogy bármelyikük kockáztatná azt, hogy vissza­jön Orbán. Ez volt 2002-ben Medgyessy Péter ügynökügyé­ben is: egy nyugodtabb berendezkedésű országban si­mán felbomlik a koalíció. 2006-ban, az őszödi beszéd után miért nem bukott meg a kormány? Mert ott volt a jobb­oldal. Ha a jobboldal nem gya­korol rájuk olyan nyomást, ak­kor lehet, hogy megvonják a bizalmat Gyurcsánytól, de ret­tegtek attól, hogy visszajön a jobboldal. Ebből a szempont­ból Orbán Viktor ma a magyar politika legfontosabb összekö­tő személyisége: ő tartja össze a jobb- és a baloldalt is. Ebben a kampányban mi a baloldal ígé­rete? Egyvalami: hogy Orbán Viktor elmegy. És mi a jobbol­dal számára az ígéret? Hogy Orbán Viktor marad a minisz­terelnök. Jönnek a külföldi elemzők, kérdik, mik a kam­pány témái, s nem tudok mit mondani. Mert amit mondok, az lényegtelen, csak egy esz­köz, hogy bemutassák: Orbán Viktor egy diktátor vagy bemu­tassák, hogy a haza megmentő- je és bölcse. A jobboldalon be­lül rajonganak Orbánért és gyűlölik a kommunistákat, a baloldalon pedig marad az Or­bán iránti gyűlölet. Pár hónapja azt írta blog- jában: apokalipszis, pofon kell ide, hogy rájöjjünk, hová vezet, ha a politikát csak a po­litikusokra bízzuk. A magyar politika legna­gyobb problémája az, hogy párt- és személyiségirányítású­vá vált. Minimális az önálló vá­lasztói gondolkodás. A szavazó nem úgy választ politikai ol­dalt, hogy megnézi, melyik azonos a nézeteivel, hanem vá­laszt egy politikai személyisé­get, akivel azonosul - vagy ma már ez úgy néz ki, hogy szereti Orbánt vagy nem szereti Or­bánt - és utána amit ő mond, az lesz az, amit szeret. Ha én oroszbarát vagyok és Orbán Viktor azt mondja, hogy az oroszok felé közeledünk, akkor tetszik, de ha az ellenkezőjét ál­lítja, akkor is tetszik. És ez per­sze a másik oldalra is jellemző. Csak az a különbség, hogy ott nem a baloldali vezetők állás­pontja határozza meg a balol­dali választók gondolkodását, hanem Orbán gondolkodása - amit Orbán mond, annak az el­lenkezője az, amit a baloldal gondol a világról. A politikai vezetők ebben szabad kézzel rendelkeznek, egyik hétről a másikra 180 fokkal megváltoz­tathatják a véleményüket, mert tudják, hogy a választók úgyis követik őket. Orbán Viktor ma rendelkezik azzal a meggyőző erővel, a másik oldalon pedig azzal az utálattal, hogy ma bármit mond, az elegendő ori­entáció. Ez lehet, hogy túlzás, néhány értelmiségi nem így vi­selkedik, de nagy választói csoportok számára minden el­adható. Mi várható a következő egy hónapban? Lesznek megle­petések? Miután ez korábban is gya­korlat volt, mind a két szereplő tudja, hogy a végére kell tarto­gatni a csodafegyvereket. Le­het, hogy lesznek még nagy durranások. Miután aszimmet­rikus a helyzet - a baloldal tá­mogatottságban nagyon le van maradva -, a jobboldal érdeke az, hogy legyen túl rajta, s csak akkor vet be csodafegyvereket, ha úgy látja, hogy muszáj. A baloldal esélye az, mivel csak így tud feljönni, ha megpróbál valami kiszámíthatatlan, várat­lan helyzetet előidézni.

Next

/
Thumbnails
Contents