Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-13 / 60. szám, csütörtök
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. AAÁRC1US 13. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Vera Chytilová Prága. 85 éves korában elhunyt Vera Chytilová cseh rendező, a cseh új hullám egyik legjelesebb alkotója. 1929-ben született, filmes pályáját az ötvenes évek elején színésznőként kezdte, majd a Barrandovi Filmstúdióban asszisztensként dolgozott. 1962-ben végzett a prágai Filmművészeti Főiskola rendező szakán, Jiŕí Menzel, Evald Schorm, Juraj Jakubisko és Jan Schmidt évfolyamtársaként. A nemzetközi elismerést az 1966-os Százszorszépek hozta meg a számára. 1968 után tíz évig nem filmezhetett. 1976-ban aztán elkészülhetett a Játék az almáért című film, amelyben a régi barát, Menzel játszotta el a főszerepet. Ezt követte a Panelsztori, az Elakadás, az Egy faun megkésett délutánja, a Farkaslak, majd Boleslav Polívká- val A bolond és a királynő, valamint az Örökség, avagy gutten- tag faszikáim című remekműve. Vera Chytilová életművével holnapi számunkban bővebben foglalkozunk, (ú, as) One World: Hajdú Eszter fődíja Prága. A Hajdú Eszter rendezte ítélet Magyarországon című dokumentumfilm kapta a One World (Egy világ) elnevezésű, emberi jogokkal foglalkozó prágai nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál idei, 16. évfolyamának a fődíját. Az egész estés dokumentumfilmek a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságok tárgyalásait dolgozta fel. „A bírósági tárgyalóterem nyomasztó légkörében játszódó film, ahol gyilkosságok miatt a szélsőjobb négy képviselőjéről ítélkeznek, a mai társadalomról alkot magával ragadó és kompromisszumok nélküli képet” - olvasható a nemzetközi zsűri indoklásában. A fesztiválon bemutatott alkotások javát a későbbiekben Szlovákiában is vetítik. (MTI) PENGE Jó, ha vannak helyek Móricz után szabadon: utazni jó! Bejárni ismeretlen országokat, városokat, megismerni az ottani életérzést, beleszagolni, hogyan élnek a „bennszülöttek”, megkóstolni az ételüket, italukat, kávéjukat. .. Egyszerűen úgy élni, mintha élne az ember. S ha már ott járt s élt, akkor ezt meg is írni - szintén jó dolog! Szászi Zoltán kritikai rovata És nagyon jó olvasmány lehet. Felületes szerkesztés - vagy nem is tudom mi - miatt felemásra sikeredett könyvben ezt megjelentetni már nem annyira jó. Pedig úgy szeretem az útleírásokat! Pláne, ha nők, ha érzékeny nők írják. Csak... Van egy könyvem, amelyet olyan felemásan szeretek. Bolemant Éva és Molnár Miriam tollából a Vannak helyek című kötet. Mikor a könyvesboltban beleolvastam Molnár Miriam Budapesti lakásaim című írásába, elöntött a jókedv, aztán otthon a még jobb kedv. Molnár Miriam nyolc, ebben a kötetben szereplő írása kellően távolságtartó, kitárulkozó és szerény egyszerre, hogy érdekes, személyes, mégis titokzatos maradjon. Elringató, nosztalgiázó, de nem szentimentális írások ezek. Egy erős nő szépen kitárulkozó érzéseit, reflexióit mutatja meg a világról, a lakott helyekről, az életélményről, a megismerésről és a tapasztalásról. Mesteri kisesszék, hangulatnovellák - útleírás formájában. Molnár Miriam írásai a kezdőpontról (Nagy- megyer) ívet húzva érnek el a célhoz (New York). Tudatos, érett, erős hangulatú írások. Sajnos ugyanezt, ugyanilyen mértékben már nem tapasztaltam a társszerző, Bolemant Éva írásaiban. Jóval he- venyészettebbnek tűnnek, sok általánosságot hoznak, szalonturistáknak való útikönyvre hajaznak, helyenként zavaró mondatokkal: „Róma utcái nem egyformák” vagy „mivel jelentősen megéheztünk, kerestünk egy spanyol éttermet”. Kár ezekért a mondatokért, meg azért is, hogy könyv másik felében szereplő tucatnyi írás már nem követi az eíső rész ívét, logikáját. Semmilyen logikát nem leltem benne. Felemás lett a könyv. Csak egy szerkesztő olvasásra lett volna szükség, hogy egyensúlyba kerüljön ez a karcsú kötet. Bolemant Éva - Molnár Miriam: Vannak helyek. Median, Pozsony, 2013. Értékelés: •••••00000 Andrea Sedláčková Fair play című filmje a nyolcvanas évekbe megy vissza, és a doppingról szól A győzelem csapdái Bárdos Judit futása kőkemény sportteljesítmény. (Fotók: Saturn Annának édesanyja (Anna Geislerová) szúrja a szteroidot Andrea Sedláčková cseh rendező Fair play című filmdrámája 1983-ban Prágában játszódik, és játékfilmes eszközökkel eddig nem feldolgozott témával foglalkozik. Egy olimpiára készülő fiatal futónő esetét bemutatva arról formál képet, miként kezelték a szocializmusban állami programként az élsportolók doppingolását. TALLÓSl BÉLA Nagy visszhangja van a filmnek, amit részben a dopping témája váltott ki, részben pedig, hogy az élsportolók doppingolásának problémáját nem mai példán láttatja, hanem a bársonyos forradalom előtti időszakból mutat be egy döbbenetes esetet. Egyfajta leleplező film is a Fair play, hiszen erről a kérdésről akkor mélyen hallgattak, a sportolók állami programként kezelt, szigorúan titkos doppingolása a film tanúsága szerint orvosi és politikai felügyelettel zajlott. Anna (Bárdos Judit), a fiatal futónő politikaüag nem megbízható káder, mivel édesapja disszidált. Ennek ellenére bekerül az élsportolók felkészülését segítő, szakorvos által irányított állami programba, amelyben a lányt anabolikus szteroidokkal „kezelik”. Erről szerződést kell aláírnia, amiről azonban senkinek sem beszélhet. Egy idő után jelentkezik a szer mellékhatása, s Anna úgy dönt, tiszta játékot akar: dopping nélkül fog küzdeni. A lány édesanyja (Anna Geislerová) és edzője (Roman Luk- nár) azonban összefog a bajnok döntése ellen. Az anya vitamin gyanánt szteroidot szúr be a lányának. Abban bíznak, hogy ezzel a segítséggel Annának sikerül teljesítenie az olimpiai szintet. Az edző a győzelem érdekében cselekszik, az édesanya peAnna a tiszta játék mellett dönt. FILMKOCKA Fair play ■ Színes cseh-szlovák-német dráma, 100 perc, 2014 ■ Rendező: Andrea Sedláčková ■ Forgatókönyvíró: Andrea Sedláčková ■ Operatőr: Jan Baset Strítežský * Zene: David Solar, Miro Žbirka ■ Szereplők: Bárdos Judit, Anna Geislerová, Roman Luknár, Ondrej Novák, Roman Zach dig annak reményében, hogy lányának az olimpiai részvétellel lehetősége nyílik nyugatra szöknie. De Anna máshogy dönt. Három valóságszálat bont ki a film, amelyek azonban érintkeznek. Anna sportkarrierjének és személyes kapcsolatainak épülését, valamint a lányban dúló viharos lelki drámát; az élsportolók felkészítésének szigorúan titkos programját; továbbá a titkosrendőrség beépülését a magánszférába, a mindennapi életbe. (Anna édesanyja tiltott irodalmat másol egy ismerősének. Az Štb leleplezi, ezért első lépésként megpróbálják beszervezni.) Valamennyi érintett szféráról külön-külön és összességében is súlyos realitásokat, igazságokat pontosan, korrektül, hitelesen mutat be és mond ki a film. Andrea Sedláčková nagyon érzékenyen nyúlt a téma komplex egészéhez, és filmjével tiszta képet rakott ki a szocialista