Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-25 / 46. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 25. Vélemény És háttér 7 Az egységes baloldallal szemben a jobboldal ideológiailag megosztott Kiszorítósdi A szlovákiai politikai események ugyan az elnökválasztás körül forognak, de ajelöltek aktivitásai mellett egyre láthatóbbá válnak az egyes parlamenti pártok is. Ez különösen azért fontos, mert az államfőválasztás árnyékában a májusi EP-választások közelednek. TOKÁRGÉZA így aztán szimbolikus kezdeményezésekkel hallatnak magukról a jelöltek, néhányan pedig kellemetlen helyzetbe hozzák magukat - mint a KDH a házasság alkotmányos definícióját szorgalmazó kezdeményezés kapcsán. A kereszténydemokraták médiajelenlétét aligha lehet kifogásolni: a Népi Platform legerősebb pártjává váltak, három elnökjelölt is hozzájuk kötődik (vagy kötődött), az elmúlt hónapokban pedig felelevenítették a klasszikus, konzervatív témákat. Nem először és nem is utoljára. A kevésbé sikeres családvédő kezdeményezések sorába tartozik például Miroslava Szitová elsőre és másodikra is komikusnak ható felvetése, aki rájött, hogy a főiskolai jelentkezőlapok szülőkről, nem pedig anyáról és apáról tesznek említést. Komolyabb belpolitikai következményei lehetnek viszont annak, hogy a Népi Platform és más ellenzéki pártok segítségével a párt az alkotmányban is a férfi és nő kapcsolataként szabályozná a házasság fogalmát. Mindehhez azonban kilencven képviselői szavazatra van szükség, azaz a Smer támogatása is feltétele annak, hogy a KDH ezen a téren sikerrel járjon. A felvetésre Marek Madarič kulturális miniszter adott választ a hétvégén: elmondása szerint a Smer számára a kérdés nem prioritás, de elképzelhetőnek tartja támogatását - ha a KDH az elnökválasztás két fordulója között nem sorakozik be Andrej Kiska mögé, akinek ezen a téren liberálisabb az álláspontja. Amellett, hogy ezzel a téma végérvényesen a belpolitikai csatározások egyik újabb pontjává vált (hiszen ha valaki a második körben érdemben képes megszorongatni Ficót, az a legújabb felmérések szerint Kiska), a Smer tisztviselője rámutatott egy fájó pontra: a kereszténydemokraták számára még az esetleges siker is a lehetőségeik önkéntes korlátozását jelentené. A szlovákiai politikai erőviszonyok furcsa frontvonalakat hoznak létre. Az egységes baloldallal szemben a jobboldal ideológiailag megosztott, a pártok erősebb önmeghatározási kísérletei pedig csak még jobban növelik köztük a távolságot (az „ellenzék” most is csak annyiban tud megegyezni, hogy a Smer és Robert Fico ellenfele). A baloldal egyetlen valós alternatívája az elmúlt tizenkét évben a jobboldali, liberálisokkal megtámogatott szövetség bizonyult: ebben a felállásban előbb Pavol Rusko ANO-ja, majd Richard Sulik Szabadság és Szolidaritása játszotta el a mérleg nyelvét. A keresztény-liberális törésvonalat szükségtelenül kidomborító KDH így taktikailag csak veszíthet azon, ha a kelleténél erősebben forszírozza a témáit. Kivéve persze, ha hosszú távon, látva a kilátástalan belpolitikai helyzetet, a keresztény- demokraták valójában a Smer felé akarnak közeledni. j.; KtírčtfA r-' (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Egyre több liberális az uniót mint bürokratikus intézményt és gazdasági egységet kárhoztatja Unió jobbról és szélsőjobbról HORBULÁK ZSOLT Erősödnek az unióellenes hangok. A politikusok és az elemzők a szélsőséges politikai csoportok előretörése miatt kongatják a vészharangot. A májusi európai parlamenti választások után várhatóan lényegesen több EU-ellenes párt juthat képviselethez. Az Európa-ellenesség szélsőségesekre való redukálása mindazonáltal megtévesztő. Már az unió és Európa összemosása is helytelen. Nemcsak a radikálisok vagy a nemzeti populisták, hanem a politikai paletta más oldalain elhelyezkedők között is vannak EU-elle- nesek, pontosabban olyanok, akik ellenzik az integráció elmélyítését, ellenben az európaiság, az európai gondolat számukra teljesen elfogadható. Az Európai Uniót nem a radikálisoktól kell félteni, hanem önmagától. Éppen liberális oldalon vannak egyre többen, akik az uniót mint bürokratikus intézményt, illetve mint gazdasági egységet kárhoztatják. A fő érv a túlzott központosítás. Már vagy egy évtizede az uniós túlszabályozás példájává vált az uborkák előírt görbületének meghatározása. A humoros előírás mellett azonban van sok egyéb is, amely komoly gondot okoz a gazdasági szereplőknek. A tejtermékben található baktériumok arányának limitálása a hagyományos francia sajtgyártókat hozza nehéz helyzetbe. A buszok magasságának meghatározása majdnem a londoni emeletes buszok végét jelentette. A liberálisok leginkább talán a kvótarendszert ellenzik. Többek között ez az, amely tönkre vágta a középeurópai cukorrépa-termelést vagy a tejelőállítást. A liberálisok az uniós támogatási alapokat is kárhoztatják. Az ingyen pénzt nagyon gyakran alacsony hatékonysággal használják fel, arról nem is beszélve, hogy mindez a korrupció melegágya. Ez érvényes mind a korábbi, mind pedig az új tagállamokra. A pazarlás külön fejezetét jelenti az uniós intézményrendszer is. A legszembeötlőbb a „cirkusz”, vagyis a képviselők Strasbourg és Brüsszel közötti rendszeres havi pendliztetése. Az uniós bürokraták szociális előjogai messze meghaladják a tagállamok államigazgatásaiban dolgozó kollégáikét, miközben Brüsszel maga kifelé szigorításokat vár el. Az unió válságkezelési képessége elmarad az Egyesült Államokétól. Van tehát elég ok az Európai Unió bírálatára. Amíg a 70-es, 80-as években a Közös Piac éppen a gazdaság liberalizálásában jeleskedett, a mai unió szabályainak hálózata már részben visszaveti a gazdaságot. Ezért van az, hogy már nemcsak nemzeti, hanem liberális oldalról is van ok a kritikára. KOMMENTAR Megvan a kihívó? NAGYANDRAS Ami pár hónappal ezelőtt még hihetetlennek tűnt, az utóbbi napokban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatások fényében egyre valószínűbb: reális kihívója akadt Robert Ficó- nak Andrej Kiska személyében. Az elmúlt hét végén nyilvánosságra hozott Median felmérés eredménye annyira hihetetlennek tűnt, hogy sokan kételkedtek abban, valóban 30 százalék feletti lehet-e Kiska tábora. A tegnap megjelent Polis közvélemény-kutatás ennél valamivel szerényebb eredményt mutatott, de ez alapján is egyértelmű, hogy Robert Fico kihívója a pártoktól független, „seif made man” Kiska lesz. Tehát az első forduló szinte biztosan egy lejátszott meccsnek tűnik, hiszen Robo a befutó, és majdnem nulla az esélye annak, hogy bármelyikjobboldali jelölt utolérje Kiskát. Itt már nem nagyon várhatunk csodás hajrát. Úgy tűnik, hogy minden egyes jelölt csak a jobboldali szavazók egy bizonyos csoportját tudta megszólítani, egyik sem volt képes felülkerekedni a másikon. Ha viszont