Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-29 / 23. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 29. Vélemény És háttér 7 A fejlődő országok gazdaságának lelassulása az éledező nyugati konjunktúrát is megakaszthatja A feltörekvő piac rogyadozása Argentína újra a pénzügyi összeomlás szélén manőverez, a török líra árfolyama jókorát zuhant, a kínai ámyékbankrendszer problémái pedig végképp kiléptek az árnyékból. Az elmúlt években a világ- gazdaságot húzó sikeres, feltörekvő országokba „helyezi át” székhelyét a szűnni nem akaró válság? GÁL ZSOLT Buenos Aires üzleteiből lassan eltűnnek az árcédulák - baljós előjel az államcsődök, bankpánikok, valutaleértékelések és a magas infláció ördögi körében vergődő országban. Lehet, hogy küszöbön a következő összeomlás, aminek egyébként lassan itt az ideje az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján (az utolsó 2001-ben, „már” 13 éve volt na még ez a szerencsétlen szám is). Argentínában nem precedens nélküliek a múlt hét eseményei: a peso egyetlen nap alatt több mint a tizedével gyengült a dollárhoz képest. Az sem újdonság, hogy a hivatalos dollárárfolyam meg a kimutatott infláció mellett inkább a fekete piaci árfolyam és a becsült infláció (az elismertnek durván a triplája) az elfogadottabb adat. Az azért pikáns, hogy a nemzetközi szervezetek évek óta nem fogadják el a hivatalos inflációs adatokat, de egyben utal arra is, hogy Argentína gondjai nem lepnekmeg senkit. Törökországban kicsit más a helyzet az elmúlt egy-másfél évtized tekintetében, amikor is a török gazdaság kiemelkedően jól teljesített. De itt is érezhető volt a hitelezés túlzott elszaladása, a_külső és belső egyensúly felborulása. Ez még fokozottabban érvényes Kínára, ahol az egyik vagyonkezelő várható csődje kelt aggodalmat, mert a termékét fiókjaiban áruló Kínai Ipari és Kereskedelmi Banknak (ICBC) nem akaródzik kifizetni a pórul járt befektetők pénzét. A dolog pikantériája, hogy az ICBC mérlegfőösszege alapján Kína és egyben a világ legnagyobb pénzintézete. De mindez csak a Argentína, Törökország és Kína gondjai a problémákból lassan kimászó Nyugat növekedését is megakaszthatják. csúcsa az elmúlt években óriásira dagadt kínai ámyékbankrendszer gondjainak. Ennek - a becslések szerint a hitelkihelyezés több mint negyedéért felelős pénzintézeti rendszernek - a megroppanása drámaian lefékezheti az elmúlt években a világgazdasági növekedés legnagyobb részét adó országot. A bajokat tetézi, hogy a fenti országokat a világ 20 legnagyobb gazdasága között találjuk, és ha hozzájuk veszünk néhány más rogyadozó, sőt politikai konfliktusokkal is sújtott államot (Ukrajna, Egyiptom), akkor elég elkeserítő képet kapunk a globális trendek várható alakulásáról. A feltörekvők lelassulása, esetleg a válság egy újabb hulláma a problémákból lassan kimászó Nyugat növekedését is megakaszthatja. Főként az Európai Unió perifériáján (az euróövezethez tartozó és azon kívüli országokban egyaránt) lehetnek gondok a feltörekvő piac sokkjai hatására, s ez akár a szuverén adósságok válságának újabb köréhez isvezethet. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Onnan fentről is látni a fejlődést? (Peter Gossányi rajza) Egyértelmű összefüggés van a magyarok arányának alakulása és az adott vidék iparosodása közt Gazdagság vagy magyarság? HORBULÁK ZSOLT Minden magyar tudományos műhely, politikai tömörülés, de a magyar társadalom tagjai is egy gazdaságilag erős Felvidéket szeretnének, ahol a lehető legalacsonyabb munka- nélküliség, és a bérszínvonal folyamatosan közelít a nyugateurópaihoz. Gyakorlatilag mindenki azt vallja, hogy a szlovákiai magyarság szülőföldön való megmaradásának záloga egy gazdaságilag megerősödött nemzeti közösség. A fentebb leírt elvárással egyáltalán nincs gond, ellenben azzal, hogy egy ilyen gazdaságilag sikeres jövő esetén a vidék etnikai arculata is meg- maradna-e, már igen. Közismert tény, hogy a városok nemcsak az ipar, hanem az asszimiláció központjai is. Ahogy egy város a csehszlovák időkben erőre kapott, amint gyárakat alapítottak benne, megindult a betelepülés, és a betelepülők döntő többsége a szlovákságból került ki. Egyértelmű összefüggés mutatható ki a magyarok által lakott város etnikai arányának alakulása, illetve az adott város iparosodása között. Például a 15 138 lakosú Galántán 30,54% a magyarok aránya, a szomszédos, 23 554 lakosú és iparosítottabb Vágsellyén viszont már csak 14,15%-nyi magyar ajkú él. Kassa esetében ez még szembetűnőbb. Száz éve ott még 33 350 magyar élt, a polgárok 75,4%-a, mára viszont ez a két számpár 6 382 lakos, illetve 2,7%. Ha egy nemzetiségek által lakott vidék jobb gazdasági adottságokkal rendelkezik, felgyorsul a többségi nemzethez tartozók bevándorlása. Ez igaz Erdélyre és az autonómia előtti Dél-Tirolra is. Ilyen esetben viszont a helyi lakosság még inkább törekszik az önigazgatás valamilyen formájának kialakítására, lásd Katalóniát, Dél-Tirolt, de akár a mai Skóciát. Dél-Szlovákia mintegy 400 települése mindmáig azért tudta megőrizni magyar jellegét, mert túlnyomó részük halódó kistelepülés, ahová nem érdemes beköltözni. A Pozsonyhoz közel fekvő faluk lakossága nemzetiségi arányának a változása mutatja, hogy mindez mennyire igaz. A virágzó Dél-Szlovákia megvalósulása esetén számolni kellene a nemzetiségi arányok gyors változásával, mégpedig a magyarság kárára. Ha valamilyen csoda folytán ez a vidék valóban meggazdagodna, a magyarság mint etnikum csak akkor tudna belőle igazán profitálni, ha valamilyen területi autonómiát is ki tudna mellé harcolni. KOMMENTÁR Államfők és procedúrák MARIÁN LEŠKO Miloš Zeman cseh köztársasági elnök több mint egy évvel hivatala elfoglalása után jutott el abba a stádiumba, hogy ma kinevezi az új kormányt. Az új kormányfő kinevezésének megemésztéséhez 83 napra volt szüksége, a kabineten pedig 95 napig rágódott, új nemzeti rekordot felállítva ezzel. Rosszabb is lehetne - mondják erre a csehek. Igazuk van. Rosszabb lenne, ha Zeman nemcsak hivatkozna arra az általa rendelt jogi elemzésre, mely szerint elutasíthatja a parlamenti többség által jelölt miniszterelnök kinevezését, hanem az alapján járna el. De csak azért nem teszi, mert a végén mindenképpen ő kerülne ki vesztesként a huzavonából. Mert ha végül igazat is adna neki a cseh alkotmánybíróság, hogy valóban elutasíthatja a kinevezést, a parlamenti többség viszont nem szavazna bizalmat a Zeman által megálmodott kormánynak, mint az történt Jin Rusnok hivatalnokkormányával. Zemannakkét lehetősége lenne „saját” kormánya kinevezésére. Harmadszor már a cseh alkotmány alapján a házelnök választana miniszterelnököt, tehát a végén Zeman húzná a rövidebbet. Ellentétben a csehekkel, a szlovák alkotmányba nem építettek be ilyen biztosítékot. A következő szlovák köztársasági elnök nem köteles úgy eljárni, mint elődei, Michal Kováč, Rudolf Schuster és Ivan Gašparovič. Ők tartották magukat ahhoz az alkotmányos alapelvhez, hogy az államfő kötelessége az állam normális működésének biztosítása. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy kinevezi kormányfővé azt, akinek a választások után a parlamenti többség bizalmat szavaz. A kormányfő ezután javaslatot tett a kormány összetételére, a parlament pedig bizalmat szavazott az új kabinetnek. Sajnos, a szlovák köz- társasági elnök másképpen is eljárhat. Kijelentheti, hogy nem nevezi ki a parlamenti többség bizalmát élvező miniszterelnök-jelöltet, például arra hivatkozva, hogy félelmei szerint az új kormányfő nem tudná méltó módon ellátni kötelességeit. Sőt, helyette mást nevezhet ki kormányfővé, mert az alkotmány erről csak annyit mond, hogy „kormányfővé a Szlovák Köztársaság bármelyik polgára kinevezhető, aki parlamenti képviselővé választható”. A parlamenti többségnek ilyen esetben két lehetősége lenne: vagy elfogadja az elnök kormányfőjét és kormányát, vagy nem szavazza meg a kormányprogramot. Az államfő az utóbbi esetben az alkotmány újabb passzusára támaszkodhat, mely szerint az államfő „feloszlathatja a parlamentet, ha az a kormány kinevezését követő hat hónapban nem szavazza meg a kormányprogramot”. Ami új parlamenti választásokat jelentene. A csehek, bár beépítettek az alkotmányukba egy biztosítékot az államfői önkény ellen, már tudják, hogy az egész kormányalakítási procedúra rosszul lett megfogalmazva. De sokkal jobban, mint a szlovák alkotmány idevágó fejezeteiben. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Különválás vagy háború? Csak idő kérdése, meddig marad hatalmon Viktor Ja- nukovics ukrán elnök - állítja a Vedomosztyi című orosz lap. Az ukrán államfő a választásokat el fogja veszíteni, függetlenül attól, mikor tartják azokat. Az is biztos, hogy Julija Timosenko volt kormányfőt kiengedik a börtönből, így az ellenzéki politikusnak esélye lesz arra, hogy úgymond copfos Mandelává váljon és államfő legyen. Ugyanakkor az ukrajnai ellenzéknek nincs (nem is lehet) gyorsan megvalósítható gazdasági programja. Az ukrán gazdaságnak viszont alapvető korszerűsítésre van szüksége, és ezt valakinek meg kell fizetnie. A lap úgy véli, Vlagyimir Pu- tyin orosz elnök az ukrán ellenzéknek nem fog pénzt adni, és kétséges az is, hogy a problémákkal küzdő Európai Unió segít-e. Magukra maradnak tehát az ukránok, így viszont gyorsan esni fog az életszínvonal, az emberek pedig nem fogják megvárni a gazdasági átalakítás eredményét, és a következő választásokon ismét a keleti országrészből fognak elnököt választani. Ez így megy tovább, mert Nyugat-Ukrajna meg fogja akadályozni, hogy a keletet képviselő elnök Oroszország karjaiba fusson. Az orosz lap szerint mindebből az következik, hogy Ukrajna két részre szakadása, a két erős makroré- gió, Kelet- és Nyugat-Ukrajna különválása lehetne az „ideális megoldás a háború elkerülésére”. (MTI)
