Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-15 / 62. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 15. Szalon 21 Egyszer talán kialakulhat egy közös nevező, amely a helyén kezeli, történelmi kontextusban értékeli a politikus nézeteit és közéleti tevékenységét Ütköztek az Esterházy-mítoszok és -előítéletek Elbeszéltek egymás mellett, de legalább meghallgatták egymást az Esterházy Jánosról szóló első hazai konferencia résztvevői. Tekintettel az egyesek által mártírként tisztelt, mások által árulónak tartott gróf ellentmondásos személyiségére és bonyolult politikai pályájára, ez egyáltalán nem kis eredmény. VRABEC MÁRIA Sőt, reményt ad arra, hogy a nézetek ütköztetéséből egyszer talán kialakulhat egy közös nevező, amely a helyén kezeli, történelmi kontextusba helyezi és származását, neveltetését is figyelembe véve értékeli Esterházy közéleti tevékenységét. A nyitrai Esterházy-konfe- renciát az Élő Zoboralja Polgári Társulás szervezte azzal a szándékkal, hogy közelítse egymáshoz a két történelmi narratívát, és segítsen megtalálni az előítéletektől terhelt nézőpontok között a kapcsolódási pontokat. A rendezvény védnöke az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata, Magyarország és Lengyelország szlovákiai nagykövete, valamint František Mik- loško, a szlovák parlament volt elnöke volt. Amint az Élő Zoboralja Polgári Társulás képviseletében Zilizi Zoltán köszöntőjében hangsúlyozta, elsősorban a magyar és a szlovák történelemszemlélet között próbálták megkeresni azt a közös alapot, amelyből kiindulva Esterházy újraértelmezhető. A nemes szándék részben sikerült, a konferencia előadói - magyar, szlovák, cseh és lengyel történészek - túlfűtött érzelmek nélkül érveltek és végighallgatták egymást, ugyanakkor valamennyien a saját nemzeti látásmódjukat képviselték. Ezen túllépni egyelőre egyik sem volt képes, ezért kapcsolódási pontokról nehéz beszélni, ha csak azt nem tartjuk annak, hogy valamennyien úgy látták: Esterházy János nézeteit nagyban befolyásolta arisztokrata származása. ,A szívével és nem a fejével gondolkodott” - mondta róla Arkadiusz Adamczyk, a kielcei Jan Kochanowski Egyetem tanára, aki lengyel szemszögből elemezte Esterházy tevékenységét, elsősorban Józef Beck lengyel külügyminiszternek a kis nemzetek közti megértésre irányuló törekvései kapcsán. Bár Beck eleinte nem tartotta ígéretes politikusnak Esterházyt, később segítő partnerre talált benne, mert Közép-Kelet-Európa geopolitikai „helyreállításában” megegyezett a véleményük. Mindketten szükségesnek tartották a közép-európai nemzetek összefogását a németek ellen, és Beck úgy vélte, Esterházy kiváló közvetítő lehet Magyar- ország és Csehország között. A szlovákok barátja volt terházy-kutató, a magyar külügyminisztérium munkatársa. Elmondta, a szlovák köztudatban Esterházy úgy él, mint az a magyar politikus, aki 1938 novemberében átadta Kassát Hor- thynak. Azt már kevesen tudják, hogy az akkor elmondott beszédében az is elhangzott: „az itt maradt szlovákoknak engedjük meg, hogy úgy éljenek, ahogy azt magunknak odaát követeljük”. Molnár emlékeztetett arra is, mennyit tett Esterházy a magyarországi szlovák párt hivatalos elismeréséért és a Szent Adalbert Társaság létrehozásáért. „Akik a szemére vetik, hogy mindezt politikai számításból tette, azok nem veszik figyelembe a nemesember nagyvonalúságát, akit a magyarok melletti kiállás nem tett a szlovák nép ellenségévé” - mondta Molnár Imre. Csak a magyarokért szállt síkra Esterházy ariszrokratikus, a geopolitikai szempontokat a nemzetinél előbbre helyező látásmódját kiemelték a konferencia szlovák résztvevői is, de valamennyien hozzátették: ez a geopolitikai szemlélet egyértelműen irredenta volt. Ondrej Podolec, a pozsonyi Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársa azzal kezdte előadását, hogy Esterházy munkássága és személyisége iránt a szlovák történészek kevéssé érdeklődnek, a szakma szinte kizárólag a magyar kezdeményezésekre reagál. A reakciók lényege, hogy Esterházy ugyan egyesíteni próbálta az akkori csehszlovák parlament ellenzéki