Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-21 / 297. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 21. Vélemény És háttér 7 Az elnökválasztás második fordulója Ficóról szóló népszavazássá változhat Miért nem volt nyilvánvaló? Miután Robert Fico bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson, több hozzászóló is úgy nyilatkozott: itt van, az lett, amit eddig is tudtunk. RAVASZ ÁBEL Ezek a vélekedések alábecsülik azt, mennyire nehezen született meg a döntés a Smeren belül. Nem egy hosszas színjáték utolsó felvonását láttuk, hanem egy valódi döntéshelyzet végeredményét. A kulcskérdés az, hogy Fico előre vagy hátra kíván-e lépni az államfői poszttal. Ha lehet hinni a smeres körökből szivárogtatott információknak, az utóbbiról van szó. Hogy miért, azt csak maga a kormányfő tudja - a miniszterelnöki tisztség mindenesetre nem wellness üdülés, nem mindenki bírja hosszú időn át. A hátralépésre utal az is, hogy semmi jele nem volt, hogy a Smer meg szeretné erősíteni az elnöki jogköröket -- márpedig erre szükség lett volna ahhoz, hogy Fico potenciális új székéből is olyan (vagy nagyobb) befolyással legyen az események alakulására, mint most. Bár az is igaz, hogy a Smer vezérközpontú párt, és Fico nem nyugdíjba vonul. Az elnöki székből de facto irányító jogkörök nélkül is lehet hatni a politikára. Meg később is lehet jogköröket odavonni a Grassalkovich- palotába. Csakhogy ha Fico elnök lesz, valaki helyette ténylegesen miniszterelnökké válik, hatalommal, erővel és potenciállal saját politikai hálózatainak továbbépítésére. Ez nem egy Putyin/Medvegyev játék lesz, egy egyszerű rosálás: bárki is lesz az új miniszterelnök, fokozatosan függetleníteni próbálja magát Ficótól, és egyáltalán nem evidens, hogy mondjuk 2016 után is alárendeli magát az exfőnökútmutatásainak. A hosszas hezitálás fő oka személyi kérdések miatt lehetett. A Smeren belül ugyanis nincs igazi „kettes”: bár Robert Kaliňák igényt formált a kormányfői posztra - lásd a smeres sajtóhírek a két Róbertét non stop együtt emlegető szövegezéseit de a „kassaiak”, Paška házelnökkel az élen komoly ellenfelet jelentenek. És az első Fico-kormány más topminiszterei körüli csoportok sem teljesen súlytalanok ma sem. Az, hogy csak az ünnepek előttre sikerült kisakkozni az utódlást, a belső harcok, üzletelések, szövetségkötések bonyolultságát mutatja. Nyilván attól tartanak leginkább, hogy a Fico utáni Smert szétfeszíti a rivalizálás, és Fico immár államfőként csak tétlenül nézheti, ahogy pártja darabokra hullik. Ez a veszély fennáll, de az, hogy Fico végül mégiscsak ringbe szállt, arra utal, hogy bízik a Smer jövőjében. Nem volt rég lefutott dolog Fico indulása, ahogy az sem lefutott, hogy nyer. Ugyan népszerűsége sokkal nagyobb, mint bármely másik potenciális smeres jelölté, de utálói tábora is jelentős. Az elnökválasztás második köre így egy Ficóról szóló népszavazássá változhat. Persze ott is ő lesz az esélyes - különösen, ha a jobboldali pártok addig szétverik magukat és egymást. De azért még korai lenne megrendelni az új tapétákat az elnökipalotába. Kellemes bevásárlási ünnepeket! (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Elüldözve MOLNÁR NORBERT Maiina Hedvig elhagyja Szlovákiát. Az egyelik a len logikus lépés, amit ebben a hét éve húzódó TÉP a^szurd történetben tehet. Lehet fanyalogni, "'feJgyÉf hogy feladta, hogy ezzel a hatalomnak ad iga- TTMrffá zat, vagy hogy fél. De neki van igaza. Most is. Meddig lehet bírni a harcot a túlerővel, egy ola- jozott állami gépezettel szemben? Meddig lehet harcolni kaliňákokkal, ficókkal, harabinokkal és fede- riéekkel? Meddig lehet egy Kafka-regény főszereplőjének lenni? Meddig lehet az igazság bajnokának lenni? Pont addig, amíg rájössz, kiterítenek úgyis. Pont addig, amikor már nemcsak rólad van szó, hanem a gyerekeidről. Pont addig, amíg ráébredsz, esélyed sincs, hogy igazságot szolgáltassanak neked, s a nyugalmad egyszer csak fontosabb, mint az igazságod, és már csakúgy tudsz teljes életet élni, ha nem itt éled. Szégyellje magát a hatalom. Szégyellje magát az ország, még ha nem is az egész ország tehet arról, hogy egy demokratikusnak nevezett rendszerben egy teljesen hétköznapi ember emigrálni kénytelen. Nem szívesen írom le, de az ügyben megszólalók közül ezúttal a Jobbiknak is igaza van, mert Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes bejelentése, hogy a magyar diplomácia természetes kötelességét teljesíti, amikor befogadjaHedvi- get, s az Európai Uniót kárhoztatja, mert nem segített, finoman szólva is pofátlanság. Magyarország azóta, hogy Fico másodszor hatalomra került Szlovákiában, hallgat. Kövér László házelnök a leggyengébb láncszemnek nevezi a szlovákiai magyarokat, miközben a szlovák kormány sorra hozza a magyarokat sújtó intézkedéseket, gyengíti érdekérvényesítő képességünket. A mai magyar kormánypárt által nemzetietlennek titulált szocialista kormányok akkor is üvöltöztek, veszekedtek, ha nem feltétlenül volt indokolt (a komáromi és a szécsényi kormányfői találkozó), a Fidesz-kormányeztmost akkor sem teszi, ha feltétlenül indokolt. Semjén inkább hallgasson Maiina Hedvig ügyében, elég baja van nélküle is. Csaknyugalmat kívánhatunk Maiina Hedvignek. Minél kevesebbet hallunk róla, annál jobb neki. Ne az újságokból nézzen ránk, ne Kaliňákszájából halljuk a nevét, inkább egy győri plázában fussunk össze vele. Mi úgyis tudjuk, hogy igaza van. FIGYELŐ Mandela és a Moszad A Moszad 1962-ben fegyveres kiképzésben részesítette Nelson Mandela volt délafrikai elnököt Izrael etiópiai követségén - állítja egy titkos archívumi irat alapján a Há- árec című izraeli lap. Fedőneve Fekete Pimpernel volt (utalás a Vörös Pimpernel c. regényre, melynek hőse sorra menti meg a guillotine-tól a nemeseket a francia forradalom idején). Dzsúdóra, szabotázstevékenységre és fegyverhasználatra tanították, érdekelték az Izrael megalakulása előtti illegális katonai módszerek. Az iratra kézzel megjegyzést írtak: a Fekete Pimpernel Mandela. (MTI) Az eset nem is átlátszó álszenteskedése miatt érdekes, hanem mert egy szervezet egy általa érzékelt „odafenti" elvárásnak igyekezett megfelelni Kis magyar karácsonyi pornográfia SERES LÁSZLÓ „Puritanizmus: az állandó félelem, hogy valaki valahol boldog lehet. ”(H. L. Mencken) A magyar közéletet számos érdekes esemény tarkítja (államosítják a tankönyvpiacot; házkutatást tartanak a nagy áfacsalást feltáró ex-adóellenőrnél, őt vádolva az érintett cégek helyett; egy kis község explicit náci polgármestert választ magának, szabad akaratából), de egyik sem szólt akkorát, mint az a hír, hogy a parlament rendes éves gyerekkarácsonyáról kitiltanak egy fiatal énekesnőt, amiért évekkel ezelőtt pomózott. Viszont a tévécsatorna, amelynek vetélkedőjén szép sikerrel szerepelt, Magyarországhoz képest bátor módon szembeszáll az őrülettel, és közli, hogy akkor a vetélkedő egyetlen énekese sem vesz részt a rendezvényen. Nem, önök teljesen jól olvasták: az X-faktoros Krasznai Tünde nem mostanában keresi a kenyerét pomóforgatásokkal, hanem sok évvel ezelőtt, és énekelt volna a hátrányos helyzetű gyerekek előtt. De nem, ez nem felelt meg a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyar szervezetének, ráadásul úgy, hogy sunyi módon nem vállalta véleményét, hanem mások mögé bújt: a szervezet „attól tart, hogy a konzervatívabb, vallásos vendégek (tanárok, egyházi személyek, szülők) közt akad majd olyan, akinek értékrendjébe nem fér bele, illetve akit zavarna, hogy Krasznai Tünde a műsor előtt pornófilmekben szerepelt, így felkérték a csatornát, hogy őt semmiképp ne hívják el a fellépésre.” Az értékrendjükbe nem fért volna bele? Milyen értékrendbe nem fér bele az, hogy valaki régen valami rosszat csinált (amúgy, mint kiderült, az énekóráit akarta vele finanszírozni), most viszont ezen túl van, és azt műveli, amihez tehetsége van, sok gyereknek örömöt szerezve? Pontosan mi zavarta volna őket, a gyerekek helyett is? Az a tudat, hogy egy előttük énekelő, helyes fiatal nő évekkel ezelőtt pornót forgatott? Netán valamelyik videó- megosztón maguk is élénk figyelemmel követték ezeket a felvételeket, és most lám, itt van a művésznő, élőben, és ezért csak arra tudnak gondolni? A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének elnöke egyébként nem más, mint dr. Kövér László, a Parlament elnöke. A fenti érvek miatt lényegében őt is ki lehetne tiltani az ünnepségről, hiszen a konzervatívabb, vallásos vendégek (tanárok, egyházi személyek, szülők) közt nyilván akad olyan, akinek értékrendjébe nem fér bele, illetve akit zavarna, hogy Kövér azelőtt liberális, még előtte meg szociáldemokrata volt. Fiatalság, bolondság. Az eset nem is pitiánersége, átlátszó álszenteskedése miatt érdekes, hanem mert egy szervezet egy általa érzékelt „odafenti” elvárásnak igyekezett megfelelni. A magukat „konzervatívnak” és vallásosnak gondoló vendégek vélt elvárásai diktálnak. A nekik való megfelelési vágytól, a törleszkedő-igazodó kádárizmustól annyira magyar ez a sztori. A közéletet totálisan megfertőzte az államosítások, jogmegvonások, autoriter, kereszténynek mondott ideológiai nyomulások elfogadása, a gazdasági pozíciók központi újraelosztásának passzív tudomásul vétele, annak belátása, hogy már szinte mindent meg lehet tenni, a hőbörgésen túl más ellenállási forma nemigen létezik. Illetve mégis: az RTL Klub, amely 2010-ben sikerrel védte ki a kormányközeli felvásárlási szándékot, most egy bátornak számító közleménnyel szállt szembe nemcsak a „gyermek- mentők”, hanem képletesen a teljes Nemzeti Együttműködés Rendszerének szellemiségével. „Ahol az X-Faktor bármely szereplője nem kívánatos, ott az egész X-Faktor, annak összes szereplője is az. Ezért az idei karácsonyi ünnepségen nem tudunk részt venni” - vették fel a kesztyűt, hangsúlyozva: „Sajnáljuk, hogy megfosztottak több száz szegény, hátrányos helyzetű gyereket attól, hogy személyesen találkozhassanak azokkal, akiket ezen az őszönvalószí- nűleg a legirigyeltebb sztároknak tartanak, akik számukra példát mutathatnak, hogy érdemes nagyszerű teljesítményt nyújtani, mert azzal elérhetik céljaikat.” Ez pontosan így igaz. A legjobb, ha a szegény gyerek egyvalamit megtanul: nincs megbocsátás, nincs felülemelkedés, a múlt bélyege örökké raj - tad szárad. A házelnök vezette „gyermekmentők” pont a gyerekekkel toltak ki. Ez azért van annyira pornográf, mint Krasznai Tünde némely filmje. A szerző a hvg.hu és a Kapitalizmus blog publicistája
