Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-21 / 67. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 21. Vélemény és háttér 7 Önbeteljesítő jóslat: Putyin már 2008-ban azt mondta, nem biztos, hogy Ukrajna egyben marad Krím után bármi megtörténhet AKrím annexiója azt jelzi, hogy mostantól bármi megtörténhet a posztszov­jet térségben. A hideghá­ború óta a legnagyobb el- hidegülés lesz tapasztal­ható az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokban. MT1-HÁTTÉR Deák András Oroszország- szakértő emlékeztet: Moszkva gyakori érve volt már az elmúlt 20 évben, hogy a posztszovjet térség Oroszországnak különö­sen fontos, nem tűri el, hogy ott vele szemben ellenséges rezsi- mek alakuljanak ki, külföldi ha­talmak pozíciókat szerezzenek. Az orosz külpolitikai doktrínák­ban a posztszovjet térség az első helyen áll. Oroszország ugyancsak gyak­ran hivatkozik az ukrajnai hely­zettel kapcsolatban Koszovó esetére, mondván, nem Moszk­va kezdte el a nemzetközi rend megbontását. Koszovó függedenedéséig Oroszország álláspontja egyér­telműen az volt, hogy az állam­határokat csak az érintett felek jóváhagyásával vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsának dönté­sével lehet megváltoztatni, to­vábbá nem szabad beleavatkoz­ni az országok belügyeibe. Ko­szovó önállósodása óta azonban Moszkva feljogosítva érzi ma­gát, hogy a határokat megvál­toztassa, és ez történt akkor, amikor független államként el­ismerték a Grúziából kiváló Ab- háziát és Dél-Oszétiát, és most továbbment a Krímmel. A politi­kai elemző rámutatott, Oroszor­szág már azt is nehezen emész­tette meg, hogy a hidegháború végével a NATO fennmaradt. Az oroszok szerint 1991-ben, ami­kor a Szovjetunió szétesett, fel kellett volna bontani a NATO-t is, ezzel szemben a észak-atlanti szövetség elkezdett kelet felé terjeszkedni, folyamatosan új tagokat vett fel, és az oroszok ez „Gyakran elkövetjük az oroszokkal azt a hibát, hogy mondogatnak va­lamit, és mi nem hisszük el. Aztán csodálkozunk." ellen mindig is élesen felszólal­tak. Ez az eleme az orosz retori­kának máig megmaradt. Például 2008-ban, amikor felvetődött Ukrajna és Grúzia felvételének lehetősége a NATO-ba, Vlagyi­mir Putyin azt mondta, ezt jól meg kell gondolni, mert Ukrajna „életképtelen posztszovjet maradék”, és nem biztos, hogy a jelenlegi formájában egyben marad. Deák András hozzátette, „gyakran elkövetjük az oroszok­kal azt a hibát, hogy mondogat­nak valami hihetetlen dolgot, sokszor elmondják, és mi nem hisszük el, és amikor megtörté­nik, akkor csodálkozunk”. Hangsúlyozta: újabb hideghá­ború nem lesz, de nagyon jelen­tős elhidegülés lesz az Oroszor­szághoz fűződő kapcsolatok­ban, ami jelentős változás a hi­degháború vége óta. Putyin be­széde vízválasztót jelent, azt jel­zi: mostantól bármi megtörtén­het a posztszovjet térségben. Ami a Krím esetében történt, az „egy klasszikus annexió”, és újra kell gondolni, hogy „az oroszok mit akarnak, mit képesek, mit hajlandókmegtenni”. JEGYZET Az első ezer elmélet LAMPL ZSUZSANNA Kezdetben volt a disznózsír és a tojás. Azután jött az étolaj, a tojás feketelistá­ra került a ko­leszterin miatt, akárcsak a tehénvaj, amit fel­váltott a margarin, hiába, hogy a háborút megélt nem­zedék sosem tudta elfogadni, mondván, az nem teljes értékű vaj. Lesöpörtük őket, meg a va­jat, az asztalról. Aztán jött az olívaolaj, közben a tojást re­habilitálták, részben a disznó­zsírt is, sőt a vajfogyasztást új­ra ajánlják, merthogy a mar­garin műből van, állítólag Na­póleon kotyvasztana a katonái számára, mert kellett valami olcsó pótlás. Olyan is volt, hogyne igyunk sokat, főleg akinek magas a vérnyomása, mert még magasabbra szökik, aztán meg az jött, hogy napon­ta másfél, dehogy, két liter, ugyan már, legalább négy liter vizet kell inni. Legutóbb vi­szont egy karizmatikus orvos azt mondta, hogy nem kell so­kat inni, nézzük mega szilvát, az is attól áll el, hogy össze- aszalódik, s bár ez eddig egye­dülálló, azért figyelemreméltó vélemény. S akkor még nem beszéltem azokról, akik húst hússal esznek, s állítják, hogy ez roppant egészséges, szem­ben azokkal, akik növényt nö­vénnyel esznek, s szintén állít­ják, hogy ez roppant egészsé­ges (én az édességet szeretem, sajnos arról senki sem állítja, hogy egészséges, sőt, doktor Nagy Géza egyszer olyan ér­zékletesen írta le az édesség romboló hatását a májban, hogy utána két évig nem volt csoki a kezemben, csak sajnos, ez már a múlté). Úgy tanultam, az ember bio- pszicho-szociálislény: egész­ségi állapotát ugyan meghatá­rozza a genetika, de a környe­zeti hatások legalább olyan fontosak, s az sem mellékes, lelkileg hogyanviszonyul az életéhez. Tíz éve egy nagy presztízsű tudományos intéz­mény főnök asszonya leterem­tett, hogy a táplálkozást fontos környezeti tényezőnek tar­tom, mert szerinte csakis a pszichikum felelős mindenért. Erre tegnap azt hallom, a tu­dósok felfedezték, hogy min­den a fogantatástól számított első ezer napban dől el, a gén­jeink állapota sem adott, ha­nem ekkor alakul ki, mégpe­dig annak függvényében, ho­gyan táplálkozik az anya, s ké­sőbb mivel eteti a gyerekét. Állítólag hajói táplálkozott, akkor gyerekének negyven évesen kutya baja lesz. Vagyis akkor az anya tehet minden­ről? Ezt ugyan a tudósok nem mondták ki, de hát mi más kö­vetkezik ebből. Rögtön rá­gódni kezdtem, vajon én jól táplálkoztam-e gyermekeim első kilenc hónapjában, mert­hogy az ő későbbi étkükre mindig odafigyeltem, például nem adtam nekik csokit (per­sze kaptak mástól). Aztán rá­jöttem, hogy ez megállapítha­tatlan. Ugyanis kezdetben volt a disznózsír és a tojás (vagy a tyúk?), aztánjött az étolaj stb. Akkor most mi a jó? Különben pedig nem hiszem, hogy az ember, ez a bonyolult lény, egytényezős elméletek szerint működik. KOMMENTAR Elkényeztetett Európa MOLNÁR IVÁN Soha nem gondoltam volna, hogy kénytelen leszek elismerni: Robert Fico egyszer még va­lódi „európai” politikussá növi ki magát. Mára azonban tény, hogy a szlovák kormányfő men­tális világa, értékrendszere szinte alig külön­bözik a legtöbb uniós tagország vezetőjének vi­láglátásától. Az unió Ukrajna oroszok általi le- rohanására adott e heti válaszával erről a legnagyobb kétke­dőket is meggyőzhette. Az Európai Unió kormány- és államfői tegnap este gyűltek össze Brüsszelben, hogy megvitassák a krími helyzetre adandó uniós válaszlépéseket. Ami már most biztos, hogy maradnak a személyi szankcióknál, miközben az oroszoknak valóban fájó gazdasági büntetőintézkedésekről csak vitat­kozni fognak, bárminemű konkrét döntés nélkül. Robert Fi­co ezzel kapcsolatban már szerdán bejelentette, hogy az oro­szok elleni gazdasági szankciók hatalmas károkat okozná­nak Szlovákiának, ezért ezeket semmilyen formában nem támogatja. Nem bólintunk rá egyetlen olyan határozatra sem, amely veszélyeztetné az eddigi életszínvonalunkat vagy az ország gazdasági mutatóit, elsősorban a saját gazda­sági érdekeinket