Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-24 / 69. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 24. Vélemény És háttér 5 Elhunyt az egyetlen csehszlovák kommunista vezér, akit a rendszerváltás után elítéltek Ön hazudik! A hír a lakosság nagy részé­nek, főleg a fiatalabbak­nak, nem mond semmit. Meghalt Miroslav Štépán, az egykori prágai pártbi­zottság egykori elnöke, központi bizottsági tag. Ő volt az egyetlen kommunis­ta vezér, akit pozíciójában elkövetett tetteiért jogerő­sen elítéltek. LOVÁSZ ATTILA Az ő elítélése is csak azért volt lehetséges, mert bizonyítást nyert, hogy a november 17-i di­ákverésre közvetlenül ő adta ki az utasítást. Igaz, nem papíron, s már akkor sem a jogszabá­lyokban meghatározott módon, de az átkosban ez már csak így működött. Ki mert volna nemet mondani a telefonba, amikor pártvezérek hívtak. Štépán a rendszerváltás első napjaiban megérezte, milyen az, amikor az érdemtelen hata­lom egyszer csak megszűnik, amikor érvelni kell, és senki nem veszi be lózungot. Hat nappal azután, hogy a rendőrök elagyabugyálták a tüntető prá­gai diákokat, a legfelsőbb kö­rökhöz tartozó, akkortájt fiatal és dinamikus kommunista poli­tikusnak tartott Štépán úgy gondolta, elmegy az övéihez, a CKD nemzeti vállalat munkás­nagygyűlésére szónokolni. A szocialista haza „csodálatos” teljesítményeit, a munkásosz­tály szociális vívmányait, a marxizmus rettenthetetlen elő­retörését taglalva mondta el azt a mondatot is, amely kiverte a biztosítékot: „Nincs olyan or­szág, ahol 15 éves kölykök mondják meg, ki legyen az el­nök. Ez itt megtörtént.” A reak­ció meglepte. A nagygyűlés résztvevői, az öntödei és gép­gyári munkások lehurrogták, nem engedték, hogy beszédét befejezze, és a „nem vagyunk gyerekek” felkiáltással elker­gették. Štépán ezután sem nyugo­dott - feltehetően abban bízva, hogy a pártállam még meg­menthető, s a novemberi ese­mények csak amolyan inter- mezzót képeznek, elvállalta, hogy színészek közé megy, úgymond „érvekkel meggyőzni az elvtársakat a a társadalmi dialógus fontosságáról”. A kort meg nem élt olvasók számára fontos információ: a találkozó még azelőtt zajlott, hogy a par­lament megszüntette volna a párt alkotmányban rögzített vezető szerepét és a nagygyű­lések, munkástalálkozók, tün­tetések fő követelése még a no­vember 17-i események kivizs­gálása és a párbeszéd megkez­dése volt. Štépán a prágai színé­szek és diákok előtt vállalta a párbeszédet, amolyan békítő szándékkal érkezett. Hagyták is beszélni. Mondta, mint aho­gyan a pártelvtársak, a magáét, mire fölállt az egyik színész és megsértve a találkozó szabálya­it bekiabált: Lžete! (Ön hazu­dik!). Dermesztő csend lett, a résztvevők talán először éle­tükben látták, hogy egy párttit­kárt le lehet hurrogni, Štépán meg nem volt hozzászokva, hogy valaki csak úgy bekiabál­jon. Javára legyen mondva, áll­ta a sarat, levegőt vett és folytat­ta. Ugyanazt a kígyóbűvölést, amelynek egyik mestere volt. Mire a színész fölállt, és még egyszer odaszólt: Ön hazudik! A párttitkár összepakolt és el­ment. A nyilvánosság ez után csak a bíróságon látta. Közel négy évet kapott köztisztviselő hatalom­mal való visszaélése miatt. A ki­lencvenes évek végén még egy­szer azt gondolta, visszahozha­tó a szocializmus diszkrét bája, pártot alapított - s megveretett. Tizedszázaléknyi eredmények után teljesen visszavonult. Nemrég Bil’ak címére azt ír­tuk, ő a következménynélküli­ség jellemző példája. így is van. Štépán pere az átkos bűneihez viszonyítva szimbolikus volt csupán, mégis: tudtára adta a lakosságnak, hogy a hatalom­ban elkövetett bűnökért is jár­hat büntetés. Ezzel viszont Štépán és pere egyedül maradt a posztkommunizmus történe­tében. Mindannyiunk kárára. # AZ ÉN GAZDAG NEMZETKÖZI TAPASZTALA TAIM SZERINT AZ OROSZ MEDVE ADJA A FÖLDGÁZT. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Az orosz elnök első számú amerikai bírálója hadgyakorlatot tartana a Baltikumban Putyin az orosz birodalmat építi újjá MT1-F1GYELŐ Vlagyimir Putyin „egy KGB- ezredes”, aki szerint a 20. szá­zad legnagyobb katasztrófája a Szovjetunió szétesése volt, és most helyre akarja állítani az orosz birodalmat - mondta a brit BBC-nek John McCain. Az amerikai republikánus szenátor, a Moszkva elleni bün­tetőintézkedések szószólója a BBC televízió tegnapi politikai magazinműsorában kijelentet­te: az orosz elnök törekvései miatt aggályos például Moldo­va helyzete is, különös tekintet­tel arra, hogy nem NATO-tag. McCain hozzátette, aggódik a balti államokra gyakorolt, „máris érezhető” nyomás miatt is. Az amerikai politikus szerint Putyin azt számolgatja, hogy „mi az, amit még megúszhat, ugyanúgy, ahogy Adolf Hitler is ezt számolgatta az 1930- as években”. A szenátor bírálta Európát, mondván: „eddig sok a beszéd, és nagyon kevés a tényleges lé­pés ahhoz képest, hogy Oroszor­szág mit tett Ukrajnában, lero­hanva egy szuverén országot”. McCain kijelentette: kívánatos­nak tartaná a lengyelországi és a csehországi rakétaelhárító rendszer kiépítésének azonnali újrakezdését, közös hadgyakor­latokmegtartásátazEgyesültÁl- lamok „baltikumi barátaival”, és egy „kis létszámú” amerikai ka­tonai delegáció küldését Kijev- be, annak megtárgyalására, hogy az USA miként tudna segí­teni elsősorban az ukrán légvé­delem újjáépítésében. McCain szerint a Nyugat és személyesen Barack Obama amerikai elnök is „totálisan fél­reértette”, hogy milyen ember és mi mindenre képes Vlagyimir Putyin, és eljött az ideje a „teljes átértékelésnek”. Vlagyimir Csizsov orosz EU- nagykövet a BBC-nek ugyanak­kor kijelentette, hogy a Krím és Oroszország „újraegyesítése” nem előre tervezett akció volt, mindazonáltal egy „60 évig tartó abnormális helyzetnek vetett véget”. Csizsov szerint „súlyos hiba” lenne, ha az Egyesült Ál­lamok katonákat vagy katonai segélyt küldene Ukrajnába. Hozzátette, Oroszországnak egyáltalán nem áll szándékában fegyveres erő küldése Ukrajna „vagy Európa” más térségeibe. Moszkva csak azt akarja, hogy „bárki legyen is hatalmon Kijevben”, vegye figyelembe az Ukrajna keleti részén élő orosz nemzetiségűek, orosz ajkúak és az országrész teljes lakosságá­nak érdekeit - mondta Oroszor­szág EU-nagykövete. KOMMENTÁR Rosszabbul teljesít S1DÓ H. ZOLTÁN Két hét múlva már tudni fogjuk a magyaror­szági parlamenti választások végeredményét. Nagy valószínűséggel újra a Fidesz alakíthat kormányt, vagyis a párt elmondhatja magáról, hogy jobban teljesít. A harci alakulattá szerve­ződött, masszív propagandát folytató, a siker ügyében a teljes állami gépezetet mozgósító Fidesz arra példa, hogy még napjainkban, a korlátlan infor­mációáramlás világában is lehetséges a totális szemfény­vesztés, a kudarcot sikerként, a gazdasági pangást szágul­dásként, az Európai Unióval szembeni öncélú és felesleges harcot politikai szabadságharcként tálaló eredményes kor­mánypropaganda, leöntve néminemzetieskedéssel, múlt­idézéssel, fellengzősséggel. Az országot vasmarkába szorító, a törvényeket saját magához idomító Fidesz tehát jól teljesít, ami sajnos végképp nem mondható el Magyarországról. Szinte lehetetlen felsorolni a hókuszpókusznak is beillő gaz­daságpolitika mérhetetlen pusztításait. A rablóknak és ciga­rettacsempészeknek aranybányát jelentő, a kormányoldal politikai táborába tartozóknak szétosztott Nemzeti Dohány­boltok feleslegességét, a közel 3000 milliárd forintnyi nyug­díjpénztári vagyon elherdálását, a haveri kapitalizmus elvén működő földosztást, a buja fantáziára valló adótípusok el­burjánzását, a nem megszorításként tálalt, összességében mintegy 2770 milliárd forintra rúgó takarékossági progra­mok terhét, a piacot deformáló újraállamosítási hullámot, vagy a rezsicsökkentés ürügyén tönkrevágott energiaszol­gáltatók ellehetetlenítését. A dilettantizmusnak ára van. Magyarország gazdasági telje­sítménye 2008 és 2013 között több mint 5 százalékkal esett vissza (Szlovákia pedig éppen 5 százalékkal emelkedett). Az utóbbi három évben az Orbán-kormány vezényelte gazdaság együttesen alig 1 százalékkal nőtt, miközben a tündérmesék világából kilépni képtelen Matolcsy György pénzügyminisz- ter/jegybankelnök erre az időszakra közel 10 százalékot jö­vendölt. Az Orbán-kabinet idején a reálbérek mindössze 2 százalékkal emelkedtek, az ország az összes meghatározó hi­telminősítőnél bóvli, azaz befektetésre nem ajánlott kategó­riába esett vissza, a fizetőeszköz pedig hónapok óta képtelen az eleve riasztó 300 forint/euró szint alá kerülni. A szkeptiku­sok azt mondhatnák, a számok csak arra jók, hogy eltakaiják a valóságot. Azonban a szocialisták valóban vérszegény kor­mányzása utáni fideszes gazdasági ámokfutás mára már ér­ződik a mindennapokban is. Az utóbbi évtizedben a visegrádi országok közül Szlovákia 20, Lengyelország 15 százalékkal került közelebb az uniós átlaghoz, Magyarország viszont alig 3 százalékkal, vagyis a felzárkózása gyakorlatilag leállt. A vi­segrádi négyek csoportjában az egy főre jutó fejlettség terén a korábban stabil második helyről tavaly visszacsúszott az utol­só pozícióba, lassan már a Balkán fejlettebb államaival, Hor­vátországgal és Romániával versenyezhet. Ezek után ne cso­dálkozzunk, hogy Magyarország a szegénység kategóriájában is régiónk legrosszabb mutatóit produkálja, miközben a tár­sadalmi egyenlőtlenség is aggasztó mértékben nőtt. A fejlett ipari országokat tömörítő OECD minapi adatai szerint a ma­gyarok 30 százaléka küszködik nélkülözéssel, ami a négy év­vel ezelőtti mutató közel kétszerese. A Magyarország jobban teljesít kormányszlogen a lesüllyedő ország ezer gondját próbálja leplezni. Egy ideig még lehet folytatni a rögtönzéseket, még van mit osztogatni a párthí­veknek, még bevethető néhány mellbevágóan ostoba új adó, azonban a rideg realitás falát Orbán Viktor konok feje sem lesz képes áttörni. Az újabb 4 éves Fidesz-kormányzás rom­halmazát pedig nehezebb lesz eltakarítani, mint Mečiar or­szágosának törmelékeit Szlovákiában. FIGYELŐ Merkel bekeményít Angela Merkel német kan­cellár az Oroszországgal szembeni uniós gazdasági szankciók szószólójává lépett elő a Reuters elemzése sze­rint. Bizonyította, hogy nem riad vissza a konfrontációtól, sem a német ipari lobbi ellen­kezése, sem a közvélemény­kutatások ellenére, melyek szerint a németek többsége el­lenzi a kiterjedt gazdasági szankciókat. Amikor a kancel­lár közeli tanácsadóit az eset­leges gazdasági háború német vállalatokra gyakorolt hatása­iról kérdezik, a legtöbben azt válaszolják, a politikai elvek fontosabbak, mint a profit. Németország magabiztossága mögött a Reuters hírügynök­ség szerint az a meggyőződés áll, hogy Oroszországot rosz- szabbul érintené egy Német­országgal vagy Európával ví­vott gazdasági hidegháború, mint Berlint, amely nemrég komolyabb visszaesés nélkül vészelte át az eurozóna válsá­gát. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents