Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-28 / 73. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 28. Vélemény És háttér 7 Procházka nem elnöki típus, ő az a fajta szakpolitikus, akit az ember a kormányban szeretne látni Némi remény a palettán Köszönettel tartoznak a politikai kommentátorok Radoslav Procházkának: kampánycsönd van, az ukrán helyzeten túl nem nagyon lehet bármit is címlapra tenni. Az első elnökválasztási kör saját magához képest második legsikeresebb indulója bejelentette: pártot alapít. LOVÁSZ ATTILA A megfigyelők zöme, így e sorok írója is komoly szkepszissel figyeli új pártok alakulását, nagyon sok volt már az egyszeri használatra alapított és személyi ambíciók egyszeri kiélésére létrehozott párt. Schuster SOP- ja, majd Rusko ANO-ja így visszatekintve többet ártottak a szlovákiai politikai palettának, mint az akkortájt kinézett, és jobb sorsra érdemes volt SaS is, mégis felírhatják a papírpoharak legismertebb mondatát: használat után eldobandó. Dániel Lipšic Nova nevet viselő pártjára visszatérhetünk, nézzük most Procházka esélyeit. Az elnökválasztási százalékok beváltása parlamentiekre nem előre nyertes játszma, eddig senkinek nem sikerült, még a mégoly szimpatikus és tisztességében bizonyára kikezdhetetlen Radičovának sem. Procházka a húsz százalékkal nem sokat kezdhetett az elnökválasztáson, de húsz százalék a parlamenti arányos rendszerben már komoly erő lehet. Igen ám, de vajon a személynek szóló szavazatok aránya, mennyisége hogyan jelenik majd meg egy szokványos politikai párt szavazóiban? Meglátjuk, de esély igenis van rá. Az esély két okból kifolyólag adott. Az egyik éppen Procházka személyisége. Nem elnöki típus, ő pontosan az a fajta szakpolitikus, akit az ember nem az elnöki palotában, hanem a kormányban szeretne látni. Komoly felkészültségű jogász (Lipšic is), szakmájában az elvi vitáktól sem zárkózik el. Higgadt, csökönyös, keményfejű és céltudatos, alapvetően nem támadó és a kampányából ítélve nem gonosz. Jó arc, mondanák a kampányszervezők, eladható, ami nem mellékes marketinggel fertőzött világunkban. Mégsem az arc és a marketingfogásai jellemzik, hanem a higgadt politikai ágendája. A legalábbis válságban, ha nem szétesőben lévő szlovákiai jobbközép paletta friss vért kíván, s bár ezt a szerepet Daniel Lipšic magának szánta, úgy látszik, van egy politikus, aki talán alkalmasabb erre. A friss vér mozgósíthat egy sor olyan konzervatív szavazót, akinek nem a téma hiányzik a politikából, nem is az elvek, hanem az ethosz. Az a nagyon nehezen megfogalmazható valami, amivel talán a november utáni első garnitúra rendelkezett még, vagy a Mečiart váltó csapat egy része - az elején. Az ethosz valami olyan, amivel most még, s korántsem kezdőként, Procházka rendelkezik. Az ethosz szükségességének felismerése és személyének kikezdhetet- lensége komoly deviza. Nem a semmiből jön, mégsem sáros, s több hölgy kijelentése alapján még azt is leírhatjuk, sármos. Elért egy eredményt, felmérte személyes erejét, elnök nem lett belőle (bocsánat, de le kell írjam: hál’ Istennek), s megszólalt benne az ambíció, amely arra ösztönzi: az elnöki kampányban megemlített elvek és értékek iránti elkötelezettségéért csapatmunkára is hajlandó. Hogy alkalmas-e, eldől. Mindenesetre ő ma olyan kínálat a csúcspolitikában, amilyen itt évek óta nincs. S amilyennek a hiánya miatt szkeptikus a tisztelt választó. Szeretném elhinni, hogy ha pártot gründol és hasonszőrű egyéneket keres maga mellé, az annyira hiányzó reményt hozhatja vissza a szlovák politikába. Ez azért megér annyit, hogy a pártalapításához sok sikert kívánjunk. JEGYZET Elég egy köszönöm? LAMPL ZSUZSANNA Én egy értetlen nő vagyok. Érthetetlenül szemlélem a következőjelenséget. Két hete, az elnökválasztás első fordulója előtt valós és virtuális környezetem, és itt tágabb környezetről beszélek, olyan tágról, mint például a szlovákiai magyarok, szóval a környezetem harcos lelkület- tel egy dologra vágyott: ellenjelöltet juttatni a második körbe, illetve a pesszimistábbak arra, hogy egyáltalán legyen másodikkor. Merthogy nem vágytak Fico győzelmére. Ennek megfelelően mindenki szavazott valakire (bizonyára volt, aki Ficóra is), leszámítva azokat, akik nem mentek el választani, például mert esett az eső. Namármost, ahogyan megszületett az eredmény, szinte azonnal elkezdődött a visszakozás. Nem állítom, hogy tömeges, de azért érzékelhető fanyalgás. S mert nem szeretek általánosságban beszélni, íme néhány konkrét vélemény. Könnyű úgy jótékonykodni, ha előtte mások kárára meggazdagodtál. Aki ezt mondja, évekkel ezelőtt önszántából, azaz senkitől sem kényszerítve befektette a pénzét egy magas hozamot ígérő társaságba, s egy ideig, ahányszor találkoztunk, mindig elzengte, hogy milyen jól jövedelmez a dolog, pedig én nagy okosan megjósoltam neki, hogy ez csalás. Aztán egyszer csak kiderült, hogy tényleg az, s a károsultak tömegével együtt követelte, hogy az állam kárpótolja őket az adófizetők pénzéből, annak ellenére, hogy amikor jövedelmezett a dolog”, még véletlenül sem jutott eszükbe osztozkodni a többi adófizetővel. Ehhez a társasághoz egyébként Kiskának semmi köze, de az illető nem tudja megkülönböztetni a szezont a fazontól, mert munkál benne a harag, egyrészt az elveszett pénze miatt, másrészt mert szégyellj, hogy akkor hagyta magát csőbe húzni. Egyébként ő sosem jótékonykodott, arra sem képes, hogy az adója 2 százalékát felajánlja valakinek, mert ahogy már többször is említette, neki nincs kedve ezzel foglalkozni. Azt mondja a másik, nem tett a Kiska gesztust a magyarok felé. Nem vettem észre, hogy az első körben bármelyik elnökjelölt tett volna valamiféle gesztust a magyarok felé. Akkor most bármelyik jut a másik körbe, senkire se szavazhatunk? Akkor most tegyünk úgy, mintha tényleg nem lennénk állampolgárok, hanem csak magyarok? S mi lett volna, ha Gyulánkjut a második körbe, s nem ígéri be mindazt, amit sokan elvártak volna tőle, akkor rá se szavazhattunk volna? A Fico legalább megköszönte, mondja a harmadik. Nem vitatom ezt a gesztust, de kérdezem, mifélék vagyunk, hogy egy darab köszönömtől antificóistából ficóistává válunk? Mert a le nem adott szavazat vagy a borítékba dugott szavazatmentes szavazólap a gyakorlatban ezt jelentheti. Kit érdekel? Hát engem. Mert ha most nem szavazunk, akkor mire volt jó két hete az a nagy felhajtás? KOMMENTÁR Olajozott üzlet MOLNÁR IVÁN A Fico-kormány az ukrán-orosz konfliktust is saját önös érdekeire használja fel, becsapva még a választóit is. „Nőtt a stratégiai jelentősége a szlovák fővárost az osztrák Schwechattal összekötő kőolajvezetéknek, a munkálatokat ezért fel kell gyorsítani” -jelentette be a parlament gazdasági bizottságának szerdai ülésén Tomáš Malatinský gazdasági miniszter, arra hivatkozva, hogy ha leállna az Ukrajna felől érkező orosz kőolajszállítás, a nyersanyagot Szloválda Ausztriából hozhatná be. Nos, akár meg is dicsérhetnénk a gazdasági minisztert, hogy az energiabiztonságunkért aggódik, az igazság azonban ennél jóval árnyaltabb. A tárcavezető is elismeri, hogy a legoptimistább forgató- könyvek szerint is az osztrák hálózatra leghamarabb öt év múlva csatlakozhatnánk. Ráadásul a csatlakozást követően sem számíthatunk túl nagy változásra, hiszen a