Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-24 / 69. szám, hétfő

10 Autó-motor ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 24. www.ujszo.com A gyártó által meghatározott nyolc litert száz kilométeren lehetetlen elérni, egy hét után az átlag tíz liter körüljárt, a takarékosságot felejtsék el Mini Paceman JCW: játékautó felnőtteknek Nehéz lenne választ adni arra a kérdésre, mi volt a Mini tervezőinek célja ezzel a modellel. Sok praktikumot aligha ta­lálnak benne. Az is biz­tos, hogy nem a szlová­kiai utakra lett kifej­lesztve. Aki viszont bele­ül és kipróbálja, az pilla­natok alatt visszatér gyermekkorába, amikor az autóvezetésről még csak álmodozni lehetett, amikor mindez a ka­landvágyról, a gyorsa­ságról és a vagányságról szólt. A Mini Paceman ugyanis sokkal inkább élmény, mint bármi más. ÚJ SZÓ-TESZT A brit John Cooper Works társaságot 14 évvel ezelőtt ala­pította Michael Cooper, az ere­deti Mini sportautók megalko­tójának, John Coopernek a fia. A JWC gyártja jelenleg a mo­dernkori Minik kiegészítő ele­meit. A Pacemant látva felmerül a kérdés, milyen irányba halad a márka. Ennek az autónak ugyanis már csak minimális köze van a klasszikus Minihez. Megnőtt, több helyet kínál, na­gyobb a csomagtere, sokkal ro­busztusabb. De mire is jó egy olyan SUV-ra játszó modell, amelyet végképp nem szántak arra, hogy terepen használják? A Paceman minden téren megnőtt a klasszikus Minihez képest, egyfajta kiónja ennek a modellnek. Az sem segített raj­ta, hogy a hátsó lámpák hori­zontális pozíciót kaptak. Két személy átlagos, hétköz­napi igényeinek megfelel, én a magam 178 centiméterével kényelmesen elfértem a volán mögött, viszont egy magam formájú férfiember a hátam mögött ülve már aligha beszél­hetne kényelemről. Térdma­gasságban végképp nincs hely, a hátrafelé szűkülő tetőtér mi­att pedig a 185 centiméter ma­gas utasnak a fejét is le kell haj­tania. így aztán két embernek oké, ettől több utas számára vi­szont már csak vészmegoldás­ként ajánlott. Egyébként ha akarnánk, sem férne el benne öt ember, a gyár­tó ugyanis két különálló ülést szerelt az autóba a klasszikus pad helyett. Az elülső és hátsó ülések közt egyaránt egy sínpár húzódik, melyen szemüvegto­kot vagy üvegtartót lehet tolo­gatni előre és hátra - ránézésre jól mutat, gyakorlati értelme viszont aligha van. Következő probléma a hátsó ülésekre való be- és kiszállás. Az elülső ülést ugyanis nem le­het annyira előre tolni, hogy az ember kényelmesen beférjen. Bevallom, több nap után sem jöttem rá, hogyan lehet ké­nyelmesen beülni az autó hátsó ülésére anélkül, hogy Larisza Latinyina tornagyakorlatait is felhasználjam. A Paceman egy magabiztos Mini Paceman JWC Hengerűrtartalom (cm3): 1598 Váltó: hatfokozatos manuális Teljesítmény (kW/fordulat): 160/6000 Lóerő: 218 Forgatónyomaték (Nm/fordulat): 300/2100 Végsebesség (km/ó): ?26 Csomagtér térfogata (1): 660 Kombinált fogyasztás (1/100 km): 8 Fogyasztás városban (1/100 km): 10,6 Fogyasztás városon kívül (1/100 km): 6,5 A tesztelt modell ára (euró): 47117 A modell alapára (euró): 36800 Vagánynak vagány, de a klasszikus Minihez már nincs sok köze (MINI-felvételek) autó, különösen a John Cooper Works kivitelezésben. Ahol megjelenik, s itt már kitérek az autó előnyeire, lenyűgözi a kö­zönséget, az esetek túlnyomó többségében pozitív értelem­ben. Még a klasszikus Mini sze­relmeseinek egy része is haj­landó lenne átülni a Paceman- be, aztán akadnak olyanok, akik látni sem akarják ezt a vál­tozatot. Ami az alvázat illeti, de ez elvégre az összes Mini modell­ről elmondható, rendkívül me­rev, határozottan nem a szlo­vákiai széttört utakra való. A négyhengeres benzinmo­tor teljesítménye 160 kW és 218 lőerő, s bár a maximális 300 Nm-es forgatónyomaték már 2100 fordulattól elérhető, sokra nem mennek vele, a hat­fokozatos automata váltó miatt ugyanis nagyon nehéz kihasz­nálni. Épp a váltó az, ami véle­ményem szerint kicsit fékezi az amúgy jóra sikeredett motort. Szinte lehetetlen takarékosan vezetni a Pacemant. Főleg azért, mert a váltó nem mindig hajlandó magasabb fokozátba sorolni a sebességet, s gyakran fölöslegesen alásorol, így a for- gatónyomatékra sem lehet mindig hagyatkozni. Pár szó a fogyasztásról is es­sen: a gyártó által meghatáro­zott nyolc litert száz kilométe­ren lehetetlen elérni, egy hét után az átlag tíz liter körül járt. Aki az üzemanyag-taka­rékos vezetési stílust részesíti előnyben, az kénytelen manu­álisan váltogatni a sebességet, a volán alatt elhelyezett ka­rokkal. Ennél a járgánynál vi­szont nem a fogyasztásra, ha­nem a sportos üzemmódra kell inkább gondolni. Az autó ugyanis ebben a sport üzem­módban mutatja meg igazi én­jét, a kipufogó jellegzetes ber­regésével együtt. Bárki, akinek megmutattam a Paceman csomagterét, eltá- totta a száját és megkérdezte: ez mi? Igen, sok optimizmusra nem ad okot, viszont ha az autót csak két személy használja, ak­kor megfelel. Mivel nincs benne pótkerék és defektjavító szett sem, 330 literes tér áll rendel­kezésre. Ráadásul a hátsó ülé­sek támlái egy egyszerű karhú­zásnak köszönhetően könnye­dén lehajthatóak, amivel 1080 literre növekszik a rakodótér. Sajnos a teszt során már a hegyekben is alig volt hó, így a 4x4-es meghajtást nem tud­tam jeges vagy behavazott úton ldpróbálni. Egy szó mint száz, a Mini Paceman egy vagány autó, amelynek legnagyobb előnye és erénye a kinézet. S bár a praktikuma szinte egyenlő a nullával, jó, hogy vannak gyár­tók, akik hajlandóak ilyen au­tókat is piacra dobni, hisz a Pacemant vezetni igazi él­mény. Különösen, ha gyorsu­lunk, ha kicsit túllépjük az elő­írt sebességet, ha a jól ismert kanyarokon a megszokottnál gyorsabban hajtunk át. Ilyen­kor lehet igazán imádni, s ilyenkor tudom megérteni azokat, akik ennyit fizetnek ér­te - lásd a táblázatot, (dem)

Next

/
Thumbnails
Contents