Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-13 / 60. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 13. Vélemény És háttér 7 Az elnökjelöltek jobbára úgy viselkedtek, mint a rossz kocsmai verekedők Egy könnyű választás Az álmatag, állóképszerű, nem túl izgalmas kampány ma reggel hét órakor a teljesen értelmetlen kampánycsendbe fulladt. KOCUR LÁSZLÓ Szombaton választunk, és azt már látatlanban is kimondhatjuk, hogy a jelenleginél csak jobbjöhet. Az Andrej Kiska elleni röplapozást, és a rá legalább kétszer lesújtó uzsorabunkót nem számítva unalmas, jellegtelen kampány zárul. (Itt nyissunk egy zárójelet: sokan ostorozzák a Smert és Robert Kaliňák belügyminisztert, hogy a szuperválasztási évben nyúlt hozzá a választási törvényhez. Az időpontválasztás valóban szerencsétlen, azonban a törvénymódosítás felettébb szükséges. Teljesen abszurd, hogy a törvény betűje szerint a választások előtti két hétben lehet kam- pányolni, ennek ellenére az elnökjelöltek már hónapokkal korábban óriásplakát-erdővé változtatták az országot, úgymond tájékoztató jelleggel, és mindez ellen a Központi Választási Bizottságnak nincs eszköze, akinek nem tetszik, az az Alkotmánybírósághoz fordulhat, ami e hazában kb. azzal egyenértékű, mint ha nem tenne semmit. Ugyanígy teljesen felesleges és betarthatatlan a kampánycsend intézménye, amellyel csak a hazai nyomtatott és az elektronikus sajtót korlátozzák, de semmilyen eszközük nincs a közösségi média megregulázására - nem mintha erre szükség lenne. Abban is jó lenne már zöld ágra vergődni, hogy a rabok melyik választáson szavazhatnak, és melyiken nem; miért nem lehet az összes választáson külföldről szavazni; a 21. században miért gördítenek akadályokat az elektronikus szavazás elé stb.) Az elnökjelöltek jobbára úgy viselkedtek, mint a rossz kocsmai verekedők: mindenki egy ellen. Azaz 14-ből 13 elnökjelölt deklarálta, hogy Robert Fico legyőzője akar lenni, ám azon túl, hogy magukat alternatívaként kínálták a biztos befutónak mért jelölttel szemben, arra alig törekedtek, hogy a többi jelölthöz képest meghatározzák magukat. Márpedig ha az ország durván harmada egy jelöltet támogat, nehéz úgy nyerni, ha a maradék szimpátiájára tizenhármán ácsingóznak. Értelemszerűen minden jelölt mindenki államfője szeretne lenni, na de hát, nem is tehet másként. Éppen ezért talán bátrabban kellett volna vállalni a jelölteknek a választói célcsoportjaikat. Volt olyan jelölt, akinek ez nem jelentett problémát, Bárdos GyuLátszik, mennyire nem természetes többségi polgártársainknak, hogy magyar is indulhat az elnöki poszért. la esetében például eleve adott volt. Talán ennek is köszönhető, hogy a többi államfőjelölt ebben a kampányban - sem! - törte össze magát, hogy a magyar szavazókat megszólítsa, ahogy Bárdos sem plakátolt nagyban mondjuk Zsolna megyében. Mert ez így, egy évszázadnyi új, közös államalakulatban élés után is még túl korai. A futás edzéstervek immár közhellyé vált, gyakori bevezetője, hogy a maratonfutás is az első lépéssel kezdődik. És ezzel az első lépéssel a szlovákiai magyar érdekképviselet az első közvetlen elnökválasztás óta, tizenöt éve adósunk. A szlovák portálokon folytatott online beszélgetésekből látszik, mennyire nem természetes többségi polgártársainknak, hogy egy magyar is indulhat az állam első emberének székéért - ők ennél némileg durvábban fogalmaztak. Ha Bárdos nem az első, hanem a negyedik magyar államfőjelölt lenne, ezeken a körökön már valószínűleg túl lennénk. Korábban e hasábokon már kifejtettük, a magyar jelölt egyik nagy ho- zadéka lehet, hogy a „magyar témákat” hosszú időn át képes kiemelt sajtófigyelmet élvező pozícióból kommunikálni. Bárdosnak ez sikerült, és ezzel, pártállástól függetlenül, az összes felvidéki magyar érdekeit szolgálta. Meggyőződésem, hogy ezt a tevékenységét akár az elnöki székből is tudná folytatni. KÉRLEK, LEGALÁBB A MÁSIK KÉT KERESZTÉNYÖEMOKRA TÁT ELŐZZEM MEG... Pavol Hrušovský (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Már több botrányt okozott, hogy a politikusok elfeledkeztek a bekapcsolt mikrofonról Vigyázz a szádra! - intés a cseh parlamentben KOKES JÁNOS A jövőben már nem szerez tudomást a nyilvánosság a cseh képviselők elszólásairól, ha a politikusok ügyelni fognak a mikrofon előtt elhelyezett táblára: „Vigyázz a szádra, a mikrofon be van kapcsolva!” Már több botrányt okozott a képviselőházban, hogy a politikusok elfeledkeztek a bekapcsolt mikrofonról. Jan Hamáček, a parlamenti alsóház elnöke teljesítette ígéretét és az említett szöveggel a piros lámpás figyelmeztető táblát helyeztetett el a mikrofon alatt. A képviselőház elnöksége és a kormánytagok padsora előtti pulpituson elhelyezett érzékeny mikrofon eddig több magánbeszélgetést is „kiközvetített” a nagyközönségnek, s legutóbb, Nelson Mandela dél-afrikai politikus halálakor nemzetközi botrány kerekedett. Akkor Jirí Rusnok miniszterelnök a kormány padsorában ülve azt magyarázta a védelmi miniszternek, mennyire nem fűlik a foga ahhoz, hogy részt vegyen Mandela gyászszertartásán. „Irtózom attól, hogy nekem kell odamennem” - mondta egyebek mellett Vlastimil Picék védelmi miniszternek. Kettejük beszélgetését útszéli kifejezések tarkították, a bekapcsolt kamerák rögzítették a hangot, majd a cseh közszolgálati televízió is közölte a párbeszédet. Rusnok később bocsánatot kért és sajnálatát fejezte ki, hogy nem illendő szavakat használt a volt dél-afrikai elnök halálával összefüggésben. Hasonlóan nagy botrány volt 2009-ben, amikor két polgári demokrata politikus, Ivan Langer belügyminiszter és Mirek Topolánek kormányfő szórakozott a bekapcsolt mikrofon közelében. KOMMENTAR Hogyan tovább „hagyományos pártok”? MÓZES SZABOLCS Akármilyen is lesz a szombati elnökválasztás végeredménye, egy biztos: az ún. hagyományos pártok súlyának további csökkenésére fog rámutatni. A két pártjelölt egyike sem lesz teljesen elégedett a hétvége után. Az emberek elégedetlenek a „rendszerrel”. Nem a demokratikus berendezkedéssel - egy részük, a nagyon csalódottak és irányt vesztettek azzal is -, hanem a jelenlegi pártrendszerrel, a „hagyományos” politikusok teljesítményével. Várhatóan ez lesz az elnökválasztás szombati első fordulójának legfőbb üzenete. Robert Fico 40 százalék körüli eredményre számíthat, ami nem kevés, de nem is igazán sok. Vele kapcsolatban a fő kérdés az, hogyan szerepel a második fordulóban. Az Andrej Kiska elleni lejárató kampányt figyelve úgy tűnik, a Smer székházában aggódnak a március 29-i voksolás miatt. Pavol Hrušovský, a másik pártjelölt viszont minden kétséget kizáróan alaposan le fog bőgni. Ez pedig nemcsak az ő veresége, de ajobb- oldali politikát eddig alapvetően meghatározó KDH-SDKÚ- Híd triónak a leszereplése is. Hrušovský nem különösebben népszerű politikus, nem egy karizmatikus jelölt, ám az 5 százalék körüli támogatottsága elsősorban azt mutatja, a választók nem kértek az élőhalott Népi Platform ajánlatából. Ilyen korábban nem fordult elő: legalább annak a pártnak a szimpatizánsai, aki a jelöltet állította, besorakoztakmögé. A „hagyományos” pártokkal szembeni bizalmatlanság eddig csak az államfőjelöltek népszerűségén volt lemérhető - kelendő a „független jelölt” címke -, ám csak idő kérdése, mikor gyűrűzik be a pártpreferenciák szintjére is. A KDH évek óta képtelen kitörni a 8 százalékos megélhetési párt kategóriájából, unalmas, emberemlékezet óta nem jött elő érdekes saját témákkal és ötletekkel. Az utóbbi két évben az SDKÚ is erre az útra lépett, a Híd pedig jórészt két dologból él: Bugár Béla népszerűségéből és etnikai meghatározottságából, vagyis abból, hogy a magyar választók felé magyarként határozza meg magát, így az MKP-val valamilyen okból nem szimpatizáló aktív magyar választók nála kötnek ki. A három párt összesített támogatottsága csak azért lehet még mindig 20-25 százalék körüli, mert nem akadt életképes jobboldali alternatíva, amely a választók számára hiteles lett volna - úgy néz ki, Daniel Lipšic projektje - több okból - sem tudja ezt a szerepet betölteni. A választások utáni hetek fő kérdése az lesz, hogyan használják ki a voksoláson nem nyerő jobboldali jelöltek- azért nem írjuk, hogy bukott, mert például Radoslav Procházkának 12 százalék jó eredmény- az elnökválasztáson szerzett politikai tőkét. Mi lesz például Andrej Kiskával, ha nem nyer? Pártot alapít vagy betársul valahová? Ugyanez hatványozottan vonatkozik Procházkára, talán nála látszik a leginkább, hogy hosszabb távra tervez, az elnökválasztás csak a dobbantó. Akárhol is akaiják folytatni ajelöltek a választás után, a neheze csak most következik. Mert ahogy Lipšic esete is mutatja, nem elég egy közepesen népszerű és hiteles politikus a sikeres pártalapításhoz, a felfuttatásához csapat és sokjó ötlet kell. P FIGYELŐ Kirúgatott főszerkesztő Váratlanul leváltották a lenta.ru vezető orosz hírportál főszerkesztőjét, a feltételezések szerint amiatt, hogy az ukrán Jobboldali Szektor kijevi vezetőjével készített interjút, és hogy egy utalást is közölt a radikális szervezet Oroszországban körözés alatt álló vezetőjének nyilatkozatára. Az egyik legnagyobb, függetlennek tartott orosz hírportál szerkesztősége élén bekövetkezett változást a tulajdonos nem indokolta. A szerkesztőség nyílt politikai nyomásgyakorlásnak tartja a történteket. A Rosszija 24 állami hírtelevízió szerint az orosz állami kommunikációs felügyelet korábban „szélsőséges anyagok terjesztése miatt” figyelmeztette a lenta.ru-t. Galina Timcsenko, a leváltott főszerkesztő akkor közölte, hogy ez csak a Dmitro Jarossal készült interjú lehetett, és azt el is távolították a hírportálról. Tegnap egyébként az orosz kulturális élet több vezető személyisége - színészek, színházi vezetők, zenészek - állt ki Putyin Ukrajna- politikája mellett. Nyílt levelüket a kulturális minisztérium tette közzé. A levélben azt írják, amikor a Krím és honfitársaik sorsa dől el, az orosz kulturális élet szereplői „nem lehetnek kőszívű, közömbös megfigyelők”. Az aláírók között számos világhírű művész, például Nyikita Mihalkov filmrendező található. (MTI)
