Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-01 / 50. szám, szombat
2014. március 1., szombat SZALON 8. évfolyam, 9. szám Miért választ a kisebbségi magyarok egy átlagosan mintegy 20%-osra becsülhető rétege a gyermekének többségi nyelvű iskolát? Iskolaválasztás nálunk és más nemzetrészeknél Az elmúlt hetekben - ahogy az év azonos időszakában mindig - az alapiskolai beíratások kapcsán sok szó esett az anyanyelvi oktatás jelentőségéről, részben a gyerekek fejlődése, részben pedig a közösség megmaradása szempontjából. A pozitív példák mellett jóval kevesebbet tudunk azoknak a szülőknek a mozgatórugóiról, akik úgy döntenek, többségi iskolát választanak gyereküknek. ÖSSZEFOGLALÓ Egy gyerek beiskolázása, illetve az egyes iskolai szinteken történő átmenete végső soron az egyén majdani életpályáját alapozza meg, amelynek a hátterében rendszerint a szülői - tudatos avagy a környezet által determinált - döntések állnak. E döntések, döntéssorozatok eredményének - a vélt vagy valós egyéni hasznokon (boldoguláson) kívül - társadalmi és közhasznúsági, gazdasági relevanciája is van. Kisebbségi perspektívából e döntések további sajátos szempontokkal is bővülhetnek, hiszen az iskoláztatás nyelve nemcsak iskolaválasztást, hanem nyelvválasztást is eredményez - fogalmaz Papp Z. Attila, az MTA Kisebbségtu- tató Intézetének a vezetője annak a kvalitatív jellegű (interjúkra épülő) kutatásnak a bevezetőjében, amely arra kereste a választ: a kisebbségi magyarok vagy magyar szülők egy szőkébb, átlagosan mintegy 20%- osra becsülhető rétege miért választja gyermekének a többségi nyelvű iskolát? A kutatás Kárpátaljára, Erdélyre, a Vajdaságra és Szlovákiára is kiterjedt. A mi eredményeinkről - Ravasz Ábel duna- szerdahelyi esettanulmányáról és Morvái Tünde Zobor-vidéket érintő munkájáról - már olvashattak lapunk hasábjain. Az iskolaválasztás nyelvi szempontjai Dél-Szlovákiában régiónként is változnak, derült ki a két vizsgálatból. A dunaszerdahelyi válaszadóknál a „szlovák iskolával jobban érvényesül a gyerek” típusú érvelés továbbra is a legfontosabb helyen szerepelt, a Nyitra környéki falvakban a megkérdezett szülők, diákok és pedagógusok nem is említették ezt a szempontot. A Zobor-vidéki falvakban a magyar szülők gyakran a fogyó magyar közösség, a nagyon lás létszámú magyar iskolák miatt választják gyerekeiknek a szlovákintézményt. A kutatások egyes helyszínein nagyrészt hasonló trendek rajzolódtak ki, ugyanakkor a speciális helyi tényezők továbbgondolandó kérdéseket vetnek fel. Bár nem ez volt a vizsgálat központi tárgya, tanulságos tapasztalat, miként és mennyiben befolyásolhatja az oktatáspolitika által teremtett környezet a szülők döntését. Talán ennél is izgalmasabb - a tanulmányokban jórészt a sorok között olvasva követhető - téma, hogy az egyes Kárpátmedencei magyar ldsebbségek- nél mennyire számít vállalható döntésnek, illetve tabuizált kérdésnek a többségi iskolaválasztás. (Egy további kutatás témája lehetne az a kérdés is, hogy a szlovák, ukrán, román vagy szerb iskola választásával az érintettek mennyire „írják ki” magukat a magyar közösségből, találkoznak-e emiatt elmarasztalással. Ahogy az is, hogy a magyar közösség próbálja-e valamilyen módon megtartani az iskolaválasztással az asszimiláció útjára lépett, de még kettős kötődésű tagjait.) Éppen ezért a miheztartás végett nem érdektelen belepillantani a további határon túli magyar közösségek iskolaválasztási szempontjaiba. Kárpátalja Az ukrajnai kutatás egyik helyszíne Beregszász volt. A kárpátaljai magyar tömbben élő lakosság központja kiterjedt magyar nyelvű iskolahálózattal rendelkezik: több magyar nyelvű óvodai csoport, magyar vagy vegyes tannyelvű iskola, magyar gimnázium és az ország egyetlen önálló magyar felső- oktatási intézménye található ott. (A város lakosságának 48,1%-a magyar nemzetiségűnek vallja magát, 55,9%-a pedig magyar anyanyelvű. Magyar tannyelvű osztályokba a tanulók 44,4%-a jár.) Ennek ellenére az utóbbi években észrevehetően megnőtt a többségi iskolát választó magyar gyerekek száma, a magyar iskolák tanulói létszáma pedig