Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-21 / 297. szám, szombat
www.ujszo.com UJSZO 2013. DECEMBER 21. Szalon 21 A szkepszis mellett az irónia teszi Munro stílusát különlegessé. Jóvátétel, bukás, megváltás, remény. Ez mind lehetséges, de ez minden. Lehetséges. Alice Munro és a kanadai gótikus irodalom A kanadai irodalom kapcsán valószínűleg nem a kísérteties helyszínek, a középkori kastélyok, az elhagyott sírhelyek, a veszélyeztetett hősnők és a vérszomjas fenevadak jutnak először eszünkbe. A hagyományos gótikus toposzokat hiába is keresnénk a kortárs kanadai irodalom gótikusnak nevezett vonulatában. SOÓS ÁGNES A kanadai irodalmon belül a gótikus jelleg meglehetősen hosszú múltra tekint vissza. Szabó F. Andrea egy toposzon keresztül közelíti meg Kanada történetét. Szerinte Kanada veszélyeztetett hajadonként volt kénytelen kiállni az állandó harcokat, a gyarmatosítást, majd a gyarmatok megszűnését. Épp ez a bizonytalanság az, ami megadja a kanadai irodalom „kanadaiságát”. A harcok az ország lakossága lelki világán is súlyos nyomot hagytak. Az állandó bizonytalanság és az ebből fakadó szorongás mind hozzájárult a kanadaiak oly jellemző visszafogottságához. A kanadai gótikus irodalom két különböző hagyományra épít. Az egyik a gótikus vadonnal (wilderness gothic), a másik pedig a korántsem otthonos házakkal, családi románcokkal és az erőszak groteszk képeivel foglalkozó vonulat. Howells említ egy harmadik hagyományt is, amely az előzőeknél sokkal inkább jellemzi a jelenkori társadalmat. Ez a hagyomány a kulturális különbségekkel, a faj, az etnikum, a szexualitás és a nemzeti identitás problémáival foglalkozik. Dél-Ontario vidéke A kanadai gótikus irodalom egy különös alkategóriáját képezi a Dél-Ontario vidéki gótikus irodalom. Magát a műfajt először Graeme Gibson illette ezzel az elnevezéssel egy 1973- ban megjelent, kanadai novellistákkal készült interjúkötetében. Jellemző jegyei közé tartozik a faji, a nemi, a vallási és a politikai jelenségek analizálása és kritikája. A vonulat ugyanakkor nagyban hasonlít az amerikai irodalomból ismert, William Faulkner által képviselt déli gótikus irodalomra, azzal a különbséggel, hogy itt Dél-Ontario vidéke szolgál a történetek helyszínéül. Az említett társadalmi problémák mellé tehát belép a vadon is. Jennifer Andrews kiemeli a regionális különbségek fontosságát - a civilizáció és a vadság közti szakadékot. A Dél-Ontario vidéki gótikus irodalom legjelentősebb képviselői közé Alice Munrón kívül Margaret Atwood, Matt Cohen és Marian Engel tartozik. Mindegyikükre jellemző, hogy műveik egy távoli, mármár mitologikus helyszínen játszódnak, ahol nem ritka a horro- risztikus történés, a testi erőszak és a gyilkosság sem. Gyakori témájuk a morális felületesség. Szereplőik nemegyszer a társadalom, a logika és az erkölcs ellen cselekszenek. A háttérben gyakori probléma a családtagok és a társadalmi csoportok közti kommunikáció hiánya, az ebből fakadó félreértések. Dél-Ontario a maga puritán és erkölcsös múltjával tökéletes helyszínt jelent az angol-kanadai gótikus irodalom számára. A helyszínek mindig hordoznak magukban valami rejtélyességet, hűvösséget. Többnyire sivár, üres, meghatározhatatlan tájak, melyek sokkal inkább elképzelhetők térként, mint helyszínként. Az időszemlélet szintén egyedi - múlt, jelen, jövő egybeolvad, a kronológia eltűnik. A szereplők félnek nyíltan beszélni kapcsolataikról, félnek szomszédaik és családjuk ítélkezésétől, és sokszor félnek önma- guktól is. Az elnyomás, a hisztéria, a paranoia, a megszégyenítés és a szégyen mind e belső félelmet erősíti. E félelem a válasz minden kérdésre, ám gyakran nehéz eldönteni, hogy vajon megalapozott és valós - vagy puszta képzelgés. Ez az a kettősség, ami a szereplőkben és az olvasókban egyaránt megmagyarázhatatlan rossz érzést kelt. Éppen ez a kettősség az, ami megadja a Dél-Ontario vidéki gótikus irodalom varázsát. Semmi sem felesleges Úgy tartják, az Alice Munro könyveivel való találkozás sorsfordulat lehet az ember életében. Minden egyes novella megköveteli a maga „feldolgozási fázisát”, egy lélegzetvételnyi időt, amikor az olvasó megpróbálja helyére tenni az olvasottakat. Munrónál semmi sem felesleges. Minden egyes szónak ereje van. Minden egyes szó rendelkezik mögöttes, plusz tartalommal, míg a végén kiderül a lényeg: mit is jelent valójában emberi lénynek lenni. Ez az, ami különlegessé teszi ezeket a novellákat. Munro meglátja az egyszerűben, a hétköznapiban a különlegest. Történetei legtöbbször vidéki kisvárosokban játszódnak. Szereplői olyan kisvárosi emberek, akik hátrahagyva a vidék korlátáit, próbálnak teret adni belső vágyaiknak, álmaiknak. Próbálnak szakítani régi önmaguk fakó valójával, így szakítva a közeggel, amely mindeddig gátolta őket önmaguk megvalósításában. A hősök sokszor ironikusan nagy távolságokból, a külső szemlélő perspektívájából figyelik és kommentálják saját életüket. Ezek a kommentárok sosem halkulnak el. A mindentudó narrátor állandóan ott motoszkál, és olyan igazságokat mond ki, melyekre az olvasók - és a szereplők - sincsenek felkészülve. A „mit gondolsz, ki vagy te?” jellegű cinikus alaphang mindvégig ott lappang a történetek hátterében. Munro gyakran nyúl kifejezetten női témákhoz, mint például a korlátozó nemi szerepek a vidéki, kisvárosi miliőben, bonyolult anya-lánya kapcsolatok, érzelmi rabszolgasorba döntés, a nők férfiak általi leigázása a kapcsolatokban, valamint az öregedés problémái. A forma is sajátos Munrónál. Mintha a szereplők pro és kontra érvei váltakoznának, úgy szóródnak szét a történetek cselekményszálai. A mondatok félrevezetők, ám csábítóan tökéletesek. A szétszóródott szálak örvénye pedig magával ragadja az olvasót. Történeteiben nincsenek találó befejezések, egyenletes, célirányos fejlődések, szereplői életívek. Hazugságok, titkok és a felszín különös, elmosódott képeként mutatja be a csúf és rettegett igazságot: sosem ismerhetjük meg igazán a másikat. A szkepszis mellett -az irónia az, ami Munro írói stílusát különlegessé teszi. Jóvátétel, bukás, megváltás, remény. Ez mind lehetséges, de ez minden. Lehetséges. Semmi sem biztos, semmi sincs eleve elrendelve, semmi sem végleges. Ez egyszerű velejárója a ténynek, hogy a világ nem tökéletes. Munro életpályáját több szakaszra bonthatjuk. A korai periódusra a „dokumentumfilmszerű realizmus” jellemző, a maga bomlasztó képzelgéseivel és nehezen megfogalmazható befejezéseivel, amit aszerző tovább fokoz egy-egy új információval vagy nyugtalanító részlettel. (Magyarul megjelent kötetei közül ide tartozik az Asszonyok, lányok élete.) A következő időszakban alkotott műveiben ezek a nyugtalanító részletek nem csupán a mű végén jelennek meg, hanem fokozatosan, az egész történet folyamán ostromolják, már-már tőrbe csalják az olvasót. Későbbi köteteiben, mint például az Egy jóravaló asszony élete, valamint a Csend, vétkek, szenvedély már az öregség problémái foglalkoztatják az írónőt. Történeteire, ha ez lehetséges egyáltalán, még több szálat és kiegészítő réteget halmoz. Runaway - Rejtély Alice Munro Runaway című novellája először 2004-ben jelent meg azonos című novellás- kötete első darabjaként. A történet főszereplője Carla, aki egy lerobbant farmon él férjével, Clarkkal és kecskéjükkel, Flórával. Házasságuk korántsem idilli. Carla állandó sírógörcsei és Clark rossz modora sejteti, hogy valami nincs rendben köztük. A történet előrehaladtával Carla úgy dönt, megszökik. Ehhez a szomszédban lakó, jóval idősebb özvegyasszony Sylvia segítségét kéri. Sylvia útnak is indítja a jobb jövő reményében. Carla azonban a buszon ülve meggondolja magát és visszatér férjéhez, hogy megpróbálja helyrehozni házasságát. Katrin Berndt szerint a három főbb szereplő megfelel a gótikus irodalom alapkaraktereinek, ám nem a hagyományos formában: ők a csüggedt, végérvényesen elkeseredett