Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-15 / 62. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 15. www.ujszo.com Justi polgármestersége idején szabályozták a Duna-partot, az ő kezdeményezésére jött létre a Pozsonyi Városszépítő Egylet Egy polgár ’48-ból Justi Henrik emlékműve a pozsonyi Hegyi parkban (Képarchívum) Pozsony magyar és európai szempontból is sorsdöntő események színhelye volt 1848 tavaszán: március 17-én Kossuth a Zöldfa Szálló erkélyéről hirdette ki Magyarország újjászületését, itt alakult meg az első független, felelős magyar kormány, a helybeli születésű Batthyány Lajossal az élén. A Primáši palota Tükörtermében szentesítette az utolsó, Pozsony megkoronázott magyar király, V. Ferdi- nánd az ún. áprilisi törvényeket. B. AAÁNYA ÁGNES Justi Henriknek, a későbbi pozsonyi polgármesternek a magyar szabadságharcban vállalt aktív szerepéről a legtöbb - a személyével és munkásságával foglalkozó magyar és szlovák nyelvű - forrás szemérmesen hallgat, és inkább a Pozsony első embereként elért, valóban figyelemre méltó eredményeivel foglalkozik. Ezért is van nehéz dolga annak, aki éppen ezekre a „fehér foltokra” kíváncsi Justi múltjából. Ortvay Tivadar, Pozsony történetének kiváló ismerője és krónikása, Justi kortársa rajzolta meg a portrét a legrészletesebben. Ez szolgált vezérfonalul az alábbi Justi-életrajzhoz. Justi Henrik 1804-ben született Kolozsvárott. Édesapja, Justi Károly állami mérnök volt. A középiskoláit szülővárosában és Nagyszebenben végezte. 1815-ben hadapródnak állt a hadmérnöki igazgatósághoz, majd a 19. számú Hessen- Homburg ezredben szolgált. Mivel esélye sem volt arra, hogy százados legyen, 1829-ben otthagyta a katonai szolgálatot. Pozsonyba ment, ahol városi szolgálatba lépett, és egyúttal jogi tanulmányokat folytatott. 1834-ben városi gyakornok, majd törvényszéki aktuárius, később városi tanácsos lett. Ez utóbbi tisztséget azzal érdemelte ki, hogy kidolgozott egy, az összes városi szolgálatra vonatkozójavaslatot, amelyet a városi tanács örömmel elfogadott. A nemzetőrség élén Justi Henrik a szinte kizárólag német ajkú polgárokból és önkéntesekből álló pozsonyi nemzetőrség egyik parancsnokaként 1848. szeptember 26-án Széniénél (Senica) szétszórta és megfutamította a Miava (Myjava) felől az országba betörő Jozef Miloslav Húrban vezette szlovák felkelőket. Tettével kivívta a katonaság elismerését is. A siker után Pozsonyba visszatérve átvette a vezényletet az egész nemzetőrség felett. ,A császári hadak bevonulásakor őt mint forradalmárt gyanúsították. Gróf Zichy Ferenc őt próbára tette s hadbiztosnak nevezte ki az orosz Grabbe-féle hadtestparancsnoksághoz. Justi alkalmazkodott, de erélye nem volt az oroszok kedvére” - fogalmazott a további eseményekről Ortvay. Az orosz bevonulás után a Felvidéken működő önálló hadoszlop parancsnoka Pavel Hriszto- forovics Grabbe gróf volt. A katonai alakulat elsősorban a terület pacifikálását kapta feladatul. Habár az övéi különösen lo- vagiasnak és nemes lelkűnek tartották a grófot, az ellenséggel nem bánt kesztyűs kézzel: katonái kirabolták és felégették Losoncot. Ortvay szerint Justit „Bach miniszter 1849 decemberében magas politikai állással kínálta meg, de ő azt el nem fogadta”. 1850 januárjában a szabadság- harcban való részvétele miatt haditörvényszék elé állították, és fogságban-tartották. Kilenc hónapig folyt ellene a vizsgálat. A felségárulást nem sikerült rábizonyítani - elvégre nem a császáriak ellen fogott fegyvert -, így aztán felmentették. Justi átalakulása „Érdekes Justi Henrik pozsonyi polgármester belső átalakulása is 48-as polgárból a német népi jogok védelmezőjévé. (...) Még mint várostanácsos 1848 késő őszén a magyar szabadságért lelkesedik; mint a városi nemzetőrség egyik parancsnoka Szénénél (ténylegesen Széniénél és nem Szénénél - a szerző megjegyzése) szétveri a lázadó tótok csapatát. Később aztán a népi öntudatú német polgárság egyik vezére lesz Pozsonyban” - írja Pukánszky Béla a Német polgárság magyar földön című, 1940-ben megjelent könyvében. A német (illetve feltételezhetően szász) származású Justi 1848/49-ben tehát a magyar félhez csatlakozott. Nem úgy a pozsonyi születésű, német Teodor Edl/ Edl Tivadar - Justi későbbi politikai ellenfele, majd támogatója és barátja, Pozsony befolyásos bankára és pénzügyi szakembere -, aki tagja volt annak az Ol- mützbe (Olomouc) induló de- putációnak, amely az új uralkodót, Ferenc Józsefet volt hivatva meggyőzni arról, hogy kérjen segítséget az oroszoktól a szabadságharc leveréséhez. Az egyébként mindig jólértesült Ortvay egy sort sem ír erről a könyvében, az Edllel foglalkozó szócikkben... Justi Henrik a felmentése után visszavonult a közéleti szerepléstől, később az 1856ban megalapított pozsonyi gázgyár igazgatója lett, és csaknem élete végéig az is maradt. A város utolsó ura De ez után jött még csak a java! Justit 1867-ben Pozsony polgármesterévé választották, és 1875-ben történt kényszerű nyugdíjazásáig hűen szolgálta a várost. Ő volt az utolsó megválasztott autonóm polgármester, aki „autokrataként uralkodott” a városi képviselő-testületben barátai, a befolyásos bankár Edl Tivadar és Heiller Károly plébános hathatós segítségével. Justi 1878-ban hunyt el, a pozsonyi Szent András temetőben nyugszik. „Pozsony hű, erős és céltudatos fejlesztőjének” - ez a mondat állt a Hallgatagság nevű helyi szabadkőműves páholy Justi Henrik búcsúztatására készíttetett koszorúján. Felsorolni is nehéz, mennyit köszönhetett és köszönhet a város egykori polgármesterének: Justi városvezetői tevékenysége idején történt meg a Duna-part város felőli részének cölöpözése és szabályozása. A megerősített rakpart egy része (a mai Vajanský rakpart) az ő tiszteletére kapta a Justi-sor (németül Justi-Lände) nevet. A polgármester kezdeményezésére jött létre 1868- ban a Pozsonyi Városszépítő Egylet, és ugyancsak ő volt az, aki a Városi hegyi-díszkert (azaz a Hegyi park - Horský park) kialakítását szorgalmazta. 1909-ben itt avatta fel az egylet a Justi Henrik portréjával (Ri- gele Alajos alkotása) díszített időtálló emlékművet. A költőt átköltve: az évek szaladnak, a kő marad, a kő és a rendkívüli személyiség. Justi Henrik emlékezete sokáig megmarad. KOMAROMI SZALON PÁLINKA, HITEL és DOHÁNY Érdekességek az 1848/49-es szabadságharc mindennapjairól. Az est vendége: LIMPÁR PÉTER történész Az est házigazdája: SANTA SZILÁRD irodalomtörténész Időpont: 2014. március 19., szerda, 18:00 Helyszín: RÉV - Magyar Kultúra Háza (Tiszti Pavilon), Komárom A belépés díjtalan. Médiapartner: Új Szó facebook.com/komaromiszalon C FOLYTATÁS Elnöki