csökkenő tendenciát mutat. A többségi iskolaválasztás trendje főleg azzal összefüggésben erősödött meg, hogy 2008- tól a főiskolai jelentkezéskor a magyar iskolák végzőseinek is kötelezően vizsgázniuk kell ukrán nyelvből és irodalomból, az államnyelv oktatása viszont rendkívül alacsony hatékonyságú a magyar iskolákban - szögezi le Ferenc Viktória tanulmánya (Nyelvet tanulni, továbbtanulni, „létesülni” - többségi iskola- választási stratégiák Bereg-. szászban). Arról, hogy az iskolaválasztás szempontjai foglalkoztatják a kárpátaljai magyar közvéleményt, az egyik helyi lap ankét- ja is tanúskodik. A szerkesztőség kérdésére - „Helyesen járnak-e el azok a szülők, akik ukrán tannyelvű iskolába járatják gyermeküket? - 476 válasz érkezett. A többség (67%) elutasította a többségi iskolaválasztást, mert így Kárpátaljáról eltűnhet a magyarság (209 fő), vagy mert a gyerekek ukrán társaiknál sokkal gyengébben fognak teljesíteni (109 fő). A válaszadók egyharmada közelítette meg az iskolaválasztást a gyermek fejlődése szempontjából, kétharmaduk a magyar közösség szempontjából mérlegelte a kérdést. Azok között, akik a többségi iskolaválasztás mellett érveltek (24,5%), jelentős azoknak az aránya, akik a későbbi boldogulással kötötték össze ezt a döntést. 112-en gondolták úgy, hogy helyes az ukrán tannyelvű iskola választása, mert csak így tud érvényesülni az életben a gyerek. A többségi iskolát választó gyerekekkel, szülőkkel és pedagógusokkal készített interjúk is ezt a képet erősítették meg. A döntés hátteréről szólva a legfontosabb indokként az ukrán nyelv elsajátítását emelték ki, majd - az előbbivel szoros összefüggésben - az ukrajnai továbbtanulásra való felkészülés következett, ezt követte a későbbi boldogulás elősegítése. Az adatközlők úgy vélték, hogy a kárpátaljai magyar tannyelvű iskoláztatás jelen körülmények között egyetlen értelmes kimenetele a magyarországi továbbtanulás. Aki a szülőföldön akar boldogulni (helyi szóhasználattal: „létesülni”), annak az ukrán iskola a megoldás. Az etnikailag semleges iskolaválasztási szempontok (pl. az iskolák színvonala, presztízse, infrastruktúrája szerinti választás) között merült fel Beregszász környékén az a tény, hogy a magyar tannyelvű iskolákkal ellentétben az ukrán oktatási intézményekben nem jellemző a roma tanulók beiratkozása, ami szintén szólhat a többségi iskola mellett. A beregszászi és a környékbeli romák ugyanis jellemzően magyar anyanyelvűek, többségük a magyar iskolát választja, emellett esetükben komolyabb motivációt jelent, hogy csak a magyar iskola diákjai jogosultak a magyarországi oktatási-nevelési támogatásra. A magyar szülőknél éppen a cigánykérdés miatt megfigyelhető az „elcigányosodó” magyar iskolák kerülése, az elitebb magyar vagy ukrán iskolák preferálása. A tanulmány szerzője utal arra is: a többségi iskolát választó magyar nemzetiségűek számának alakulásában az elmúlt 25 évben többféle, oktatás- és nyelvpolitikailag meghatározott hullámot fel lehet fedezni. A kilencvenes években például nemcsak a magyar nemzetiségűek, hanem az ukrán vagy orosz anyanyelvűek is viszonylag nagyobb számban igyekezetek magyar tannyelvű iskolába íratni gyerekeiket, bízva a jobb érvényesülési lehetőségekben. Erdély Márton János Gyergyószent- miklóson végzett kutatása azt mutatta, hogy a román iskolába iratkozó magyar gyerekek esetében - ott, ahol mindkét szülő magyar nemzetiségű - az iskolaválasztás mozzanata gyakorlatilag egyetlen tényezőre szűkíthető: a szülők elsősorban azért választanak román tannyelvű iskolát, mert így látják biztosítottnak, hogy gyerekeik jól megtanuljanakrománul, és a későbbiekben, román környezetbe kerülve jobban érvényesüljenek. Abban is egyetértés volt a székelyföldi kisvárosban megkérdezett alanyok között, hogy a magyar iskolában a gyerekek nem tudnák olyan szinten elsajátítani az államnyelvet, mint a román iskolában - elsősorban azért, mert a döntően magyar többségű városban kevés lehetőségük van románul beszélni, a mindennapi élethelyzetekben gyakorolni a nyelvet. A vegyes házasságok esetében belép egy másik tényezőpár is: a domináns szülő szerepe, valamint annak a szülőnek az anyanyelve, aki otthon segít a gyereknek a tanulásban. Hogy ezek közül melyik érvényesül jobban, az változó. A szerző kitér arra: a romániai oktatási jogszabályok lehetővé teszik, hogy a többségi iskolába járó kisebbségi diákok fakultatív oktatás keretében tanulhassák anyanyelvűket heti 3-4 órában. A vizsgált gyergyó- szentmiklósi román iskolában nem tanítanak magyar nyelvet és irodalmat a magyar nemzetiségű gyerekeknek, a megkérdezett szülők pedig nem tudtak erről a lehetőségről. A másik erdélyi kutatási helyszín, Arad megye szórványnak minősül - itt a magyar anyanyelvű általános iskolások 43 százaléka jár magyar iskolába. „Az iskolaválasztás a nemzeti identitáshoz való viszony egyik legfontosabb fokmérőjeként jelenik meg: a gyermekük számára magyar tannyelvű iskolát választók eredeti identitásuk fenntartásának, illetve megerősítésének bizonyítékát adják, az utódaikat nem magyar iskolába járató magyar szülők - tudatosan vagy nem, de - döntésükkel a nyelv- és identitásváltás, tehát a beolvadás/asszimiláció irányába nyitnak kaput - írja a tanulmányt jegyző Bodó Barna, leszögezve: szórványban a többségi iskola választása az esetek döntő részében a kisebbségi identitás feladásához vezet. A kutatásba Aradon két román iskola - egy elit líceum és egy átlagos színvonalú kerületi iskola - magyar anyanyelvű vagy részben magyar családból származó diákjait vonták be. A beszélgetések azt jelezték, a gyerekek kiszakadóban vannak a magyar kultúrából. Az interjúk egy érdekes jelenségre is felhívják a figyelmet: a román iskola hatására a román nyelvet preferáló gyerekek rendre el tudják fogadtatni a szüleikkel, hogy a családban a nyelvi rendszer megváltozzon - a magyar helyét átvegye a román. Ennek okai a beszélgetésekből nem derültek ki, több szubjektív tényezőre lehet gondolni: a szülők a gyerekeiktől olyasmit is elfogadnak, amit különben elutasítanának, illetve a szülő olykor belefárad abba, hogy szembemenjen olyan folyamatokkal, amelyek kiváltója részben vagy teljes mértékben ő maga volt egy korábbi döntésével. Vajdaság Zenta a Vajdaság északi részén helyezkedik el, 42 kilométerre a szerb-magyar határtól. Akisvárosnak nagyjából23 ezer lakosa van, többségük magyar; az iskolai előkészítőtől a középiskoláig elérhető a magyar nyelvű oktatás, sőt, egy magyarországi főiskolának kihelyezett tagozata működik itt. (A Vajdaságban a 2011. évi nép- számlálás adatai szerint 254 ezer fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Becslések szerint a magyar nemzetiségű általános iskolások körülbelül 20%- a tanul szerb nyelven, viszont ezen belül egyes szórványtelepüléseken a szerb tannyelven tanuló magyar diákok aránya az 50%-ot is meghaladja.) A kutatás arra a kérdésre kereste a választ, a tömbmagyar-. „ ságban mi az oka annak, hogy a szülők a szerb tannyelvű tagozatot választják, noha elérhető a magyar nyelvű oktatás. A vizsgált esetek nagy többségében vegyes házasságból született gyerekekről volt szó, de előfordult az is, hogy magyar családok döntöttek a szerb tannyelv mellett. A kutatás során négy fő ok merült fel. Az első esetben a szülő a központi iskola által kiadott értesítőnek megfelelő tagozatra íratja a gyermeket (azaz tulajdonképpen nem választ). A második esetben a szülők választását az indokolja, hogy a családban, a baráti körben inkább a szerb nyelvet használjak. A harmadik esetben a szülő a gyermeke későbbi reménybeli könnyebb boldogulását tartja szem előtt (itt merül fel érvként a szerb nyelv elsajátítása). A negyedik esetben a szülői feladatvállalás, illetve a gyermekkel tanuló szülő anyanyelve a döntő. A kutatás rámutatott az iskolai előkészítő tannyelvének lényegességére, hiszen a vizsgált esetek mindegyikében a szerb tannyelvű általános iskolát szerb nyelvű óvoda előzte meg. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy a többségi nyelvű közoktatást várhatóan szintén többségi- nyelvű középiskola és felsőoktatás fogja követni. (as) A szülők általában a gyerekek jövőbeli boldogulásával indokolják a döntésüket (Illusztrációs felvétel
