Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-20 / 66. szám, csütörtök

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 20. Kiska ellen nincs mit előhúzni, Fico két témája jól mutatja, milyen szűk a repertoár Mozgósítás és elbizonytalanítás Nehéz lesz, de nem lehe­tetlen küldetés - Robert Fico még megnyerheti az elnökválasztást, és mindent meg is tesz ér­te. Mi jöhet még? MÓZES SZABOLCS Szcientológia, uzsorakama­tok - Robert Ficónak nincs más választása, tetemes hátrányát totális kampánnyal dolgozhatja csak le. S be is indult: keddi vá­daskodása láthatóan célt ért, Andrej Kiska nem tudott hatá­sosan védekezni a szcientológi- ával kapcsolatos vádakkal szemben. Pedig nem lett volna nehéz dolga, ez inkább stábja felkészületlenségére utal. Ha minden igaz, most az után nyomoz a rendőrség, hogy mi­lyen összefüggés van az öngyil­kosságok és az uzsorakamatok között. Miért is? Mert a másik kényes ügy, amivel Kiskát be le­het sározni, korábbi cégei állító­lagos magas kamatai. Fico a támadással két célt követ: mozgósítani akarja saját szavazótáborát - szombaton csak 531 ezer szavazatot ka­pott, pártja pont két éve 1,13 milliót. Van tehát potenciál, habár tény, hogy az egymillió álom csupán. A másik cél el­venni a kedvét a szavazástól az ellenzéki választóknak. Rado- slav Procházka az első forduló adatai szerint főként a valláso­sabb vidékeken szerepelt jól, sikeresen elhalászva a KDH egykori vidéki és városi támo­gatóit. Ezek a szavazók pedig aligha látnának szívesen egy szcientológust a . Grassalko- vich-palotában. Ez nem jelenti azt, hogy automatikusan Ficó- ra voksolnának, a miniszterel­nöknek az is elég, ha jövő szombaton messziről elkerül­nék a szavazóhelyiségeket. Ha Kiska meg akarja őket szerezni, egyértelmű üzeneteket kell megfogalmaznia. Kiska újonc, nincs politikai múltja - ez a hátránya, ám egy­ben előnye is. Nincsenek mö­götte ugyanis politikai botrá­nyok, bukfencek és bunkósá­gok. Nincs mit előszedni. Ficó- ék két témája - az uzsora és a szcientológia - is jól mutatja, hogy szűk a repertoár. Ennél húsba vágóbb, durvább törté­netek kellenek a választók elbi­zonytalanításához. Ezt a két témát nehéz lesz a végletekig ragozni. Fico dolgát ugyanakkor ne­hezíti egyik legnagyobb ver­senyelőnye is: az, hogy minisz­terelnök. Ha nem lenne kor­mányfő, a két választási fordu­ló között turnézhatna és min­den nap leleplező sajtótájékoz­tatókat tarthatna, így viszont kormányoznia is kell. Ha taka­réklángon is - ahogy hónapok óta műveli -, de ez akkor is komoly elfoglaltságot jelent. Ezek az energiák pedig hiá­nyozhatnak neki a kampány hátralévő napjaiban. Fico még nem vesztett, ám innen nehéz lesz felállnia és győznie. Most pedig rituális politikai öngyilkosságot közvetítünk a KDH székházából. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Egy hárompárti utópia vége KOCUR LÁSZLÓ Lutheri helyzetbe került Bugár Béla ked­den: ott állt, másként nem tehetett, a Népi Platformból kénytelen volt kilépni. A szombati elnökválasztás volt az utolsó szög a tetszhalott politikai alakulat kopor­sójába, a maradással a nevetségessé válást kockáztatták volna. Az államfőválasztás szombati, első fordulójának ugyan a Kereszténydemokrata Mozgalom, és tágabb értelemben a már csak papíron létező Népi Platform három pártja a legnagyobb vesztese, de ha a probléma keletkezésének gyökereihez ásunk le, a többi parlamenti ellenzéki párt­nak sincs nagyon mit a kirakatba tennie. Arra talán már csak a politikai élet történéseit napról napra követők emlékeznek, hogy az ellenzéki pártok még 2012 novemberében, a bársonyos forradalom év­fordulóján akartak előállni a közös jelöltjükkel. Ez a tör­téntek függvényében inkább már a politikai vicc kategó­riájába tartozik. Előbb közös ellenzéki jelöltben gondolkodtak, aki már ideális esetben sem lett volna közös ellenzéki jelölt, mi­vel a különc Egyszerű Emberek nem akartak részt venni az SDKÚ, a KDH, az SaS és a Híd játékában. A helyzetet fokozta, hogy a három „népi” és a liberális párt sem tu­dott dűlőre jutni, mivel a népiek egymás közti egyezte­tései rendre eredménytelenek voltak. Aztán amikor az SaS-t elkezdték felemészteni saját belső problémái, a Népi Platform kihagyta őt a játékból, azok pedig saját ál­lamfőjelöltet indítottak, aki később visszalépett. Nem tudom, ki nem tudott emiatt nyugodtan napozni a tava­lyi szabadsága alatt, de a pártok nyár előtti utolsó egyez­tetése is sikertelenül zárult, az SDKÚ végül csak tavaly december 18-án állt be a „közös jelölt” mögé, akkor is csak ímmel-ámmal. Mindezt - a sikertelen egyeztetések részletezése nélkül is - még végigolvasni is kín, s az eredmény ennek megfe­lelő. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a közös jelöltek ke­resése nem megy jól a jobboldalnak. A főügyészválasztás kis híján Iveta Radičová miniszterelnöki székébe került, de nem sikerült közös jelöltet találni az Állami Számve­vőszék élére sem. A szombati első fordulóban a jobboldal válsága és a ha­gyományos politikai pártok válsága ért össze. A Népi Platform három volt pártja, immár önállóan, most arra keresheti a választ, mit kell tenniük, ha nem akarnak végleg marginalizálódni. Az oroszok csak gúnyolódnak az eddigi szankciókon, de Oroszország már nem az egykori Szovjetunió, megszenvedné a gazdasági szankciókat Putyin megáll-e a Krímnél - ezt találgatja az egész világ MT1-F1GYELŐ A vüágsajtó a Krím annektálá- sa után a hidegháborút lezáró korszak végéről, illetve új hi­degháborúról ír. Vlagyimir Pu­tyin orosz elnök keddi beszéde pontot tett a vüág jelenlegi be­rendezkedésére - írta a Vedo- mosztyi című orosz lap. A Nye- zaviszimaja Gazeta Churchill- nek a hidegháború kezdetének számító 1946-os fultoni beszé­déhez hasonlítja a felszólalást. Más orosz szakértők úgy vélik, Oroszország megáll, nem ter­jeszkedik tovább Ukrajnában. Marija Lipman, a moszkvai Car­negie Központ kutatója a Vedo- mosztyinak azt mondta, Putyin a hidegháborút követő rendszer felülvizsgálatára törekszik. Az összeütközések újabb korszaka jön, nincs alapja annak, hogy Oroszország és a Nyugat kapcso­latai helyreállnak. Borisz Maka­renko politológus a Nyezavi- szimaja Gazetának nyilatkozva jó hímek nevezte, hogy Putyin beszédéből hiányoztak a továb­bi hatalmi teijeszkedési tervek, ez a „külső nyomás” és egyfajta „realitásérzék” jele. Szimbolikus dorgálás nem ér semmit A Financial Times brit gazda­ságilap szerint Európának közös választ kell adnia a Krím orosz annektálására, ha ez elmarad, Moszkva további expanzív lépé­seket tesz. Feltétlenül bővíteni kell a listát azokról, akiket az EU beutazási tilalommal és va- gyonbefagyasztással sújt, konk­rétabban kell fogalmazni, hogy Oroszország milyen széles körű gazdasági szankciókra számít­hat. Az EU-tagállamok vezetői­nek pedig meg kell állapodniuk, hogyan osszák el azokat a terhe­ket, amelyeket ezek a szankciók számukrajelenthetnek. „Európa nem válaszolhat az agresszióra szimbolikus lépésekkel” - szö­gezi le a lap. Ezután kötelező a két lépés távolság A La Libre Belgique Anschluss című cikke Ausztria náci Német­ország általi bekebelezéséhez hasonlítja a történteket, s azt ír­ja, mostantól mindenki tartani fogja a két lépés távolságot Oroszországtól. A francia Le Fi­garo szerint „a Kreml ura straté­giából leckét adott a világnak”. Putyin megnyerte az első meccset, de sokat veszíthet egy hidegháborúval, amely legyen­gítené az orosz gazdaságot. És véletlenül szívességet is tett az európaiaknak, akik végre meg­értették: az az érdekük, hogy csökkentsék az energetikai füg­gőségüket Oroszországtól. A cár beszéde A román lapok a „másik ro­mán állam”, Moldova szemszö­géből elemzik az annektálást, mivel a Moldovából gyakorlati­lag kivált Dnyeszter menti sza- kadár köztársaság is bejelentet­te, hogy Oroszországhoz akar csatlakozni. A Romania Libera azt mérlegeli, hol fog megállni az orosz terjeszkedés, amelyhez a Fekete-tenger körüli tűzgyűrű (Abházia, Dél-Oszétia, Dnyesz­ter mente) megteremtette az előfeltételeket. A Juntáiul Nati­onal A cár beszéde című kom­mentárja rámutat, Moszkva egy hónap alatt falta fel a Krímet és a Kijevben egy hónapja kirobbant erőszak ezt készítette elő. Az USA-nak pedig dollármilliárdos haszna származik az egészből, és nem kell tennie semmit, sőt „éppen azért, mert nem tesz semmit”. A visszafogott reakció arra készteti Lengyelországot, hogy a minden másnál drágább F35-ÖS harci repülőgépeket sze­rezze be, és már Kanada is F35- ösöket akar. Az orosz energeti­kai függőségtől való menekülés közepette nagyon felértékelőd­nek az amerikai olajvállalatok alternatívái, köztük a Chevron romániai palagázprogramja. Dobjuk ki Putyint a Facebookról Épp olyan naivitás azt hinni, hogy Putyin beéri a Krímmel, mint amilyen naiv elképzelés volt, hogy Hitler megáll Ausztri­ánál - írta a Hospodáŕské No­viny. A lap kiemelte: az Ansch- lussra Európa reakciója hasonló volt, mint most, elégedetlensé­gének adott hangot és nem tett semmit. „Az EU és az USA szank­cióinak kb. olyan erejük van, mintha Merkel, Hollandé és Obama megegyezett volna, hogy a Facebookon kidobják Pu­tyint a barátoklistájáról”. Kínai lap: Putyin „lenyűgözte” a világot Putyin bizonyította elszánt­ságát, s ezzel „lenyűgözte” a vi­lágot - írta a Kínában angol nyelven megjelenő Global Ti­mes. A kínai lap utal rá, hogy az orosz vezetők és oligarchák el­leni szankcióik első körén az oroszok csak gúnyolódtak. Hogy lesz-e az orosz gazdaságot sújtó második kör, amely óhatatlanul vissza is üt, megmutatja majd, mennyire eltökélt a Nyugat Moszkva elszigetelésére. Am Moszkva ereje is korlátozott, nincs a háta mögött az egykori Szovjetunió jelentette háttér, sem a Varsói Szerződés. Ha a Nyugat elhúzódó konfrontáció­ra rendezkedik be, Putyinnak példátlan kihívásokkal kell szá­molnia. A nacionalizmus ideig- óráig tarthatja össze a társadal­mat. Amikor az emberek a saját bőrükön érzik a kemény vála­szok hatását, egyre inkább veszí­teni fog támogatottságából. Moszkva érdeke, hogy hagyjon időt és lehetőséget a Nyugatnak az „elegáns visszavonulásra”, miközben maximálisan érvé­nyesíti az orosz érdekeket. Mit tehet a NATO? Nem sokat. „Folyamatosan számon kell kérnie Moszkvától írásos nemzetközi kötelezett­ségvállalásait, és használnia kell azokat az intézményes csa­tornákat, amelyeket a hideg­háború lezárása után hoztak létre közösen, így a NATO- Oroszország Tanácsot” - nagy­jából ennyi cselekvési lehető­séget lát Robert Hunter, aki 1993 és 1998 között az USA NATO-nagykövete volt.

Next

/
Thumbnails
Contents