arcélek: az államalapító és követői Ludvík Svoboda védelmi miniszter lett, ám 1950-ben félreállították. Miután elnökké választották, felkereste Masa- ryk és Beneš sírját is. A norma- lizáció éveiben fokozatosan elvesztette politikai befolyását, 1974-ben infarktust és agyvérzést kapott. Mivel nem tudta ellátni elnöki teendőit, 1975-ben alkotmánytörvénnyel rövidítették meg megbízatási idejét - négy évvel később hunyt el. Gustáv Husák (1975-1989) Az első szlovák nemzetiségű elnök. Művelt, intelligens, rideg, embertelen, hithű kommunista. A jogász Husák fiatal korától meggyőződéses kommunista volt, ebben az sem ingatta meg, hogy 1950-ben koncepciós perben elítélték, csak tíz évre rá szabadult a börtönből. A rehabilitáció után újraépítette karrierjét, 1968 után a szovjet vezetés favoritjaként levezényelte a nevéhez kapcsolódó normalizáci- ót. A 80-as években megromlott az egészségi állapota, fokozatosan saját karikatúrájává vált. A rendszert viszont sikerült fenntartania. A bársonyos forradalom buktatta meg. Václav Havel (1989-1992) A rendszerváltó. A kommunizmus éveiben a legismertebb ellenzékivé vált, a 89-es bársonyos forradalom arcaként választották köztársasági elnökké. Államfőként - Masarykhoz hasonlóan - etalonná vált a politikusok következő generációja számára. Apolitikus politikus volt, otthon és külföldön is nagy népszerűségnek örvendett. Szeretett Csehszlovákiája szétesését nem tudta megakadályozni, tiltakozásként 1992 nyarán lemondott posztjáról. 1993 januárjában cseh elnökké választották. Michal Kováč (1993-1998) Mečiar ellenfele. A keletszlovákiai származású Michal Kováč (öccse az ismert történész Dušan Kováč) bankár és tudományos munkatárs volt. 1970-ben kizárták a kommunista pártból, a politikába 1990- ben a VPN képviselőjeként kapcsolódott be. A HZDS jelöltjeként választották államfővé, ám gyorsan szakított Vladimír Mečiarral. Egész megbízatási idejét a Mečiar elleni harc határozta meg. Fiát a titkosszolgálat külföldre hurcolta, ám ő a rá nehezedő nyomás ellenére sem mondott le. Rudolf Schuster (1999-2004) Az ezerarcú politikus. A német származású Schuster 1964 és 1990 között a kommunista párt tagja volt. Különböző, főként regionális posztokat töltött be - kassai polgármester, a kelet-szlovákiai nemzeti bizottság vezetője volt. A bársonyos forradalom után kompromisszumos jelöltként - az első szabad választásokig - a szlovák parlament elnöki tisztét töltött be. 1994-1999 között kassai főpolgármesterként rendkívüli módon eladósította a várost. 1998-ban a koalíciós SOP elnökeként az államfői poszt várományosa lett. Az első közvetlen elnökválasztáson Vladimír Mečiart verte meg. Egyfajta népi elnökként, sompálinkázó politikusként él a köztudatban. Ivan Gašparovič (2004-2014) A jellegtelen. Gašparovič 1990-ben került a politika nagyszínpadára. A rendszerváltás után csehszlovák főügyésszé választották, ám Havel tétlensége miatt leváltotta. Ezután egy évtizedig Vladimír Mečiar jobbkeze volt, asszisztált a mečiari jogsértésekhez. 2002- ben szakított patrónusával, majd két évre rá nemes bosszút állt: óriási meglepetésre bejutott az elnökválasztás 2. fordulójába, ahol megverte volt főnökét. Gašparovič hűen kiszolgálta a Smert, a nép emlékezetében lakájsága mellett valószínűleg kínos nyelvbotlásaival fog élni. (MSZ)