pátjait, hogy nyomást gyakoroljanak a prágai kormányra, de csak a Szlovákiában élő magyarok jogainak az érvényesítésére törekedett, más kisebbségekjo- gaival nem törődött. Ha bizonyos kérdésekben kiállt is a szlovákok mellett, azt csak azért tette, mert a kölcsönösség jegyében ugyanazt - vagy még többet - várta el az itt élő magyarok számára. „Minden lépését a hivatalos magyar politikával koordinálta, és levéltári dokumentumok bizonyítják, hogy a magyar kormány kémje volt Tamás, Mátyás és 921 fedőnéven” - mondta Podolec, aki bírálta Esterházy CsehszlovákiSzarka László, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa szerint azonban Esterházy számára a szlovákiai magyarok érdekvédelme volt a legfontosabb: „A magyar és a szlovák revíziós törekvések összehangolására törekedett, úgy látta, az az autonómiakoncepció, amelyet Tiso is támogatott, reális, mert a magyar és a szlovák két elnyomott testvérnemzet, az ateista csehekkel szemben a katolikus szent ist- váni hagyományok őrzője. Esterházy még a prágai parlamentben is síkra szállt Szlovákia autonómiája mellett. Tiso 1938 őszén végrehajtó hatalommal bíró szlovák központi minisztériumot, saját ország- gyűlést, szuverén költségvetési kvótát és hivatalos államnyelvet kért a magyar parlamentben a szlovákoknak, de Budapest számára kizárólag a teljes revízió volt elfogadható. A Tuka- pert követően a Szlovák Néppárt már a csehszlovák állam keretén belül kereste a felnőtt szlovák nemzet helyét, a magyar autonómiakoncepció végleg megbukott. Esterházy számára ez kétszeresen vereséget jelentett: a szlovák-magyar testvériség helyett igen éles ellentét alakult ki a két nemzet között, és a közép-európai népek szabad koncepciója látványosan összedőlt. Az Egyesült Magyar Pártnak erre az eshetőségre nem volt kidolgozott koncepciója, ettől kezdve Esterházy is csak reagálni tudott az eseményekre, kezdeményező és közvetítő szerepe véget ért.” Mégis ez lehet politikusi pályájának legfontosabb üzenete, mert a szlovákokhoz való viszonyát nemcsak a magyar érdekek kiszolgálása, hanem őszinte barátság határozta meg - hangsúlyozta Molnár Imre EsJán Mitáč, a Nemzeti Emlékezet Intézetének történésze valamivel árnyaltabb képet festett Esterházy Jánosról. „Mint a szlovákiai viszonyok ismerője, látta, hogy a magyar kormány nem képes biztosítani a rendet a megszállt területeken. A nagy- surányi sortűz után kijelentette, Esterházy Jánosról röviden Magyar, szlovák, cseh és lengyel történészek értékelték Esterházy János pályáját (Képarchívum) ához fűződő viszonyát is. .Azért tudott azonosulni a szlovák állammal, mert Csehszlovákiát, az akkori Európa legdemokratikusabb államát életképtelen szerveződésnek tartotta, amely iránt csak undort érzett.” Podolec szerint Esterházy parlamenti felszólalásaiban is kizárólag a magyar kisebbség érdekei mentén bírálta a korabeli viszonyokat. „Nem foglalkozott a többi kisebbség jogaival, sőt, támogatta azok eltiprá- sát. Megszavazott minden törvényt, amely lehetővé tette a zsidók kiszorítását a gazdasági és társadalmi életből, többször is kijelentette, hogy zsidóellenes nézeteket vall” - mondta a történész, hangsúlyozva, hogy Esterházy a zsidók elhurcolásáról szóló 1938. május 15-ei törvényt csak azért nem szavazta meg, mert attól tartott, a jogszabály a magyarokra is érvényesíthető lesz. Ezt le is írta a Martin Sokolnak, a szlovák parlament elnökének címzett levelében. Előadása végén Podolec azt is elmondta, hogy Karmazin német képviselő mellett Ester- házyval kapcsolatban érkezett a legtöbb kérelem a parlamentbe, hogy fosszák meg képviselői immunitásától. Ezt egy esetben tették meg, 1943 októberében. A gróf Poprádról gyorsvonattal akart Pozsonyba utazni, miután az expressz helyett motorvonatot indított a vasúti társaság, a peronon azt kiabálta: Ezt a harmadosztályú vonatot nevezitek tátrai expressznek? Ez ugyanolyan csalás, mint ebben az országban minden. Ezért a „nemzetgyalázásért” megfosztották képviselői mandátumától, utolsó parlamenti felszólalását 1943 februárjában mondtad. A zsidók deportálása ellen ♦ Esterházy János 1901. március 14-én született Nyit- raújlakon. A trianoni döntés után Csehszlovákiában maradt, kapcsolatba került a magyar kisebbség szerveződő politikai pártjainak vezetőivel. Fiatalon, 1932-ben lett az Országos Keresztényszocialista Párt vezetője. Az 1935-ös parlamenti választásokon Kassán szerzett képviselői mandátumot a prágai nemzetgyűlésbe, ahol ellenzéki politikusként a magyar kisebbség érdekeit képviselte. 1936-ban a két magyar párt egyesülésekor az Egységes Magyar Párt ügyvezető elnökévé választották. ♦ 1938-ban, az első bécsi döntés után, Kassa képviselőjeként a város átadásakor sokak meglepetésére bejelentette, hogy a visszacsatolás ellenére Szlovákiában marad, a „hátramaradt” mintegy 65-70 ezer magyarral vállalva sorsközösséget. A második világháború kirobbanásakor tevékenyen részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében. Az önállóvá vált Szlovákia parlamentjének egyetlen magyar képviselőjeként védelmébe vette az üldözött szlovákiai magyarokat, cseheket és zsidókat. Passzív ellenállása miatt sok támadás érte a szélsőjobboldaltól. ♦ Bujkálva vészelte át a háború utolsó időszakát. A háború befejezése után Pozsonyban letartóztatták, 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, ahol koholt váddal tíz év javító munkatáborra ítélték. Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-án - távollétében - a Csehszlovák Köztársaság fel- bomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának vádjával kötél általi halálra ítélték. A szovjetek Esterházyt 1949-ben szolgáltatták ki a csehszlovák szerveknek. Klement Gottwald elnök a halálos ítéletét életfogytiglanra változtatta. Esterházy Csehszlovákia egyik legszigorúbb politikai börtönének, a morvaországi Mírov- nak a börtönkórházában halt meg 1957. március 8-án. hogy a magyar csendőrök mindent tönkretettek, amiért dolgozott, de Budapesten nem tiltakozott” - hangzott el előadásban. Mitáč nem vonta kétségbe Esterházy azon szándékának őszinteségét sem, hogy a magyarországi szlovák kisebbséget segítse jogainak érvényesítésében. „Tény hogy többször is találkozott a szlovák kisebbség képviselőivel, azok összeírták a sérelmeiket, és memorandumot adtak át neki a követeléseikről. Ő megígérte, hogy ezt átadja a magyar kormánynak, és nyilván meg is tette, de a döntés Budapesté volt. Esterházy sem az elért eredmények tükrében, sem nyilvánvaló és már bizonyított kémtevékenysége miatt nem élvezhette a szlovákok bizalmát”-szögezte le Mitáč. Janek István, az MTA Történelemtudományi Intézetének munkatársa a szlovák kollégák szavaira válaszolva azzal kezdte előadását, hogy Esterházy azért beszélt annyit a magyarokat ért sérelmekről a szlovák parlamentben, mert azokról a korabeli sajtóban nem lehetett írni. Janek szerint Esterházy őszintén törekedett arra, hogy oldja a Pozsony és Budapest közötti feszültségeket, nemegyszer a magyar kormány szemére vetette, hogy nem úgy bánik a szlovák kisebbséggel, ahogy azt Horthy ígérte. Ugyanakkor 1939 júliusában a Tisónál tett látogatása alkalmával is elmondta, hogy a szlovák kormány nem tett semmit a magyar kisebbségért. A zsidók deportálását elrendelő 68-as számú alkotmánymódosító törvény elutasításában a magyar történész szerint nemcsak azt kell látni, hogy Esterházy a saját nemzettársait féltette a hasonló sorstól, hanem az egyetemes emberi jogok melletti kiállást is. „Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhat- ja. (...) Én ellenben, mint az itteni magyarság képviselője, leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom” - idézte Esterházy szavait Janek István. Összességében elmondható, hogy az álláspontok ugyan nem közeledtek a konferencián, de legalább megtörtént a konfrontáció, s mindenki elgondolkozhat a másik fél érvein. Sok hasonló rendezvényt kell még szervezni, míg a magyar történészek belátják, hogy Esterházy sem volt minden döntésében következetes, fedhetetlen hős, szlovák kollégáik pedig elismerik, hogy legalábbis a zsidókérdésben kevés hozzá hasonlóan bátor politikus akadt ezen a tájon. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
