Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-04 / 3. szám, szombat
A/ww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 4. Vélemény és háttér 7 Egy közvélemény-kutatás, amely csak a közép-európai Amerika-ellenes reflexek olajozására jó A legfőbb veszély „Az Egyesült Államok jelenti a legfőbb veszélyt a világbékére”, olvashattuk a minap több forrásból is. A hírügynökségtől átvett cím egy nemzetközi felmérésre utal, amelyet 65 országban készítettek a közvélemény-kutatók. RAVASZ ÁBEL A cím több szempontból is félrevezető. Egyrészt a kutatás nem arra vonatkozott, hogy ki Veszélyezteti a világbékét, hanem hogy mit gondolnak erről az emberek. Nem az objektivitás, hanem a szubjektív nézetek felmérése volt a cél. Másrészt a „legfőbb” jelzőt az emberek mindössze 24 százalékának szavazatával sikerült kiérdemelnie; a megkérdezettek háromnegyede más országokat - Pakisztánt, Kínát, Afganisztánt, Iránt, Izraelt és még egy sor másikat - jelölt meg első helyen. Harmadrészt ez a kérdés csak egy volt a sok közül, amit a felmérésben feltettek - és bőven nem a kutatók szerint legfontosabb. Akadnak a kutatással módszertani problémák is. Például a megkérdezettek csak egyetlen országot jelölhettek meg. Ezt a módszert máskor is kritizáltam már - például a köztár- saságielnök-jelöltek korai mérési adatainál -, mivel a válaszadókat egyetlen név/ország megadására kényszeríti olyan helyzetben, amikor egyébként nem csak egy válasz jutna az eszébe. Sokkal érdekesebb lett volna azt tudni, hány százalék tartja az egyes országokat veszélyesnek, mint azt, hogy melyikre böknek rá elsőként egy interjúhelyzetben. Elfogadom, hogy sokak szemében az USA a mumus: az afganisztáni, iraki tapasztalatok, meg úgy eleve Amerika „világcsendőr” szerepét sokan elítélik. Jómagam nem gondolom úgy, hogy ők az USA külpolitikáját teljesen igazságos mércével mérnék. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy az Oba- ma-korszakban Amerika jelentős léptekkel halad külföldi lábnyoma csökkentése felé. Ellenpéldának ott van Észak- Korea, ahol a fiatal Kim Dzsong Un színre lépése óta nem hogy nem enyhült a légkör, hanem a jelek szerint még kegyetlenebb diktatúrát alakít ki. Jó pár napig a vezér befolyásos nagybátyjának kivégzéséről írt világszerte a sajtó: most az is kiderült, hogy kutyákkal tépették szét. Miközben az országban olyan nagy a szegénység, hogy a turisták nem mozdulhatnak el a néhány kijelölt útvonalról, a diktatúra tovább bővíti a büntetőtáborok kapacitását, és faxon küld fenyegetéseket Szöulba. Van olyan ember a Földön, aki úgy gondolja, hogy Észak-Korea nem veszélyes a világbékére? De sorolhatnám még: a Cisz- jordániában újabb és újabb telepeket nyitó Izraeltől az önpusztító, vegyi fegyverekkel felszerelt Szírián át Pakisztánig, az összeomló atomhatalomig tág azon államok sora, amelyek egyértelmű kockázatot jelentenek a nemzetközi béke szempontjából. Ezek ráadásul olyan tények, amelyeket mindenki ismerhet. Vajon hány olyan válaszadó volt, aki az USA mellett Észak-Koreát is, Pakisztánt is, és vagy még fél tucat országot szívesen megjelölt volna? Az ily módon prezentált felmérési eredmények csak egy valamire jók: a közvélemény manipulálására, a közép-európai Amerika-ellenes reflexek olajozására, a hangulatkeltésre. Csak megjegyzem: a kutatók által kiadott hír eredeti címe „Az optimizmus visszatért a világba” volt...- Béla, hogy értette a főnököd, hogy a megszólalásig okos vagyok? (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR 2010, másodszor LAKNER ZOLTÁN 2014 dönt majd 2010-ről. Arról, hogy Magyar- országon a négy évvel ezelőtti választási eredmény a választók egyszeri érzelemhulláma volt-e, vagy egy tartós politikai kurzus kezdete. Az eddig hat szabad választásból ötször voksolt a többség a kormányváltásra. A választók nagyobb része most sem elégedett a dolgok alakulásával, habár a helyzet és a kormány megítélése a választást megelőző évben egyre javult. Igaz, ez sem példa nélküli: 1997-ben, 2001-ben és 2005-ben is javított eredményein az akkori legnagyobb kormánypárt, de ez csak egyetlen alkalommal volt elegendő a győzelemhez. Viszont az már példa nélküli, hogy egy párt, nevezetesen a Fidesz immár közel nyolc éve - 2006 nyara óta - megszakítás nélkül vezesse valamennyi közvélemény-kutató cég népszerűségi listáját. Az ellenzéki oldal töredezettsége és belső vitái jó ideje nyújtanak témát megfigyelőknek és elemzőknek. E helyzet kezelése és kimenete döntően befolyásolja majd a választások eredményét. Még inkább példa nélküli, amit a Fidesz 2010 óta cselekedett. Nem pusztán játék volt a szavakkal, mikor Orbán Viktor centrális politikai erőtér létrehozását hirdette meg. E politikai kategóriát a Fidesz elnöke újra életre keltette - követve a dualizmus és a Horthy-kor pártrendszerének példáját. Majd aztán mindent meg is tett annak érdekében, hogy biztosítsa az „erőtér fennmaradását. Aközjogi rendszer és a közigazgatási struktúra átalakítása, meg a vezető posztokra kiválasztott, egytől egyig a Fideszhez szorosan kötődő személyek, továbbá az új választási rendszer, egyszersmind az állami média teljes szélességben történő elfoglalása, s persze a magánpiacra történő egyre gyakoribb állami-politikai behatolás mind-mind az erőforrás-átrendezést szolgálják. Négy éve egy igen szellős programra mondott igent 2 millió 700 ezer Fidesz-választó. 2014-ben Orbán Viktor már nem biankó csekket tol az emberek elé, hanem a négyévnyi országátalakításra kér pecsétet. Ha megkapja, azzal 2010 visszamenőlegesen is fordulóponttá, kritikus választássá válik. Kimondhatóvá válik, hogy a „fülkefor” tartósan átrendezte a politikai térképet. Ami azt illeti, az ide-oda hányódásba belefáradt állampolgárok számára éppen a tartós berendezkedés lehet a Fidesz vonzereje, amit a miniszterelnök háztartásonként néhány ezer forinttal és több milliárd forintos költségű propagandával igyekszik tovább erősíteni. Az ellenzék számára nem csak az a tét, képes-e Orbánról szóló népszavazássá alakítani a 2014-es választást. Az újabb tiltakozó szavazás az inga visszalendítését jelentené csupán. Márpedig a választók nem vágynak vissza oda, ahonnan 2010-ben elindultak. A kérdés inkább az, kínálja-e bárki az újat kezdés lehetőségét a rendszerváltás után huszonöt évvel. Másképp fogalmazva: hihe.tő-e, hogy lehet jobb Magyarországnak, mint most? Mert azt a rosszat, ami most van, kétségkívül a Fidesz csinálja a legjobban. A szerző magyarországi politológus JEGYZET Szakemberek dicsérete JUHÁSZ KATALIN Mivel elterjedt rólam, hogy megértőén tudok hallgatni, ismerőseim szívesen osztják meg velem bajaikat. Szeretik, ha közben valaki nagyokat bólogat, mint az eperfa lombj a, a monológ végén pedig mond néhány együttérző szót. A múltkor egy tanárként dolgozó volt egyetemi csoporttársam mesélte el lakásfelúj ításának történetét, amely még koránt sem ért véget. Az átélt megpróbáltatások külsőleg és belsőleg is átformálták az egyébként stramm fiatalembert: karikás a szeme, borostás az arca és ingerülten csapkod, sőt káromkodik is, pedig alapvetően finom lélek. A megpróbáltatások három hónapja kezdődtek, akkor költözött a család a nagymamához. Azt remélték, az átmeneti kényelmetlenség kompenzálásaként igazi álomlakásban karácsonyozhatnak, mert addigra szakavatott kezek kicserélik a parkettát, az ajtókat, újjá varázsoljáka fürdőszobát, bombabiztossá teszik az ablakokat, és a parányi balkonnak is új értelmet adnak. A feladattal elsőként megbízott cég alkalmazottai akkora bizalmat keltettek, hogy megérkezésük után fél órával már ki is lettek penderítve. Kolbász- és szalonnahéjak, papírzsebkendők és definiálhatatlan törmelék potyogott a zsebeikből, és azonnal szóvá tették az üdítő, a kávé és egyéb védőitalok hiányát, ami szerintük automatikusanjár. A második, sebtiben talált cég nem várt nehézségekre hivatkozva lassan, ám „bombabiztosán” emelni kezdte árait, úgyhogy a család tőlük is érzékeny búcsút vett. A harmadik céget már egy ismerős ajánlotta, mondván, náluk is ők dolgoztak, olcsón és tűrhető eredménnyel. Azok végre beköltöztek a lakásba, napokig csak méricskéltek, hümmög- tek, aztán komótosan munkához láttak. Pár nap múlva viszont már a megbízóval furi- káztatták magukat a városban anyagbeszerzés céljából. Előfordult, hogy fúrófejek nélkül érkezett a mester, majd telefonált a kuncsaft munkahelyére, hogy ugyan már, ugorjon el a főnök úr a boltba, nincs mesz- sze. November közepén a csigatempó gyorsítása érdekében hol a háziúr, hol az asszony vett ki egy-egy szabadnapot, hogy személyes jelenlétével ösztönözze serényebb munkára a brigádot. A folyamatos hajcsárkodásnak köszönhetően sikerült elérni, hogy a munkások érkezés után ne menjenek el azonnal reggelizni a közeli bisztróba. Rászoktatták őket, hogy mindig legyen ná- lukparkettaragasztó és szigetelőszalag. Aztán az emberek egyszer csak váratlanul összepakoltak, mondván, készen volnának, kérik a fizetséget. A családfő üveges szemekkel tekintett széjjel: olyan voltala- kás, mint egy közép-hatótávolságú rakéta becsapódása után. Hja, kérem, az nincs a szerződésben, hogy össze is csavarozzuk az ablakokat - vonogatta a vállát az egyik szaki. A bejárati ajtó alatt ráadásul besüvít a szél, az új parketta pedig púposodik. A család jelenleg perben áll a céggel. És a dolgok állása alapján nem biztos, hogy megnyeri... FIGYELŐ Kutyákkal tépették szét Dzsangot Kim Dzson Un különösen kegyetlen módon végeztette ki a nagybátyját, az összeesküvéssel vádolt Dzsang Szong Teket és öt társát. Aa északkoreai diktátor 120 kiéheztetett kutya közé vettette őket, hogy élve marcangolják szét mindannyiukat - írja a Daily Mail egy hongkongi lapra hivatkozva. A beszámoló szerint az állatok egy órán át marcangolták őket, míg az utolsó is meghalt, az eseményt állítólag háromszáz észak-koreai magas rangú tisztviselő is végignézte. Ez megfigyelők szerint egyfajta üzenet volt azoknak, akiknek valaha is megfordult a fejükben a lázadás gondolata. Ä hír valóságtartalmát sokan megkérdőjelezik. Az NBC amerikai hírcsatorna jelezte, hogy a hongkongi lap, a Ven Vej Po, a Kínai Kommunista Párt szócsöve, és feltehetően Peking- nél betelt a pohár, ezért igyekszik befeketíteni Kim Dzsong Unt. Dél-koreai és amerikai források szerint Dzsang azért állt nagybátyja útjában, mert túl nagy gazdasági hatalomra tett szert, és nem akarta Kim Dzsong Unnak átadni a jól jövedelmező halászati jogokat. Korábban úgy lehetett tudni, hogy Dzsangot és társait légvédelmi gépfegyverekkel lőtték agyon. Kim Dzsong Un újévi beszédében is megemlítette néhai nagybátyját. Azt állította, hogy a kivégzés a Koreai Munkapárt határozott fellépését tükrözte az ellen- forradalmi elemekkel szemben. (hvg, origo)