összeadjuk Procházka, Knažko és Hrušovský támogatóinak számát, egy remek második hely még összejöhetett volna, de ezen most már kár siránkozni, minden valószínűség szerint ez a vonat elment. A kérdés inkább az lesz, vajon a jobboldali szavazók a második fordulóban hajlandóak lesznek-e megtámogatni Kiskát Robert Fico ellenében. Mert hiába volt Iveta Radičovának óriási támogatottsága a jobboldalon 2009-ben, a második fordulóban nem volt képes további szavazatokat szerezni, ezért tudta őt megverni a már akkor is Robert Fico bábujaként viselkedő Ivan Gašparovič. Ezzel szemben úgy tűnik, Kiskának pont nem a jobboldalon vannak a törzsszavazói, így a második fordulóban esélye van növelni támogatottságát a jobboldali szavazók által. Ehhez természetesen arra van szükség, hogy a sikertelen jobboldali jelöltek és pártok beálljanak majd Kiska mögé, ahogy a magyar szavazók is. Az egészben közben talán az a legszomorúbb, hogy Andrej Kiska úgy lett Robert Fico legesélyesebb kihívója, hogy igazán nem is tudjuk, milyen a világképe ennek a sikeres vállalkozóból rettentően erős marketinggel mecénássá varázsolt figurának. Az elmúlt másfél évben tett nyilvános kijelentéseivel, sőt a programjával sincs semmi baj, de talán mégis jobb lenne tudni azt is, hogyan vélekedett a világról, Szlováldáról mondjuk az elmúlt 15 évben, mert egy elnökjelölttől ezt mégis elvárhatnánk. De hiába fanyalgunk itt az újság hasábjain, úgy tűnik, a szavazók egy komoly csoportját ez egyáltalán nem érdekli. Annyira megcsömörlöttek a pártpolitikától, hogy a „független elnökjelölt” szókapcsolat folyamatos ismételgetése tökéletesen bejött náluk. Kíváncsian várjuk az utolsó felméréseket, de komolyabb változásra már nem számíthatunk. Egy dolognak viszont mindenképpen örülünk: Robert Ficónak valaki megnehezíti az utat a Grassalkovich-pa- lotába. FIGYELŐ Nem lesz népszavazás Egy felmérés szerint az MSZP, az Együtt-PM és a DK szavazóinak több mint a fele tartja úgy, hogy egyáltalán nem érte meg a rendszerváltás. A rendszerváltásról pozitív véleményt alkotók aránya az LMP-sek körében volt a legnagyobb, utána a Fidesz és a Jobbik szavazói következnek. A Fidesz-KDNP, az LMP és a Jobbik szavazói szerint a rendszerváltás inkább „megérte”, míg az MSZP, az Együtt-PM és a DK szavazói inkább negatívan vélekednek a 25 évvel korábban történt változásokról - derül ki a Tárki januári közvélemény-kutatásából. A rendszerváltásról pozitív véleményt alkotók aránya, akik szerint teljes mértékben vagy inkább megérte a rendszerváltás, az LMP kisszámú szavazói körében a legmagasabb (80 százalék), nagyon magas még Fidesz-KDNP szavazói között (71 százalék), és a Jobbik táborában is ők vannak többségben (54 százalék). A rendszerváltásról negatívan vélekedő válaszadók, akik szerint inkább vagy egyáltalán nem érte meg a rendszerváltás, az MSZP szavazótáborában vannak a legtöbben (63 százalék, őket az Együtt-PM szavazói követik (58 százalék) és a DK szavazótáborában is többségben vannak (52 százalék) e vélemény támogatói. A felmérés - pártpreferenciától független - szerint a lakosság több mint tizede véli úgy, hogy összességében teljes mértékben megérte a rendszerváltás, több mint harmada szerint inkább megérte, negyedük döntött úgy, hogy inkább, közel hatoduk, hogy a rendszerváltás egyáltalán nem érte meg. Minél magasabb az iskolai végzettség,- annál nagyobb az elégedettségi szint. (MTI)
