Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)

2013-12-03 / 281. szám, kedd

16 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 3. www.ujszo.com A 2014-2020 közötti KAP-reform elemei Piacszervezési elvek TÁJÉKOZTATÓ A 2014-2020 közötti költ­Nem szűnnek meg a támogatások közötti különbségek, de közeledni fognak egymáshoz A KAP-reform alapvető elemei ségvetési időszakra vonatkozó immár jóváhagyott szabályok a piacszervezési mechaniz­musok alkalmazása terén is jelentős változtatásokat esz­közölnek. A tejkvóták 2015- ben megszűnnek, egyúttal a reformtervezet javaslatot tesz a cukorkvótarendszer 2017. szeptember 30-tól történő megszüntetésére is, ami meg­erősíti a 2005-ös cukorága­zati reformban foglalt azon javaslatot, miszerint célsze­rű kijelölni a kvótarendszer végdátumát, elég időt hagyva ugyanakkor az ágazatnak az alkalmazkodáshoz. Ez na­gyobb versenyképességet biz­tosít az EU termelőinek a belső és a világpiacon egyaránt (mi­után az uniós exportot a kvó­tarendszer fennállásáig kor­látozzák a WTO-szabályok). Az intézkedés egyszersmind hosszú távú kilátásokat is te­remt az ágazatnak. Az uniós belső piacon elérhető bőséges kínálat és az ésszerű árak a cukor köztes- és végfelhasz­nálói számára is előnyösek. A biztonság fokozása érdeké­ben fenn kell tartani a cukor­gyárak és a termelők közötti megállapodásokra vonatkozó állandó rendelkezéseket. A kvóták megszüntetését köve­tő időszakban a fehér cukor a magánraktározási támogatási rendszer keretében támogat­ható marad. A legtöbb fejlődő ország továbbra is korlátlan vámmentes hozzáférést élvez az EU piacához. A bortermelést illetően a megállapodás tiszteletben tartja a 2006-os borreform keretében a szőlőtelepítési jo­gok rendszerének 2015 végéig történő megszüntetésére és az új szőlőtelepítésre vonatkozó engedélyek rendszerére ho­zott döntést, amit a borászat­tal foglalkozó magas szintű munkacsoport tavaly decem­beri ajánlásának megfelelően 2016-tól történő bevezetésére fogadtak el az éves növeke­dés 1%-ra történő korlátozása mellett. Az egységes közös piac­szervezés szabályainak egyéb módosításai az uniós mező- gazdaság piaci orientációjá­nak kiigazítására irányulnak a világpiacon kialakult fokozott verseny fényében. Ezzel tény­leges biztonsági hálót alakítva ki a mezőgazdasági termelők körül a külső bizonytalansá­gokkal szemben (a közvetlen kifizetésekkel és a vidékfej­lesztési rendszerben válaszha­tó kockázatkezeléssel együtt). Az állami intervenció és a magánraktározási támogatás jelenlegi rendszerei felülvizs­gálatra kerülnek, hogy jobban megfeleljenek az igényeknek, és hatékonyabban működhes­senek, például a marhahús- és a tejágazatot érintő technikai kiigazítások révén. A tejága­zat esetében e változások - a felvásárlási időszak 1 hónap­pal történő meghosszabbítása, automatikus pályázati rend­szer a vaj és a sovány tejpor tekintetében a felső határér­tékek felett, a-vajra vonatkozó felső határérték 50 000 ton­nára való emelése, valamint a sovány tejpor és egyes OEM- mel/OFJ-vel ellátott sajtok magánraktározásának lehető­sége - kiegészítik a rendeletbe beépített, a mezőgazdasági termelők alkupozícióját erősí­tő 2012. évi tejágazati intéz­kedéscsomagot. Ezenkívül új, valamennyi szektort érintő védzáradékok kerülnek bevezetésre, ame­lyek lehetővé teszik a bizott­ság számára, hogy általános piaci zavarok esetén sürgős­ségi intézkedéseket hozzon, mint ahogy tette például 2011 május-júliusában az e-coli fer­tőzés kitörése idején. Ezeknek az intézkedéseknek a finanszí­rozása a közvetlen kifizetések évente végrehajtott csökken­tése révén létrehozott válság­tartalékból történik majd. A válságintézkedésekre fel nem használt források a követke­ző évben visszakerülnek a mezőgazdasági termelőkhöz. Súlyos piaci egyensúlyhiány esetén a bizottság az érintett ágazat stabilizálása érdeké­ben engedélyezheti a termelői szervezeteknek vagy ágazat­közi szervezeteknek - konkrét garanciák betartása mellett - bizonyos kollektív átmene­ti intézkedések bevezetését (például valamely termék pi­acról való kivonását vagy ma­gántárolását) . Az iskolagyümölcs-program és az iskolatejprogram meg­hosszabbításra kerül, és az iskolagyümölcs-program költ­ségvetése évi 90 millió euróról 150 millió euróra nő. A mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncon be­lüli tárgyalási pozíciójának javítása céljából a bizottság törekedik az ágazatok haté­konyabb szervezésére, kis számú és korlátozott hatókö­rű eltérést biztosítva az uniós versenyjog szabályai alól. A termelői szervezetek (TSZ-ek) és szakmaközi szervezetek el­ismerésére vonatkozó szabá­lyok immár minden ágazatra kiterjednek, miközben az ilyen szervezetek létrehozá­sára vonatkozó további lehe­tőségek támogatása átkerül a vidékfejlesztési pillérbe. Ezen túlmenően a tervek szerint a mezőgazdasági termelőknek lehetőségük lesz kollektív szerződések letárgyalására az olívaolaj, a marhahús, a gabo­nafélék és egyes további szán­tóföldi növények beszállításá­ra vonatkozóan, bizonyos fel­tételek és garanciák mellett. A bizottság iránymutatásokat fog kidolgozni a versenyjoggal összefüggésben esetlegesen felmerülő kérdésekről. Az ol­talom alatt álló földrajzi jel­zéssel vagy oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott sonkafélék termelői bizonyos feltételek mellett szabályoz­hatják a termék piacra jutását. Az egyszerűsítés és a meg­felelő piaci orientáció érde­kében számos kisebb vagy kihasználatlan program (so­vány tej vagy sovány tejpor állati takarmányban és kaze­inben való felhasználásának támogatása, selyemhernyó-te­nyésztésre vonatkozó terme­léshez kötött támogatás!) meg fog szűnni, (eu-info) Az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Par­lament (EP) politikai meg­állapodásra jutott, majd novemberben elfogadta a 2014-2020 közötti közös agrárpolitika reformjáról szóló tervezetet. TÁJÉKOZTATÓ Az alábbiakban mellékletünk fő témájaként az új KAP-refoim támogatáspolitikai, piacszerve­zési és vidékfejlesztési intézkedé­seinek fő elemeit ismertetjük. Közvetlen kifizetések A támogatások igazságosabb elosztása érdekében változni fog a közvetlen kifizetések rendsze­re. Ennek eredményeként a tag­államok között és az egyes tag­államokon belül egyaránt ugyan nem szűnnek meg a támogatások közötti különbségek, de megsza­bott mértékben közeledni fognak egymáshoz. Az ún. greening (ki- zöldítési támogatás) bevezetése azzal jár, hogy a tagállamoknak a rendelkezésükre álló keret 30%- át bizonyos fenntartható gazdál­kodási módok támogatására kell fordítaniuk. Alaptámogatási rendszer A tagállamok a közvetlen kifi­zetések céljára a rendelkezésük­re álló keret legfeljebb 70%-át használhatják fel az új alaptá­mogatási rendszer keretében. Az érintett összegből le kell vonni a kiegészítő támogatásokra (a fia­tal mezőgazdasági termelők ki­egészítő támogatására és egyéb választható célokra, például a kedvezőtlen helyzetű térségek kiegészítő támogatására és az át­csoportosítással nyújtható támo­gatásra) előirányzott, valamint a termeléshez kötött támogatás keretében kifizetett összegeket. Az EU tizenkét érintett tagálla­ma esetében az egyszerűbb, áta­lányösszegeken alapuló egységes területalapú támogatási rendszer alkalmazási időszakának vége 2020-ig kitolódik. A közveden kifizetések céljá­ra rendelkezésre álló tagállami keretek fokozatosan kiigazítás­ra kerülnek annak érdekében, hogy ne legyenek olyan jelentős eltérések a tagállamok között a hektáronkénti ádagos kifizetések tekintetében. Azoknak a tagálla­moknak, amelyekben még min­dig múltbeli referencia-idősza­kok alapján történik a támogatá­sok felosztása, közelíteniük kell az egységesebb hektáronkénti alaptámogatási szintek felé. Ezek a tagállamok több lehetőség közül választhatnak: alkalmaz­hatnak nemzeti vagy regionális - közigazgatási vagy agronómiái kritériumokon alapuló - meg­közelítést. Törekedhetnek egy meghatározott regionális/nem- zeti arány 2019-ig történő el­érésére, vagy gondoskodhatnak arról, hogy az átlagos regionális/ nemzeti arány 90%-át el nem érő mértékű támogatásban részesülő mezőgazdasági üzemek eseté­ben a támogatás mértéke fokoza­tosan növekedjen. A tagállamok jogosultak arra, hogy bizonyos számú hektárra átcsoportosítással nyújtható tá­mogatást alkalmazzanak, vagyis a nemzeti keret legfeljebb 30%- át újraosszák a mezőgazdasági termelők között az első 30 hektár után - vagy az adott tagállamban található mezőgazdasági üze­mek átlagos méretének megfele­lő hektárszám után, ha ez utóbbi meghaladja a 30 hektárt - fize­tett támogatás formájában. A nagy mezőgazdasági üze­meknek nyújtott támogatás csökkentése érdekében megálla­podás jött létre az 150 000 eurót meghaladó összegű támogatá­sok kötelező csökkentéséről. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alaptámogatás formájában nyújtott támogatás összege a 150 ezer eurót meghaladó összegek esetében legalább 5%-kal csök­kenni fog. A foglalkoztatás figye­lembevétele érdekében a számí­tás elvégzése előtt le lehet vonni a bérköltségeket. Nem kell ilyen csökkentést alkalmazni azon tagállamok esetében, amelyek az „átcsoportosítással nyújtható támogatást” alkalmazzák, azaz a nemzeti keretük legalább 5%-át visszatartják abból a célból, hogy újraosszák valamennyi mező- gazdasági üzem bizonyos számú hektárja után. Az így megtaka­rított összegek az érintett tag- államban/régióban maradnak. Átkerülnek a megfelelő vidék- fejlesztési keretbe, és társfinan­szírozási követelmények nélkül felhasználhatók. Fiatal mezőgazdasági termelők A generációs megújulás ösz­tönzése érdekében a mezőgaz­dasági tevékenységet megkezdő fiatal (40 évesnél nem idősebb) mezőgazdasági termelők számá­ra nyújtott alaptámogatást indo­kolt kiegészítem egy, a tevékeny­ség megkezdéséhez kapcsolódó, legfeljebb 5 évig igénybe vehető kiegészítő támogatással. E támo­gatás - amelynek finanszírozá­sára a nemzeti keret legfeljebb 2%-a fordítható - minden tagál­lam számára kötelező lesz. Mezőgazdasági kistermelői rendszer A tagállamok által fakultatívan alkalmazott rendszer keretében a támogatást igénylő bármely mezőgazdasági termelő dönthet úgy, hogy csatlakozik a mezőgaz­dasági kistermelői rendszerhez, és igénybe veszi a tagállam által az üzemmérettől függetlenül ál­talában 500 euró és 1 250 euró közötti összegben meghatározott éves támogatást. A tagállamok különböző módszerek közül vá­laszthatnak, hogy hogyan szá­molják ki az éves kifizetés össze­gét, és megvan az a lehetőségük is, hogy a mezőgazdasági ter­melő egyszerűen azt az összeget kapja meg, amely egyébként is járna neki. A rendszerhez csatla­kozók mentesülnek a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos el­lenőrzések és szankciók, továb­bá a „kizöldítés” követelménye alól. A mezőgazdasági kisterme­lői rendszer teljes költsége nem haladhatja meg a nemzeti keret 10%-át, kivéve ha a tagállam úgy dönt, hogy olyan mértékű támo­gatást biztosít a kistermelőknek, amilyet a rendszeren kívül is megkaptak volna. Termeléshez kötött önkéntes támogatás Annak érdekében, hogy a je­lenlegi termelési szintek fenn­tarthatok legyenek olyan ága­zatokban vagy régiókban, ahol bizonyos - gazdasági és/vagy társadalmi és/vagy környezeti okokból fontos - gazdálkodási tí­pusok, illetve ágazatok nehézsé­gekkel küzdenek, a tagállamok­nak lehetőségük lesz korlátozott összegben úgynevezett termelés­hez kötött, azaz valamely konk­rét termékhez kapcsolódó támo­gatást nyújtani. Az erre fordított összeg a nemzeti keret legfeljebb 8%-át teheti ki, illetve legfeljebb 13%-át abban az esetben, ha az adott tagállamban a termeléshez kötött támogatás jelenlegi mérté­ke meghaladja az 5%-ot. Hátrányos természeti adottságú területek A tagállamok (vagy régiók) a nemzeti keret legfeljebb 5%-ának erejéig kiegészítő támogatást nyújthatnak (a vidékfejlesztési támogatásokra vonatkozó sza­bályok szerint) hátrányos termé­szeti adottságokkal rendelkező területek javára. Ez opcionálisan alkalmazható, és nem érinti a hátrányos természeti adottsá­gokkal rendelkező területek, vagy kedvezőtlen helyzetű térsé­gek számára nyújtható vidékfej­lesztési támogatásokat. Kizöldítés A környezeti szempontból ked­vező meghatározott mezőgazda- sági gyakorlatot folytató üzemek az alaptámogatási rendszer vagy az egységes területalapú támo­gatási rendszer keretében nyúj­tott kifizetéseken felül további támogatásra lesznek jogosultak az alaptámogatás igénylése cél­jából bejelentett hektárok után. A tagállamok a nemzeti keretük 30%-át fordíthatják ennek finan­szírozására. A tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy a közvetlen ki­fizetésekhez (1. pillér) tartozó nemzeti keret legfeljebb 15%-át átcsoportosítsák a vidékfejlesz­tési keretbe. Ez az arány ugyan­akkor akár a 25%-ot is elérheti azoknak a tagállamoknak az esetében, amelyek a közvetlen kifizetések uniós átlagának 90%- ánál alacsonyabb támogatásban részesülnek. „Aktív mezőgazdasági termelők” A reform szigorítja az aktív me­zőgazdasági termelőkre vonatko­zó szabályt az abból adódó jogi kiskapuk bezárása érdekében, hogy eddig korlátozott számban olyan vállalkozások is igényelhet­tek közvetlen kifizetéseket, ame­lyek fő üzleti tevékenysége nem mezőgazdasági jellegű. A tagál­lamok számára kötelező lesz egy új negatív lista alkalmazása, mely lista azokat a (repülőterekhez, vasúti szolgáltatásokhoz, vízmű­vekhez, ingatlannal kapcsola­tos szolgáltatásokhoz, valamint állandó sportpályákhoz és sza­badidőparkokhoz kapcsolódó) hivatásszerűen űzött üzleti tevé­kenységeket tartalmazza, ame­lyek ki vannak zárva a közvetlen kifizetésekkel támogatható tevé­kenységek köréből, amennyiben az érintett vállalkozás nem tudja bizonyítani, hogy valóban me­zőgazdasági tevékenységet foly­tat. A tagállamok a negatív listát további üzleti tevékenységekkel bővíthetik majd. A tervezett szabályok szerint a támogatási jogosultságok meg­szerzésére jogot biztosító terü­letre vonatkozó új referenciaév a 2015. év lesz, de a spekuláció elkerülése érdekében a közvetlen kifizetési rendszer 2013. évi ked­vezményezettjeinek az adatait is figyelembe kell venni. Azok a tagállamok, amelyekben jelentős mértékben nőhet a bejelentett támogatható területek nagysága, korlátozhatják a 2015-ben kiosz­tandó kifizetési jogosultságok számát, (eu-info) A támogatási rendszer új eleme a fiatal gazdák kötelező támogatása (Szilvássy László felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents