Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)

2013-12-21 / 297. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 21. www.ujszo.com ZENEBONA Gloriana CSEHY ZOLTÁN Lovagi tornán vagyunk. A győztes Lord Mountjoy aján­dékot kap a királynőtől (egy arany királynő sakkfigurát). Két nemes, Mountjoy és a sér­tett Essex indulatosan ve­szekszik: Essex párbajt pro­vokál, a karján meg is sérül. Erzsébet közbeavatkozik. így indul (a száz éve, 1913-ban született) Benjamin Britten dinasztikus operája, mely a maga idején nem aratott el­söprő sikert. A mű II. Erzsé­bet koronázására készült al­kalmi alkotás, melynek be­mutatóján (1953) jelen volt a királynő is. A történelem szereplőit Britten Isten által mozgatott sakkfigurákként mutatja be, épp ezért nem tö­rekedett dokumentum pon­tosságú történelmi tabló megrajzolására: az ős-Erzsé- bet egyéniségébe szuszakolta bele a korról alkotott zenei mondanivalója lényegét. A nyolc jelenetből és előjá­tékból álló, háromfelvonásos opera lekerekített egységekre bomlik. Az előjáték szinte a festészet impresszionista ere­jével rajzolja meg a lovagi tornát. Az első felvonás egyik legragyogóbb zenei ötlete a királynő köszöntésére írt ün­nepi himnusz („Green leaves are we”): a zene úgy bontako­zik ki, minta címerben szerep­lő Tudor-rózsa szirmai. Ki­magasló a „Good Frances, do not weep” kezdetű hármas. Lírai szépségekben tobzódik a harmadik felvonás első jele­netében szereplő, kórussal kí­sért toalettasztal-dal is („La­dy, to your dressing table tum again”). Essex „Happy were here” kezdetű dala valóban Essex saját szerzeményű da­lán alapul. A zenei műfajok skáláját tovább színesíti a pusztán a reprezentációhoz tartozó purcelli karakterű maszkos játék, mely nem hat ki a cselekményre, ám rendkí­vül frappáns kitérő. A Gloriana Britten hagyo­mánytiszteletének és zenei műveltségének tablója: az opera profizmusa a múlttal folytatott zenei párbeszéd­ben látszik a leginkább. Itt „rivalizál” igazán az imádott Purcell-lel is, hiszen szinte minden Britten-kisportré az­zal a makacs, de elégszer el- ismételhetetlen közhellyel kezdődik, hogy Britten Pur­cell óta az egyetlen nemzet­közi rangú angol zeneszerző. Ehhez azonban odakívánko­zik az is, hogy Britten az egyik legjelentősebb és legbátrabb modern európai zeneszerző. Megszállottan foglalkoztatta a jó és a rossz harca, az ártat­lanság elpusztítására predes- tinált gonoszság indítékrend­szere, az elfojtás rettenete, az intimitásban rejlő kiszámít­hatatlanság és veszély. Ren­díthetetlen pacifista, az em­beri lélek művészi kutatásá- nakmegszállott analitikusa, a rejtély, a transzcendencia fürkészője, aki a jelenlévő va­lóság mögé mindig odalátja a múlt szellemvilágát is. Az opera emancipációja a brit közegben neki köszönhető, nagysága azzal is lemérhető, hogy munkássága milyen fo­lyamatokat indított el. A brit opera látványos minőségi és mennyiségi fellendülése Tip- pettől Adósig gyakorlatilag neki köszönhető. Az opera a Britten-évnek köszönhetően idén is forga­lomba került Josephine Bar- stow, Philip Langridge, Della Jones, Jonathan Summers klasszikussá vált előadásá­ban, Sir Charles Mackerras vezényletével (Decca, 2013). Barstow nagy sikerrel szere­pelt Erzsébetként a darab DVD-felvételén is (Opus Ar­te). A DVD filmoperaként mutatja be a Glorianát, hála Phyllida Lloyd invenciózus és dekoratív-pompázatos látás­módjának. Az English Nort­hern Sinfonia zenekarát Paul Dániel vezényli. A választások előtt - utána még inkább - a hatalom bármikor átváltható pénzre, a pénz hatalomra Fizessenek a pártvezetők! Választási előjáték, 2014-re hangolva. A mai magyar pártvezetők között kettő akad, akin be lehet­ne hajtani az adósságot, mindkettő ellenzéki politikus: Oyurcsány Ferenc és Bajnai Cordon. (Illusztrációs felvétel) Azt, hogy a politika pénzbe kerül, és nem is kevésbe, a világ minden táján nehezen fogadja el a közvélemény. A pártok, tekintettel arra, hogy közfeladatot látnak el, kapnak ugyan támoga­tást az állami költségve­tésből, de ez nem fedezi a költségeiket. így kü­lönböző más forrásokat is igénybe vesznek (cé­gektől, magánszemé­lyektől), melyeket igye­keznek titokban tartani. PELLE JÁNOS Mivel a pártok gazdálkodása krónikusan veszteséges, több­nyire jókora adósságot görget­nek maguk előtt, és ha egyszer elveszítik a szavazók bizalmát, elúszik a hitelezők pénze. Ez történt Magyarországon há­rom éve a liberális párttal, a Szabad Demokraták Szövetsé­gével, mely milliárdos adóssá­got, kifizetetlen számlát töme­gét hagyta maga után. Csődbe ment és feloszlott a másik két rendszerváltó párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Függet­len Kisgazdapárt is. Az utóbbi székháza ma valóságos kísér- tetkastély a Duna-parton, el­hagyatottan pusztul, galambok és sirályok tanyája. Úgy tűnik, hogy ahol a pártok megtelepednek, nem terem fű. Az sem szívderítő, ha egy cég csődbe megy, és az ingatlanjai­ra hitelezők teszik rá a kezüket. De azért az irodaépületek leg­többször újra benépesülnek, új vállalkozások költöznek a régi­ek helyére, az élet megy tovább. A pártok viszont nem támadnak föl, eltűnésük előtt gyakran többfelé szakadnak, és az utó­dok vég nélkül pereskednek egymással. Vagyonuknak, mely főként közszolgálati célra ado­mányozott ingatlanokból áll, az állam - a fő hitelezőjük - általá­ban bottal ütheti a nyomát. En­nek akarja elejét venni a válasz­tási eljárásról szóló törvény módosítása, mely most van a magyar országgyűlés előtt. A Fidesz kezdeményezi, hogy az Országgyűlés a pártvezetőket tegye felelőssé a pártpénzek el­számolásában. A hajdani, de­magóg jelszót, hogy „Fizesse­nek a gazdagok!”, most új hang- szerelésben adják elő a képvise­lők: „Fizessenek a pártvezérek!” (Orbán Viktort persze nem fe- ■ nyegeti a veszély, hogy elárve­rezik a házát, mert a pártja a közvélemény-kutatások szerint toronymagasan vezet.) Ha a parlament elfogadja a választási törvény legújabb módosítását, az új, már 2014- ben is alkalmazott jogszabály figyelemre méltó hatással lesz a közéletre. Könnyű lesz a válasz­tásokon indulni, ha egy új párt 106 jelöltet állít, azaz megszer­zi a szükséges számú ajánló alá­írást. Mindezért 597 millió fo­rint állami támogatást kap készpénzben, elég'laza ellenőr­zés mellett, ami csábítja majd az önjelölt népboldogítókat. (Ezekből eddig sem volt hiány, hiszen jelenleg 132 bejegyzett párt van Magyarországon.) De az ördög, mint számos más esetben, itt is a részletek­ben lakozik. A kormányzó párt, a Fidesz-KDNP ugyanis a saját érdekeinek megfelelően alakít­ja a kampányfinanszírozási rendszert. (Hasonló eszközök­kel éltek a baloldali pártok is, amikor erre a kétharmados többség birtokában lehetősé­gük nyílt, 1994 és 1998 között.) A törvénymódosítás szerint, ha egy párt a másik javára lemond a jelöltállításról, vissza kell fi­zetnie a támogatást. Míg ha egyedül indul a választáson, lé­nyegében megtarthatja azt, csak számlákat kell szereznie az elköltéséről, ami nem olyan ne­héz. De ha a párt adósságba veri magát, a pártvezér a magánva­gyonával felel érte. Kérdés, hogy a mai magyar pártvezetők közül ki az, akin be lehet hajtani az adósságot. Két milliárdos van közöttük, mind­kettő ellenzéki politikus: Gyur- csány Ferenc, a Demokratikus Koalíció, és Bajnai Gordon, az Együtt 2014 - Párbeszéd Ma­gyarországért elnöke. Székház egyik pártnak sincs a birtoká­ban, amit elzálogosíthatna, vi­szont várhatóan egyik párt sem ússza meg a kampányt 597 mil­Hiába, a politika olyan verseny, ahol nincs nagyvonalúság. Aki nem használja ki a ziccereit, elbúcsúzhat a kupától. lió forintból. Hiszen a Fidesz- KDNP belead apait-anyait, él a burkolt kampány összes ren­delkezésére álló eszközével, ugyanúgy, ahogy a maguk ide­jében a szocialisták tették, ami­kor kormányon voltak. Hiába, a politika olyan verseny, ahol nincs nagyvonalúság, és aki nem használja ki a saját ziccere­it, az elbúcsúzhat a kupától. A választási eljárási törvény módosításával az Országgyűlés most olyan helyzetet teremt, ami rendkívüli anyagi kockázat vállalására kényszeríti azoknak a pártoknak a vezetőit, melyek esetleg nem érik el a parlamenti küszöböt. Erre mind Bajnainak, mind Gyurcsánynak megvan az esélye. Az előbbi népszerűsége a felmérések szerint az utóbbi hónapokban visszaesett, felül­ről közeledik a „bűvös küszöb­höz”. Az Együtt 2014 máris rá­kényszerült, hogy egyesüljön a PM-mel, mert pártszövetség­ként tíz százalékot kellett volna elérnie a választásokon. Bajnai ezt nem kockáztatta, nehogy a családi vagyon bánja a kudar­cot. És Gyurcsánynak sincs ga­ranciája, hogy pártja 2104 ápri­lisában túllépi az öt százalékot, bár az utóbbi időben kétségte­lenül emelkedett a népsze­rűsége. Ismert, hogy a politika a ha­talomról és a pénzről szól, méghozzá keményen. Az elvek sokkal rugalmasabbak. A vá­lasztások előtt - utána meg még inkább - a hatalom bármi­kor átváltható pénzre, a pénz pedig hatalomra. Jövő ta­vasszal ezt a tételt, melynek igazságáról már az 1989/90-es rendszerváltás óta meggyő­ződhettünk, nyilvánvalóan és kézzel foghatóan megtapasz­talhatjuk. A szerző magyarországi pub­licista FOTO A SZALONBAN A Kócsagtenger elismerése Zsirmon Réka magyar ter­mészetfotós kapta a National Geographic idei pályázatának egyik elismerését Kócsagten­ger című képéért. A 125 esztendős National Geographic emberek, helyek és természet kategóriában meg­hirdetett, a világ egyik legran- gosabbjának számító pályáza­tára több mint 150 országból több mint 7000 fényképet ne­veztek. A fődíjat Paul Souders Ice Bear című alkotása nyerte. A seattle-i fotós a befagyott Hud- son-öbölben fényképezett, je­ges víz alól felsejlő jegesmedve képével nyert, ez a felvétel lett a természet kategória győztese is. Az emberek kategóriában a leg­jobb portrét a dán Cecile Baudi- er készítette Together, Alone (Együtt, egyedül) címmel egy 15 esztendős ikerpárról. A ma­lajziai Adam Tan pedig a Long Road to Daybreak (Hosszú út hajnalig) című, helyek kategó­riában pályázó fotójával lett dí­jazott. A három győztes kép be­kerül a National Geographic új számába. A díjazottak mellett tíz alko­tást részesített dicséretben a szakértői zsűri. Zsirmon Réka munkáját a természet kategóri­ában emelték ki. A Kócsagtenger című különleges hangulatú fel­vétel a gemenci ártéren készült, és egy olyan pillanatot örökít meg, amikor egy nagy csapat madár gyűlik össze kis helyen. A dunai árvíz által feltöltött idő­szakos tó kiszáradó mederét a könnyű táplálék miatt ezer­számra lepték el az egyébként kisebb csapatokban élő mada­rak. A győztes alkotások és külön elismerésben részesült képek is megtekinthetők a http://photo graphy.nationalgeographic.co m oldalon. (MTI) Zsirmon Réka: Kócsagtenger

Next

/
Thumbnails
Contents