Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-01 / 50. szám, szombat

20 Szalon

ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 1. www.ujszo.com

Az elmúlt hónap sikerkönyvei:

írók Boltja (Budapest)

Krasznahorkai László:

Háború és háború (Magvető)

Varga Balázs, Pálfi György: Final Cut-Tankönyv + DVD (L'Harmattan)_____________

Jan Assmann:

Religio Duplex - Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás (Atlantisz Kiadó)

Erdős Virág:

Adjon az Isten - Ötvenhárom „originál haza-ötlet" 2014-re (Magvető)

I Sári László:

IA nő máshol van (Kelet Kiadó)

I Havasréti József:

I Szerb Antal (Magvető)

_____

Lju

dmila Ulickaja:

Örökbecsű limlom (Magvető) Borbély Szilárd:

Nincstelenek - Már elment a Mesf/ás? (Kalligram)_______

Simon Márton:

Polaroidok (Libri Könyvkiadó) Alice Munro: Szeret, nem szeret (Park Könyvkiadó)

Simon Márton:

Polaroidok (Libri Könyvkiadó) Borbély Szilárd:

Nincstelenek - Már elment a Mesijás? (Kalligram)

| Vekerdy Tamás: Jól szeretni - Tudod-e, hogy milyen a gyereked? (Kulcslyuk Kiadó) Dan Brown:

Inferno (Gabo Könyvkiadó)

I Kötter Tamas: Rablóhalak (Kalligram)

Müller Péter:

Férfiélet, női sors (Rivalda Kft.) Oliver Bowden:

Assassin's Creed: Fekete lobogó (Fumax Kft.)_________________

Jo

rdan Beifort:

A Wall Street farkasa (Libri Könyvkiadó)

Dick Swaab:

Az agyunk mi vagyunk (Libri Könyvkiadó) Kálmán Olga:

Egyenes beszéd - Adásidőn innen és túl (Libri Könyvkiadó)

| Vekerdy Tamás: Jól szeretni ■ Tudod-e, hogy milyen a I gyereked? (Kulcslyuk Kiadó)

Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés

(Reneszánsz Kiadó)____________

J

. Kenner:

Örök rabság (Athenaeum Kiadó)

Dan Brown:

Inferno (Gabo Könyvkiadó)

Jill Mansell:

Szerepcsere (Kulinária Kiadó) Kötter Tamás:

Rablóhalak (Kalligram) __

Le

e Child:

Nincs visszaút (General Press)___

B

eck Andrea:

A Titoktündér - Titokmesék gyerekeknek és felnőtteknek, hogy minden egy kicsit könnyebb

legyen (Beck & Partners)_______

S

uzanne Collins:

A kiválasztott (Agave)__________

| Markus Zusak:

I könyvtolvai (Ulpius-ház)

Diderot Könyvesbolt (Komárom)

j Markus Zusak:

1A könyvtolvaj (Ulpius-ház)

1 Danielie Steel:

I Első látásra (Maecenas Kft.)

Hozleiter Fanny (Mosolyka):

I Te döntesz (Libri Könyvkiadó) í Jordan Beifort:

IA Wall Street farkasa I (Libri Könyvkiadó)__________

I T

ari Annamária:

1 Ki a fontos: Én vagy Én?

I (Tericum Kiadó)________

I Joan D. Vinge:

147 ronin (Libri Könyvkiadó)

Gitta Sereny:

A sötétség felé - Az eutanáziától a tömeggyilkosságig (Park Könyvkiadó)

I Dr. Csernus Imre: A falit (Jaffa)

R. Geseová, A. Gajdošová:

Magyar kastélyok és kúriák sütemény receptjei (Aldox Levice)

Gail E. Dennison, Paul E. Dennison: Észkapcsoló agytorna (Agykontroll Kft.)______________

Revolvert vásárolt, beiratkozott egy lövésztanfolyamra, majd felhívta a mentőket, hogy indulhatnak a megadott címre - és agyonlőtte magát. így halt meg Márai Sándor magyar író a kaliforniai San Die- góban 25 évvel ezelőtt, 1989. február 21-én. Összeállításunkkal rá emlékezünk.

Egy polgár vallomásai

A cenzúrázatlan és csonkítat- lan kiadás! - ezzel a bombasztikus alcímmel hirdeti a kiadó Márai memoárregényét, az Egy polgár vallomásait. Ez persze veszélyes reklám, a „cenzúrázatlan” szó csodát ígér, titkok leleplezését, amelyeket eddig a bűnös cenzor kitakart a szövegből. Titkok helyett azonban a különböző szövegvariánsok összevetését kapjuk, szögletes zárójeleket, félkövérrel szedett szavakat - az alkotás fázisainak dokumentációját. Egy szakembereknek szóló kritikai kiadásban mindez helyénvaló volna, a betűket mikroszkóppal vizsgáló filológusok elcsemegézhetnek azon, hogy a szerző 1935-ben még a „dilettáns”, 1940-ben viszont már a „műkedvelő” kifejezést használta az adott mondatban, de a laikus olvasót ezzel terhelni tapintatlanság. Az alkotás folyamata ugyanis teljes mértékben a szerző magánügye, az olvasót a kész mű érdekli.

A cenzúra először akkor nyúlt bele a szövegbe, amikor Márai egykori házitanítója, Stumpf György sátoraljaújhelyi katolikus plébános magára ismert a regényben, és „sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt” feljelentette a szerzőt. Elmarasztaló véleményét a katolikus egyház kassai képviselői is alátámasztották, az Egy polgár vallomásai a vádirat szerint „züllesztő”, „dest- ruáló szellemű”, „súlyosan szemérmetlen és erkölcstelen” könyv. Az írót ekkor már a szélsőjobb is csaholva támadta, az Új Magyarság című lapban Márait „zsidóbérencnek”, művét „kórosan exhibicionistának” nevezték. A bíróság végül bűnösnek mondta ki Márait, és 500 pengő büntetésre, valamint 1500 pengő erkölcsi kártérítés kifizetésére ítélte, továbbá elrendelte a Stumpf- ról szóló részek törlését.

De ha nem kritikai kiadással van dolgunk, akkor mivel? S csalódunk-e, amikor semmilyen titkot nem találunk a félezer „cenzúrázatlan” oldalon? Nem, nem csalódunk: Márai ugyanis lélekkel csirizeli össze mondatait, prózája míves, kiérlelt magyar próza, hitvallása pedig megszívlelendő: „Utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni fogok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett...”

Márai Sándor:

Egy polgár vallomásai.

A cenzúrázatlan és

csonkítatlan kiadás.

Helikon, Budapest, 2013.

Terjedelem: 580 oldal

I lallgalni akartam

MARAI

s Á \ l) o r

MÁRAI

A TELJES

NAPLO

MÁRAÍ SÁNDOR

1964-1966

r7* 0»

másról?

publicisztika A 1943-1978

Ex libris

Gazdag József olvasónaplója (2.) (Négy Márai-könyv)

Hallgatni akartam

Az Egy polgár vallomásai harmadik része, amely az Anschluss utáni éveket tárgyalja, évtizedeken át a Márai- hagyaték mélyén lapult, s csak tavaly jelentette meg a Helikon Kiadó.

Sűrű, tömény kötet ez; vádirat a Horthy-korszak és az alibiző magyar értelmiség ellen. Keresztmetszet egy korról, amelyben radikalizálódni kezdett a magyar társadalom, virult a neobarokk fasizmus, egyre-másra szerveződtek a harsány „etelköziek”, az „ébredő magyarok”, a „turulisták”, elődugták fejüket a mindenkori lakájok, a házmesterek, a hierarchiatisztelők, a tehetségtelenek, s mind úgy érezték, végre eljött az ő idejük,

és „faji felsőbbrendűségükre” hivatkozva hangosan követelték maguknak az előjogokat. „S ha valaki kételkedni mert az üzletszerűen és iparszerű- en népszerűsített »keresztény, nemzeti« elvek helyességében, reásütötték a destruktivitás vádját.” Ez volt a minőségellenes ressentiment, a tehetségtelen, félművelt átlagemberek bosszújának korszaka, amikor a „humanista” szitokszóvá vált - akárcsak ma.

Márai szomorúan állapítja meg, hogy az 1938-as bécsi döntés után nemcsak Horthy csapatai érkeztek meg a visz- szacsatolt területekre, hanem a zsinóros dolmányt viselő, pecsétgyűrűs, nagyképű anyaországi bírók is, jöttek a műveletlen, tunya, kapzsi és pökhendi hivatalnokok, akik ismét bevezették a méltóságosuram-szel- lemet és a hajbókolós köszön- getések divatját, s fennhangon hirdették, hogy a Felvidéken „megbízhatatlan” a magyarság.

Aktuális könyv, rengeteg mai áthallással. Ne hallgassunk róla.

Márai Sándor:

Hallgatni akartam.

Helikon, Budapest, 2013.

Terjedelem: 184 oldal

Beszéljünk másról?

A légvédelmi riadók közepette lehet-e másról beszélni, mint a háború iszonyatáról? Amikor megérkeznek az első túlélők a mauthauseni és az auschwitzi lágerekből, lehet-e másról beszélni, mint az embertelenségekről? Lehet-e másról beszélni, mint arról, hogy mi történt, hogyan történt s legfőképpen: miért történt? Lehet-e másról beszélni, mint a saját felelősségünkről? Lehet. Csak nem érdemes.

Az újságíró feladata ugyanis éppen az, hogy a kellemetlen kérdéseket megfogalmazza. Hogy tükröt tartson. Egy vérbeli újságíró - vélte Márai - néha hatékonyabb nevelő, mint bármelyik pedagógus; neki kell megtanítania az olvasót arra, hogyan lehet emberi módon élni.

Márai szenvedélyesen szerette ezt a szakmát, amelyet nem is mesterségnek, sokkal inkább „különös idegállapotnak” tartott. Népszerű és megbecsült újságíró volt, a mérsékelten konzervatív Pesti Hírlap publicistája. Évente több száz cikket írt, egészen a német csapatok budapesti bevonulásáig. „Nem hiszek többé abban, hogy bármilyen műveltség tartósan nevelni és fegyelmezni tudja a legalacsonyabb emberi ösztönöket és indulatokat” - írta naplójába 1944 tavaszán. Később már csak elvétve publikált: pártlapoknak, propagandakiáltványok szintjére zül- lesztett újságoknak nem volt hajlandó dolgozni.

Márai Sándor:

Beszéljünk másról?

Publicisztika 1943-1978.

Helikon, Budapest, 2013.

Terjedelem: 400 oldal

A teljes napló, 1964-66

Márai analitikus hajlama új műfajt talált magának a háború végével: a naplót. A hatvanas évek közepén az író feleségével együtt New Yorkban él, magányosságát nem oldja föl a metropolis lármája sem. Mizantrópiája egyre erősebb, az emigráns magyarok társaságát kerüli, barátai, ismerősei nincsenek. Máté evangéliumát idézi: „óvakodjatok az emberektől!”

Retteg attól, hogy magyar nyelvi öntudata roncsolódik az idegen közegben, ezért kötelező olvasásgyakorlatokkal védekezik a nyelvfelejtés ellen: naponta fellapozza a Károli-féle Bibliát, Arany János és Vörösmarty Mihály köteteit. A kortársakról nincs jó véleménye, Bertolt Brecht „olcsó és üres”, Thomas Mann „betegesen hiú”, Ernest Hemingway „gondolatszegény és állatian banális”, Jean-Paul Sartre pedig „nárcisztikus fecsegő”.

Robinsonnak érzi magát a vademberek között. Regényeit saját költségén adja ki, néhány száz olvasónak. Naplóbejegyzéseiben mély szkepszissel reflektál a világra, amelyben a kultúrát felváltotta a tömegszórakoztatás, a műveltséget pedig a felszínes értesültség.

Márai teljes naplóinak eddig 13 kötete jelent meg, ötezer-ötszáz oldalon. Eleven, gazdag, tanulságos olvasmány: az életmű csúcsa.

Márai Sándor:

A teljes napló, 1964-66.

Helikon, Budapest, 2013.

Terjedelem: 464 oldal

A szerző sportújságíró, lapunk Focitipp mellékletének a szerkesztője