tartjuk szem előtt - foglalható össze Fico vé­leménye az oroszok elleni szankciók bevezetéséről. A szlovák kormányfő azonban nincs egyedül a véleményé­vel, hasonló hangnemben nyilatkozgatnak a nyugat-európai csúcsvezetők is. Szavakban ugyan kiállnak Ukrajna területi épségének fenntartása mellett, ám ha kenyértörésre kerül a sor, egyáltalán nem okoz gondot számukra kijelenteni: az el­ső az üzlet és a kényelmünk, az emberi jogok, az államok szuverenitása és egymással való szolidarizálás másodlagos. Az az igazság, hogy a huszadik életévét tavaly betöltő Euró­pai Unió még nem nőtt fel önmagához. Szuperhatalmi sze­repről álmodik, valójában azonban csak egy elkényeztetett, még mindig a szüleivel élő, probléma esetén csak rájuk tá­maszkodó, a tinédzserkori szeszélyeket elhagyni képtelen túlkoros kamasz. Gondtalan időkben a demokrácia bajnoka, az emberi jogok apostola, ám ha az általa szajkózott értéke­kért áldozatot is kellene hoznia, fejvesztve menekül vissza a gyerekszobába, cserbenhagyva azokat, akiket a barátainak csúfol. Ha Európa képtelen lesz valódi, akár rendkívül fájó áldozatokat hozni az általa vallott értékekért, nagyon gyor­san elveszti a hitelét azok szemében is, akik még bíznak ben­ne. Márpedig egy hitelét teljesen eljátszó, problémák esetén sírva az Egyesült Államok védőszárnyai alá rohanó „nagyhatalomnak” nem jósolhatunk túl rózsás jövőt. FIGYELŐ Putyin elhitte Robert Hunter, aki 1993 és 1998 között az USA NATO- nagykövete volt, a krími vál­ság kapcsán terjedelmes írást jelentetett meg a The Europe­an Institute nevű, transzat­lanti kapcsolatokkal foglal­kozó honlapon. Leásva a gyö­kerekig Hunter kifejti, a nyu­gati szövetségesek súlyos hi­bát követtek el a 2008-as bu­karesti NATO-csúcson, ami­kor kinyilvánították, hogy Ukrajna és Grúzia a szövetség tagja lesz, amint teljesíti a tagság feltételeit. Ennek az volt az olvasata, hogy a NATO kész biztosítani a kollektív védelmi garanciát ennek a két országnak is, amelyet egyéb­ként a NATO-t megalapító washingtoni szerződés 5. cik­kelye a tagországok tekinte­tében fogalmaz meg. Hunter szerintvalójábanaNATO-nak ez a garancianyújtás nem állt szándékában, de két ember így értelmezte ezt: Szaakasvi- li grúz és Putyin orosz elnök. A következménye ennek az a rövid katonai konfliktus lett, amelyet Grúzia elveszített, és világossá vált, hogy a NATO- tagságra való meghívás üres ígéret, hiszen senki nem sie­tett a grúzok megsegítésére. Hunter elismerte, Ukrajnával kapcsolatban ő is tévedett, amikor úgy vélte, Putyin nem követ el semmilyen ostobasá­got, mert Ukrajna - Grúziával ellentétben - Oroszország és a Nyugat között fekszik, tehát „igenis számít”. (MTI) Rezsimnövelés A The Economist tekinté­lyes brit lap szerint a Kreml­ben leginkább az foglalkoztat­ta a hatalmi elitet, hogy az uk­rajnai forradalom egziszten­ciális veszélyt jelent Putyin paternalista és kleptokratikus rendszerére, s mindez Orosz­országban is megtörténhet. Oroszország ukrajnai kaland­ja előtt a Kreml kisöpörte a független média utolsó bás­tyáit is: felszámolta az állami tulajdonlása ellenére függet­len hangnemű RIA Novosztyi hírügynökséget, a szolgálta­tók beszüntették az ellenzéki Dozsd tévécsatorna sugárzá­sát, a népszerű független hír­portál, a lenta.ru vezérigazga­tóját pedig menesztették. Az állami média szovjet propa­gandával ontja a hazafias mámort, ellenzéki vélemény- neknem ad teret. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents