Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-12 / 59. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 12. Horgász 15 Kora tavasszal is horgászhatunk, ám ilyenkor nem a rekordokról szól a peca Jó kis tavaszi kárászozás A hazai horgászok több­sége a pontyozást tartja a pecázás csimborasszó- jának, és másféle hallal szinte soha nem is talál­kozik, legfeljebb véletle­nül. Pedig egy jó kis ta­vaszi keszegezésnek, ká­rászozásnak is megvan a maga megismételhetet­len varázsa. KÖVESDI KÁROLY A halastavakon (kivéve a fi­zetős horgásztavakat) ilyenkor természetesen tilos a peca, ezért a folyóvizeket kell felkeresnünk, esetleg olyan ágvizet, folyóval kapcsolatban levő holtágat, ahová hamar feljön a hal kora tavasszal. Ilyenkor természe­tesen ne számítsunk kapitális halakra, de hisz az első kirucca­nások nem is a fogásról szólnak, sokkal inkább a természetben való tartózkodás öröméről. Van a Kis-Dunának egy holt­ága, ahová különösen szívesen járok évek óta. A befolyó alatt, ahol a holtág összeölelkezik a fo­lyóval, egy bokros, gazos jókora öböl alakult ki az évek során. A parton álló fák gyökerei bele­lógnak a vízbe, amelyet amúgy is nehéz megközelíteni száraz lábbal. Többször előfordult a szezon derekán, hogy bodorkát, pirosszámyút akartam itt fogni csukázáshoz, aztán úgy leragad­tam, feledve a csukákat, hogy mire észbe kaptam, el is telt a horgászásra szánt idő. Persze, cseppet sem bosszankodtam, hi­szen olyan izgalmas időtöltésben volt részem, ami felért egy-két méretes csuka horogra kerítésé­vel. Kora tavasszal általában itt jelennek meg először a halak. A napsütötte öböl szülte vonz­Tavaszi holtág za a keszegféléket, amelyek kö­zött olykor termetes balinok hoz­zák a frászt az emberre fröcsögős rablásaikkal. De láttam már itt csukákat is ívni. Leírhatadan látvány volt a három-négykilós gyönyörű ragadozók násztánca, amely inkább hasonlított véres küzdelemre. Ilyenkor pechemre nem volt nálam fényképezőgép, amit nagyon sajnáltam. Ide igyekeztem tavaly is, a kora tavaszi első horgászásra. A tapasztalatokból kiindulva csak egy háromméteres pergető botot vittem magammal, amit 0,18-as zsinór, pici, kishalas úszó és kis horog egészített ki. Csalinak csontit és trágyagilisz­tát gondoltam használni. Köze­ledve az öbölhöz, már messziről láttam a halak mozgását. Jóko­ra kárászok bandáztak a vízben álló bokrok ágai közt, ahonnan ki-kilátogattak, majd visszahú­zódtak fedezékükbe. Helyen­ként bodorkák csapatai korzóz­tak. Első dobásom az egyik sűrű bokor elé irányult, amolyan tesztelés gyanánt, hogy lássam, étvágyuknál vannak-e a halak. A horgon trágyagiliszta kellette magát, és nem hiába, mert alig telt el három-négy perc, már pöccent is a kis úszó, és előbb Színpompás kis ragadozó szaggatottan, majd egyre ha­tározottabban elindult a bokor belseje felé. Gyorsan megakasz­tottam, nehogy szakadás legyen a nóta vége, és elégedetten navigáltam ki a félkilós körüli kárászt. Lenyúltam érte, és be­tettem a szákba. A dolgot nehe­zítette a parti fák sűrűje (ezért döntöttem a rövid bot mellett az ilyen műfajhoz inkább való matchbot helyett), így a dobá­sokat alulról kellett indítani. A következő dobás után már becsúzliztam az úszó mellé egy kis gombócnyi csontkukacot. Ez láthatóan megtette a hatá­sát, mert fél óra leforgása alatt fogtam vagy féltucatnyi halat, többnyire termetes kárászt, de akadt köztük bodorka és sügér is. A csalit váltogattam, de ha­mar kiderült, hogy az izgő-moz­gó csontkukacok sokkal inkább felkeltették a halak érdeklődé­sét. Ahogy vizslatni kezdtem az öblöt, megpillantottam pár darabos balint is, amelyek hátuszonyaik­kal a víz felszínét karcolták. No­sza, feltűztem egy vaskos esőgi­lisztát a kis horogra, és egyikük útvonala elé pottyantottam. Ahogy azt már gyakran tapasz­taltam, a cirkáló őn rá se rán­tott az orra elé pottyanó kajára, szinte sértődötten kerülte el. Ha sikerült volna balint akasz­tanom, természetesen vissza­engedtem volna a vízbe, hiszen ilyenkor még fajlagos védelem alatt állnak. Csak a móka ked­véért próbálkoztam velük. Mi­után sem a csonticsokor, sem a trágyagiliszta nem aratott sikert náluk, hamar rájöttem, hogy a „látott hal” igézetére nem sza­bad hagyatkozni. Folytattam a kárászozást, egészen kora dél­utánig, amikorra összefogdos- tam vagy hat-hét kilónyi halat. S mert nem vagyok nagy halfo­gyasztó, és az első fogást amúgy is vissza szoktam engedni (néha fájó sóhajjal), megkegyelmez­tem valamennyinek. Mivel kevés cucc volt nálam, gondoltam, sétálok egyet a holt­ág partján. Elindultam felfelé az erdei ösvényen, és meg-megáll- va figyeltem a vizet, beindult-e az élet. Talán a harmadik helyen kíváncsiskodtam, elég óvatlanul közelítve a parthoz, mert akko­ra csuka durrantotta el magát szinte a lábam alól, hogy szinte megriadtam. Hát, ide érdemes lesz visszajönni nyáron, gondol­tam. Feljebb is többfelé láttam mozgást. Nem mondhatni, hogy pezs- gett volna a víz a halaktól, de azért láthatóan elindultak fölfelé a folyóból. Később, amikor már szabad fogni a ke­szegféléket, visszatérek ide a lapátdévérek, kilós, másfeles jaszkók kedvéért. Akadt olyan szezon, hogy háromkilós süllőt fogtam ezen a holtágon esőgi­lisztára, egy alkalommal pedig akkora harcsaforgásokat lát­tam egy tuskós helyen, hogy el­állt a lélegzetem. Meg is fogad­tam, visszatérek oda a bajszik kedvéért, de aztán elsodortak az események. Visszaballagtam az öbölhöz, és a nap megkoro­názásaként - esőgilisztával - több bodorka és kárász mellett két gyönyörű domolykót sike­rült elcsípnem. Ez már örömpe- ca volt a javából! A jászoknak az esőgiliszta ízlett Mikor ezeket a sorokat írom, még csak álmodozom a horgá­szatról, de tudom, nem sokáig bírom türelemmel, és hamaro­san kiruccanok valahová egy hosszabb szellőzködés kedvé­ért. Talán éppen ennek a holtág­nak a napsütötte öbléhez, ahol mindig lehet számítani a mohó tavaszi kárászokra, jászokra, bodorkákra. Szépségdíjas, csontifaló bodorka MAGYAR VIZEKEN Kormoránvész a Balatonon Sajnos, nincs olyan hónap, hogy el lehetne siklani a kor- moránok pusztításai felett - olvashatjuk a Sikeres Sport­horgász idei áprilisi számában. Hiába ugyanis a folytonos fi­gyelemfelhívás, még mindig nincs megoldás ellenük, pedig vészesen fogy az idő, ahogy a halak is. A Balatonnál és a Kis-Balatonnál a hivatalosan nagy kárókatonának nevezett kormoránok a legszerényebb becslések szerint is napi 500 kiló halat zsákmányolnak a tóból, jelentősen csökkentve a horgászok küátásait, ami ellen csak az erős szél és a jégborí­tás nyújt időnként védelmet. Az idei enyhe tél ezért irdadan kártételt jelent a Balaton halál­lományára nézve. Számítások szerint a horgászok által kifo­gott halmennyiségnek negye- de-ötöde esik évente a szárnyas halászok zsákmányául. Egyes folyókon már csaknem teljesen kipusztult a paduc, a máma és a süllő. Sokadszorra tesszük fel a kérdést - írja a lap -, meddig kell még várni a megoldásra? Új táplálékszervezet A hasadt lábú rákoknak (my- sidacea) sokáig egyeden faja volt ismert Magyarországon, mégpedig a Dunában. Később a Balatonba is betelepítették, hogy a süllőivadékoknak nö­veljék a táplálékkínálatot. Az ezredforduló táján további két fajjal egészült ki a repertoár, 2011 és 2012 között pedig megjelent a negyedik a sorban. A tavi hasadt lábút (paramysis lacustria) Tokaj és Szeged kö­zött a Tiszában öt helyen is ki­mutatták. (kk) Görbüljön a bot! Ránk köszöntött a koplalás időszaka, amikor a horgászok nagy tábora szilenciumra ítéltetett. Március 15-től tulajdon­képpen a halak zöme fajlagos védelem alatt áll, kivéve néhány fajt, amelyekre egész évben nem vonatkozik a tílalom. Ezek: az amur, a busa, az ezüstkárász, a bodorka, a karikakeszeg, a fejes domolykó (pedig megér­demelné), a sügér (ő is), hogy csak a fontosabbakat említsük a fogásra méltó halak közül. Míg az első kettő fogására esélyünk sincs nyár előtt, jórészt marad a domi, a kárász, a bodorka, a karika és a sügér. A legtöbb horgász számára a legfájóbb, hogy három nap múlva kezdetét veszi a pontytilalom is (ami május 31-ig tart, kivéve azokat a halastavakat, amelyeken előbb engedik meg a hor­gászatot - általában május 15-én). Leginkább azon­ban a pergetőhorgászokkal babrál ki a törvény, hiszen június végéig tilos minden­fajta pergetés, beleértve a villantó, vobler, twister és az élő esedeg döglött kishal használata. Hogy azért üyenkor is le­het jókat pecázni - már ha az időjárás engedi -, sokan tanúsíthatják. Egy-egy napsütéses, tavaszi kárá­szozás, bodorkázás nem megvetendő mulatság, ha csak nem „rekordmániás” bojlizó pontyhorgász az ember. A különféle tilalmakat sokan nehezményezik, mondván, ha nekünk, horgászoknak tilos a horgászat, több „falni való” marad a kormoránoknak, amelyeknek ugyebár senki sem tiltja a táplálkozást. Legfeljebb riogatni szabad őket, amin jót röhögnek. Persze, minden éremnek minimum két oldala van. Ha kora tavasszal minden­ki nekibuzdulna, és fogná a halat válogatatlanul, pár év alatt kiürülnének a vize­ink. A halaknak - már ahol van rá lehetőségük - meg kell adni a szaporodás, az ívás lehetőségét. Azért márciusban is görbülhet a bot, de csak mérsékelten, a fogható fajok súlyának megfelelően. Ne feledjük, a pontyos vizeken (folyóvízen) már­ciusban reggel 5-től este 21 óráig szabad horgászni, míg a pisztrángos vizeken egész nap tilos. Kövesdi A Horgász melléklet legközelebb 2014. április 16-án jelenik meg. Ötleteiket, beszámolóikat a horgasz@ujszo.com címen oszthatják meg velünk. (A szerző felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents