Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-22 / 17. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 22. www.ujszo.com FULVIDEK DumDumGirls: TooTrue JUHÁSZ KATALIN Egyre több olyan sikeres lánycsapatot találni, amelyek tagjai hangszereken is játszanak, azaz nem csak énekükkel és miniszoknyáikkal hódítanak. Ezek a bandák többnyire harsányak, kócosak, karco- sak, és általában maguk írják, hangszerelik számaikat. Ebbe a trendbe illeszthető a Los Angeles-i Dum Dum Girls is. Hat éve léteznek, mára Európában is befutottak. A frontlány, Dee Dee körül folyamatosan cserélődnek ä tagok, de annyi baj legyen. Harmadik albumuk címe Too True, és hivatalosan január 28-án jelenik meg a neves Sup Pop kiadónál, amely ezúttal tutira ment: a producer az a Richard Gottehrer, aki a Blondie-val és a Raveonettes zenekarral is dologozott. Az első meglepetés, hogy a szinte már Dum Dum Girls- védjeggyé vált lo-fi hangzás eltűnt. Mindent szépen kiglancoltak a stúdióban, tisztán, sterilen szólnak a gitárok és a vokálok. Hangról hangra követhető, mit játszanak a lányok, könnyű lejegyezni az akkordokat, ám talán pont ezért túl könnyen „megfejt- hetőek” a dalok. Mintha elárulnák nekünk egy különleges ízű főzelék receptjét, és a hozzávalók ismeretében rájönnénk, hogy nem is akkora ördöngösség elkészíteni. Dee Dee olyan inspirációs forrásokat említ a lemez kapcsán, mint Siouxie, a Suede, Patti Smith, a Cure, a Velvet Underground, Madonna és a Stone Roses - így, egy lélegzetre. Ez széles látókört és nyitottságot sugall, de egyúttal némi eklektikát, azaz összevisszaságot is. Az album változatos, a dalok nem egy kaptafára íródtak. Sok a jó ötlet, a közepes dalokat is megmenti a hang- szerelés, a gitárok mindig a kellő pillanatban kezdenek zúzni. A producer nyüván nem hagyta, hogy Dee Dee túlzottan előtérbe kerüljön, szerette volna, ha a Dum Dum Girls csapatként hatna, nem úgy, mint egy énekesnő kísérőzenekara. A frontlány ennek ellenére (vagy dacból) gyakran túl „artisztikusan” énekel, már-márúgy, mintBe- linda Carlisle a Go-Go's-ban. Persze azért vagyunk szigorúak velük, mert szeretjük őket. A tíz dal közül úgy hatot nyugodtan játszhatnának az itteni rádiók is, nem veszítenének hallgatókat. A Cult of Love és a Lost Boys and Girls Club pedig világszám. (Sub Pop, 2014) Értékelés: 999900 Az izraeli X Faktor győztese egy bevándorló Ápolónőből énekesnő MTl-HÍR Jeruzsálem. Énekesi munkaengedély kiadását rendelte el az izraeli belügyminiszter Rose Fostanesnek, az eddig házi ápolóként dolgozó Fülöp-szigeteki vendégmunkásnak, az első izraeli X-Faktor győztesének. A 47 éves nő eddigi munkavállalási engedélye csak azt tette lehetővé, hogy házi ápolóként helyezkedjen el, de új művészvízuma birtokában Izraelben maradhat és énekesként dolgozhat. A házi gondozónő, aki a döntőben Frank Sinatra világslágerét, a My Way című dalt adta elő, az izraeliek voksainak negyven százalékával nyerte meg a tévés vetélkedőt. Az immár hivatalosan is énekesnőnek számító nő négy éve él Izraelben, jelenleg egy súlyos beteg asszony háztartását vezeti. A család, ahol dolgozott, egyetértett vízumának átminősítésével. Fostanes Tel-Aviv déli szegénynegyedében sokadmagával bérel egy lakást, hogy minél több pénzt tudjon hazakül- deni családjának. Egy barátja javasolta neki néhány hónapja, hogy induljon a tehetségkutató versenyen, ahol bemutatkozása óta sikert sikerre halmozott. Legtöbben a Ludas Matyiből ismerhetik Elhunyt Balázs-Piri Balázs MTl-HÍR Budapest. Életének 77. évében elhunyt Balázs-Piri Balázs Munkácsy Mihály-díjas grafikus, karikaturista. A család tájékoztatása szerint az alkotót január 19-én, vasárnap otthonában váratlanul érte a halál. Balázs-Piri Balázs Gyöngyösön született 1937. február 17-én. A Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott, de már 1958-tól jelentek meg grafikái és karikatúrái. 1964-től a Ludas Matyi, majd az Új Ludas munkatársa, 1993 és 1994 között az Úritök című szatirikus lap főszerkesztője volt. Reklámgrafikával is foglalkozott. 1971-ben nagydíjat nyert Montrealban, 1986-ban Tokióban Excellence díjjal tüntették ki. 1994-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott. Főbb művei közé tartozik a Most mi is fúrunk (Palásti Lászlóval, 1970) és a Kettőslátás (Árkus Józseffel, 1985). A12 év rabszolgaság alkotója, Steve McQueen lehet az első Oscar-díjas fekete bőrű filmrendező A filmtörténet fekete fejezete A legjobb repdező kategóriában egyébként eddig csupán két fekete bőrű alkotó kapott Os- car-jelölést: 1992-ben John Singleton a Fekete vidék (Boyz N the Hood) című, bandaháborúkat bemutató gettófilmért, majd 2009-ben Lee Daniels A boldogság áráért (Precious), amely egy túlsúlyos harlemi tinilány útkeresésének története. John Singleton híres kijelentésével, mely szerint a feketékről igazán őszinte filmet csak fekete rendező tud csinálni, egy további direktor, Spike Lee is egyetért. Őt sosem jelölték Oscarra rendezői kategóriában, ennek ellenére ma ő a világ leghíresebb fekete filmese, a szakma nagy megmondóembere. Spike Lee néhány remek vi- deoklippel került a köztudatba (Public Enemy, Eros Ramazzot- ti, Anita Baker), aztán a kilencvenes években jöttek szép sorban a mozifilmek: a Szemet szemért (Do the Right Thing), a Dzsungelláz (Jungle Fever), a Malcolm X és a Nepperek (Cloc- kers), hogy csak a legismertebbeket soroljuk. Csinált pörgős dokumentumfilmet Muhammad Aliról, faji ellentétekre kihegyezett koncertfilmet az Original Kings of Comedyről, bankrablós akcióthrillert (A belső ember), j ól fésült Pavarot- ti-dokufilmet, sőt néhány klasszikus értelemben vett vígjátékot is. Idén pedig újragondolta, vagy ha úgy tetszik, ame- rikanizálta az Oldboy című délkoreai kultuszfilmet. Steve McQueen pályája abban különbözik a fent említett kollégákétól, hogy első két alkotása nem feketékről szól. Eddig úgy mutatta meg a társadalmi igazságtalanságokat, az érzelmi sivárságot és a másságot, hogy nem használta fel a legkézenfekvőbbnek tűnő „látható kisebbséget”, a feketenegyedekben élő fekete szepe- lőket, akik fekete zenét hallgatnak, és kilátásaik is feketék. A 12 év rabszolgaságban viszont hatványozott szerepet kap a bőrszín, hiszen a film úgy kezdődik, hogy egy szabad embert, egy családos, ambiciózus, fiatal hegedűművészt tőrbe csalnak, elrabolnak és eladnak rabszolgának. Egy fehér zenésszel ezt nyilván nem lehetett volna megtenni... Filmtörténetet írhat Steve McQueen március 2-án a 12 év rabszolgasággal. Az Oscar-díj eddigi nyolc és fél évtizede alatt még soha nem kapta fekete bőrű rendező az Amerika Filmakadémia díját, sőt Oscar-közelbe is csak kevesen jutottak. JUHÁSZ KATALIN McQueen Londonban született, egy ideig hezitált a profi labdarúgás és a művészet között, aztán formatervezést kezdett tanulni, majd New Yorkba költözött, és beiratkozott egy filmes iskolába. 2008-ban keltette fel a szakma figyelmét az Éhség című angol-ír történelmi drámával, amelyért három fontos fórumon is az év felfedezettjének választották (BAFTA, Európa Filmdíj, Torontói Filmfesztivál). Az észak-ír-angol konfliktus megtörtént eseményeire épülő, egy belfasti börtönben éhségsztrájkoló rabokról szóló film Cannes-ban Arany Kamera díjat kapott. Következő munkája, A szégyentelen New Yorkban játszódik, egy szexfüggő férfi hányattatásait meséli el anélkül, hogy a testiségre fókuszálna. McQueen inkább a feszes párbeszédekre és a lelki folyamatok finom ábrázolására helyezte a hangúlyt. (Mindkét film főszereplője Michael Fass- bender, aki számos fesztiváldíjat besöpört ezekért a szuggesz- tív alakításokért.) A most Oscarra jelölt 12 év rabszolgaságban a rendezőre jellemző lassú ritmus és részletező hajlam dominál. A134 perc alatt a nézőnek bőven van ideje tanulmányozni az ültetvényeken dolgozó rabszolgák nehéz munkáját. A korbácsolásokat is „real time-ban” mutatja a rendező, addig, ameddig tartottak, ráadásul jó közelről. A nappali gyapotszedés és az éjszakai bántalmazások, megszégyenítések már-már monoton ismétlődése hivatott ábrázolni a kilátásta- lanságot. És mivel könnyfakasztó jelenetekből is akad egypár, ráadásul a megrázó eposz igaz történeten alapul, McQueen nagyon közel került az Oscar- díjhoz. Sokak szerint idén csak három filmnek van igazán eséJohn Singleton (Képarchívum) Spike Lee lye a győzelemre: a 12 év rabszolgaságnak, az Amerikai botránynak és a Gravitációnak. A két utóbbit 10-10 kategóriában (Képarchívum) jelölték, McQueen filmjét 9-ben. Az alkotás a producerek céhének díját is megnyerte, a Gravitációval megosztva. Steve McQueen (Képarchívum) A magyar kulturális államtitkár szerint Kölcsey Himnusza nem csak hazaszeretetre tanít Ma ünnepeljük a magyar kultúra napját ÖSSZEFOGLALÓ Ma van a magyar kultúra napja, ebből az alkalomból Magyarország számos településén és több határon túli nagyvárosban tartanak megemlékezéseket, rendeznek koncerteket, irodalmi esteket, filmvetítéseket, színházi előadásokat. A külföldön működő magyar kulturális intézetek is különleges eseményekkel készültek az ünnepre: a legtöbb helyen kiállításokat, hangversenyeket, vetítéseket szerveztek. A Pozsonyi Magyar Intézetben ma délután négy órakor a Soproni Fotó- művészeti Kör Fény-tér című kiállítását nyitják meg. A magyar kultúrát 1989 óta ünnepük január 22-én. A kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be Himnusz című versét. A mű öt évvel később, 1828-ban jelent meg először nyomtatásban, és fokozatosan a nemzeti identitás egyik jelképévé vált. 1844-ben pályázatot írtak ki megzenésítésére, amelyet Erkel Ferenc nyert meg. A vers és kottája rövid időn belül több kiadást is megért, a hivatalos elismerés azonban évtizedeken át késett. Kevesen tudják, hogy a Himnusz csak 1990-ben került a nemzeti jelképek közé a címer és a zászló mellé. A Kölcsey Társaság 1995-ben díjat alapított abból a célból, hogy évente elismerje egy, a magyar kultúrában jelentős teljesítményeket elérő, a magyar és az egyetemes kultúra gazdagításán fáradozó művész teljesítményét. A Kölcsey-emlékplakettet idén Vári Fábián László József Attila-díjas költő, műfordító vehette át. Halász János, a magyar szakminisztérium kultúráért felelős államtitkára Szatmárcse- kén, Kölcsey sírjánál a magyar kultúra legerősebb identitás- képző alkotásának és egyben aranytartalékának nevezte a Himnuszt, amely szerinte nemcsak hazaszeretetre tanít, hanem arra is, hogy elfogadjuk magunkat, és a magyarság megtanulja értelmezni sorsát a saját történelemében. (MTI, juk)
