Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-21 / 297. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 21. www.ujszo.com SZAVAZZON A legemlékezetesebb könyv 1. Alice Munro: Szeret, nem szeret... 2013-as irodalmi Nobel-díjasa magyarul idén megjelent kötetében kilenc női sorsot tár fel kilenc történetben. Tárgyuk a szerelem, a szenvedély, a siker, a kudarc, a halálos betegség, a remény és a bűntudat. 2. Ágota Kristóf: Trilógia. Az írónő 1956-ban hagyta el Magyarországot. Svájcban él, franciául írja műveit. A mintegy negyven nyelvre lefordított Trilógia első, A nagy füzet című részéből, amely egy ikerpár drámai fordulatokban gazdag élettörténetét tárja elénk, Szász János forgatott filmet. 3. Tóth Krisztina: Akvárium. Az ötvenes évek szocializmusának kilátástalansága, anyagi és lelki mélyszegénység, kilátástalanság, kosz és bűz. Aki ebben a regényben jobbra, többre vágyik, az a saját életét nehezíti meg. Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort. 4. Michel Houellebecq: Lanzarote. Az ember akkor is elmegy nyaralni, ha nem gazdag, és így eleve nem juthat el a legvonzóbb helyekre. Houellebecq ötödik ikszbe lépett főhőse a Kanári-szigetekre fizet be egy útra. A francia irodalom fenegyereke kérlelhetetlen őszinteséggel és szarkasztikusán tudósít arról, hogy a modern ember miként próbál értelmet adni napjainak. 5. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai (cenzúrá- zatlan kiadás). A könyv, melyet eddig csak csonka változatban ismert a magyar olvasóközönség. Kora botrányműve volt, az író talán legjelentősebb alkotása. Több mint hét évtized után idén jelent meg teljes és csonkítat- lan kiadásban. A kötetben egyaránt olvasható az eredeti szöveg, valamint az 1940-es cenzúrázott változat is. 6. Grendel Lajos: Az utolsó reggelen. Grendel Lajos az előző két regényéhez (Négy hét az élet, Távol a szerelem) hasonlóan ugyanazokra a végső kérdésekre keres választ. Csak az elbeszélői hang egyre fanyarabb, kétségbeesettebb és önironikusabb. Az alterego főhős, egy volt kiadói lektor súlyos életválsága távlatából tekint vissza sorsára. A felidézett történetek, anekdoták, félbeszakadt monológok rendre a kudarcot, a hiábavaló küzdelmeket jelenítik meg. 7. Dan Brown: Infemo. „Keressetek és találtok.” Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a szimbólumkutató fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmija között találtak. A misztikus thrillerek mesterének új regényében a főszereplők Dante Pokolénak néhány sorában találnak útmutatást. 8. Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni. Hogyan lesz a békeszerető svédeknek atombombája? Egymásra talál-e a nem létező svéd férfi és a dél-afrikai fekete nő, aki tíz kiló antilophús helyett jut a tömegpusztító fegyverhez? Mitől retteg a fazekasműhelyben a kiugrott CIA-s? A szerző két éve robbant be a köztudatba első regényével, ez a mostani sokak szerint még humorosabb. Jónás Jonasson tn 9. Szomolai Tibor: Felvidéki saga. A mátyusföldi Angyal család közel 100 évét foglalja össze ez a vaskos kötet, amelynekszerzője egy valós családtörténeti napló alapján írta meg regényét. A cselekmény a nagy történelmi sorsfordulókon át napjainkig vezet. Az első kötetes szerző arra keresi a választ, nehéz-e errefelé magyarnak lenni. Válogatásunk vegyes, csak részben tükrözi a szerkesztők értékítéletét. Megnéztük az aktuális eladási statisztikákat, továbbá azt is, melyek azok a könyvek, amelyek így vagy úgy, de az év folyamán eseménnyé váltak. Ennek értelmében nem 2013 legjobb könyvét keressük, hanem azt, amelyik olvasóink szerint a legemlékezetesebb. Szavazni a hétvégén lehet a www.ujszo.com oldalon. (Összeállította: juk) Kurt Stallaert belga vizuális művész első szlovákiai kiállítása a Pozsonyi Városi Galériában látható Mikor megmozdul a fotográfia Kurt Stallaert: Cím nélkül Pozsony. A Pálffy-palota legfelső emeletén installálták Kurt Stallaert első szlovákiai kiállítását, melynek címe: Because winter last longer than summer. A tárlaton a vizuális művész Bodybuilders című világhírű képsorozatának egyes felvételei, valamint ún. moving stills alkotások kaptak helyet. TALLÓSl BÉLA David LaChapell, valamint René&Radka világklasszis fotóművészek kiállításai után, amelyek tavalyelőtt és tavaly nagy látogatottságot értek el a Pozsonyi Városi Galériában, idén az intézmény az elismert belga művész újszerű alkotásaival várja a különleges vizuális megoldásokra kíváncsi közönséget. A Pálffy-palota legfelső szintjét belsőépítészetileg, elsősorban fénytechnikailag Kurt Stallaert kiállításához alakították, hogy maradéktalanul érvényesüljenek a moving stillsnek nevezett alkotások, illetve hogy a nézőt olyan atmoszféra vegye körül, amely erősíti a moving stills-élményt - intenzívebbé teszi a képmezőben lelassított mozgás érzékelését. Kurt Stallaert elismert divat- és reklámfotós, aki a művészfotó területén is alkot - erről Pozsonyban a Bodybuilders sorozat fotói tanúskodnak. Ám ahogy pozsonyi kiállításának sajtótájékoztatóján említette, igyekezett a fotóból új területre lépni, azaz új műfajt továbbfejleszteni belőle. Ez lett a „mozgó képmezejű fotográfia”, vagyis a moving stills. Stallaert abból a tapasztalatból indult ki, hogy egy fotó előtt, legyen az bármilyen figyelemfelkeltő, az ember megáll egy időre, aztán továbbmegy. Másnap elhalad mellette, harmadnap épp csak regisztrálja, mert - ha olyan az a fotó egyetlen látványvalóságával rögzül a vizuális emlékezetben, és onnan bármikor előhívható. Kurt Stallaert olyan fotóművészeti vizuális alkotást szeretett volna teremteni, amely mindig más látványt nyújt - nem egy, hanem több (sok) folyamatosan változó, mozgó látványvalóságot mutat. A moving stills - a rögzített képhez műszakilag hozzáadott idő- és mozgástényezőknek köszönhetően - minden pillanatban más valóságot mutat, térhatású képmezőben. A technika által (nagy gyorsaságú kamera felvételeinek lelassításával) időben elnyúlt-elnyújtott „hosszú” élőmozgó kép születik. A moving stills alkotások két művészeti ág, két médium, a fotó és a film mezsgyéjén egyensúlyoznak. A moving stills már nem fotó, hiszen a valóságnak nem egyetlen megörökített, mozdulatlanságba merevített pillanatát mutatja. De még nem film, mivel nincs narratív tartalma, a mozgás „csupán” a változást eredményezi, vagyis az ábrázolt szituáció valamilyen irányba történő elmozdulását, átalakulását, kibontását és kibontakoztatását hívja elő. (Ugyanakkor nem is videó, mivel egyrészt nem egy megállítható és visszatekerhető, a kiindulópontból újra ugyanúgy indítható mozgóképanyagról van szó, másrészt a moving stills a videó alapú munkával szemben egy fő témát ábrázol, és arról a teljes vizuális információt közli, s nem tereli, nem vezeti át kiegészítő témákra a néző figyelmét.) A moving stills a statikus fotóállapot, a fő téma elmozdulással történő állapotváltozása. Minden, amit közölni akar, az az adott fotó-alaphelyzetből, tehát ugyanabból a témából fakad, s minden mozzanat, minden változás újabb és újabb teljes értékű vizuális információ. Az egyik moving stills alkotáson a képmező nagyon lassú változása révén egy medencét átúszó teltkarcsú hölgy teljesítményét követhetjük nyomon, ahogy dús idomaival megmerül a vízben, majd célba érve kikászálódik a medencéből. Egy másik alkotás öt képkeretben valósul meg. Egy középre helyezett képmezőből fehérneműbe öltözött négy figura indul el, és szép lassan átvándorolnak a kép négy sarkában elhelyezett négy üres képkeretbe. Ahogy folyamatosan lépnek ki a kiinduló mezőből, ugyanolyan egyenletesen jelennek meg a négy üres keretben. A fent látható képen pedig az asztal fölé belengő függöny van állandó mozgásban - ezen a fotón nem a lelassított mozgás érzékelhető, hanem a reális: a függöny úgy leng, ahogy kintről a szél fújja, hol erősebben, hol mérsékelten. A moving stills azon alapszik, hogy a néző folyamatosan vár valamilyen lényeges momentumra. Várja, hogy a szépen túl valami igazán fontosat fog látni, s ez kíváncsivá teszi mindig újabb mozzanatokra, azaz a képmezőn a mozgás révén előtáruló részletekre. A kiállítás 2014. február 16-áig tekinthető meg. Rák Viki Mezei Mária és Márai Sándor eltitkolt szerelméről is fellebbenti a fátylat Márai Máriája (Pálmai László felvétele JUHÁSZ KATALIN Mezei Máriáról, az ünnepelt színésznőről mindig is keveset tudott a nagyközönség, mivel rendkívül zárkózott ember volt. Nem járt társaságba, nehezen barátkozott, inkább otthon olvasgatott és írogatott. Ez utóbbi tevékenység gyümölcse az a kötet, amelyet 2011-ben állított össze Szigethy Gábor irodalom- töténész a színésznő naplóiból és levelezéséből. A színésznő egyetlen igazi szerelmeként emlegeti Márai Sándort, az ünnepelt írót, aki - ne szépítsük - tíz forró hónap után otthagyta, ráadásul egy szóval sem említi a viszonyt saját naplóiban. Mezei Mária viszont mélyen átélte ezt a szerelmet, egy életen át táplálkozott belőle. Egy másik színésznő, Rák Viki idén nyáron megkapta ajándékba az említett kötetet, és olyan nagy hatást gyakorolt rá, hogy összeállított belőle egy szólóestet. Énekel, mesél, többször átöltözik, megteremt egy figurát, hozzá egy atmoszférát, játszik a kellékekkel és a jelmezekkel, időutazásra hív minket. Bátran játszik a szöveggel is: néhány helyen nyomatékosít, máshol elhallgat bizonyos részleteket, a nézőkre bízva a történet kikerekítését. A műsorban elhangzó tizenegy dalt Ladislav Fančovič hangszerelte, ő kíséri zongorán Rák Vikit. Jó, hogy egy szlovák zenész kapta ezt a feladatot, akinek a fülében nem ült meg annyira a Csak egy nap a világ, a Ki tudja, holnap látsz-e még vagy az Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én, aki szűz füllel értelmezi ezeket a dalokat. Az is jó, hogy az előadás egyszerre A tartalom és a forma összhangja szól Mezei Máriáról és Rák Vikiről: a fiatal színésznő úgy bújt legendás kolléganője bőrébe, hogy saját magát sem kellett feladnia. Végig érezni, köze van ahhoz, amit énekel és amiről beszél. A pozsonyi bemutató közönsége másfél órán át pisszenés nélkül figyelt, akkor tapsolt, amikor kellett, a végén pedig úgy tapsolt, mintha ráadást követelne. Pedig itt nincs és nem is lehet ráadás. Ez ugyanis egy kordokumentumnak is beillő, kerek történet, nem egyszerű sanzonest...
