Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)

2013-12-28 / 300. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2013. DECEMBER 28. SZILVESZTER 33 Sokszor kínunkban • • i • • • • röhögünk hatalmas öngólját követően, amit holland csatárok meg­segítésére szerzett, a Barce- li lona nem jelentkezett érte, hogy csatárként alkalmazná. Ha valaki még többet szeretne nevetni az új évben, annak azt tanácsolom, hogy jöjjön el a fel­lépéseimre. Káros szenvedélyem nincsen. Tavaly szilveszterkor megfogadtam, hogy spor­tolni fogok, ezt a mai napig igyekszem betartani. Újévkor meg- *< fogadom, hogy betartom az eddigi fo- . £ gadalmai- n<. mat, abból ^ ? * baj nem - o lehet.” • ■ Selmeczi Tibor .Akármilyen is volt a múlófelben lévő 2013-as esztendő, természe­tesen vannak vigadó magyarok, hi­szen nem lett bevezetve a víg-adó. Egy régi mondás szerint a poén valóban az utcán hevert, és ezzel nem akarok senkit sem megbán­tani. Idén hajléktalan humorfesz­tivált hirdettünk, amin pályázha­tott mindenki, aki hajléktalan, aki hajléktalan volt, és aki hajléktalan lesz. Kicsit emlékeztetett arra a tör­ténetre, amikor egy férfi az utcán hever, hátából kés áll ki. A mentős kérdi, hogy fáj-e. Mire a férfi így válaszol: - Csak ha nevetek. Galla Miklós „2013 is ugyanúgy telt, mint a töb­bi év. Sok-sok viccet tartalmazott, főleg a fellépések során. Ugyanak­kor a nagyvilágban sajnos történ­tek tragédiák, ilyenkor a humorista is szomorú. Sok poént gyártottam. Ám mindig a közönség dönti el, hogy jó-e vagy sem, azáltal, hogy nevet vagy csöndben marad. Ha esedeg csendben marad, akkor az felér egy tragédiával is. És olyankor rájövök: lehet, hogy nem is vagyok humorista. Fogadalmakat nem sze­retek tenni, pedig tehetnék renge­teget, de minek, úgysem tartanám be. Amit pedig szeretnék jövőre, még több sült gesztenyét enni, hi­szen ez a kedvencem, és erre nem vonatkozik a chipsadó.” '£■ ./ okos fiút, egy felesé­\ get, aki elvisel, s talán a Hócipő is kibírja, a f Heti Hetes pedig jö­vőre lesz 16 éves. Lesz? Az évek múlása egyre jobban érdekel, úgy védekezem ellene, hogy a hétköznapoknak élek, s még 68 évesen is focizok, a magyar mezőnyből nem lógok ki, sőt az MTK Veteránnal bajnokok is voltunk. Talán Overdose kis­testvére is teljesít, akkor már béke kéne az országban, de » valaki nagyon szeret foly­B ton harcolni. Meg egész­ség is kellene, mert nagyon zúg a fülem, BpS \ de legalább olykor nem hallom tőle a politikusok or- dibálását.” Az évek múlását lehet is, meg nem is szeretni. Még mindig jobb az évek múlását számolni, mintsem azt, hogy idén hányán jöttek ki hozzánk a temetőbe. Elvárásaim szerint 2014-ben rendbe jövök anyagilag, megkapom a Nobel- díjat, elnyerek 24 trafikot, kétezer hold szántót, a vállaim megszéle­sednek, a karom megizmosodik, a kezem pedig bilibe lóg...” Bach Szilvia de így is velem van mindennap, halálomig. Már nem szeretem bú­csúztatni az éveket, mert egyre kevesebb lesz belőle, így nyúj­tom őket, amíg lehet. Ha visszagondolok, 2013 legnevetsége­sebb meglátása az volt, hogy augusztusban Or­bán Viktor azt mondta, akinek van szeme, az lát­ja, a magyar futball nagy jövő előtt áll, kifejezi nemzetünk sajátosságát, a csavaros észjárást, majd előző napinál jobbra törekszem. A 2013-as esztendő legnagyobb gyö­nyörűségét gyermekem, Danics Dóra szerezte, aki hatalmasakat énekelt az X-Faktorban. Életem második legszebb esztendeje volt a 2013, az első az, amikor Dóri lá­nyom született.” Albert József „Minden helyzetben szeretnek az emberek nevetni, de talán ami­kor nehezebb időszak van, akkor jobban is. Sokszor kínunkban rö­högünk. A 2013-as évem tele volt újdonsággal, kihívással, lehetősé­gekkel, gondolok itt a Spinoza szín­házbeli munkáimra is. A Magyar Rádió hanyadását követően, kiél­hetem újra a Rádiókabaré örömeit, ugyanis a Klubrádióban Új Kabaré címmel szórakoztató műsor indult, aminek állandó szerzője és előadója is lettem. Év végi fogadalmat soha nem teszek, mert ismerem önma­gamat, soha nem tartanám be, de (Fotók: a szerző és a művészek albumából, képarchívum) Farkasházy Tivadar „Harminckét évig szilveszteri rá­diókabarét kellett készítenem az országnak, szóval az nekem munka volt, továbbá sokszor kellett fellép­nem. Azóta szeretem, amióta kijár­hatok szilveszterkor a „lovira”, ott Somogyi András „Ez is olyan humoros év volt, mint a többi. Idén beszorult egy rendőrautó két kombino villamos közé, Kasza Tibi műsort kapott, viszont idén sem derült ki, hogy ki Donatellácska apukája, ugyanis az illetékes mama, szinte hetente változtatja sztoriját ezzel kapcso­latban. A legnagyobb tetszésemet a magyar labdarúgó-válogatott idei bohózata váltotta ki. Amit ugyan­akkor még nem értek, Devecseri ha mégis megpróbálnám, a kudarc tudatában állandóan korholnám magam. Akkor meg minek, még egy konfliktus az életemben? Nem kötöm időponthoz a céljaimat, mert én mindig és mindennap az jó a társaság, főleg, ami a lovakat illeti. De nem szeretem, ha évente egyszer kell kötelezően szórakoz­nom. Sajnos az idei anyák napja volt az utolsó, amikor megcsókol­hattam azt, aki a világra hozott, hat hétre rá kaptunk egy nyolcast a hollandoktól. Ami pedig a következő, 2014-es esztendőt illeti, az új év is tartogat két gyönyörű unokát, két Magyar humoristák mesélik el olvasóinknak, milyennek látták az idei évet, mi volt számukra a legviccesebb esemény, történet, és azt is elárulják, mit várnak a pár nap múlva beköszönő új évtől.

Next

/
Thumbnails
Contents