Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-14 / 10. szám, kedd
I 14 RETRÓ FOCITIPP ■ 2014. JANUAR 14. www.ujszo.com az 1938-as labdarúgó-vb párizsi A fasizmus ennek tudatában tűzte ki célul a nemzet testi-lelki kondíciójának javítását. Fontossá vált olyan egyesületek létrehozása, amelyeken keresztül a fasizmus eljuthatott a tömegekig. Cent- ralizálódott a sportélet, az Olasz Olimpiai Bizottság a fasiszta párt közvetlen irányítása alá került. Augusto Parboni (egykori labdarúgó, később újságíró) szerint a tömegek megszólításához a következőket kellett figyelembe venni: ■ egyesíteni a testnevelés klasszikus (görög-római) koncepcióját a középkori, elsősorban háborús felkészülésre szolgáló gimnasztikái elemekkel; ■ több tízezer főt befogadni képes stadionokat kell építeni propa- gandisztikus célból; ■ növelni kell a városi sportpályák, edzőtermek számát. A gyerekekkel kezdték A Nemzeti Testnevelési Intézet eszközök és infrastruktúra hiányában nem tudta megfelelően ellátni feladatát, ezért az iskoláskorú gyermekek testnevelését átvette tőle a genovai hazafiról, Giovan Battista Perassóról elnevezett, 1926-ban alapított „Balilla” szervezete. Fasiszta ifjúsági szervezetek fegyveres felvonulása a háttérből figyelő Benito Mussoloni olasz diktátor előtt 1935. május 27-én. (Fotó: képarchívum) Az olasz fasizmus és a futball A Balilla az alapítók szándéka szerint fasiszta szellemben okította az ifjúságot 6-tól 18 éves korig. Ahogy Mussolini fogalmazott: „Az embert, mikor elérte a hatodik évét, bizonyos tekintetben elválasztjuk a családjától, és az állam a hatvanadik évében visszaadja neki.” A duce az olaszok „átstrukturálását” tekintette egyik legfontosabb feladatának, meg kellett alkotni a katona-polgárt. Mussolini, a sportoló A propaganda hősi mítoszokat kreált a világháborúban elesett sportolók halálából is. Az elesett hősök emlékére hivatkozott Vittorio Pozzo, az olasz labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is, mikor 1930 májusában Budapestre készülődött csapatával. Útban Magyarország felé Pozzo végigkalauzolta játékosait az első világháborús harcok észak-olaszországi emlékhelyein és katonai temetőin. Nem tudni, hogy ennek a hazafias pszichológiának volt-e köszönhető, de az olasz válogatott 5-0-ra legyőzte a magyar csapatot. A propaganda hőst faragott a szegény sorsú olasz emigráns fiúból is, aki az Egyesült Államokba kivándorolva ért el világraszóló diadalokat: a fasiszták szemében a friuli származású ökölvívó, Primo Carnera az „új olasz faj” egyik megtestesítője volt. A dráma akkor következett be, mikor 1935- ben, nem sokkal az olasz-etióp háború kirobbanása előtt Carnera kiütéses vereséget szenvedett az afroamerikai Joe Louistól. Mussolini megtiltotta a mérkőzésről készült fényképek olaszországi közlését. Annál inkább hozzájárult viszont az olyan fénykép- és híradófelvételek közléséhez, melyeken ő maga sportolóként mutatkozhatott. Mussolini vívott, síelt, úszott, lovagolt vagy éppen gyermekeivel futballozott a Villa Torlonia kertjében. A sajtót és a propagandát használta arra, hogy férfiasságát, rátermettségét, egészségét és életerejét bizonyíthassa. Futball és propaganda A totalitárius rendszerek közül elsőként a fasizmus használta ki a labdarúgás tömegeket mozgató lehetőségeit. Erősödhetett a nemzeti összetartozás érzése („mindany- nyian olaszok vagyunk”), az olasz o Mussolini (középen) pózol a világbajnok olasz Oteo^ag labdarúgás pedig megkezdte a fölzárkózást az európai élvonalhoz, amelyet akkoriban olyan nemzetek képviseltek, mint Magyarország, Ausztria vagy Csehszlovákia. E folyamat első jelentős állomását az 1934-es olaszországi labdarúgóvilágbajnokság jelentette. A hazai győzelem jelentősen növelte a Mussolini-rezsim népszerűségét, á propaganda ugyanis kihasználta a rendezésében rejlő lehetőségeket. Mussolini nem bízott semmit a véletlenre, személyesen irányította a vb-szervezési és -előkészületi munkákat. Stadionépítési láz A stadionok tervezésénél hármas szempont érvényesült: érzékeltetni az antik gyökereket, bemutatni az ország biztos jelenét, és perspektívát mutatni a fasiszta generációk számára. A legtöbb létesítményt úgy építették, hogy azok ne csak a labdarúgás, hanem más sportrendezvény számára is otthont nyújtsanak. Az 1934-es labdarúgó-világbajnokság stadionjai közül az egyik legjelentősebbnek a „fasiszta forradalom első amfiteátruma”, a bolognai Stadio Littoriale számított, amelynek átadási ceremóniáján Mussolini is jelen volt. A firenzei Giovanni Berta stadion alaprajza D betűt rajzolt ki, amely egyértelmű utalás a „dúcéra”. Torinóban fölépült a Stadio Mussolini, ahol az első nemzetközi futballmeccsen a Juventus 6-2-re legyőzte az Újpesti Torna Egylet csapatát. Rómában megépült a Nemzeti Fasiszta Párt Stadionja, a Tevere partján lévő, „Foro Mussolini” névre keresztelt komplexum bejárata előtt máig látható az a carrarai márványból készített, 17,4 méter magas obeliszk, amely Mussolini nevét viseli. A Squadra Azzurra az 1936-os berlini olimpián is győzedelmeskedett, az olaszok Ausztriát győzték le a döntőben. Az 1938as franciaországi világbajnokság kitűnő alkalmat jelentett az örök rivális franciák bosszantására, az „azúrcsapat” ugyanis a „győzedelmes fasiszta forradalomra” utalva fekete szerelésben lépett pályára a franciák ellen (s nyert 3-1-re). Az első szupersztár: Meazza Ekkoriban alakult ki a sportsajtóban a sztárkultusz, a korszak első szupersztárja egy futballista, Giuseppe, Meazza, aki profi karrierjét egy magyar edzőnek, Weisz Árpádnak köszönhette - Weisz adott állandó játéklehetőséget az alig 17 éves Meazzának az Ambrosiana (mai nevén: Internazionale) csapatában. Ma már szinte hihetetlen, de 1920-ban Bálint László, a Sporthírlap kiküldött munkatársa így írt a milánói derbiről: „Maga a játék az olaszok nagyon kezdede- ges technikai készültségét árulta el. Bizony még sokat kell tanulniok, hogy nyomunkba jöhessenek. Egyelőre sok-sok tanulásra és tanítómesterre van szükségük.” Egyik legnagyobb tanítómesterük éppen egy magyar edző lett - a már említett Weisz Árpád, aki 34 évesen bajnokcsapatot faragott az Ambrosiana/Interből. Róla lesz szó sorozatunk következe részében. Andreides Gábor A totalitárius rendszerek közül elsőként a fasizmus használta ki a labdarúgás tömegeket mozgató lehetőségeit. olasz fasizmus egyik legfontosabb feladata a nemzet egységének megerősítése és egy erős olasz faj megteremtése volt. A századfordulón az olasz társadalom igen csekély része engedhette meg magának a sport luxusát. A mozgás hiányának azonban súlyos következményei lettek, 1915-ben például a katonai sorozásokon vált nyilvánvalóvá a férfilakosság terhelhetőségének katasztrofális színvonala. Át kellett alakítani a társadalmat, mentálisan és fizikálisán erős polgárokat kellett nevelni.
