Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-02 / 280. szám, hétfő
6 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 2. www.ujszo.com KOMMENTAR Hova tűnt az angol hidegvér? S1DÓ H. ZOLTÁN David Cameron brit miniszterelnök alaposan belecsapott a lecsóba a Financial limesben megjelentetett cikkével. Azoknak üzent, „akik szociális juttatásokért jönnének” a szigetországba. Akik csak koldulni jönnek, azokat szó szerint eltávolítják Nagy-Britanniából és 12 hónapig nem térhetnek vissza. Ezen túlmenően a kabinet meg akarja nyirbálni a szociális és lakhatási támogatást, kimondatlanul is azt sugallva, mintha a közép- és kelet-európai migránsok java ügyeskedés és merő dőzsölés céljából érkezne Angliába. Cameron vihart kavaró üzenetét azzal tetézte, hogy monumentális hibának nevezte a Munkáspárt vezette előző kormány 2004-es döntését, mellyel kitárta a kapukat az új uniós tagállamok polgárai előtt, akik tömegesen éltek is a lehetőséggel. A személyek szabad mozgásához való alapvető uniós jogot megkérdőjelező írás kiverte a biztosítékot. Brüsszelben az uniós biztosok sorra utasították el Cameron felvetéseit, Andor Lászlóval, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért felelős biztosával személyeskedésig menő vita robbant ki, a visegrádi négyek, továbbá Victor Ponta román miniszterelnök szintén reagált. Az europesszimista brit lapok a konzervatív kormányfő oldalán szálltak be a csatába, jelezve, milyen érzékeny kérdéskörről van szó. Az tény, hogy a 2004-es uniós bővítés után az azonnali kapunyitást választó Tony Blair miniszterelnök egy akkori tanulmány szerint abból indult ki, hogy évi 5-13 ezer munka- vállaló érkezik tágabb régiónkból a szigetországba, azonban hivatalos becslések szerint a bővítés óta összesen 1-1,5 millió kelet-európai uniós polgár települt le tartósan Nagy-Bri- tanniában. Viszont az végképp nem igaz, hogy a térségünkből érkezőket a nagyvonalú brit szociális rendszer csalogatta oda, hanem igenis a munka, legyen az akármilyen alantas, kisegítő jellegű, a jelentkező képzettségén aluli tevékenység. Egy korábbi brit tanulmány szerint csak a lengyel bevándorlás már a bővítés utáni két évben Liverpool városával megegyező vásárlóerővel bővítette a keresletet, a fogalommá vált „lengyel vízvezeték-szerelő” lenyomta a brit kisipari szolgáltatói piac korábban brutális árait, a kelet-közép-eu- rópaiak képesek voltak szemrebbenés nélkül túlórázni, hétvégéket végigdolgozni, egyszeriben lett elég busz- és taxisofőr, elegendő ápolónő, pincér és polcfeltöltő. Arról nem is szólva, hogy döntően a fiatalokat vonzotta az ország, akik ritkábban betegek, kevésbé szorulnak szociális segélyre, hajlandóak az ottani arányokat nézve alacsonyabb bérért többet dolgozni. David Cameron néhány felvetésén ugyan el lehet gondolkodni (például aggódik amiatt, hogy a kelet-európai országok a legjobb embereiket veszítik el a kivándorlási hullám során), azonban az még inkább elgondolkodtató, hogy amíg jól ment a brit gazdaság szekere, a térségünkből érkezőkkel szemben nem volt nyílt és látványos ellenérzés, pedig a brit bulvársajtó folyamatosan és nagy rutinnal szította az unióellenes hangulatot. Ám amióta Nagy-Britannia gazdasága lefékeződött, majd két éven át recesszióban volt, megkezdődött a bűnbakkeresés, és csupán olaj a tűzre, hogy jövőre kinyílhat az ajtó a bolgár és a román munkavállalók előtt. Szintén elgondolkodtató, hogy a demokrácia őshazájában is képesek csúcspolitikusok zsigeri indulatok szítására, populista húrok pengetésére, tényekkel alá nem támasztott állítások közlésére csupán azért, mert az országuk éppen rosszabbul teljesít. Márpedig ez a valóban monumentális hiba. Irány a szegénység - a tudás és a műveltség elleni összeesküvés Az oktatás lebutítása Amit a bolognai rendszerből úgy általában tudunk, az a háromszintű képzés, valamint az, hogy rengetegen végeznek egyetemet, miközben a diplomák nagy része a munkaerőpiacon annyit sem ér, mint egy tisztességes érettségi úgy harminc éve. LOVÁSZ ATTILA Persze, a világ nem ennyire egyszerű. Emlékezzünk csak a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójára. Anno azt a gyermeket kergették gimnáziumba, aki majd főiskolára, egyetemre lesz alkalmas, a szakközépiskolai érettségi még komoly érték volt a munkaerőpiacon. Aztán a kilencvenes évek változó társadalmában és a változó munkaerőpiacon a váltani és alkalmazkodni képes (rugalmas) gimnazisták aránylag gyorsan elhelyezkedtek, míg a bal csavarmenetet részletekig ismerő szakközépiskolások hoppon maradtak - merthogy egyszer csak a csavarmenet nem volt bal, vagy egyáltalán nem is volt. Tódult is az ember fia a gimnáziumokba. Akkortájt nagyon komolyan vitatkoztak az oktatási szakemberek azon, miért is szükséges jiéhány szakmában teljes felsőfokú végzettség - üzemmérnöki teendőket vagy óvónői feladatokat vígan el lehet látni részleges végzettséggel. Ekkor értékelődött fel - igaz, nagyon rövid időre - a bachelori alapképzés, ami viszont nem a részleges felsőfokú végzettségről szólt, csak az alapozásról. Ha ehhez hozzátesszük, hogy gombamód szaporodtak a városi, tanyasi és egyéb, hirtelen alapított egyetemek, megállapíthatjuk, hogy a „romlás” valahol itt kezdődött. A bachelori, vagyis alapképzés u- gyanis valóban felsőfokú ALAP- képzés, nem pedig egyetemi szintet el nem érő, de a középszintűt mégis meghaladó, amolyan köztes szakképesítés. Az egyetemi és a főiskolai diploma közti különbség a múlté, ma már alig akad, aki tudja, mit is jelentett a két szó. S eközben, a köny- nyen megszerezhető diploma reményében ezrek végeztek el olyan szakokat, amelyek - bocsánat a túlzásért - a kör négyszögesítésénél fölöslegesebbek, legalábbis a munkaerőpiacon, s most már hosszú távon. írhatnám, hogy mindez a bolognai folyamat csődje, de igazságtalan lennék. A bolognai folyamat három alappillérének (1. mobilitás, átjárhatóság. 2. szakmai felkészülés mellett értelmiségi funkciók ellátásának képessége egy demokratikus társadalomban. 3. széleskörű hozzáférés, esélyegyenlőség.) alapvető meg nem értése juttatott el minket oda, hogy Szlovákiában a szakközépiskolai és szakmunkásképzésben látja az oktatási miniszter a megoldást, Magyarországon a munka alaMíntha tudatosan butítanák a jónépet, a pedagógusok a társadalom perifériáján, a kutatásra szánt pénz nevetséges. pú társadalom megfogalmazásakor a fizikai munka és a szakmunkásképzés a politikai diskurzus fő témája. Pedig a GDP-t nem a lapát és a kasza növeli (bár esetenként nélkülözhetetlen) és a munkaerő-piaci helyzetet nem oldja meg, hogy rengeteg szakképesítetlen ember almát szed, vagy építőipari segédmunkássá avanzsálnak a mindenféle -lógus diplomával rendelkezők. Miközben az egyetemi oktatás valóban olyan széles körű lett, hogy csak kapkodjuk a fejünket, már itt van az Einstein által megjósolt, technológiák rabságától idiótává vált nemzedék. Mindez - most nagyon tessék figyelni - a keletebbre fekvő országokban a műveltség és az értelmiség ELLENI politikai hadjárattal párosul, az oktatási kormányzatok mintha tudatosan butítani akarnák a jónépet, a pedagógusok a társadalom perifériáján, a kutatásra szánt GDP részarány pedig nevetséges. A képzés már azon a szinten is zűrös, ahol csak szakképesítésről szólna, hát még a műveltség, ami ugye nem ugyanaz. Az összeesküvés-elméletek gyártói sokszor mutogatnak a kritikus értelmiség irányába, miközben a posztkommunista országokban a tudás és a műveltség elleni összeesküvés jóformán le- kottázható. Van egy bolognai - meg nem értett - folyamatunk, és van egy weimarizálódó európai régiónk. Irány a szegénység, lehetne a jelszó, csak idővel piszkosul nehéz lesz elmagyarázni a kritikus értelmiség hiánya és a szegénység közti összefüggést. Lassan nem is lesz kinek. (üubomír Kotrha karikatúrája) Kiderült, sem Brüsszel, sem Moszkva sem hajlandó fizetni azért - nevezzük néven, lopásért -, amit Kijevben kormányzásnak hívnak Csalódás Vilniusban, forradalom Kijevben JARÁB1K BALÁZS A Szlovák Atlanti Tanács közép-európai stratégiai fórumot tartott a hétvégén Párkány mellett, a bélai kastélyban. A pénteki vilniusi csúcstalálkozó és az utána kirobbanó ukrán forradalom a kastély karácsonyi hangulatába is belopta a realitást. Mert ami most éppen Ukrajnában zajlik, az történelem. Nem, ez nem a narancsos forradalom - sokkal nagyobb kiterjedésű annál. Janukovics ukrán elnök egy héttel a vilniusi csúcstalálkozó előtt jelentette be, hogy országa „komoly európai ország”, és ez bizony súlyos pénzekbe kerül. Meg is üzente Brüsszelbe az összeget - húszmilliárd euró. Ez pedig azt jelentette, hogy az ukrán elnök nem orosz nyomásra változtatott, hanem azért, mert Kijevben elfogyott a pénz. Ó próbált nyomást gyakorolni Moszkvára és az EU- ra is. Az orosz nyomás ebben az esetben azt jelentette, hogy Moszkva sem hajlandó fizetni azért - nevezzük néven, lopásért amit Kijevben kormányzásnak hívnak. Miután az EU sem akart fizetni, Janu- kovics üres kézzel ment haza és hajnalban ezer kommandós kergette szét a téren éjszakázó tüntetők pár száz fős, jobbára diákseregét. A több százezer embert látva Kijev utcáin kijelenthetjük - nem kellett volna. Olaj volt ez a tűzre és nagyon úgy fest, az ezúttal szeretnék bevégezni a narancsos forradalmat. Minden további karhatalmi akció valószínűleg csak tovább gerjeszti majd a forraUkrajnára nehéz idők várnak. Az ellenzéknek szinte semmilyen más terve nincs, mint átvenni a kormány helyét. dalmi hangulatot. Ukrajnára nehéz idők várnak. Az ellenzéknek szinte semmilyen más terve nincs, mint átvenni a mostani kormány helyét. Ezt már megtette egyszer, kilenc évvel ezelőtt. Nem hiszem, hogy még egyszer sikerülni fog. Nem tudni, hogyan ér véget ez a forradalom - de valószínűleg nagy hatással lesz nemcsak Ukrajna, hanem az egész régió jövőjére, sőt Oroszországra és az EU-ra is. Mert ez a „harc” nem az EU- ról vagy Oroszországról szól - teljes egészében helyi történet. Az ukránok valóban európai nemzet szeretnének lenni, ezért keltek fel kilenc évvel ezelőtt, és ez az álom hajtja most is őket az utcára. De nem Brüsszelre gondolnak - hanem saját magukra és arra az európai értékre, amit decentralizációnak hívnak. Kijev nem tudja tovább állni a kormányzás számláját, és ezt Moszkva és mások sem fogják. És amikor a kormányok nem tudnak váltani, akkor jönnek a polgárok és leváltják őket. Évezredes história ez. Vigyázó szemetek Kijevre vessétek!