viszonyokról, arról az életkörnyezetről, amelyet 1983-ban éltünk, illetve éltek, akik akkor éltek. Kristályosán tiszta film a Fair play, nemcsak társadalmi, politikai és magánéleti bonyodalmainak ábrázolásával, hanem tárgyi környezetével is. Reálisak a helyszínek, a belső és a külső terek, beleértve a palánkon elhelyezett korabeli reklámot is. A berendezési tárgyak is hitelesen hozzák a kort. Nincs túlhangsúlyozva és túlságosan előtérbe tuszkolva. Sedláčková filmjének nagy erénye az ezt az időszakot megidéző korábbi cseh mozgóképek legtöbbjével szemben, hogy nem akar bárgyún nevetni, viccelődni azon, ami egyáltalán nem vicces. Ez a film komolyan veszi magát. Ahogy szépeikben a színészek is igaziból élik meg a helyzeteket. A győzelemhez vezető csapdákban drámai csatákat vívnak befelé és viszonyaikban is; (meg)szenvedik az elvett szabadság helyett kapott diktatúrát. A „döntenek helyettünk” helyzetet. S a sorsok valóban összeomlanak. Olga Záblacká azt akarta megmutatni, milyen ember, testvér és barát a volt nagyszombati érsek Mától vetítik a mozik a Bezák-filmet VRABEC AAÁR1A Ma kerül a mozikba az Isten önnel, Bezák érsek című dokumentumfilm, amely az érsek leváltását követő hónapok történéseit mutatja be - vállaltan szubjektív szempontból. Már csak azért is, mert a másik oldal nem nyilatkozik. Oľga Záblacká stábja tavaly nyár elejétől késő őszig kísérte Róbert Bezákot különböző rendezvényeken, társadalmi és családi eseményeken. Nem kicsi ambícióval azt akarták megmutatni, milyen ember, testvér és barát az imádott és gyűlölt érsek. A film párbeszédekből, jelenetekből, archívumi anyagokból és dramatizált jelenetekből áll össze, és az alkotók szándéka szerint lehetővé teszi, hogy a néző megismerje a civil Róbert Bezákot. Nem az ügyet, nem érseksége és leváltása körülményeit, hanem az embert, aki élete és hite legnagyobb próbáját éli meg. Oľga Záblacká elmondta: eredetileg csak portréfilmet szeretett volna készíteni Bezák- ról, de a forgatókönyv írása közben ráébredt, hogy a történet többet érdemel. A filmben olyan, Róbert Bezákot támogató személyiségek is nyilatkoznak, mint Tomáš Halík, František Mikloško vagy Anton Srholec. Megszólalnak az őt támogató polgárok, családtagjai, barátai, azok az emberek, akik egyszerű papként, szerzetesként ismerték. „Ez a film nem csak szomorú és megható. Szívet melengető részek is vannak benne. Róbert Bezák alapjában véve kiegyensúlyozott, vidám személyiség, a film készítése közben sokszor tapasztaltuk, milyen örömmel és szeretettel fogadják őt az emberek” - jegyezte meg a rendező. A másfél órás alkotás egymástól független jelenetek füzére, amelyeket Jozef Gertii Danglár karikatúrái, valamint Lukáš Latinák és Robo Jakab narrációja köt össze. „A film vezérmotívuma a Róbert Bezák- kal folytatott beszélgetés, amelynek során minden kérdésünkre válaszolt. Az egész stáb számára nagy és megrázó élmény volt a forgatás. Mivel a leváltását követően csak külön engedéllyel misézhetett, nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy ott lehettünk a számára engedélyezett egyetlen keresztelőn, valamint azon a misén is, amelyet egy barátja édesanyjáért végzett annak 90. születésnapján, zárt ajtók mögött. Egy végtelenül karizmatikus embert ismertünk meg a maga hétköznapi valójában. Abban bízom, hogy a filmnek köszönhetően a nézők is jobban megismerik, és nem hiszik el azt ások alaptalan rágalmat, amely az utóbbi időben érte” - mondta Záblacká.
