Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-04 / 3. szám, szombat

A/ww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 4. Vélemény és háttér 7 Egy közvélemény-kutatás, amely csak a közép-európai Amerika-ellenes reflexek olajozására jó A legfőbb veszély „Az Egyesült Államok je­lenti a legfőbb veszélyt a világbékére”, olvashattuk a minap több forrásból is. A hírügynökségtől átvett cím egy nemzetközi fel­mérésre utal, amelyet 65 országban készítettek a közvélemény-kutatók. RAVASZ ÁBEL A cím több szempontból is félrevezető. Egyrészt a kutatás nem arra vonatkozott, hogy ki Veszélyezteti a világbékét, ha­nem hogy mit gondolnak erről az emberek. Nem az objektivi­tás, hanem a szubjektív néze­tek felmérése volt a cél. Más­részt a „legfőbb” jelzőt az em­berek mindössze 24 százaléká­nak szavazatával sikerült kiér­demelnie; a megkérdezettek háromnegyede más országokat - Pakisztánt, Kínát, Afganisz­tánt, Iránt, Izraelt és még egy sor másikat - jelölt meg első he­lyen. Harmadrészt ez a kérdés csak egy volt a sok közül, amit a felmérésben feltettek - és bő­ven nem a kutatók szerint leg­fontosabb. Akadnak a kutatással mód­szertani problémák is. Például a megkérdezettek csak egyet­len országot jelölhettek meg. Ezt a módszert máskor is kriti­záltam már - például a köztár- saságielnök-jelöltek korai mé­rési adatainál -, mivel a válasz­adókat egyetlen név/ország megadására kényszeríti olyan helyzetben, amikor egyébként nem csak egy válasz jutna az eszébe. Sokkal érdekesebb lett volna azt tudni, hány százalék tartja az egyes országokat ve­szélyesnek, mint azt, hogy me­lyikre böknek rá elsőként egy interjúhelyzetben. Elfogadom, hogy sokak sze­mében az USA a mumus: az af­ganisztáni, iraki tapasztalatok, meg úgy eleve Amerika „világ­csendőr” szerepét sokan elíté­lik. Jómagam nem gondolom úgy, hogy ők az USA külpoliti­káját teljesen igazságos mércé­vel mérnék. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy az Oba- ma-korszakban Amerika jelen­tős léptekkel halad külföldi lábnyoma csökkentése felé. Ellenpéldának ott van Észak- Korea, ahol a fiatal Kim Dzsong Un színre lépése óta nem hogy nem enyhült a légkör, hanem a jelek szerint még kegyetlenebb diktatúrát alakít ki. Jó pár na­pig a vezér befolyásos nagy­bátyjának kivégzéséről írt vi­lágszerte a sajtó: most az is ki­derült, hogy kutyákkal tépették szét. Miközben az országban olyan nagy a szegénység, hogy a turisták nem mozdulhatnak el a néhány kijelölt útvonalról, a diktatúra tovább bővíti a bün­tetőtáborok kapacitását, és fa­xon küld fenyegetéseket Szö­ulba. Van olyan ember a Föl­dön, aki úgy gondolja, hogy Észak-Korea nem veszélyes a vi­lágbékére? De sorolhatnám még: a Cisz- jordániában újabb és újabb tele­peket nyitó Izraeltől az önpusz­tító, vegyi fegyverekkel felsze­relt Szírián át Pakisztánig, az összeomló atomhatalomig tág azon államok sora, amelyek egyértelmű kockázatot jelente­nek a nemzetközi béke szem­pontjából. Ezek ráadásul olyan tények, amelyeket mindenki is­merhet. Vajon hány olyan vá­laszadó volt, aki az USA mellett Észak-Koreát is, Pakisztánt is, és vagy még fél tucat országot szí­vesen megjelölt volna? Az ily módon prezentált fel­mérési eredmények csak egy valamire jók: a közvélemény manipulálására, a közép-euró­pai Amerika-ellenes reflexek olajozására, a hangulatkeltés­re. Csak megjegyzem: a kuta­tók által kiadott hír eredeti cí­me „Az optimizmus visszatért a világba” volt...- Béla, hogy értette a főnököd, hogy a megszólalásig okos vagyok? (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR 2010, másodszor LAKNER ZOLTÁN 2014 dönt majd 2010-ről. Arról, hogy Magyar- országon a négy évvel ezelőtti választási ered­mény a választók egyszeri érzelemhulláma volt-e, vagy egy tartós politikai kurzus kezdete. Az eddig hat szabad választásból ötször voksolt a többség a kormányváltásra. A választók na­gyobb része most sem elégedett a dolgok ala­kulásával, habár a helyzet és a kormány megítélése a válasz­tást megelőző évben egyre javult. Igaz, ez sem példa nélküli: 1997-ben, 2001-ben és 2005-ben is javított eredményein az akkori legnagyobb kormánypárt, de ez csak egyetlen alka­lommal volt elegendő a győzelemhez. Viszont az már példa nélküli, hogy egy párt, nevezetesen a Fidesz immár közel nyolc éve - 2006 nyara óta - megszakítás nélkül vezesse valamennyi közvélemény-kutató cég népszerűségi listáját. Az ellenzéki oldal töredezettsége és belső vitái jó ideje nyújtanak témát megfigyelőknek és elem­zőknek. E helyzet kezelése és kimenete döntően befolyásolja majd a választások eredményét. Még inkább példa nélküli, amit a Fidesz 2010 óta cseleke­dett. Nem pusztán játék volt a szavakkal, mikor Orbán Viktor centrális politikai erőtér létrehozását hirdette meg. E politi­kai kategóriát a Fidesz elnöke újra életre keltette - követve a dualizmus és a Horthy-kor pártrendszerének példáját. Majd aztán mindent meg is tett annak érdekében, hogy biztosítsa az „erőtér fennmaradását. Aközjogi rendszer és a közigaz­gatási struktúra átalakítása, meg a vezető posztokra kivá­lasztott, egytől egyig a Fideszhez szorosan kötődő szemé­lyek, továbbá az új választási rendszer, egyszersmind az ál­lami média teljes szélességben történő elfoglalása, s persze a magánpiacra történő egyre gyakoribb állami-politikai beha­tolás mind-mind az erőforrás-átrendezést szolgálják. Négy éve egy igen szellős programra mondott igent 2 millió 700 ezer Fidesz-választó. 2014-ben Orbán Viktor már nem biankó csekket tol az emberek elé, hanem a négyévnyi or­szágátalakításra kér pecsétet. Ha megkapja, azzal 2010 visszamenőlegesen is fordulóponttá, kritikus választássá vá­lik. Kimondhatóvá válik, hogy a „fülkefor” tartósan átren­dezte a politikai térképet. Ami azt illeti, az ide-oda hányódásba belefáradt állampolgá­rok számára éppen a tartós berendezkedés lehet a Fidesz vonzereje, amit a miniszterelnök háztartásonként néhány ezer forinttal és több milliárd forintos költségű propagandá­val igyekszik tovább erősíteni. Az ellenzék számára nem csak az a tét, képes-e Orbánról szóló népszavazássá alakítani a 2014-es választást. Az újabb tiltakozó szavazás az inga visszalendítését jelentené csupán. Márpedig a választók nem vágynak vissza oda, ahonnan 2010-ben elindultak. A kérdés inkább az, kínálja-e bárki az újat kezdés lehetőségét a rendszerváltás után huszonöt évvel. Másképp fogalmazva: hihe.tő-e, hogy lehet jobb Magyarországnak, mint most? Mert azt a rosszat, ami most van, kétségkívül a Fidesz csinál­ja a legjobban. A szerző magyarországi politológus JEGYZET Szakemberek dicsérete JUHÁSZ KATALIN Mivel elterjedt rólam, hogy megértőén tu­dok hallgatni, ismerőseim szí­vesen osztják meg velem baja­ikat. Szeretik, ha közben vala­ki nagyokat bólogat, mint az eperfa lombj a, a monológ vé­gén pedig mond néhány együttérző szót. A múltkor egy tanárként dolgozó volt egye­temi csoporttársam mesélte el lakásfelúj ításának történetét, amely még koránt sem ért vé­get. Az átélt megpróbáltatások külsőleg és belsőleg is átfor­málták az egyébként stramm fiatalembert: karikás a szeme, borostás az arca és ingerülten csapkod, sőt káromkodik is, pedig alapvetően finom lélek. A megpróbáltatások három hónapja kezdődtek, akkor köl­tözött a család a nagymamá­hoz. Azt remélték, az átmeneti kényelmetlenség kompenzá­lásaként igazi álomlakásban karácsonyozhatnak, mert ad­digra szakavatott kezek kicse­rélik a parkettát, az ajtókat, új­já varázsoljáka fürdőszobát, bombabiztossá teszik az abla­kokat, és a parányi balkonnak is új értelmet adnak. A feladat­tal elsőként megbízott cég al­kalmazottai akkora bizalmat keltettek, hogy megérkezésük után fél órával már ki is lettek penderítve. Kolbász- és szalon­nahéjak, papírzsebkendők és definiálhatatlan törmelék po­tyogott a zsebeikből, és azon­nal szóvá tették az üdítő, a ká­vé és egyéb védőitalok hiá­nyát, ami szerintük automati­kusanjár. A második, sebtiben talált cég nem várt nehézsé­gekre hivatkozva lassan, ám „bombabiztosán” emelni kezd­te árait, úgyhogy a család tőlük is érzékeny búcsút vett. A har­madik céget már egy ismerős ajánlotta, mondván, náluk is ők dolgoztak, olcsón és tűrhe­tő eredménnyel. Azok végre beköltöztek a lakásba, napokig csak méricskéltek, hümmög- tek, aztán komótosan munká­hoz láttak. Pár nap múlva vi­szont már a megbízóval furi- káztatták magukat a városban anyagbeszerzés céljából. Elő­fordult, hogy fúrófejek nélkül érkezett a mester, majd telefo­nált a kuncsaft munkahelyére, hogy ugyan már, ugorjon el a főnök úr a boltba, nincs mesz- sze. November közepén a csi­gatempó gyorsítása érdekében hol a háziúr, hol az asszony vett ki egy-egy szabadnapot, hogy személyes jelenlétével ösztönözze serényebb munká­ra a brigádot. A folyamatos hajcsárkodásnak köszönhető­en sikerült elérni, hogy a mun­kások érkezés után ne menje­nek el azonnal reggelizni a kö­zeli bisztróba. Rászoktatták őket, hogy mindig legyen ná- lukparkettaragasztó és szige­telőszalag. Aztán az emberek egyszer csak váratlanul össze­pakoltak, mondván, készen volnának, kérik a fizetséget. A családfő üveges szemekkel te­kintett széjjel: olyan voltala- kás, mint egy közép-hatótá­volságú rakéta becsapódása után. Hja, kérem, az nincs a szerződésben, hogy össze is csavarozzuk az ablakokat - vonogatta a vállát az egyik szaki. A bejárati ajtó alatt rá­adásul besüvít a szél, az új par­ketta pedig púposodik. A csa­lád jelenleg perben áll a cég­gel. És a dolgok állása alapján nem biztos, hogy megnyeri... FIGYELŐ Kutyákkal tépették szét Dzsangot Kim Dzson Un különösen kegyetlen módon végeztette ki a nagybátyját, az összees­küvéssel vádolt Dzsang Szong Teket és öt társát. Aa észak­koreai diktátor 120 kiéhezte­tett kutya közé vettette őket, hogy élve marcangolják szét mindannyiukat - írja a Daily Mail egy hongkongi lapra hi­vatkozva. A beszámoló sze­rint az állatok egy órán át marcangolták őket, míg az utolsó is meghalt, az ese­ményt állítólag háromszáz észak-koreai magas rangú tisztviselő is végignézte. Ez megfigyelők szerint egyfajta üzenet volt azoknak, akiknek valaha is megfordult a fejük­ben a lázadás gondolata. Ä hír valóságtartalmát sokan meg­kérdőjelezik. Az NBC ameri­kai hírcsatorna jelezte, hogy a hongkongi lap, a Ven Vej Po, a Kínai Kommunista Párt szó­csöve, és feltehetően Peking- nél betelt a pohár, ezért igyek­szik befeketíteni Kim Dzsong Unt. Dél-koreai és amerikai források szerint Dzsang azért állt nagybátyja útjában, mert túl nagy gazdasági hatalomra tett szert, és nem akarta Kim Dzsong Unnak átadni a jól jö­vedelmező halászati jogokat. Korábban úgy lehetett tudni, hogy Dzsangot és társait lég­védelmi gépfegyverekkel lőt­ték agyon. Kim Dzsong Un újévi be­szédében is megemlítette néhai nagybátyját. Azt állí­totta, hogy a kivégzés a Ko­reai Munkapárt határozott fellépését tükrözte az ellen- forradalmi elemekkel szem­ben. (hvg, origo)

Next

/
Thumbnails
Contents