Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-13 / 290. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 13. Vélemény és háttér 7 Az alulfinanszírozás igazi nagy vesztesei mindig a kisebbségi alkotások és rendezvények Kultúrátlanul A nyolcvanas évek legelején lázongó műkedvelőként bejutottam egy magyarországi táncművészeti konferenciára. Sok mindenről tárgyaltak, de a résumé egyszerű volt. LOVÁSZ ATTILA Az akkor szakszervezeti központok szárnyai alatt működő a- matőr együttesek (Bartók, Vasas, Bihari stb.) a hivatásos szakmát helyettesítették. Az állami TTT (tilt, tűr, támogat) rendszerben ez az információ egyáltalán nem volt meglepő. A TTT olyan közegben működött, ahol a hivatásosok az állami kultúrpolitikát voltak hivatottak terjeszteni, az amatőrök meg csinálhattak majdnem bármit, lelkűk rajta. A színház világában azért kicsitjobb volt a helyzet, de az se véletlen, hogy évekig az émblematikus, kísérletező, igazi „tyűha” darabok vidéki társulatoknál mentek (például Kaposvár), a táncművészet vidéken újult (előbb Pécs, majd Győr). Csehszlovákiával párhuzamot vonni lehetetlen, a husáki kultúrpolitika az aczélival nem hasonlítható össze, de párhuzam mégis van: 1984-es megújulásig az Ifjú Szivek küldetését a Szőttes teljesítette, az amatőr színházi fesztiválokon komolyabb rendezéseket éltünk meg, mint a hivatásosoknál - és ez a szlovák szakmára is érvényes. Soha nem felejtem el, hogy az azóta a művészetek világában komoly karriert befutó barátom azért ment pedagógiai szakra, mert azt befejezve látott lehetőséget a tanítás mellett megvalósítani zenészi és írói ambícióit, amit, ha hivatásosnak ment volna, talán soha nem sikerül - a szóéiban, persze. A szabad, demokratikus társadalmakban az amatőr az amatőr, a profi meg profi, az átfedés, a szakmai szint találkozása létezik, de nem jellemző. A nem szabad és nem demokratikus országokban a pénzkereső tevékenység amolyan „valamiből élni kell”, s a mondanivalót az ember az öntevékeny szférában fogalmazza meg. Szlovákiában a kultúra általában alulfinanszírozott. A mecenatúra rendszerei nem léteznek vagy gyerekcipőben járnak. Az állami támogatás nevetséges. Amikor a 15 évig épülő Nemzeti Színházat átadták, tele volt a közbeszéd azzal, mennyibe került az ország első színháza. Négy kilométer autópályába, de az eliteknek az a pénz úgy fájt, mintha a bal kezét vágnák le. Az alulfinanszírozás igazi nagy vesztesei aztán a kisebbségi alkotások és rendezvények. És figyelem! Nemcsak a nyelvében kisebbségi kultúra, hanem a műfajában kisebbségi is kárvallott. Minden fronton. De még a szlovák kultúra helyzete is nyomorult. Van az országban összesen kettő és fél - valóban annyi - szimfonikus zenekar, két használható koncertzongora, egy teljes értékű profi kórus csapnivaló bérekkel, a 21. században egyetlen musicalszínház. Balett-társulat sehol, a SĽUK és a Lúčnica még úgy ahogy... A krasznahor- kai várnál láttuk, mit ér az állami gondoskodás, hiszen még a gazt lekaszálni sem volt pénz. Ebben a közegben a nyelvi kisebbségek kultúrája eleve alulfinanszírozott, és ez a magyar kultúra esetében a magyarországi támogatások beszámításával is helytálló állítás. AThália eljutott a közműszolgáltatások kikapcsolásáig, a sztárbéreket nem a Jókai Színház jegyzi, az Ifjú Szivek egyesek által irigyelt épületének a fele az együttesre keresi a pénzt és még igazgató nélkül is kénytelen dolgozni (lebo medveď... - szlovákul nem tudóknak nem tudom lefordítani), soha nem született magyar, ruszin, roma nagyjátékfilm (az egy Šulík-filmet leszámítva, de az nem kisebbségi kultúra), az intézmények epitaf- ja meg majd így szól: éltek elsejétől elsejéig: Nos, ebben a környezetben a színházi törvény módosítása - gumiparagrafusokkal - létveszélyes, de egyáltalán nem meglepő. A kultúra úgy hullt le kicsiny hazánkról, mint másról ruha a boldog szerelemben. Konklúzió? Van, de önismétlés lesz: irány a szegénység. És Kot- leba.- Most már csak Fico lépjen ki a Smerből (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Példaképek hiánya? LAMPL ZSUZSANNA Érdekes tanulmánykötetet olvastam a napokban. A 2012-es magyarországi ifjúságkutatás eredményeire épül, amelyben 8000 fiatalt kérdeztek meg. Kiderült, hogy a 15-29 évesek körében egyre gyakoribb a tudatosan vállalt egyedüllét és a gyermekvállalás szándékos elutasítása. Persze a legtöbben párban akarnak élni, s 86% az együttélés legmegfelelőbb formájának a házasságot tartja. Ugyanakkor 72% szerint a papír nélküli együttélés ugyanolyan teljes értékű családi életet eredményezhet, mint a házasság. Ami az utódvállalás hárítását illeti, a statisztikai és a kutatási adatok egybehangzóan bizonyítják, hogy a legjobb „megelőzés” a stabil partnerkapcsolat, legfőképpen az, amelyet házasság- kötéssel pecsételnek meg. A családi élettel kapcsolatos félelmeket, gátlásokat leggyakrabban a csajáéban tapasztalt negatív jelenségek okozzák, például a szülők válása. Az ilyen tapasztalattal rendelkező fiatalok elbizonytalanodnak, nem tudják, hogy ők maguk képesek lennének-e hosszú távon együtt élni valakivel, ráadásul még gyereket is nevelni. Örvendetes, hogy kevesebb a dohányzó, alkohol- és drogfogyasztó fiatal. De rögtön jön a de: az előbbiek aránya még mindig riasztóan magas! A kutatók szerint ezt a kedvezőtlen életkilátások által okozott tartós elégedetlenség okozza, s még néhány dolog. A megfelelő példaképek, minták hiánya. A fogyasztói életmód által masszívan sugallóit értékek. Az önismerethiány, amelynek következtében a fiatalok olyan célokat tűznek ki maguk elé, amelyek eléréshez nincs mega kellő képességük, tudásuk, tehetségük. S nincs elegendő együttműködési és empátiás készségük sem. Nagy probléma a fizikai mozgás hiánya. Négy év alatt 4 százalékkal csökkent a szabadidejében sportoló fiatalok aránya, aminek egészségügyi és társadalmi következményei vannak/lesznek. Fő időtöltésük az elektronikus média, ezen belül egyre inkább az internet, ami azért rossz, mert a virtuális világban való elmerü- lés a reális kapcsolatok rovására megy. Például sorvad a beszéd- és kifejezőkészség. Az ifjak több mint fele ideiglenesen, 12 százalékuk állandó jelleggel távozna az országból. A fő motívumok a nyelvtanulás, a tapasztalatszerzés, de elsősorban ajobb élet. Érdekes megállapítás, hogy az állítólag szinte generációs méretet öltő elégedetlenség ellenére nincs a fiatalokban kollektív politikai és érdekvédelmi késztetés. A vallásos hit is egyre inkább háttérbe szorul, mert e téren is hiányzik a családi és nevelő példa. Mindenre kiterjedő jellemző: abizonyta- lanság. De azért én optimista vagyok. KOMMENTAR Kicsit borult a bili MÓZES SZABOLCS Nem mintha kedvelnénk a szlovák-magyar asztalcsapkodást, ám ideje volt, hogy végre kiboruljon a bili. Még ha csak egy tökéletesen jelentéktelen kisebbségi vegyes bizottsági ülésen is történt mindez. 2012 tavaszától tart a mosolydiplomácia Magyarország és Szlovákia között, ami több okból érthető. Egyrészt Robert Ficónak nem hiányzott egy újabb, a 2006-2010 közötti időszakra jellemző ajtócsapkodás - rontotta volna felfelé ívelő nemzetközi reputációját, valamint az itthon gondosan ápolt, új, államférfi imázsát. Amire nem utolsósorban az elnökjelöltség miatt is szüksége van. Másrészt Orbán Viktornak 2010-es kormányra lépése óta fél Európával sikerült összerúgnia a port, romlott a magyar-román viszony - igaz, nagyrészt a román fél miatt -, így neki egyáltalán nem hiányzott egy újabb front megnyitása. Pragmatica sanctio 2012. Ennek alapja viszont az volt, hogy Szlovákián belül is csönd honoljon a szlovák-magyar arcvonalon, ennek hiányában ugyanis nem sokáig tartható fenn a mosolydiplomácia. Nagyjából nyárig sikerült is teljesíteniük ezt Ficóéknak - előtte volt egy csúnyább kisebbségellenes kirohanás Turóc- szentmártonban, ám ezt a kormányfő igyekezett a maga módján elsimítani, vagyis utólag belátta, túllőtt a célon. Nyár elején viszont olyan törés állt be, amit nehéz szlovák-magyar államközi szinten nem észrevenni. Ifjú Szivek, kisebbségi bizottság, kisebbségi támogatások, tisztogatások a kisebbségi kormánybiztos hivatalában, Pered, kisiskolák. Ezek külön-külön mind „megmagyarázhatók” lennének szlovák részről, de így, együtt... Ha csak egy esetről lenne szó, filozofálhatnánk rajta, vajon ki akartak-e velünk tolni vagy csak mellényúltak, s ha igen, miért. De mindez egyértelmű trenddé áll össze, melynek csak a végcélját nem látni pontosan. Fico elnökjelölti esélyeit ugyanis nem javítja, a Smer támogatottságát szintén nem - ahhoz túlságosan „fű alatt”, a szlovák többség számára láthatatlan módon történtek a dolgok-, és az eddig kormányfői szinten jól alakuló szlovák-magyar kapcsolatot sem javítja. A honi magyarság asszimilálásához pedig nincs szükség ezekre a pluszlépésekre, komoly pozitív beavatkozások nélkül megy az magától is - ahogy az elmúlt 20 év mutatja, nem is kis mértékben. Ha nincs is biztos magyarázat a miértre, a tény még tény marad: a negatív lépések tendenciát mutatnak. Jelen pillanatban a legfontosabb kérdés az, lesz-e következménye a szerdai asztalcsapkodásnak. A vegyes bizottságok gittegyletként működnek, ami ott elhangzik, azzal csak az erreérzékeny kisebbségi sajtó foglalkozik. Ha mindez miniszterelnöki szintre is begyűrűzik, akkor a többségi társadalom is észreveheti, hogy valami megváltozott az elmúlt fél évben. Kérdés, mi lesz fontosabb a magyar kormányzatnak a következő négy hónapban, a választásokig: a pragmatikus imázsszempontok vagy az itteni magyar kisebbség? FIGYELŐ Kívülről és belülről nézve A magyar pártokat megosztotta Romániában a Btk. módosítása: a parlamentben az RMDSZ is megszavazta, hogy a törvényhozók ne minősüljenek többé köztisztviselőknek. Ezáltal nem indítható eljárás ellenük hivatali visszaélésért, befolyással való üzérkedésért vagy megvesztegetésért, mert ezeket a bűncselekményeket a köz- tisztviselőkre vonatkozóan tárgyalja a törvény. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Toró T. Tibor felháborítónak nevezte, hogy a parlamenti képviselők úgy érzik, rájuk nem vonatkoznak a törvények. „Az igennel szavazó honatyák, közöttük az RMDSZ teljes frakciója, felsőbbrendű állampolgároknak tekintik magukat, akik ellen korrupció gyanúja miatt még eljárás sem indítható” - fogalmazott az EMNP elnöke, és arra biztatta a magyar választókat, kérjék számon képviselőiken a parlamenti szavazást. A Krónika című erdélyi lapnak nyilatkozó RMDSZ- képviselők szerint azonban a képviselőház csak helyreállította a korábbi állapotokat, amelyeket a korábbi igazságügy-miniszter „bolygatott fel”, egy kalap alá véve a közhivatalnokokat, a bírákat és a képviselőket. Márton Árpád RMDSZ-kép- viselő leszögezte, a képviselők és szenátorok összeférhetetlenségi eseteit a honatyák jogállását rögzítő külön törvény alapján vizsgálják. Párttársa, Máté András cáfolta, hogy a honatyák ezáltal kikerülnek a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vagy feddhetetlenségi ügynökség (ANI) joghatósága alól. (MTI)