leányka, a sötét szerető és a bölcs segítő. E három szerepkör az elnyomott vágyak, a másik feletti hatalomért vívott harc és a bonyolult kapcsolatok háromszögében kuszálódik össze. Carla a novella elején egy olyan háziasszonyként jelenik meg, aki élete minden pillanatát élvezi, örömmel végzi mindennapos, rutinná vált tevékenységeit a farm körül - legalábbis a látszat szerint. A végtelenül rossz természetű, összeférhetetlen férjnek való megfelelés ugyanis szintén része Carla mindennapos rutintevékenységeinek. Carla számára Clark eredetileg a kísértés megtestesítője volt, a lány pedig minden tervét feladva hozzáment. Most azonban, néhány év elteltével felmerül benne a kétely, hogy az akkori fellángolás csupán a szexről szólt. Egyre gyakoribbá válnak a sírógörcsök, ahogy Carla fokozatosan tudatosítja férje mindennapos kegyetlenkedéseit, és félelme már-már elviselhetetlenné válik. Sylvia, a szomszéd farmon élő friss özvegy emancipált egyetemi tanár, Carla számára valaki sokkal nagyobb és erősebb, valaki, akihez baj esetén fordulhat. Sylviában voltaképpen felismerhető Carla valódinak álmodott énje - akivé neki is válnia kellett volna, ha nem találkozik Clarkkal. Ugyanakkor Sylviát Carla a saját fiatalságára emlékezteti, emellett a novella egy pontján bevallja, hogy vonzódik a lányhoz. Carla kitalál egy mesét, mely szerint Sylvia elhunyt férje, Leon korábban erőszakoskodott vele. Számtalanszor elmeséli férj ének, így lendítve fel szexuális életüket. Clark ennél azonban tovább megy, és kényszeríti feleségét, hogy mondja el a történetet Sylviának is, így majd zsarolhatják, hogy fizessen a hallgatásukért. Az olvasó csak ezen a ponton kapcsolódik be az eseményekbe. (Felbukkan tehát Munro elbeszélésmódjának egyik jellegzetessége, az össze- kuszálódott és felfordított idő. Az olvasó az összeomlás pillanatán kívül minden eddigi történést előzményként olvas. Minden csak azt magyarázza meg és tárja fel, hogy Clark miért erőlteti azt a bizonyos látogatást.) Az erőszakoskodásról szóló sztori eredete egész végig rejtély marad. Azt mondják ugyan, hogy Carla csak kitalálta, ám a történet során olyan részletek derülnek ki Leon és Sylvia viszonyáról, amelyek inkább alátámasztják Carla verzióját. Clark számára a történetet valóságossá teszi a pénz, amit a felhasználásával szerezhet. Ahelyett, hogy felháborodna, amiért a felesége ilyesmiről fantáziái, ő elhiszi, sőt örül neki, hogy ez a történet megszületett. Ez pedig egy további gótikus toposz, a valóság és a képzelet közti határ elmosódását erősíti. Az egyik legnyilvánvalóbban jelentkező gótikus élem a novellában a természetfeletti megjelenése. Miután Carla visszatér férjéhez, Clark úgy dönt, kezébe veszi az irányítást, és személyesen mondja el az eseményeket Sylviának. Sylviát éppen álmából ébreszti fel, a nő ajtót nyit, Clark pedig felkészül, hogy szembesítse a „valósággal”. Már éppen győzedelmeskedne, mind fizikailag, mind lelkileg, amikor egy misztikus jelenés tűnik fel mellettük. A feszültség akkor oldódik fel, amikor felismerik Flórát, a korábban elcsatangolt kecskét a ködben. Az állat mintegy isteni jelként avatkozik közbe és vet véget dulakodásuknak, mielőtt Clark valami őrültséget követne el. Az eltűntnek hitt kecske újbóli felbukkanása olvasható Carla visszatérésének szimbólumaként is. Flora azonban visszatérése ellenére nem élheti tovább megszokott életét a farmon, úgy, ahogy Carla. Clark megöli. A bűnbak - a Clara kíváncsiságát, menekülésvágyát és kiszabadulás utáni sóvárgását jelképező kecske - feláldozása a házastársak régi-új kötelékének megpecsételését jelenti. Clara nem próbálkozik többé meneküléssel, tovább áltatja magát, hogy a házassága valójában olyan, amilyennek lennie kell. Részlet a szerzőnek a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen írt szakdolgozatából Alice Munro, 2013 irodalmi Nobel-díjasa (Képarchívum) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