projektért felelős kormánybiztos szerint Ausztria felől évente legfeljebb 2,4 millió tonnányi olaj érkezhetne, miközben a Slovnaft olajfinomítónak 6 millió tonnára van szüksége. Ez ugyanakkor már az optimistább becslés, hiszen egy esetleges olajválság esetén az osztrákok elsősorban a saját igényeiket elégítenék ki, és csak a maradékot továbbítanák hozzánk. Az Ausztria felől érkező kőolaj miatt a Slovnaftnak is jelentős beruházásokra lenne szüksége, a pozsonyi finomítót ugyanis az orosz kőolaj feldolgozására tervezték. Már csak hab a tortán, hogy az Ausztriába irányuló vezetéket egy az egyben Pozsonyt átszelve építenék meg, amit a fővárosiak nagy része természetesen ellenez. Szlovákiának ugyanakkor már most is van egy alternatív vezetéke, amely elkerüli Ukrajnát: a horvátországi Krk szigetén levő Omisalj kikötőjétől vezetett Adria. Ezen keresztül Magyarország felől évente 3 millió tonnányi orosz kőolaj érkezhet Szlovákiába, amely ráadásul olcsóbb, mint a nyugati nyersanyag. Nem szabadna megfeledkeznünk arról sem, hogy az Adria modernizációját követően az említett mennyiségnek akár a duplájához is hozzájuthatna az ország. Mindezek ellenére miért ragaszkodik a kormány foggal-körömmel a drágább osztrák vezetékhez? A válasz egyszerű: valakik mégis nyernének a projekten. A legnagyobb nyertes persze Ausztria lehetne, hiszen ha az oroszok mégsem állítják le a szállításokat Ukrajnán keresztül, nyugati szomszédunk évente akár 5 millió tonnányi olcsóbb orosz olajhoz juthat hozzá. Ennek köszönhetően a szlovák Transpetrol állami olajszállító vállalat is növelheti a bevételeit, vagyis a kormánynak nagyobb összeg állna rendelkezésére a pénzszóráshoz. A Fico-kabinet számára azonban ennél is fontosabb, hogy a projekttel a kormánypárthoz közel álló vállalkozóknak is kedvezhetne, újabb zsíros megrendelésekhez juttatva őket. Márpedig Robert Fico pártjának ki kell elégítenie ez utóbbiak pénzéhségét, ha azt akarja, hogy a következő választásokon is őt támogassák. TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Azáltal, hogy az ukrán rendőrség brutálisan likvidálta a Jobboldali Szektor (PSZ) egyik vezetőjét, és ahogyan a történtekre a belügyminiszter reagált, az új ukrán vezetés gyakorlatilag hadat üzent a szélső- jobboldali szervezetnek - írta az ungvári Kárpáti Igaz Szó. A cikk szerint a PSZ nyugat-ukrajnai vezetőjének, a híres-hírhedt Szasko Bilijnek - polgári nevén Olekszand Muzicskónak - a meggyilkolása kapcsán felvetődik a kérdés, nem arról van-e szó, hogy a mór megtette kötelességét - kiharcolta a most regnáló politikai erőknek a hatalmat -, a mór mehet. Az újság nem zárja ki, hogy a nyugati hatalmak adtak szabad kezet, sőt parancsot az ukrán kormánynak arra, hogy tisztítsa meg az országot a terepszínű ruhában, fegyverrel flangáló kétes egyénektől, csoportoktól. Az írás szerint az sem lenne igazán meglepő, ha az említett parancsnak eleget téve, azt követően, hogy rendezték Dmitro Jarosnak (a PSZ vezetőjének) és szövetségeseinek az ügyét, sor kerülne a Szabadság (Szvoboda) pártra is. Egyelőre nem bántják, mert egyrészt ma még szükség van rá, parlamenti képviselőinek a szavazataira, amivel biztosítani tudja a viszonylagos stabilitást a vezetésben, másrészt sohasem jó egyszerre két fronton harcolni, főleg nem akkor, amikor Oroszországgal szemben létezik egy másik frontvonal is. A Szabadság pedig mindeközben valószínűleg két malomkő között őrlődik - véli a lap, amely szerint a párt alighanem sejti, neki is a PSZ- éhez hasonló sorsot szántak. (MTI) Csak a miniszterelnökre tudok gondolni. Nagyon szorítok neki, hogy folytathassa... (Peter Gossónyi rajza)
