Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-22 / 17. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 22. Vélemény És háttér 7 Vajon hol a határ a korábbi kijelentésekkel köszönő viszonyban sem lévő handabandázásban? Mekkorát lehet hazudni? Újabb csúcsokra jutott a szlovák és a magyar miniszterelnök notórius hazudozása. GÁL ZSOLT Fico kommunizmusbeli idilli, katolikus neveltetéséről tett érzelgős vallomást, Orbán meg úgy folytatja a szabadságharcot, az adósság elleni küzdelmet és garantálja a függetlenséget, hogy egy generációra eladósí- totta és energetikailag az Oroszországtól való totális függésbe taszította Magyarországot. Az elmúlt években egyre gyakrabban történt meg, hogy a két politikus pontosan az ellenkezőjét mondta vagy csinálta annak, amit korábban tett. Egyre többször lepleződtek le képmutatóként, vagyis azt csinálták, amiért másokat bíráltak. 180 fokos fordulataik között egyre kisebb időintervallumok teltek el, egyre mélyült a szakadék a múlt és jelen valósága és a retorikájuk között. Erre egyre rezignáltabban legyintettünk, s azt is megszoktuk lassan, hogy népszerűségük ennek ellenére sem zuhan, legfeljebb lassacskán morzsolódik (és nem feltétlenül a fenti okok miatt). A hívek szemében Ficónak meg Orbánnak mindig igaza van, akkor is, ha semmi köze a valósághoz annak, amit mondanak, vagy ha pontosan az ellenkezőjét állítják, mint korábban. Ez esetben egyszerűen mindig az az igaz, amit utoljára mondtak. Szóval megszokhattunk már ezt, de most mégis úgy érzem, legújabb nyilatkozataikkal, lépéseikkel eddig nem látott szintre fejlesztették a hazudo- zást, s ha ez is „átmegy”, akkor szinte bármit lehet. A mindig is opportunista, hatalomra vágyó és köpönyegforgató Fico, aki diákkorában a kommunista pártba való felvételekor meggyőződéssel állította, hogy ateista, most az elnökválasztásra gyúrva arról cseveg, milyen hívő környezetben nőtt fel. Olyannyira, hogy a katolikus egyházhoz való viszonyának tekintetében „valószínűleg jobban jönne ki, mint a KDH bármelyik képviselője”... Akkor most hisz istenben vagy ateista? Akkor hazudott vagy most? A „szabadságharcos” Orbán, akinek ráadásul imázsához hozzátartozott, hogy keményen beszólt az oroszoknak, s az előző kormányokat puccsal vádolta, amikor az oroszokkal energetikáról (2008-ban a Déli Ha az emberek ezeket a hazugságokat is beveszik, akkor itt már bármit lehet, a legelképesz- tőbb dolgokat is. Áramlatról) egyezkedtek, most feltette a koronát a hazugságaira (hogy fideszes szóhasználattal éljek). Az csak a kezdet volt, hogy megegyezett Putyinnal a Déli Áramlatról, de most odaadta Paks bővítését is az oroszoknak és 10 milliárd eurós, 30 éves futamidejűt!) hitellel adósította el az egyoldalú energiafüggőségbe taszított országot. Ezzel, saját retorikájával élve, „Putyin pincsijévé vált” és a fideszesek hazudtak, amikor népszavazást meg nemzetközi tendert ígértek az ügyben. Az egész egy nagy hazugságáradat, Orbán ellenzékből ezt kapásból hazaárulásnak nevezte volna. Ha az emberek ezt is beveszik (értsd, a két politikust hipnotizált hívőként mindenhova birkanyájként követő tábor ezek után sem apad), akkor már bármit lehet, a legelképesztőbb dolgot is. Fico mondjuk megoszthatja velünk legnagyobb titkát, tudniillik, hogy titkos papi szemináriumba járt, felszentelt szerzetes pap volt, sőt azért kérte felvételét a Csehszlovák Kommunista Pártba, hogy ott a Vatikán beépített ügynökeként bomlasztó tevékenységet folytasson. Orbán meg kiléptetheti Magyarországot a gyűlölt (Európai) Unióból és kérheti felvételét egy másik, volt KGB-s által grundolt (Eurázsiái) Unióba. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója (Júlia Montage) Micsoda? Hogy kérdezzem meg a közönséget? MELYIK NEM VOLTAM? B: BERMALKOZO A: ELS0ALD0Z0 POPULISTA JEGYZET Bojkott VERES ISTVÁN Még mindig hómentes az idei tél, a szokatlan helyzet pedig váratlan re- akciókat indít el egyesekben. 0- lyan ez kicsit, mint a túrós rétes, amely az emberek többségét élete során rendszeresen (és kéretlenül) elárasztja, vagyis elegünk van belőle, terhűnkre van, időnként már a puszta létezésünket kezdi akadályozni, aztán amikor nincs, hirtelen hiányozni kezd. Valószínűleg a szokatlan tél is közrejátszhatott abban, hogy az egyik hazai családvédő szervezet aktivistái a múlt héten megfenyegették az Ikea bútorgyártó céget. Ha nem zú- zatja be legújabb szlováklakberendezési katalógusát, ők bizony bojkottálják az Ikeát, vagyis nem vesznek több Leks- viket, Hemnest, Kötbullart és Sockerkakát, de még Jokk- mokkotsem, (pedig azt aztán igazán megéri). Szerintük ugyanis tűrhetetlen, hogy a katalógusban egy lakberendezési szakember olyan lakás átalakításához ad tanácsokat, amelyben két nő él, s ráadásul egy kisfiút nevelnek közösen. Merthogy rossz családmodellt reklámoz a cég. És ha már a svédek csapolj ák a pénztárcánkat, akkor legalább tartsák tiszteletben az itteni kultúrát meg szokásokat, vagy takarodjanak vissza a havas északra a rénszarvasaikhoz. A cég meg visszaírta, hogy továbbra is a sokszínűséget propagálja (pláne, ha összecsukható, mert ők mindenből azt szeretik). Pedig azt is válaszolhatta volna, hogy felénk is előfordult és előfordul, hogy két nő nevel egy gyereket: mondjuk anyuka és nagymama, vagy anyuka és a nővére (húga). Apuka ott maradt a fronton (vagy a kocsmában), s ők kénytelenek voltak csak így, egyneműen. Egy családmodell egyébként sem attól jó, hogy kik alkotják, hanem attól, hogy teljesíti rendeltetését: biztosítja a gyerekfelneveléséhez szükséges körülményeket (és még sok pluszt ezen felül). Ha az Ikea katalógusában egy részeg férfi szunyókálna az összehányt Ek- torp kanapén, a felesége mega nyitott, Rutinerad gázsütő előtt heverne ájultan, karjában egy fecskendővel, az lehet, hogy nem zavarná a családvédőket, mert hát ugye ott a hagyományos családmodell, úgyhogy már nagybaj nemlehet. Pedig lehet. KOMMENTÁR Népszavazás? Felejtsék el MARIÁN LEŠKO Illegitim dolog, ha egy párt mozgósító kampányát az adófizetőknek kell megfizetni. Simon Zsolt bejelentése szerint a Híd elkezdi gyűjteni az aláírásokat egy népszavazás kiírása érdekében, melyen arról dönthetnének az emberek, hogy megváltozzon-e a megyei felosztási rendszer. Konkrétan, hogy 18 megye legyen az országban. Bár vitathatatlan, hogy a jelenlegi nyolc megyés beosztás rossz és működésképtelen, de egy népszavazással nem lehet helyrehozni. Lássuk, miért. Még ha sikeres is lenne a népszavazás, az eredménye nem változtat azon a bonyolult rendszeren, ahogy a hatáskörök le vannak osztva az állam és a regionális önkormányzatok között. A18 megyének csak akkor lesz értelme, ha befejezik az állami jogkörök decentralizálást, ha azoknak a hatásköröknek a többsége, amelyeket most az állam gyakorol, átszállnak a megyékre. Természetesen a hozzájuk tartozó személyi, szerkezeti felépítéssel és persze az anyagi forrásokkal. Egy népszavazás, amelyen az emberek arra a kérdésre válaszolnak, hogy akamak-e 18 megyét - nem rendelkezik az előbb felsoroltakról. A kormánynak nagyon komoly és átfogó törvényi változtatásokat kellene előkészítenie, majd azokat a parlamentnek elfogadnia, s ehhez még egyetlen garnitúrában sem volt meg soha a kellő politikai akarat és a bátorság. Maga a rémálom lenne, ha a népszavazás folytán létrejönne 18 megye ajelenlegi szerény jogkörökkel; leginkább úgy festene az egész, mint egy vízilólábakon járó zsiráf. Erre akkor kerülne sor, ha a népszavazás érvényes és eredményes lenne -de nem lehet az. Az eddigi szlovákiai népszavazások eredménye alapján egyértelmű, hogy azzal a kérdéssel, amit Simon Zsolt javasolt, a legkisebb esély sincs rá, hogy érvényes legyen a népszavazás. A választók nem vették a fáradtságot, hogy a Eupták-féle referendumon véleményt mondjanak a stratégiai fontosságú cégek privatizálásáról, és sikertelen volt Mečiar, majd Fico népszavazása is, amelyekkel előrehozott választásokat akartak kicsikarni, nem beszélve Sulik népszavazásáról, amikor mindenféle lehetséges és lehetetlen dolgokról szerette volna faggatni a népet. Nem tudni, miért reméli Simon, hogy ezúttal az urnákhoz járulnának az emberek, de ki kell ábrándítanunk: reményeit semmilyen reális dolog nem táplálhatja. Ugyanúgy, mint az előző érvénytelen népszavazások esetében, a kezdeményezőnek ismét csak politikai céljai vannak. Egy olyan kezdeményezéssel előállni, ami új lökést adhatna a pártnak, persze legitim dolog. De az már nem, hogy a Híd mozgósító kampányát 7 millió euróval szponzorálják meg az adófizetők. Hogy előtte öten már próbálkoztak ezzel, egyáltalán nem menti fel a hatodik próbálkozás kezdeményezőjét. Ajelenlegi megyei beosztás rossz és meg kellene változtatni. Az a párt, amelyik ezt szeretné elérni, jobban tenné, ha elfelejtené a népszavazást. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Szinte kötelező a hálapénz A magyar egészségügyi minisztérium megnyugtatta a kórházszövetség elnökét: a jövőben sem lesz következménye, ha elfogadják a pénzes borítékot - írta a Népszabadság. A Magyar Kórházszövetség decemberben kért kormányzati állásfoglalást a hálapénzről, miután a magyar munka törvénykönyv szerint megengedett a hálapénz elfogadása, a Btk. egyik új paragrafusa alapján viszont a jogtalan előny vagy ígéret elfogadása szabadság- vesztéssel járó bűntett. Vel- key György, a Magyar Kórházszövetség elnöke elmondta: szóbeli állásfoglalást kaptak az egészségügyi államtitkárságtól, amely szerint nincs változás, a paraszolvencia gyakorlatán semmit nem változtat a Btk. Ez az álláspont nem védi meg az orvosokat - tart ki korábbi véleménye mellett Gellér Balázs, az ELTE büntetőjogi tanszékének docense. Az állásfoglalásnak a bírói gyakorlatban nincs jelentősége, a bíróság maga alakítja ki joggyakorlatát. Arra a kérdésre, hogy van-e már olyan per, amelyben az új Btk. alapján állna bíróság előtt egy orvos, nemmel válaszolt. Az egészségügyi kiadások több mint negyedét zsebből fizetik a magyarok - közölte az OECD Egészségügyi körkép 2013-as kiadványa alapján a Világgazdaság. Magyarország ezzel felette van az OECD-országok 20%-os átlagának. A betegek által fizetett hozzájárulásokhoz számolták a máshol nem annyira elterjedt hálapénzt, amelyet a GKI Gazdaságkutató tavaly ősszel évi 34 milliárd forintra becsült. (MTI)
