Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)

2013-12-27 / 299. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 27. Vélemény és háttér 5 Márciusban nem azért vonulunk urnákhoz, hogy az elnök helyettünk oldja meg a válságainkat Ha elmúlik karácsony Ügyeletes „firkász” kö­rökben ismerős tényállás, hogy a nagy ünnepek ide­jén a belpolitikai hírek teljesen eltűnnek, a külö- sök kapják a több mun­kát, legyen mivel megtöl­teni lapot, adásidőt. LOVÁSZ ATTILA A karácsony egyetlen belpoli­tikai híre az volt, hogy Gašparo­vi č elnök a hírügynökségnek ka­rácsonyi nyilatkozatot adott. Láttuk, hallottuk is őt két napon át, s ne tagadjuk: amit mondott, abban van ráció. Rosszallását fe­jezte ki azzal kapcsolatban, hogy a lakosság prioritása a fogyasz­tás lett. Hogy önzőbbek lettünk. Hogy karácsony elmúltával ke­vésbé figyelünk embertársaink­ra (bár szerintem karácsonykor sem, a néhány jótékonysági megarendezvény ne tévesszen meg bennünket). Emellett az el­nök szerint jó, hogy a szlovákiai lakosság higgadtabb, visszafo­gottabb, ami a fogyasztást illeti, józanabbul él, megfontoltabb. Mindezzel egyetérthetünk. Fő­leg akkor lenne igazi az egyetér­tés, ha nem olyan politikustól hallottuk volna e szavakat, aki 24 éve aktívan befolyásolja éle­tünket, s így jelenlegi morcos vi­láglátása, bizony, minimum ön­kritika, de legalábbis a hiteles­séggel van némi baj. A mondandó - éljenek a jó ta­nácsadók - viszont elgondol­kodtató. Már tegnap este ko­moly jelentések érkeztek arról, mekkora leszállításokkal várja egy-egy nagyobb bevásárlóköz­pont a karácsony utáni vásárló­kat. A 30-70 százalékos áren­gedmény kecsegtető, s félő, hogy a karácsonyi hajszában kö­tött kompromisszumok (csak legyen meg az ajándék, akármi is az) most árkompromisszu­mokká változnak (ne vegyem meg ennyiért?). S félő, hogy iga­za lesz kedves kollégámnak, aki kedvenc csallóközi kisváro­sunkban arra lett figyelmes, nincs parkolóhely, amíg a bolt nyitva van, de még a karácsonyi mise előtt is (amikor aztán még az ateista is elvonul családostul a templomba) akad elég parkoló. Hát, Mammon templomába többen sietnek, mint abba a va­lódiba, de ez nem újság. Mint ahogyan az sem újság, hogy a mobilszolgáltatók az ün­nepek idején nagyobb forgalmat bonyolítottak, mint két hónap alatt. Ami ugyanúgy hozzájárul a GDP-mutatókhoz, mint az a tény, hogy a bruttó nemzeti összterméket évek óta a kará­csony turbózza fel legalább tíz százalékponttal. Dübörög a vál­ság, ugyebár, de szeretteinknek szánt kedvességünk szimpati­kus volta mellett azért van itt egy nagy adag abból a jelenségből, amit Gobbi Hilda fogalmazott meg még az átkosban: a tárgyia- sított szeretetből. Ma kivásárolt vagy megvásárolt szeretetnek neveznék a nagyokosok. Most, hogy jóllaktunk, mun­kát adtunk az ügyeletes orvo­soknak (epe, gyomor, rosszul- lét, vérnyomás), több heti mun­kát az ünnepek után belépő gasztroenterológusoknak (még leírni is rossz, de hát ők gyógyít­ják majd a nagyon elrontott gyomrokat). Mindez benne volt államfőnk kedves, könnyed ka­rácsonyi nyilatkozatában. Tud­tuk mi ezt nélküle is, mint aho­gyan a megoldást mindenképp nélküle keressük (most és a ké­sőbbiekben, utódja regnálása­kor is). Amiből a közéleti üzenet majdnem magától adódik: már­ciusban nem azért vonulunk ur­nákhoz, hogy a leendő elnök he­lyettünk oldja meg válságain­kat, gondjainkat, hanem azért, hogy a leendő elnök hitelesen, hihetően fogalmazza meg azo­kat, s pártok fölötti (azaz pártat­lan) társadalmi vitát gerjesszen az illetékesek közt, hogy az ille­tékesek ne helyettünk akarja­nak megoldásokat találni, ha­nem a mi megbízásunkból kere­teket állítsanak fel a csakis saját magunk által megvalósítható megoldásokhoz. Ennyire egy­szerű. De a nagy dolgok mindig egyszerűek. JEGYZET Karácsony a Hiltonban K1SST1BORNOÉ „Az advent arra való, hogy vilá­gosabb legyen az életünkben. Akkor azt is meglátjuk, hogy Magyarorszá­gon élnek szegények, akik se­gítségre szorulnak.” így indul az Emberi Erőforrások Minisz- tériumánakközleménye. Ba­log Zoltán miniszter a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvánnyal közösen negy­ven rászoruló gyereknek ren­dezett vacsorát advent utolsó vasárnapján. A minisztériumi hír szerint a gyerekeket színes program, többek között bűvészműsor szórakoztatta. Az esemény sajtónyilvános volt, így a karácsonyi ünnep­ségről készült galériák hamar ellepték az internetes portálo­kat. Acél teljesült: sokanmeg­tudták, hogy „Magyarorszá­gon élnek szegények”. Emellett sok minden mást is megtudhattak. Legfőképpen azt, hogy az esemény szerve­zőinek egészen furcsa elképze­lései vannak arról, hogyan le­het örömet szerezni az arra rá­szoruló gyerekeknek. Kezdjük azzal, hogy a karácsonyi ün­nepség helyszíne a Budapest Hilton szálló volt. A gyerekek­nek készített menüben pedig olyan ételek szerepeltek, mint csirkemellfiié calvadossal íze­sített gombamártással, zöld­séges lasagne-val, brokkoliró­zsával és párolt rizzsel. Kaptak ajándékot is, úgynevezett Nyi­las Misi-pakkot édességekkel, ruhákkal, élelmiszerekkel megrakva. A gyerekek, persze, feszeng­tek. A beszámolók szerint Ba­log miniszterben legalább volt annyi lélekjelenlét, hogy az ál­latkerti élményeikről próbálta faggatni a kicsiket, akiket za­vart a kamera, a felhajtás. Még a narancslét is alig akarták el­fogadni. De ez az egész így is több mint kínos. Inkább szé­gyenteljes. Magyarországon valóban él­nek szegények, ezt mindenki tudja. Elég sokan vannak, ez is egyre nyilvánvalóbb. Arcpirító elhívni közülük negyven gye­reket egy ötcsillagos szállodá­ba, biodíszletnek használni őket ahhoz, hogy elmondhas­suk, a szívünkön viseljük a sor­sukat. Adventkor. Számtalan módon lehetett volna örömet szerezni ezekneka kölykök- nek. Lehetett volna koncertet szervezni nekik, befizethették volna őket egy utazásra. Vagy csak megkérdezhették volna tőlük-mit szeretnétek? De nem, a miniszter (aki amúgy református lelkész) ezt akarta. Libaerőlevest, luxust, csillo­gást, puccot. És a Last Christ­mast a Whamtől. Lehetne ez egy buta tréfa. De nem, ez annál sokkal rosszabb. Megalázó. Az egyikfotón lát­szanak a díszdobozok, a színes papírba csomagolt ajándékok. Rajtuk a papír cetli: „6-7 éves fiú”, „12-13 éves fiú részére”. És így tovább. Bár a szervezők ismerték a meghívottakat, senki nem vette a fáradtságot, hogy a gyerekek nevét is ráírja az ajándékokra. Úgyhogy a „6-7 éves fiú” és a többi névte­len társa meghallgatta a dalo­kat, végignézte a bűvésztrük- köket, megvacsorázott, mo­solygott, majd felszállt a busz­ra, és hazament Borsodba a nevelőszüleihez. Ez hát a mi kis karácsonyi tör­ténetünk. Álszent és undorító. KOMMENTÁR Gyermekgyilkosok MOLNÁR IVÁN Hala Abu Sbaikha egy hároméves kislány volt, aki előtt ott állt az egész élet. Ma már nem él, de­cember 24-én ölték meg az izraeli hadsereg ka­tonái, anyját és testvérét is súlyosan megsebesí­tették. Mit követett el, hogy meg kellett halnia? Nos, a hároméves kislány bűne megbocsáthatat­lan: palesztinnak született a Gázai övezetben. Ez elég ahhoz, hogy a kollektív büntetés elvét alkalmazó iz­raeli hadsereg bárkit büntetlenül a másvilágra küldjön. Hala Abu Sbaikha is ennek az elvnek az áldozata. Halála előtt pár órával egy palesztin mesterlövész lelőtt egy beduin arab pol­gári alkalmazottat, aki a Gázai övezetet a világtól hermeti­kusan elzáró, izraeliek által felállított határkerítést javította. Az izraeli válaszcsapás ezúttal sem maradt el. A palesztin mesterlövész tettéért cserébe tankokkal kezdték lőni a Gázai övezetet, majd a légierő gépei fogtak eszeveszett bombázás­ba. A végeredményt látjuk. Az eset nem egyedülálló, az izra­eli hadsereg katonái az elmúlt tíz évben több mint 1500 pa­lesztin gyermeket öltek meg. A gyerekek többsége teljesen hétköznapi tevékenység során vesztette életét: iskolába ment, játszott vagy épp otthon nézte a kedvenc meséjét. Izrael a palesztinokat teszi felelőssé, azzal védekezve, hogy ha nem követnének el terrorista cselekményeket, az izraeli hadsereg nem kényszerülne válaszcsapásokra. Arról azon­ban már kevesebb szó esik, hogy a palesztinok haragja telje­sen jogos. Csak képzeljük el, mit éreznénk, ha egy nap meg­jelenne itt egy népcsoport, amely a több mint kétezer éve itt élt kelták utódainak tartva magát, jogot formálna például Nagyszombat és Nyitra megyére. Az itt élők egy jelentős ré­szét - köztük terhes nőket, gyerekeket, öregembereket - bru­tálisan legyilkolná, a túlélőket pedig a Vágsellyei járás terü­letére szorítaná be, megfosztva a megélhetéstől, hermetiku­san elzárva a külvilágtól, kemény megtorlással válaszolva bármilyen ellenállásra. Ez ma a Gázai övezet. Nagyjából 1,4 millió ember 360 négyzetkilométeren, 80 százalékos mun­kanélküliség, mérhetetlen szegénység, mérhetetlen meg­aláztatás Izrael részéről. Az ellenállás ebben a helyzetben teljesen érthető, mint ahogy azon sem szabadna meglepőd­nünk, hogy Izrael emiatt minden palesztint terroristaként, a palesztinok védelmére kelőket pedig antiszemitaként kezel. Amíg a világ nagy része elhiszi az Izrael által terjesztett ha­zugságokat, nincs oka változtatni a taktikáján. Mindenkinek tisztában kellene lennie azonban azzal, hogy a palesztinok csak a jogaikért harcolnak, mint ahogy azzal is, hogy az ag- resszor ez esetben Izrael, amelynek egyszer felelnie kell az ál­tala elkövetett mészárlásokért. Q J| FIGYELŐ Válságban a német újnácik Vezetési és válságba ke­rült a német szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD), váratlanul le­mondott elnökével szemben felmerült a gyanú, hogy sze­xuálisan zaklatott egy fiatal „bajtársat” - írta a Der Ta- gesspiegel. A széles körben neonácinak tartott párt szi­gorúan elítéli a homoszexua- litást. Holger Apfel egy hete jelentette be, hogy azonnali hatállyal távozik az elnöki tisztségből. Lemondását egészségi problémákkal in­dokolta, azt állította, hogy kiégett a pártban végzett munkában és betegállo­mányba kell mennie. Az el­nökség ülésén azonban kide­rült, hogy más lehet a hát­térben. Az értekezleten a párt szászországi vezetője, Holger Szymanski beszá­molt egy fiatal aktivistával folytatott beszélgetéséről, aki azt mondta, Apfel szexu­álisan zaklatta. Szymanski megítélése szerint „a fiatal bajtárs szavahihető”. Az el­nökség írásban kért felvilá­gosítást Apfeltől, és jelezte, ha két héten belül nem vála­szol vagy nem tudja hitelt érdemlően cáfolni a vádat, kizárják a pártból. A pártot egyébként anyagi csőd és betiltás is fenyegeti. A Bundestag - a törvényho­zás alsóháza - februárban le­állította a párt negyedéven­kénti mintegy 300 ezer eurós állami támogatásának folyó­sítását, mert az NPD nem fi­zetett be egy több mint egy­millió eurós büntetést, ame­lyet a szövetségi közigazga­tási bíróság vetett ki 2012 decemberében a párt gaz­dálkodásának ellenőrzése során kimutatott szabályta­lanságok miatt. A törvényhozás felsőháza, a Bundesrat december elején kezdeményezte az alkot­mánybíróságnál az NPD be­tiltását és felszámolását, mert államellenes tevékeny­séget végez, és ideológiája rokonságban áll a nemzeti­szocializmussal. A párt a szeptemberi parlamenti vá­lasztáson a szavazatok 1,3 százalékát szerezte meg, tá­mogatottsága visszaesett a négy évvel korábbi 1,5 száza­lékhoz képest. (MTI)- Hétfőn a szombati, kedden a vasárnapi, tegnap az ünnepi menetrend szerint érkeztek a betegek. (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents