Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-14 / 10. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2014. JANUAR 14. Tema 13 Gergő, Jani, Gyula, Levi, Marci. Az edzőt hallgatják, de inkább fociznának. Jani trükközik. Angliába készül, egy csirkefeldol- gozó-üzembe. A csapat legfiatalabb tagja, a 11 éves Marci. Qatar fmniaúon Futball ehetőséget, hanem legyenek mányos tréningek, ahol he- désről, leszorított lábfejről és játékról is szó esik. két csapat, együtt játszik a 11 .0 éves. Egymás mellé kerül a íona-mezes és az, aki utcai ru- kénytelen focizni. Egy rendes lakadémián ezek a gyerekek ebb a tanévnyitón találkozná- ra egyáltalán bekerülnének, a ínyai pályán azonban tökélete- űködik az elfogadás. A telepi- II pedig a fociszereteten alapul. El lehet innen menni nár az edzés előtt másfél órával kezik. A 18 éves fiú a magyar itott saljával'a nyakában pró- íémi a csapat legjobbját firtató ; elől. Utóbb kiderül, az alkar- Barcelona címerét tetováltató srác a legjobb, ezért próbálta megúszni az önfényezést. Nagypálon focizott, de abbahagyta. „Nem kellett volna, most nem itt tartanék” - mondja. Szakácsiskolába járt, de harmadévben elege lett a szívatásokból, ezért a tanulást is abbahagyta. A pécsbányai csapat legnagyobb sajnálatára, Jani hamarosan az edzések látogatását is abbahagyja, januártól ugyanis Angliába igazol egy szárnyasfeldolgozó-üzembe, hátha azt majd nem hagyja abba. Az edzésen ő az egyik legprecízebb, másodedzői alázattal igyekszik végrehajtani a gyakorlatokat, nem véletlen, hogy az edzés végi kétkapuzásnál igyekszik mindenki Jani mellé manőverezni, jobb vele, mint ellene. Marci más típus. A kezdetekben néhány csapattárs szemét csípte az apró, levakarhatadan játékos, ezért ütötték-vágták all éves fiút. De Marci nem adta fel, kitartásáért egy angol válogatott mezt kapott az edzőjétől, mi pedig egy villáminterjúra kértük fel.- Neked mit jelent a foci, Marci?- Körülbelül az életemet.- Mióta van ez így?- 8 éves korom óta.- Mi történt 8 éves korodban?- Megnéztem apával egy Schalke- meccset a tévében.- Ki a kedvenc játékosod?- Egyértelmű, hogy Messi. Meg Puskás. Még megtudjuk, hogy Marci anyukája színésznő, apukája pedig a boltokat győzködi, hogy az egyik üdítő jobb, mint a másik (itt a fiatal labdarúgó nem győzi hangsúlyozni, hogy „apa nem rakodik”). Marci azért is kilóg a telepi csapatból, mert a gárda bemutatkozó meccsére, a pécsbányai ifinapon csak az ő szülei jöttek el. Ami a focinál is fontosabb Az idősebb játékosokat a focin túl persze már más dolgok is érdeklik. Az edzés 70. percében ugyanis két fej jelent meg a téli edzéseknek helyet adó tornaterem ajtajában. A két fej elpirult és visszahúzódott az ajtóból. Adri és Mercédesz először arról győzködött, hogy pusztán szakmai érdeklődésből néznek bele az edzésbe. Közben a pályán a fülbevalós Levente és a technikás Gyula ugyanis szinte egyszerre kért cserét, majd hangos „Csak inni megyünk!” - felkiáltással kivonultak a tornateremből. Utólag megtudtuk, hogy a lányokat Levente invitálta az edzésre, azzal a szöveggel, hogy az edző a Manchester Unitedben is játszott korábban. Pedig az edzés végi kétkapus játék igazán élvezetes meccset hozott, helyzetek, gólok és a játékosokban munkáló feszültség volt a pályán. A végén, az öltözőben aztán kiderül, hogy a többségnek a foci egyszerre figyelemelterelés és a kiemelkedés lehetősége. A pályán ugyanis nincs szegénység, nincs nyolc másik testvér vagy nem hiányzik annyira apa. A fociban sosincs olyan kilátástalan helyzet, mint amilyet a pécsbányai utca kínál egy tizenévesnek. És jött Jenny Kezdetben csak pár labdánk volt, de az egyiket sajnos rögtön odarúgtuk Jennynek, ő meg széttépte- emlékeznek a fiúk. Jenny a pálya mellett lakik, pitbull. A labdahiányt a csapat közösségi alapon próbálta megoldani, hogy mindenki beleadja, amije van.- Ott ültek a fűben, szakadt cipőkben, festékfoltos gatyában. A háttérben az István-akna. Kérdezem tőlük, tényleg áldoznátok erre a saját pénzetekből? Erre a 10 éves Bálint csak ennyit mondott cérnahangon: Nekem van 2000 forintom, azt odaadom. Aztán egy barátnőm szerzett használt labdákat az egyetemről, és az egyesület pénzéből is sikerült szereznünk néhány újat. Sőt, amikor a Facebookra kiírtam, hogy szükségünk volna labdákra, akkor több ismerősöm is szeretett volna pénzt adni. A Jelenkor szerkesztőségében pedig egyszer csak ott várt egy feladó nélküli boríték, benne kétezer forinttal. Máig nem tudom, ki küldte - emlékszik vissza Tibor. Azóta csak azon megy a verseny, ki vihed haza a labdákat, bár az edző folyamatosan azt próbálja velük megértetni, hogy sem egyénileg, sem csapatként nem könnyű labdát szerezni. Szöveg: Munkácsy Márton (Hír24.hu) Fotók: Kummer János
