Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-21 / 43. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 21. Vélemény És háttér 7 Lehet, hogy az egészségügyi tárca adatai megfelelnek a valóságnak, mégsem a valóságot tükrözik A bérek átlaga és (közép)értéke Az orvosok és a nővérek az egészségügyben fizetett bérekről azt állítják, hogy bicskanyitogatóan ala­csonyak. Egy minisztéri­umi tájékoztatás szerint a bérek jóval magasabbak. LOVÁSZ ATTILA Hogy is van ez? - teszi föl a kérdést a biztosítást és adót fize­tő polgár, aki az 1500, 2000 eu- rót - joggal - hazai sztenderde- ket messze meghaladó, jó bér­nek tartja, hát még a felső határt jelentő adatot, egy 6000 eurós orvosbért. Ilyen bérek mellett tüntetni, követeléseket megfo­galmazni komoly merészség, mert ha valóban ennyit keresnek a nővérek, orvosok, akkor ne sír­janak, nagyon jól élnek. Csakhogy nem ennyit keres­nek. Esetleg néhányan - s itt most vegyük ki pl. azt az orvost, aki szívátültetést vagy agydaga­nat műtétet képes elvégezni, nagyon magasan képzett, a szakmán belül a csúcsot képvise­lő szakiról van szó, hát keressen négy- vagy hatezret. De ezt jel­lemzőnek beállítani minimum gazemberség. Miért? Hogy egyszerű legyen az érve­lés, olyan elméleti munkahelyet modellezünk, ahol 12 nővér ha­vi ötszázért, egy speciális, felső­fokú képzettséggel rendelkező nővér havi ezerért, és egy főnő­vér havi kétezerért dolgozik, a vezető menedzser pedig 10 ez­ret keres (nem légből kapott a modell, vannak ilyen munkahe­lyek, csak nagyobb létszámmal). Mivel a szerződések-fizetések a személyi adatvédelem tárgyát képezik, a bér nyilvánosságra hozásakor általában az átlagot emlegetik. Elméleti munkahe­lyünk bérátlaga 1357 euró - no, ide érdemes menni, kiáltanának föl sokan. Igen ám, de a nővérek csak bruttó 500-at keresnek, s ez az átlagból nem derül ki. Sokkal közelebb kerülünk az igazság­hoz, ha a mediánt, azaz a közép­ső érték fogalmát használjuk. A középső érték - nagyon leegy­szerűsítve - a kilógó adatokkal szembeni kis érzékenysége mi­att jobban jellemzi az eloszláso­kat, mint az átlag. Példaként: 10 személy közül egynek 1000 000 a jövedelme, a többinek 1000, az átlagjövedelem 100 900, míg a medián 1000. A fentebb modellezett mun­kahelyen az átlagbér 1357 euró, de a medián csak 500. Ha a csúcsmenedzser 10 ezres bérét nem számoljuk, akkor marad 13 alkalmazott - 11 ötszázért dol­gozik, egy ezerért, egy kéteze­rért. Itt az átlag már reálisabb, A tárca rosszindulatú módon csak az alsóne- műcserét kommunikál­ta, a valóságot pontosító második részt nem. 692 euró (míg a medián 500), s egy ilyen munkahelyre már nem csettintünk akkorát, mint az 1357-es átlagbér esetében. Nem szívesen fárasztom az olvasót, de egy ilyen egyszerű mintában, lám, mekkora az eltérés, ha az egyik vagy a másik statisztikai mutatót nézem. Akkor vajon mi­lyen adatot nézzünk, ha 100, vagy netán 1000 alkalmazott bérezését akarjukmegismemi? Nos, a minisztérium által kö­zölt adatok lehet, hogy megfe­lelnek a valóságnak, mégsem a valóságot tükrözik. Szíveseb­ben látnánk név és személyi adatok nélkül egy fizetéslistát egy fővárosi kórházban és egy járásiban. Akkor talán jobb ké­pet kapnánk a valóságról. El­lenkező esetben úgy járunk, mint a pártállami hivatalos lap, amely hírként közölte: a lakta­nyában alsóneműcsere leáz. Ide pontot tett, pedig vessző következne, és a második tag­mondat így hangzott: a pa­rancsnok eldönti, mely katona mely katonával cseréli ki alsó­neműjét. Ugye, mennyire más információ? A tárca, szerény véleményem szerint rosszindu­latú módon csak az alsóne- műcserét kommunikálta, a va­lóságot pontosító második részt nem. Tehát ezután sem kell a nővérként dolgozó szom­szédasszonyra irigységgel néz­ni, mint ahogyan azt sem kell hinni, hogy a háziorvos kismil- liomos, mert nem az. Ilyen volt, majd ilyen lett a Majdan. Kijev a demokratikus Európa és a posztkommunizmus határát is jelképezi. (Fotó: boredpanda.com) JEGYZET Egy tiszta ember LAMPL ZSUZSANNA Épp azon gon­dolkodtam, hogy mostaná­ban kész unalom az utazás, ami­kor a vonatban a szemközti ülés­hez odalépett egy férfi. Élére vasalt nadrág, ropogósán tisz­ta ing, Perwollal mosott, boly- hokat álmában sem látott feke­te pulóver, ragyogóra fényesí­tett cipő. Mielőtt helyet foglalt, kabátjátkifordította, hosszá­ban precízen félbehajtotta, majd a félbehajtott kabátot ke­resztben is félbehajtotta, addig illesztgetve, míg a két fél pon­tosan nem fedte egymást. Ez­után kivett fénylő aktatáskájá­ból egy kis tasakot, kinyitotta, kihúzott belőle egy nedves tör­lőkendőt, és megtörölgette az ülést és a karfát. Ezután elővett egy másikat, és azzal megtö­rölgette a kezét, majd az egyik használt törlővel megfogta a szemetest, kihúzta és beledob­ta a két használt kendőt, végül a térdével visszanyomta a kosa­rat. Akkor leült, és szemügyre vett. Kicsit zavarbajöttem, mert aznap esett, s a csizmám sarkán volt némi sár, de zava­romat leplezendő elővettem a tízóraimat. Kezdtem kicsoma­golni, amikor szigorúan rám szólt. Maga kézmosás nélkül eszik? A szalvétát fogom meg, válaszoltam, de olyan szemre­hányóan nézett, hogy elmen­tem kezet mosni. A vécé gyönyörű tiszta volt. Visszaültem ahelyemre. Amíg a kiflit majszoltam, elmondta, hogy ő Patt ex nélkül egy lépést sem megy, minden étkezés előtt tesz egy kicsit a kezére, mert az elpusztítja a baktériu­mokat. Detto lra gondol, ugye? Az nekem is szokott lenni. Megint szigorúra váltott a te­kintete . Azt mondtam, hogy Pattex. Jól van, gondoltam, ilyen apróságon igazán nem fogok egy idegennel vitatkozni, hiszen csak annyi a különbség, hogy a Dettol fertőtlenítőszer, a Pattex meg ragasztó, sőt van belőle pillanatragasztó is. El­képzeltem, amint tesz egy ki­csit a kezére, de gyorsan elhes­segettem a gondolatot, utóvég­re nem illik röhögni egy embe­ren csak azért, mert szereti a tisztaságot. A továbbiakban a férfi nagy- formátumú újságot olvasott, szigorú arckifejezéssel, mintha hibákat keresne. Lapozáskor mindig felsejlett az arca, mert az oldalakat előbb akkurátusán eligazgatta, s csak aztán foly­tatta a szemrevételezést. A végállomás előtt újra meglá­togattam a vécét. Gyönyörű tiszta volt. Amikor kijöttem, a férfi már ott várakozott, felöl­tözve. Visszamentem a he­lyemre, felvettem a kabátom, s eszembe jutott, hogy nincs tük­röm, ezért szájrúzsozás végett vissza kell mennem. Láttam, amint az útitárs kijön, és rögtön elindultam. Kinyitom az ajtót, s mit látok? A padlón gyanús tó­csa, a vécépapír a földön hever, benne a nedvességben, a törlő- kendőkszétdobálva... Végállomás. Aférfi mereven maga elé nézve kiszállt, és fé­nyes cipős lábát kapkodva gyorsan eltűnt a szemem elől. KOMMENTAR Fico szakszervezete MOLNÁR IVÁN A szlovákiai szakszervezeteket ismerve valószínűleg már senkit sem lep meg a hír, hogy a legnagyobb munkavállalói érdekvé­delmi szervezet, a Szakszervezetek Szövetsége (KOZ) felszólította tagjait, hogy vegyenek részt az államfőválasztáson és Robert Ficóra szavazzanak. Valójában nem is lenne ezzel semmi baj, ha a KOZ nyíltan vállalná, hogy akár az ördöggel is szövetkezne - a munkavállalók érdekeinek védelmében. Csakhogy nem a munkavállalók érdekeiről van szó. Azzal, hogy a KOZ nyíltan Fico mellé áll, egész egyszerűen elárulja azokat, akiket védenie kellene. Az igazán vérlázító, hogy a KOZ alapszabályában és prog­ramjában szerepel, hogy a szakszervezeti szövetség nem csupán az államtól, az önkormányzatoktól és a munkáltatók­tól, hanem a politikai pártoktól is független. Ehhez képest az érdekvédelmi szervezet csúcsfejei már korábban együttműködési szerződést írtak alá Robert Fico pártjával, teljesen elkötelezve magukat a Smer mellett, Fico propa­gandastábjává téve a szlovákiai munkavállalók legnagyobb érdekvédelmi szervezetét. Már önmagában felér egy árulással, hogy a KOZ elkötelezte magát egy párt mellett, a valódi árulás azonban az, hogy ez a párt éppen a Smer. Mit is tart a KOZ az általa elfogadott do­kumentumok alapján a legfontosabbnak? A demokrácia és jogállam erősítését, az emberi szabadságjogok kiszélesítését, a diszkrimináció felszámolását, a munkanélküliség csökken­tését, új állások létrehozását, béremelkedést, valamint a munkáltatók és munkavállalók közötti érdekegyeztetés ha­tékonyságának növelését. Nos, ami az emberi szabadságjo­gokat, a demokrácia és a jogállam erősítését illeti, keresve sem találhattak volna alkalmatlanabb pártot, mint a Smer, amely politikáját az említett célokkal teljesen ellentétes ér­dekek alapján fogalmazza meg. De ugyanez a helyzet a gaz­dasági célokkal is. Fico ugyan nem győzi hangoztatni, hogy a kisemberek pártján áll, azonban a Smer elhibázott, a beru­házókat elriasztó, a vállalkozásokra egyre nagyobb terheket rakó gazdaságpolitikája miatt a munkanélküliek népes tábo­ra tovább duzzadt, az emberek többsége pedig ugyanannyit keres, mint évekkel ezelőtt. Ha valakiknek javult a helyzetük az elmúlt években, azok csupán a Smer mögött álló nagyvál­lalkozói csoportok, amelyek sorra nyerik az állami megren­deléseket. Ráadásul nem sikerült hatékonyabbá tenni az ér­dekegyeztetést sem, hiszen a Smer csupán az általa kiválasz­tott szervezetekkel hajlandó tárgyalni. A szlovákiai alkalmazottaknak tényleg szükségük lenne erős és valóban hatékony szakszervezetekre, amelyek az alkal­mazottak érdekeit védenék. A KOZ azonban már régen nem ilyen, mert a Smer és Robert Fico érdekeit védi, de azokat foggal-körömmel. FIGYELŐ A Kreml forgatókönyve Számos európai lap elemzi az ukrán válságot, Viktor Ja- nukovics elnököt okolva az erőszakért, erőteljesebb uni­ós fellépést sürgetve. A Neue Zürcher Zeitung svájci újság szerint Oroszországgal és Fe­héroroszországgal ellentét­ben Ukrajnában van eleven civil társadalom, a tüntetők azt akarják, hogy országuk Európa része, s ne Oroszor­szág gyarmata legyen. A var­sói Gazeta Wyborcza szerint Janukovics elvesztette a kap­csolatát a valósággal, hatalma és vagyona elvesztése miatti félelme vezérli tetteit, saját népe ellen vív harcot. A mad­ridi El País szerint a tünteté­sek véres leverésének forga­tókönyvét csak a Kreml írhat­ta, s az EU végképp lerombol­ná csekély hitelét a világban, ha hagyná, hogy Moszkva irányítsa a történéseket. A stockholmi Dagens Nyheter emlékeztetett, egyes EU-tag­államok nem biztosak abban, hogy szívesen látnák Ukrajnát az unióban. Ugyanakkor Uk­rajna az EU és Putyin között egyensúlyoz, és a két fél kö­zött igen egyszerű a választás. A De Standaard brüsszeli lap viszont úgy látja, az EU-t már nem érdekli egy társulási szerződés Ukrajnával. Egy ilyen nagy, ennyire hullámzó politikai kultúrájú, ekkora geopolitikai jelentőségű or­szág nem az, amire ez az EU vágyik. Azonban ha széthul­lana, az EU-nak morális köte­lessége lenne felkarolnia a nyugati országrészt, ami nem kellemes kilátás - írta a lap. A Vedomosztyi című orosz lap rámutat, a tiltakozások ki­éleződése óta Ukrajna töret­lenül halad a fizetésképtelen­ség felé, az ukrán adósság egy­fajta „szemétté” válik, a befek­tetők kidobják az ukrán érték­papírokat. A Kreml stratégái épp azt akarták elérni, hogy Oroszország maradjon az uk­rán állam egyetlen reménye. Ez az „álom” most valószínű­legteljesül. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents