Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-10 / 33. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 10. Vélemény És háttér 5 A város határain túlmerészkedve úgy tűnik, Szocsi nem több egy Patyomkin-falunál Putyin pillanata a világ színpadán Vlagyimir Putyin orosz el­nök saját hagyatéka fénye­zésére és országa nemzet­közi tekintélyének növelé­sére használja a téli olim­piát, de jelentős presztízs- vesztéstis kockáztat: fenn­áll a veszély, hogy a játékok Oroszország gyengeségei­re világítanak rá. MTl-HÁTTÉR A Christian Science Monitor amerikai hetilap szerint a téli olimpia Putyin személyes álma volt, s Oroszország világhatalmi státusának visszanyerését hiva­tott szimbolizálni. „Ez nemcsak Oroszország sportteljesítmé­nyeinek, hanem növekvő gazda­sági és társadalmi képességei­nek is az elismerése” - mondta a rendezés elnyerésekor. Bizo­nyos szempontból ígéretei telje­sültek: Szocsiban új repülőtér, modern sportlétesítmények, utak, vasút és luxusszállók épül­tek. A város átváltozása még úgy is lenyűgöző, hogy a költségek a tervezett 12 milliárd dollár öt­szörösére nőttek és a pénz har­mada rossz nyelvek szerint Pu- tyinhoz köthető üzletemberek zsebében landolt. De az oroszok többsége büszke az olimpiára. Azonban a város határain túlmerészkedve úgy tűnik, Szo­csi nem több egy Patyomkin-fa­lunál, Oroszország pedig merő­ben ellentétes utat járt be, mint az az olimpia odaítélésekor vár­ható volt. 2007-ben a világ egyik leggyorsabban növekvő gazda­sága volt, felemelkedő közép- osztállyal, s úgy látszott, a kau­kázusi szeparatista mozgalmak megbékéltek Moszkvával. Ma küszködik az ország: alacsony a növekedési ráta és magas az inf­láció, a társadalmi elégedetlen­ség láthatóan nő. Aközéposztály két éve tömegesen kelt fel Putyin ellen, s a kaukázusi szeparatiz­mus is újraéledt. Moszkva pedig drákói szigorral reagált. Egyesek szerint az olimpia Putyin fejlesztéspolitikájának része. Az egykori Szovjetunió­ban a Moszkvától távol eső he­lyeken igen kevés fejlesztés tör­tént, hacsak nem érkezett oda egy pártdelegáció vagy külföldi küldöttség. Putyin hasonló elvet követ: fontos nemzetközi ese­ményekkel próbálja felzárkóz­tatni a régiókat. Vlagyivosztok­ban 22 milliárd dollárt költöttek a város rendbetételére az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcsta­lálkozója előtt, Kazanyban az Universiade megrendezése ho­zott 5 milliárdos fejlesztéseket. 2018-ban 11 orosz városban rendezik meg a labdarúgó-vb-t, a költségvetési terv 20 milliárd dollár. A modell hátulütői azonban Szocsiban egyértelműek. A helyi lakosok jó része vehemensen el­lenezte az olimpiát, amely fel­forgatta életüket, megfosztotta őket hagyományos bevételi for­rásaiktól. Az olimpiára felhúzott sportlétesítmények jelentős ré­szét szétszerelik és más váro­sokba szállítják. A kormány sze­rint Szocsi turistaparadicsom­má válhat, de sokan vitatják. A Krasznaja Poljana síközpont­ban, az alpesi számok színhe­lyén gyakran télen sincs hó (az olimpiára ezért félmillió köbmé­tert raktároztak el hűtőházak­ban). A síközpontot Szocsival összekötő vasúti és gyorsfor­galmi út 9 milliárd dollárba ke­rült - többe, mint a legutóbbi, vancouveri téli olimpia. Mások szerint az amúgy szubtrópusi éghajlatú Szocsiban felépült lu­xushotelek nyáron is üresen fognak állni, mivel az átlag oro­szok jóval olcsóbb és jobb üdü­lőhelyeket találnak a szomszé- dosTörökországban. Egyesek szerint a megapro­jektekre való hagyatkozás olüm- poszi magasságokba emelte a korrupciót, és Moszkva elhibá­zott stratégiája a pénzzel kitö­mött, de nem hatékony állami kötődésű vállalatokat támogatja a kis- és középvállalkozásokkal szemben. Utóbbiak az olimpiai költekezésből sem láttak sokat, és a középvállalkozásokat fojto­gató állami szabályozásoknak nagy szerepe van a gazdasági növekedés visszaesésében. A legveszélyesebb pedig az etnikai feszültségek kiéleződé­se, a kaukázusi terrorizmus új­raéledése. Válaszul Putyin is egyre ortodoxabb és konzerva­tívabb értékeket propagál, szé­lesítve a szakadékot. Mindebből a Szocsiba látoga­tók vélhetően keveset látnak. Soha az olimpiák történetében nem volt még olyan színhely, amely annyira el lett volna szige­telve a külvilágtól, mint Szocsi. JEGYZET Ásó, kapa, boldogság LAMPL ZSUZSANNA Esküvőn voltam és valami na­gyon szépet és jót szerettem volna kívánni az ifjú párnak, de csak annyi jött ki a számon, hogy legyetek na­gyon boldogok. Nem valami eredeti. Ugyanakkor: lehet-e ennél többet kívánni? Van-e jobb dolog a boldogságnál? Minden ember boldog akar lenni, hirdeti Harangozó Téri­ké retródala, és a boldogság­kutatások eredményei is egy­értelműen igazolják, hogy végső soron semmi másra nem vágyunk. Ismert jelenség az ún. jóléti paradoxon: bár az emberek sosem éltek olyan rendezett anyagi körülmények között, mint ma, mégsem bol­dogabbak. A vásárlóerő növe­kedése nem biztosítja a bol­dogság növekedését, mondja Richard Layard angol közgaz­dász, a boldogságkutatás ki­emelkedő alakja, amiről eszünkbe juthat a régi mon­dás: a pénz nem boldogít. Per­sze tegyük gyorsan hozzá: önmagában és egy bizonyos pénzmennyiségen túl, mert a kutatások azt is igazolják, hogy a gazdagabb emberek minden társadalomban bol­dogabbak, mint a szegények, viszont egy bizonyos gazdag­ságon túl már nem növekszik a boldogságérzet. Mitől boldog hát az ember? Fi­atalokkal beszélgettem, ho­gyan képzelik el az életüket tíz év múlva. Szinte mindannyian azzal kezdték, hogy férjük és gyerekük lesz (lányok vála­sza), illetve családjuklesz (fi­úk válasza). Nyilván mindenki boldog életet képzel el magá­nak, s ezekből a válaszokból az derül ki, hogy a boldog élet el­ső feltétele a párkapcsolat. Ez persze csak egy kötetlen be­szélgetés volt, de az összes boldogságkutatás egybehang­zóan állítja, hogy a stabil pár- kapcsolatban élők sokkal bol­dogabbak. Sőt: vannak bol­dogságkutatók, akik hangsú­lyozzák, hogy a házasságban élők még boldogabbak. Andinak és Istvánnak, akinek az esküvőn sok boldogságot kívántam, tehát a házasságkö­téssel javult az esélye a boldog­ságra. S arra is, hogy egészsé­gesebbek legyenek, mert más kutatások azt is kimutat) ák, hogy a házasságban élők álta­lában véve egészségesebbek, s hosszabb életűek. Ami ugye, újfent hozzájárul a boldogság­érzethez. Vagyis sok egybekat­tanó láncszem tanúskodik ar­ról, hogy bár manapság sokan hangoztatjákezt, a házasság nem csak egy darab fölösleges papír, amire két egymást sze­rető embernek semmi szüksé­ge. Rengeteg adat és vallomás bizonyítja, hogy a házasságjó- val több ennél. Még akkor is, ha sok házasság válással vég­ződik, miként sok házasság nélküli párkapcsolat is. A válá­sok ténye azonban nem ok és magyarázat arra, hogy ne há­zasodjunk, mint ahogy a „pa­pír nélküli” párkapcsolatok felbomlásának ténye sem ve­zet oda, hogy soha többet ne akarjunk párban élni. Egyébként ez a hét a világ húsz országában a házasság hete. Ünnepeljünk! Mert az is bol­doggá tesz. KOMMENTAR A bennünk lapuló Kotleba MOLNÁR NORBERT FI Nem lehet elégszer leírni: Szlovákia legfőbb megoldatlan problémája a romakérdés. Egy ha­sonló nagy probléma van még: hogyan próbálj a vagy nem próbálja megoldani a kérdést a politi­kai elit, s milyen megoldásokat vár el a társada­lom. A politikusok úgy általában berezeltek Ma­rian Kotleba győzelmétől Besztercebánya me­gyében, félelemérzetüket csak növelte, hogy a szélsőséges po­litikus pártja egyes közvélemény-kutatóknál már parlamenti pártként szerepel. Persze, nem attól félnek, hogy mi lesz itt, ha Kotleba primitivizmusa teret nyer, hanem attól, hogy olyan mandátumokat visz el tőlük, amelyek őket illetik. S mivel a megoldást nem tudják, átveszik a romakérdés megoldásában oly sikeresen kommunikáló Kotleba retorikáját. Robert Fico kormányfő-államfőjelölt a hétvégén a követke­zőket mondta cseh lapoknak: A romák helyzete Szlovákiá­ban nagyon rossz. A felelősség ezért maguké a romáké, de az államé is. Ha valaki szegény és bonyolult szociális helyzet­ben van, az még nem jelenti azt, hogy társadalomellenesen kell viselkednie és állatként kell élnie. Az első mondat telitalálat, a másodikban meglepő momen­tum, hogy egy hatalmon levő politikus végre az államot is fe­lelőssé teszi a helyzetért, a harmadik mondatot a Ficóban megbúvó Kotleba mondta. Megtaláltuk a felelősöket: a romák és az állam. Csakhogy a romák mára annyira lemaradtak, hogy képtelenek maguktól felzárkózni. Az államnak kell segítenie. Ám ehelyett tovább mélyíti a szakadékot és ezzel a konfliktust is. Restriktiv in­tézkedéseket hoz, vezető politikusok úgy kommunikálnak, mint a kocsmai harcosok, ezzel is bátorítva az agresszivitásra és a túl egyszerű megoldásokra fogékony egyéneket és tö­megeket. Ennek eredménye a nyitrai eset is. Kopasz hordák támadnak fiatalokra, csak mert másként gondolkodnak, s mert nem kopaszok. Az állam pedig mindent megtett azért, hogy megússzák. Ha nincs a sajtó, és nem akad, aki kiszivá­rogtatja a felvételeket, a kopasz horda ezt is megússza. Kaliňák belügyminiszter pedig hiába papol arról, hogy azért tartott hónapokig az eset kivizsgálása, nehogy kis büntetés­sel megússzák a támadók a nyitrai verekedést. Blöff. Alibiz­mus. Nem sikerült elkenniük, ez az egyetlen pozitív üzenete a történteknek. A nyitrai eset csak folytatása egy másik nyit­rai esetnek, Maiina Hedvig megverésének. Akkor sikerült megmentenie a baloldali belügyminiszternek és kormány­főnek (a híres Kaliňák-Fico-duó) néhány nyitrai kopaszt. Vagy megrázzák magukat a politikusok, és túllépnek a szid­nék csendes tolerálásán, vagyjönnek a szkinek, és túllépnek a politikusokon. FIGYELŐ A megnyitó visszhangja Felemás a visszhangja a nemzetközi sajtóban a téli olimpia nyitóünnepségének. Oroszország Szovjetszkij Szport: A leg­jobb ötlet volt az orosz törté­nelmet bemutatni, a zene is jól volt összeválogatva. Per­sze lesznek elégedetlenke­dők. Az orosz tévénézők jog­gal idegeskedhettek a sok reklámblokkért. Emiatt né­hány sportolót nem lehetett látni a bevonuláskor, ami tiszteletlenség. Szport Ekszpressz: Hogy az ötödik olimpiai karika nem gyulladt fel, egyáltalán nem volt zavaró. Egyesült Államok New York Times: Egyér­telmű az üzenete ennek a túl­zásokba eső megnyitónak: Oroszország minden szem­pontból visszatért. Nagy-Britannia Daily Telegraph: Szerel­mes üdvözlet Oroszországból - hattyúk tava, háború és bé­ke, orosz forradalom. Putyin- nak senkire nem volt szüksé­ge a show-hoz: a legdrágább show, amit a világ valaha lá­tott, az ő saj át show-j a volt. Independent: A 2014-es té­li játékok nyitóünnepsége minden szempontból zava­ros, de látványos volt. Svájc Neue Zürcher Zeitung: A házigazda úgy mutatta be magát, mint egy gazdag tör­ténelemmel rendelkező, egy­séges, jövőbe tekintő nemze­tet. Természetesen sok min­dent kispóroltak az ünnepi műsorból. A válságos idősza­kokat, a nép által megélt fáj­dalmakat, az elnyomott ki­sebbségeket. Spanyolország ElPaís: Szocsi bemutatta az orosz büszkeséget. A lokál- patrióta megnyitón Putyint csak kevesen fütyülték ki. Sport: A szocsi álom elkez­dődött. Pompás megnyitó a téli olimpián. Hollandia De Volkskrant: Nem Putyi- né, hanem a NOB-elnöké volt a megnyitó. Thomas Bach be­széde olyan volt, amilyet már rég nem lehetett hallani ma­gas pozícióban lévő sportve­zetőtől. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents