Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-25 / 20. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 25. www.ujszo.com A zenetörténetbe zongoraművészként, zeneszerzőként, karmesterként írta be a nevét; koncertjeivel szülővárosa zenei ízlését is formálta Dohnányi Ernő pozsonyi pályakezdése Pozsony a múltban mindig intenzíven követte a zenei élet változásait, együtt élt a zenével. Dohnányi Ernő a város leghíresebb szülöttei közé tartozik, aki művészetével fölemelte a város korabeli zenei színvonalát, ugyanakkor formálta a művészi értékek iránti igényességet. Meghatározó és kiforrott személyiségével, virtuóz, magával ragadó játékával nem mindennapi hatással volt a pozsonyi közönségre. Előadásai „egyéni megnyilvánulással voltak átitatva, és színtiszta művészettel töltötték meg a hangversenytermeket” - írta róla 1918-ban a Pressburger Zeitung. Dohnányi első nyilvános fellépése 1890 decemberében volt a Pozsonyi Dalegylet hangversenyén. Már ez fölkeltette az érdeklődést a fiatal, tehetséges zenész iránt. (Képarchívum) Dohnányi későbbi évei Dohnányi Ernő 1915 végétől Budapesten élt: a Budapesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagya, a harmincas évektől a Magyar Rádió Zenei Osztályának igazgatója, majd a Zene- akadémia főigazgatója volt. 1944 őszén harmadik feleségével elhagyta Magyarországot. 1949-ben költöztek az Egyesült Államokba, ahol a Floridai Egyetem zongora és zeneszerzés professzori állást kínált Dohnányinak. Haláláig, 1960-ig Florida fővárosában, Tallahasseeben élt. 1945 tavaszán Magyarországon politikai rágalomhadjárat indult ellene, háborús bűnösséggel vádolták. Noha felmentették, a vád hatással volt amerikai pályájára. Bár Dohnányi mindvégig aktívan hangversenyezett, az igazán jelentős kulturális központokban nem tudott érvényesülni. Csak halála után rehabilitálták: 1990- ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki. (ú) MARTINA Č1EFOVÁ Dohnányi Ernő (1877. július 27., Pozsony -1960. február 9., New York) a zenetörténetbe zongoraművészként, zeneszerzőként, karmesterként és zongoratanárként írta be a nevét. Pozsonyi zenekedvelő családból származott. Édesapja, Dohnányi Frigyes matematika- és fizikatanár volt a Pozsonyi Főgimnáziumban. A sokoldalú műveltségű apát mindenekelőtt a zene érdekelte. Gordonkázott és komponált, a 19. század végén a kiváló európai zenészek pozsonyi fellépéseit többnyire ő szervezte. Közös hangversenyt adott Rubinsteinnel és Liszt Ferenccel. Vonósnégyesével Lengyelországban, Oroszországban, Németországban, diákzenekarával pedig a Monarchia összes nagyobb városában fellépett. Népszerűsítő előadásokat is tartott a zenéről. Lakásukban intenzíven kamarazenéitek, így a fiatal Dohnányi megismerkedhetett a klasszikus és a romantikus művekkel. Dohnányi Ernő első zongoraleckéit édesapjától vette, majd két év után Kari Foersternél, a nagy tiszteletnek örvendő pozsonyi zenésznél, zongoravirtuóznál és zenepedagógusnál folytatta tanulmányait, akitől a zeneelmélet alapjait is elsajátíthatta. Az érettségi után, 1894-től 1897-ig a budapesti Zeneakadémián Koessler Jánostól vett zongoraleckéket, Thomán Istvántól (Liszt egykori tanítványától) pedig zeneszerzést tanult. 1897-ben Bécsben a szintén Liszt-tanítvány Eugen d’Albert pedagógiai irányításával folytatta tanulmányait. Tanulmányai végeztével koncert- körutakon vett részt. Batka János pozsonyi levéltáros kapcsolatait és Hans Richter karmester közbenjárását kihasználva zongoravirtuózként és zeneszerzőként mutatkozhatott be az európai és a tengerentúli pódiumokon. (Dohnányi Richternek ajánlotta I. szimfóniáját. A művet Richter mutatta be Manchesterben, és az egyesült államokbeli nagy turnéján is vezényelte.) Dohnányi Ernő gyakran koncertezett Pozsonyban. Tízévesen mutatkozott be egy iskolai hangversenyen, ahol Mozart zongoranégyesét, egy évvel később Schumann zongoraötösét adta elő. Gimnáziumi évei alatt az iskolai hangversenyeken és ünnepélyeken lépett fel. A kla- risszák iskolai templomának karzatán idősebb barátjától, a hírneves pozsonyi zenésztől, Franz Schmidttől vette át az orgonista szerepét. Első nyilvános fellépése 1890. december 28-án volt a Pozsonyi Dalegylet (Pressburger Singverein) hangversenyén. Ez fölkeltette az érdeklődést a fiatal, tehetséges zenész iránt: általános meglepetéssel szolgált Dohnányi Frigyes tanár úr mindössze 14 éves fiának hatalmas sikert arató első nyilvános fellépése. Őszinte közvetlenséggel, messze elhagyván a félénkséget vagy hízelkedést adta elő az ifjú művész Chopin Noéik sokoldalú műveltségű apa gordonkázott és komponált, kiváló európai zenészek pozsonyi fellépéseit szervezte. tume-jét [op. 31, Nr. 1 ], Mendelssohn H-moll scherzóját és Liszt Ferenc 8. rapszódiáját, melyet biztos kézzel könnyed technikával, önálló elképzeléssel és érzéssel interpretálta. A legélénkebb tapsot azonban joggalvál- totta ki két saját szerzeménye, amelyek közül az egyik egy Schumann-jellegű rövid fantázia volt, a másik pedig egy - mintegy közkívánatra előadott könnyű, szárnyaló, bájos scherzo. Mindkét mű egy gyönyörű reményekre feljogosító, színtiszta zenei tehetségről árulkodik”- számolt be az eseményről a Pressburger Zeitung. Dohnányi néhány éves kihagyás után 1897. december 7-én Liszt Ferenc Bach g-moll fantáziájának és fúgájának átiratával, Beethoven Ász-dúr szonátájával [op. 110.], 3 bájos Cho- pin-művel és Liszt Don Juan fantáziájával lépett ismét a pozsonyi közönség elé. Játékán érezhetően nyomot hagyott a Pozsonyban koncertező legnagyobb példaképek és zongoravirtuózok teljesítménye. Batka János így írt erről a beszámolójában: „Bach és Beethoven műveit a hangverseny szervezője sajátos felfogásban és megraga- dóan adta elő. A »Don Juan fantáziában« virtuozitásának legmagasabb fokátvillantotta meg, s csodálatraméltó ritmusérzéke és élénk temperamentuma a mű legkisebb részletét is életre keltette. A színtiszta, klasszikus nemes érzésvilágról árulkodó kifejezésmódnak köszönhetően bámulatos gyönyörűséggel csendültek fel a Beethoven-szonáta mélabús hangjai. ” A fiatal tehetség 1898 tavaszán Liszt, Chopin, Delibes és saját szerzeményeit adta elő Pozsonyban. A közönség ez alkalommal már nem csupán az előadóművészt, hanem a zeneszerzőt is megismerhette. 1899. január 19-én a pozsonyi vármegyeházban tartott hangverseny műsorában Dohnányi Zongorakvintettje, Beethoven IV. (G-dúr) zongoraversenye [op. 58.], Haydn Andante con variazioni (f- moll) című műve, Chopin Ma- zurkája [op. 56, Nr. 2.], Liszt Magyar rapszódiája [Nr. 13] és Dohnányi Zrínyi-nyitánya csendült fel. A hangversenyt rendkívüli érdeklődés kísérte. Ajegyek már egy héttel korábban elkeltek. Batka jegyzete a koncert rendkívüli sikeréről tanúskodik: „Olyan művészi tett volt ez Dohnányi Ernő részéről, amely valamennyiünk emlékezetében megőrződik. (...) Az előadó a repertoárjával és saját műveivel a pályája csúcsára emelkedő művészként állt előttünk. Nagy művészetét, alapos felkészültségét és világos, szilárd érzésvilágát szüntelenül magasabb célok felé törekvő művészetének címereként tartja elénk. A Bösendor- fer hangversenyzongorán, amely P. Werner helyi raktárából származik, Dohnányi varázslatosan érvényesíthette hangszín-árnya- latait. A közönség nagyon sokszor ésélénkenvisszatapsolta.” Egy évvel később, 1900. február 2-án Dohnányi együtt lépett fel Pozsonyban a bécsi Fitzner vonósnégyessel. Saját „Világos, céltudatos művészi értelem" - így jellemezte a korabeli sajtóban Batka János író, levéltáros. kamaraművein kívül Chopin Impromptujét [op. 36], Beethoven Rondo és capriccioso című művét [op. 129] és Liszt Magyar rapszódiáját [Nr. 9] adta elő. A hangversenyről ismét Batka János írt jegyzetet, Dohnányi előadói és zeneszerzői képességeit egyaránt nagyra értékelte: „Mindkét műben lenyűgözött bennünket a mesteri felépítés és maga az előadásmód is. Világos, céltudatos művészi értelem, amely avarázslatos dallamötletek mellett a művészi felépítést, a csodás hangfestést, virágzó formát és a zenei kifejezésmód felségesen élő megtervezését vezérli. Hogy mi Dohnányi úr uralkodásának titka, azt minden hangverseny-látogató tudja, akik közt ott láthattuk felséges Zichy Géza grófot is.” Dohnányi viszonylag gyakran koncertezett Pozsonyban az ezt követő időszakban, karrierje csúcsán is. Zongoraestjein saját zongoraművein kívül kizárólag Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Chopin, Liszt és Brahms értékes műveit tűzte műsorra. Nagyra becsült kamaramuzsikusként közreműködött Henri Morteau és Galafréz Elza hegedűművész és Hugo Becker csellóművész pozsonyi fellépésein. Közös repertoárjuk alapját Beethoven-, Brahms- és Strauss-szonáták alkották. (Fordította: Ferienčík-Zaho- vay Ágnes) A szerző a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Pedagógiai Karának oktatója ÉVFORDULÓ Megkezdődött a Tolnay Klári-emlékév MTl-HÍR Budapest. Tolnay Klári generációknak jelentette a művészet boldogságát - mondta a színművész születésének 100. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév megnyitóján az Uránia Nemzeti Filmszínházban az emberi erőforrások minisztere. Az emlékév fővédnökségét is elvállaló Balog Zoltán szerint Tolnay Klári „bátran élte az életét, játszotta szerepeit, bátran vállalta személyiségét”. A színésznőt az élet többször is válaszút elé állította, de akkor is helyén volt a szíve, mikor a külső körülmények ellene szóltak: szülei például ellenezték, hogy színésznek álljon, és először a színigazgatók is kétkedve fogadták az erős nógrádi dialektusban beszélő lányt. A német csapatok bevonulásakor zsidókat bújtatott, majd nem volt hajlandó menekülni a romos Budapestről. Hit, hazaszeretet, bátorság kísérte végig életét: ezek hozzájárultak ahhoz, hogy ma a magyar színháztörténet egyik legnagyobb alakjaként beszélünk róla - idézte fel atárcavezető. Az Urániában a nyitóesten levetítették a Déryné című filmet, melynek címszerepéért Tolnay Klári az első Kossuth-dí- ját kapta 1951-ben. Az emlékévben a filmet számos további helyszínen bemutatják. Az emlékévet az 1998-ban elhunyt Tolnay Klári művészetének tisztelői kezdeményezték. A centenáriumi rendezvénysorozat sokszínűsége igazolja, hogy személye szinte az összes művészeti ágat összefogja: lesznek egyebek mellett irodalmi, képzőművészeti, zenei és színházi programok, valamint tudományos konferencia is. A Tolnay Klári-emlékév részletes programja a www. tolnayklari.hu oldalon lesz elérhető. Tolnay Klári (1914-1998) (Képarchívum
