Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-17 / 39. szám, hétfő

14 GYÓGYHÍREK Egészség 2014. FEBRUAR 17. www.ujszo.com Nem lehet nagyobb fájdalma a szülőnek, mint az, ha látja: gyermeke nem úgy fejlődik, ahogyan azt szeretné, vagy valami­ben más, mint a többi gyerek. Az a jobbik eset, ha a különféle za­varokat még az iskola- kezdés előtt észreveszi, és szakemberhez viszi a gyereket. Szerencsére ma már van lehetőség a hiba feltárására és korrigálására. Egy a fontos: tudni kell róla. P ócs Zsuzsa idegrendszer­fejlesztő mozgásterapeuta 10 éve az Amerikából in­dult Delacato-módszert, s dr. Marton-Dévényi Éva ideggyógyász és munkatársai által továbbfejlesztett módszert, az alapo­zó terápiát alkalmazza, aminek az a fő célja, hogy segítsen az anyanyelvi nehézségekkel küszködő gyermeke­ken. • Mikor derülhet ki, hogy ba­jok lehetnek a kicsivel, és mi­kor kell szakemberhez vinni? A legkisebbeknél a beszéddel és a beszédmegértéssel lehetnek problé­mák, például későn kezd beszélni. Egyéves korban szavakat már mon­danak a gyerekek, összefüggő rövid mondatokat pedig kétéves kortól. Ha kétéves korban még szavakat sem mond, vagy csak a legegysze­rűbbeket ejti ki, akkor már megké­sett beszédfejlődésről beszélhetünk. Az alapozó terápia nemcsak a meg­késett beszédfejlődésű gyerekeken tud segíteni, hanem az olyan részké­pesség-hiányokkal küzdőkön is, mint amilyen például a figyelemza­var, diszlexia, diszgráfía, diszfazia, szervi eredetű hiperaktivitás. • Mi a terápia lényege? Idegrendszerünk a fogantatás pilla­natától a mozgás segítségével fejlő­dik. Ha a mozgásfejlődés egyik lép­csőfoka kimarad, a későbbiekben valamilyen készséghiány alakulhat ki. Ha több minden kimarad, akkor halmozottan érezhető a baj. Ez nem minden esetben mutatkozik meg azonnal, néha például csak a felvéte­li előtt kezd a gyerek furán beszélni, fura mozdulatokat tenni, vagy egy­szerűen hiába tanulta meg a tan­anyagot, elfelejti. Ha értelmes a gye­rek, az idegrendszer nagyon szépen kompenzál, kijavítja a hibát, és csak akkor derül rá fény, ha halmozód­nak a hiányosságok. • Milyen mozgás maradhat ki a gyerek életéből? Manapság a szülőnek kevés ideje van a gyerekre, ezért mindenféle kü- tyüket vásárol, amivel igyekszik őt lekötni: például idő előtt beleállítja a kerekes járókába, amikor az ideg- rendszere még nem fejlődött ki arra, hogy felülről nézze a világot. Vagy: inkább felveszi a gyereket, nem en­mm Alapozó terápia: erősíti az izmokat és fejleszti az idegrendszert gedi, hogy megpróbáljon egyedül eljutni egyik helyről a másikra. így a kicsi életéből kimarad a kúszás, a mászás. • Elkényeztetjük, elkényelme- sítjük csemetéinket? Két véglet van: az egyik az, amikor mindentől óvjuk a gyereket, min­dent megcsinálunk helyette, szinte még beszélni sem engedjük, a másik pedig az, amikor a szülő fáradt, igyekszik magának időt szakítani, ezért inkább olyan dolgokat vásárol neki, amelyek helyettesítik őt. • Mi a helyzet azokkal a gyere­kekkel, akik sok időt töltenek a számítógép előtt... Nos, a gyerek idegrendszerére rend­kívül erősen hatnak a számítógépes játékok. Orvosilag bizonyított tény - és ezt én is tapasztaltam -, hogy ha a neki nem megfelelő játékkal gyak­ran túl hosszú ideig játszik a gyerek, úgy elmosódik a határ a valóság és a játék között, hogy egyszer csak nem tud különbséget tenni a kettő kö­zött. Kimutatható, hogy ilyenkor az agy munkája deformálódik, teljesen más hullámhosszon kezd dolgozni, mint normális körülmények között. Ha ilyenkor eltiltják a gyereket a számítógéptől, nagyon erős elvonási tünetei jelentkeznek. Minél fiata­labb a gyerek, annál hamarabb lát- szódnak a tünetek. • Meddig tart a terápia? Először is azt kell tudni, hogy a mozgásfejlődés egyes lépcsőfokain végzett mozgások, az ún. nagymoz­gások segítségével lehetőséget adunk az idegrendszernek, hogy a fejlődé­se során kimaradt lépéseket pótolni tudja. Képzeljük el, hogy minden ember egy ház, amelynek alapja a hetedik életévünkre készül el. Ha hétéves korban valamelyik részké­pesség - nevezzük téglának — hiány­zik, ez állandóan hiányként lesz je­len. A házunk gyenge alapokon fog állni, és ha túl nagyra építjük, egy­szer csak összedőlhet. Az alapozó te­rápiával - heti háromszor két órá­ban - ezeket a „téglákat” pótoljuk. A nagymozgások hatására ugyanis az idegrendszer megkeresi a hiányzó tégla helyét, és pótolja azt. A gya­korlatokat sokszor, sokféleképpen végeztetem a gyerekkel, hogy azok automatizálódjanak. Ez nem varázs­lás, s nem is megy egyik napról a másikra, ez nagyon kemény munka mind a szülő, mind a gyerek és jó­magam részéről. A terápia általában másfél-két évig tart. Egy 4-5 éves el­maradást ugyanis nem lehet pillana­tok alatt helyretenni. Ezzel a mód­szerrel viszont látványos javulást le­het elérni. • Mi játszódik le ilyenkor a szervezetben? A speciális mozgás hatására az ideg- rendszer megkeresi azt a pontot, ahol nem alakult ki valamilyen tég­la, és ott elkezd dolgozni. Ilyenkor a gyerek tudatilag ugyan a saját szint­jén marad, tehát a nyolcéves nyolc­éves marad, de idegrendszerileg ab­ba a korba kerül vissza, amelyikből valami kimaradt a fejlődés során. Ilyenkor jelentkezhetnek az arra a korra jellemző tünetek, például ha kimaradt a gyerek életéből a dackor­szak, akkor a terápia alatt ezt az idő­szakot fogja átélni. Ez az időszak rendkívül fontos idegrendszer-fej­lesztő, ugyanis ekkor tanulja meg, n Az az ideális, ha leg­később az iskolakezdés előtt egy évvel jelentke­zik a szülő, ha szeretné tudni, hogy gyermeke iskolaérett-e. hogy milyen határok között mozog­hat. A kezelés hatására visszakerül a dackorszakba, teljes intenzitással át­éli azt, és az idegrendszer pótolja a mulasztást: a hiányzó tégla a helyére kerül. Ha fél év után a szülő úgy dönt, hogy befejezi a terápiát, akkor a gyerek állapota egy picit visszaesik. Ha viszont végigcsinálja a kezelést, akkor már nem. • Miből áll a foglalkozás? Csak tornából. A mozgásfejlődés lépcsőfokai minden gyereknél azo­nosak, de minden gyereknek más jelent nehézséget. A foglalkozáson mondókákat mondunk, összehan­goljuk a mozgást és a beszédet, a rit­must, fejlesztjük az egyensúlyt, a ru­galmasságot, koordinációt a finommotorikát. Az alapozó terápi­áról elmondható, hogy a mozgás se­gítségével rendbe teszi a gyerek izomzatát, aminek az a „mellékhatá­sa”, hogy az idegrendszer is fejlődik. De azáltal, hogy az idegrendszert fejlesztem ezekkel a mozgásokkal, a gyermek izomzata, mozgásügyessé­ge is rendbe jön. • Látszik valamilyen károsodás ezeken a gyerekeken? Nem. Ok nem betegek. Intelligenciaszintjük teljesen nor­mális, sőt, sokszor ádagon felüli. A hiányzó részképességet másikkal pó­tolják, kompenzálják. Minél maga­sabb a gyerek intelligenciaszintje, annál ügyesebben kompenzál, és később derül fény a részképesség-hi­ányra. A szülő pedig otthon azt ve­szi csak észre, hogy „kicsit több ide­ig tart a tanulás”, hogy „kicsit las­súbb” a többi gyerekhez képest, ki­csit „lusta”, figyelmeden.... • Ezek a mozgások előre meg­tervezett, speciális gyakorlatok? Minden egyes alkalommal minden gyerekkel végigjárjuk a mozgásfejlő­dés lépcsőfokait. A gyakorlatok mennyisége és minősége a gyerektől mint egyéntől függ. • Mi történik az első találko­záskor? Megpróbálom a lehető legjobban megismerni a gyereket. Mindenre kíváncsi vagyok. Pl. ha az anya ve­szélyeztetett terhes volt, sokat kellett feküdnie, a gyereknél egyensúlyza­var jelentkezhet. Sokan jönnek hoz­zám azért, hogy felmérjem a beszéd- észlelés/beszédmegértés és a részké­pességek iskolaérettségi szintjét. Fontos, hogy a beszédkészség, a hal­lás és a látás rendben legyen. Ha a tünetek alapján valamilyen szervi probléma is lehet a kiváltó ok, akkor szakemberhez irányítom. • Mennyire befolyásolja a gye­rek állapota a kezelést? Egy dolgot tisztázni kell: különbsé­get kell tenni az alapozó terápiás fej­lesztés és a terápiás foglalkozás kö­zött. Az első esetben az alapok rend­ben vannak, vagyis hétéves korig minden részképesség megfelelően fejlődött, de mégis a gyerek valami­ben gyengébben teljesít, amit fej­leszteni kell. Ez heti kétszer egy órá­ban, nagyobb csoportban történik. Ott mások a gyakorlatok, az ki­mondottan a fejlesztésre épül. Ezzel szemben a terápia esetében heti há­romszor két óra foglalkozás szüksé­ges kis létszámú csoporttal vagy egyénileg. Ebben az esetben újrain­dítjuk a gyermekeknél a fejlődéstani mozgássorozatot, ami által lehetősé­get adunk az idegrendszernek fej­leszteni önmagát, pótolni hiányos­ságait. Az az ideális, ha legkésőbb az iskolakezdés előtt egy évvel jelentke­zik a szülő, mert szeremé tudni, hogy gyermeke iskolaérett-e. Egy év alatt a hiányosságokat, ha vannak, már nagyábból pótolni lehet. Persze ez nem jelenti azt, hogy tiszta egyes tanuló lesz, hanem azt, hogy saját intelligenciaszintjéhez mérten tud majd teljesíteni az iskolában. • Szeretnek a foglalkozásra járni a kicsik? .Ezt talán a szülőktől kellene megkér­dezni, akik Pozsony, Szene, Somorja környékéről is elhozzák a gyereket Dunaszerdahelyre, a Szivárvány Fejlesztő Központba. Kezdetben persze megszeppenve érkeznek a kis emberkék, aztán meg alig lehet őket hazavinni. Igyekszem mindent meg­tenni azért, hogy jól érezzék magu­kat, és hogy segítsek nekik. Annak örülök a legjobban, amikor a terápia végén kiegyensúlyozott kis személyi­ség távozik tőlem. Tudom, hogy ha bizonyos idő után valamelyik felke­res, akkor nem azért teszi, mert baj van, hanem azért, mert egyszerűen kíváncsi rám. Kovács Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents