Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-12 / 35. szám, szerda
14 Horgász ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 12. www.ujszo.com Görbüljön a bot! Minap Dunarad- ványnál járva leballagtunk a Duna- partra egy kis víznézőbe. A szinte tavaszias időben jólesett az öreg folyamot látni, bár a hideg szél némileg rontotta az élményt. A látvány, ami elénk tárult, még morózusabbá tett bennünket. Az egyik szemközti szigeten fekete madárcsapatot pillantottunk meg tollászkodni a homokos parton. Valószínűleg kormoránok, biztattam kollégámat, hozzuk közelebb őket fényképezőgépe teleobjekriyjével. Nem tévedtünk, mintegy kéttucatnyi kormoránt számoltunk meg. Hazafelé elgondolkodtam, miért van az, hogy mifelénk (Kelet-Közép- Európában) egy-egy állatfajt addig védünk, míg csak túlságosan el nem szaporodik. Vadászok mesélik, hogy ahol egykét évtizeddel ezelőtt száz fácán volt a teríték, ma jó, ha tíz. De lassan foglyot, nyulat, énekesmadarat is csak mutatóba látni, mert annyira védjük a sasokat, hogy hovatovább több van belőlük, mint verébből. A barna medve szintén kivételes védettséget élvez. Olyannyira, hogy ma már az Ipolyon átkelve a Börzsönybe is ellátogatnak, de láttak már medvét Pozsony vagy Léva közelében is. A mackók elszaporodtak, és a nagyobb egyedek egyre délebbre szorítják a kisebbeket. Mennyi tragédiára lesz szükség, hogy végre észhez kapjon a törvényhozó? Ám míg az ember el tudja panaszolni a kórházi ágyon, hol harapta meg a medve, kinek panaszkodjon a süllő, a paduc vagy a keszeg? Köztudott, hogy egy kormorán napi elesége kb. fél kilónyi hal. Évente 180 kiló halat pusztít el egyetlen madár! És van belőlük több százezer. Tessék számolni. Ha nem akad nagy, beéri az ivadékkal, ha nem búja lenyelni a nagyot, legalább jól összevágja, megsebzi. Vizeink vámszedőit, a halpusztítók csapatát látva ezúttal nem az ismert szlogenjut eszembe (görbüljön a bot), hanem egy másik: szóljon a puska. Mert itt már más nem segít. Kövesdi A Horgász melléklet legközelebb 2014. március 12-én jelenik meg. Ötleteiket, beszámolóikat a horgasz@ujszo.com címen oszthatják meg velünk. Az etetés nem azt jelenti, hogy nyakló nélkül döntögetjük a vízbe a mázsányi kukoricát Hogyan alakítsunk ki pontyos etetést? Bár még várnunk kell a tavaszra, nem árt feleleveníteni egy-két alapvető tudnivalót, módszert, hogy ha eljön az ideje, tavasszal és a nyár elején eredményesek lehessünk. Ezúttal a pontyoknak szánt etetéshez próbálok néhány hasznos tanácsot adni. KÖVESDI KÁROLY Gyakran elhangzó kérdés: lehet-e napjainkban eredményesen pontyozni „csak úgy”, etetett hely kialakítása nélkül? A válasz sajnos egyszerű. Aki pontyot akar fogni, etetnie kell, egyszerűen azért, mert mindenki azt csinálja. Etetés alatt természetesen nem kell - sőt nem is szabad - mértéktelen mennyiségre gondolni. És különbséget kell tennünk a folyami és a tavi etetés között. Kis tavon njm szükséges hónapokkal előre kinézni az etetés helyét, hiszen itt a halak előbb-utóbb megtalálják a csalinkat. Ilyen vízen elegendő három-négy nappal a horgászat előtt egy-két liternyi főtt kukoricát beszórnunk. Előtte nem árt apróbb szemekből (főtt búza, köles, bolti etetőanyag) álló etetést bejuttatni, különösen akkor, ha iszapos az aljzat. Erre azért van szükség, hogy a kishalak kifürödjék a helyet az intenzív táplálkozásukkal, így a pontyok (s a nagyobb keszegek, kárászok) könnyebben megtalálják a nekik szánt csalit. A nagy számban összesereglő, habzsoló kishalak jelenléte egyébként is előbb-utóbb odavonzza a nagyobbakat. Nagyobb állóvízen, tavon, holtágon nem árt néhány héttel előre tervezni. Ha kinéztük a jónak ígérkező helyet, lehetőleg rendszeresen (hetente, két-három naponta vagy akár minden nap) szórjunk be etetőanyagot. Eleinte nagyobb területen szétterítve, majd egyre koncentráltabban, lehetőleg egy-két négyzetméteren belül. A lényeg a rendszerességen van. Ha elérkezik az ideje, hogy végre kiülünk horgászni, aznap kisebb mennyiséget juttassunk a vízbe, mert nem megetetni, hanem helyben tartani akarjuk a halakat. Sokan a horgászat végeztével, távozáskor is jól megszórják a helyet. Erre, ha már napok óta horgásszuk a helyet,-nincs igazán szükség, hiszen nem a távozásunk után akarjuk ott tudni a halakat, hanem a horgászat idején. Folyóvízen kissé más a helyzet. Itt a halak - főleg a pontyok és az amurok - nagy távolságokat tesznek meg. Állandóan vándorolnak, s leszámítva egy-egy kedvelt helyet, több kilométert tesznek meg; szinte végigcirkálják a folyó egy adott szakaszát. A folyóvízi etetésnél ezért még fokozottabb szerepe van a helyhez szoktató és helyben tartó etetésre. A ponty vándorlása közben általában vissza-visszatér és meg- megáll azon a helyen, ahol előzőleg táplálékot talált. Egy példával élve: ha minden szombat délután (sőt ugyanabban az órában) megtalálja a finom főtt kukoricát, zöld- vagy csicseriborsót ugyanazon a helyen, nyert ügyünk van, hiszen biológiai órája figyelmezteti, hogy megérkezett a szokásos helyre, ahol terített asztal váija. Nem fog tovább rohanni, és az utolsó szemig felcsipegeti az etetést. S vele a horgunkat is. Hol etessünk? Jómagam halastavon a part közeli úszózást művelem, s ebben alakult ki a legnagyobb gyakorlatom. Minden tavon vannak halat bújtató helyek: bedőlt fák, part menti bokrosok, kövezések, víz fölé lógó fűzfák stb., ahol a ponty búvóhelyre, s nem mellesleg táplálékra is talál, hiszen kedvence, a kagyló is az ilyen helyeken tenyészik, s itt potyog le a fákról is különféle bogár, féreg stb. Tavaly például az összes pontyomat ugyanazon a helyen, egy víz fölé hajló bokorsor mellett fogtam, ahol a terepet vízbe dőlt fák és kusza gizgaz teszik még akadósabbá. Ebből is látszik, hogy nem kell félnünk az akadós, horogszaggató helyektől, hiszen azok a legjobb haltartók. Folyóvízen még nagyobb szerepe van az akadónak, hiszen a halnak a víz áramlásával szemben kell dolgoznia. Ha pihenni akar, egyszerűen beáll egy-egy bedőlt fa mögé, langóba, ahová ráadásul a víz sodra is beforgatja a táplálékot. A bedőlt fák mellett jó helyeknek számítanak a kövezések, ahol előszeretettel tapadnak meg a kagylók, s természetesen a kellő mélységű öblök, mert a ponty csak tavasz elején szereti a térdig érő vízben való sütkérezést. Igaz, nyári éjszakákon is ki-kilátogat a part közelébe. A folyóvízi helyválasztásnál mégis sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy sok horgász látogatja-e az adott helyet. Egyik barátommal évekig volt egy abszolútjellegtelen, nehezen megközelíthető, etetett helyünk a Morva folyón. Fogósságát annak köszönhettük, hogy se közel, se távol nem járt más horgász, tehát érintetlen, csöndes helyre szoktattuk oda rendszeres etetéssel a pontyokat és az amurokat, amelyek közül fogtunk is gyönyörű példányokat. Mivel etessünk? A válasz nagyon egyszerűnek látszik. Mivel legtöbb folyónkon a pontyok önfenntartása, szaporodása az ívóhelyek drasztikus megfogyatkozásával szinte a nullával egyenlő, a folyók pontyállományát is telepítés biztosítja. S mivel a kispontyok döntő többsége halgazdaságokban nevelkedik, az ottani tápszereket szokja meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen elfelejtik az évszázadok során bekódolt ,húsevő” ösztöneiket. (Ezt bizonyítja, hogy legszebb pontyaimat esőgilisztával fogtam mind tavon, mind folyóvízen.) Vagyis szemestakarmányt, vagy abból készült darát esznek, így megszokják ezeknek az ízét. S bár napjainkban a gyártók pelletek és bojlik - s újabban az egyre divatosabb tigrismogyoró - mérhetetlen ízgazdagságát kínálják, azért a „klasszikus, jó öreg” főtt kukorica még mindig nyerő. De nem csak az. A pontyok valamennyi növényi táplálékot szeretik, tehát kukoricával, búzával, csicseri- és zöldborsóval, lencsével, lenmaggal (kendermaggal, bár újabban hiánycikk), sőt tarkababbal is megmozgathatjuk az aranyhasúak fantáziáját. S mivel még tél van, és a vizek egy része be van fagyva, egyelőre sokunk számára marad a tervezgetés, álmodozás. Ha nem akarunk csupán ennél maradni, próbát tehetünk valamelyik közeli tavon. Ha nem fogunk semmit, ne bánkódjunk. Gondoljunk arra, hogy a halaknak is kell a pihenés, nekünk meg jót tesz a téli levegőn való mozgás. A HÓNAP TIPPJE Februárban még sok halfajra horgászhatunk AJÁNLÓ A február nem éppen a legtipikusabb hónapja a horgászatnak. Mégis akadnak elszánt pecások, akik vállalva a didergést és a sikertelenség kockázatát, ilyenkor sem mondanak le nemes hobbijukról. Egyáltalán hogyan, hol és mire lehet és érdemes horgászni februárban? A pisztrángos vizek ilyenkor védettek, a pontyos folyókon és tavakon egyelőre (március 15-éig) szabad a horgászat. Koplalásra vannak ítélve a pergetőhorgászok, hiszen február elsejétől sem műcsalival, sem kishallal nem szabad űzni a ragadozókat. Marad a legyezés (amit kevesen művelnek), a fenekező és az úszózó horgászat. Amire februárban nem horgászhatunk: pisztrángok, pér, szajbling, galóca, csuka, menyhal. Amire szabad horgászni: balin, jász, domolykó, keszegfélék, bodorka, ezüstkárász, paduc, máma, harcsa, süllő. És hát fogható az amur, busa is - már ha valakinek kedve szottyan fölöslegesen próbálkozni velük, hiszen ezek a halak jórészt csak nyáron táplálkoznak. Mint látjuk, egyelőre elég sok halfajra horgászhatunk. A halak verme- lését egyébként sem kell úgy elképzelnünk, hogy a halcsapatok mozdulatlanul állnak vagy fekszenek a víz fenekén. Egy-egy kisebb, néhány fokos felmelegedés is képes ldmozdítani őket, nem beszélve a napsütésről. Elképesztő látvány például a téli keszegfürdés, ahol finomszerelékkel, kis horoggal, úszózva, kevés csontival eredményesek lehetünk. A ragadozók esetében az a bökkenő, hogy nehezen képzelhető el az eredményes süllőzés vagy harcsázás, ha nem használhatunk csalihalat és nem is pergethetünk. Jószerével marad a sokak által kedvelt mámázás, Ne feledjük: februárban reggel 7-től este 17 óráig szabad horgászni! esetleg a domolykók, paducok keresése. Ám ha folyóvízen próbálkozunk, a klasszikus fene- kezés során bármi „beakadhat” egy-egy csonticsokorra, esővagy trágyagilisztára. Ahol nem fagytak be illetve kiolvadtak a halastavak, pontyra is horgászhatunk. Ilyenkor nem kell (sőt nem is tanácsos) sok etetőanyagot bedobálni a vízbe, elég egy- egy félmaréknyi csontit belőni csúzlival az eredményesnek vélt helyre, s a horogra is elég egy szem konzervkukoricát tűzni, esetleg csontiból és kukoricából álló „szendvicsed’ pottyantani a vízbe. Ne feledjük: februárban reggel 7-től este 17 óráig szabad horgászni! (kk) Tipikus búvóhelye a pontyoknak (A szerző felvételei
