Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-11 / 288. szám, szerda
Horgász 15 Az élet csupa kihívás, legyen az a horgászat is, állítja Mudi Róbert, aki bodrogközi folyóvizeken vált szenvedélyes horgásszá www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 11.______________________________________________________________ A tiszteletes úr halai Amikor két éve Mudi Róbert nagytiszteletű úr, a berzétei reformátusok lelkésze - ha emlékezetem nem csal, a mobiltelefonján - megmutatott egy képet, meghökkentem. Természetesen nem azon, hogy egy pap horgászik, hiszen több lelkészt ismerek, aki ugyanúgy szenvedélyes horgász, mint „civil” embertársai. KÖVESD! KÁROLY Végülis nincs ezen semmi csodálkozni való: a jóisten az embert horgásznak, vadásznak (is) teremtette. Hanem a fotón akkora csuka volt látható, hogy leesett az állam. Mint elmondta, nem a gömöri vizek lakója volt a megtermett ragadozó, hanem szűkebb pátriájában, Bodrogközben fogta. Pergetve. Azóta is készültem rá, hogy kifaggatom a tiszteletest, mit jelent számára a gyülekezeti és közösségi szolgálat nemes, de nehéz terhei mellett a pecázás. Nemrég végre alkalom adódott rá, hogy otthonában, a berzétei parókián szót ejtsünk valamennyiünk közös szenvedélyéről. Milyen horgász vagy? Pon- tyozó, keszegező, pergető? A horgászatban ugyanazt szeretem, amit a vadászatban, a természetjárásban, gombázásban, hogy magam lehetek a természettel. Én magamat inkább keszeghorgásznak tartom, tehát esetemben a horgászat mindig aktív, és nem üldögélős. Nálam elképzelhetetlen, hogy egy egész napot víz mellett töltsék pecabottal. Bár az utóbbi időben egyre gyakrabban be van dobva a bojlizó bot is. Sajnos, lépést kell tartani a korral, és az a tapasztalatom, hogy igazán nagy pontyokat ma már nehéz megakasztani a hagyományos módszerrel. Bizony, meg kell dobni azt a bizonyos távolságot, és be kell juttatni azt a mennyiségű etetést, amely tisztességes halat eredményezhet. Már amennyiben tavi horgászatról beszélünk. Itt, Gömörben igazán nincs is más lehetőség. Egyedül a Sajón lehetne horgászni. A Sajó izgalmas víz, de engem nem hoz lázba, mert tudom, hogy legfeljebb egy-kétkilós hal lehet, ami horogra akadhat. Tehát egyre inkább azt gyakoroljuk, ha kimegyek a gyermekeimmel horgászni, hogy bedobjuk a pontyozót, és mellette kesze- gezünk. Megkeressük, hol mozog a hal, általában a parthoz közel, bokor alatt, nád mellett horgászunk. Természetesen van vízmérés, ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen az etetés jellege ettől függ. Engem azért elég gyakran szidnak a helybéli horgászok. Mert mindig fogsz, ők pedig nem? Általában hajnalban megyek le a tóhoz, és amikor kezdődik a nap, hét-nyolc óra körül, már vissza kell jönnöm, hívnak a kötelességeim. Gyakran éppen tárgyalásra indulok, vagy egyéb kötelesség szólít, s nem tudván mit kezdeni a ponttyal, amit addig megfogtam, általában Hamisítatlan gömöri ponty visszaengedem. Aztán hallom ám, hogy a pap megint fogott. Szó se róla, tizenkettes zsinórral könnyebb megfogni a pontyot - persze, nem a legnagyobbakat, a két-, három-, négykilósakról beszélek - a part közelében, mint valahol a tó közepén. Mivel keszegeztek? Fee- derrel? Van egy hétméteres bolog- naim, egy Trabucco, azzal ke- szegezünk, és általában a pontyokat is azzal fogjuk. Úszózva, természetesen. Az a legsikeresebb botom. Ez talán abból is adódik, hogy ez az a bot, amelyet állandóan mozgatni kell, bedobni, kivenni, újra bedobni. Nagyon sokszor éppen akkor akasztom meg a halat, amikor a csali leszállófélben van, tehát még lebeg, mondjuk egy felhős etetésnél, ahol kifejezetten nem a fenékre etetek, hanem a vízoszlopban elosztva. Nincs olyan alkalom, hogy ne fognék szép nagy lapátdévéreket. A dévérek után jönnek a kárászok, a kárászok után a pontyok. S ami nálam különösen jól működik, ha tehetem, mondjuk a délutáni peca után estelente kint maradok ugyanazon a helyen pergetni, hiszen az etetésre ösz- szesereglett kishalak után mindig megjelennek a ragadozók is. Itt történt meg, a közeli, körösi tavon (amelyről nem tudtam, hogy harcsa is van benne), hogy egyszerre leállt a kapás, mintha elvágták volna. Indultam tovább, a dolgomra, amikor srácok jöttek le pergetni, és három méterre a parttól rögtön megakasztottak egy nyolckilós harcsát. Egyszóval inkább az aktív horgászatot műveled. Igen. Illetve mostanában nagyon élvezem azt, hogy kiiktatom a technika nyújtotta előnyöket. Napjainkban ugye mind a horgászat, mind a vadászat egyre inkább a technikáról szól, hiszen olyan aminosavakat és egyéb gerjesztőket alkalmaz, ami kapásra ingerli a halat. Ez pedig nem sport. Itt vannak a profi szerelékek, amelyeknél esélye sincs a halnak, hogy szakítson, még ha be is megy valami akadóba. Most azt művelem, főleg, mióta a gyerekek is velem tartanak, hogy visszatérek a gyermekkorom horgászatához. Mogyorófa vessző, egy darab damil, pici dugó, pici horog... Nagyon sok szakításunk van, de ez nagy élmény a gyerekeknek is, nekem is. Ügyesnek kell lenni. Igazából sosem szerettem a csúcsfelszerelést. A vadászatban ugyanez van: nyolc-tízezer eurós puskák, ennél is drágább távcsövek, infrakamerák, és a vadnak esélye sincs. Az egészből az vész el, ami az egésznek az esszenciája, hogy nyomozd a vadat, kússzál a sárban, kövesd napokig. A horgászatban is ez van. Lehet, hogy át tudnám dobni a nyolcvan métert a túloldalig, de számomra izgalmasabb cserkelni, átnyúlva a nádfalon, belógatni valamit a vízbe. Az élet csupa kihívás, legyen az a horgászat is. Érdekes horgász vagy ezek szerint. Valamikor a teológián tanulva voltak olyan időszakaim, hogy kimentem a Vágra horgászni, és nem raktam össze a feedert, mert ott voltak a hattyúk, elkezdtem őket etetni, és elfeledkeztem a horgászatról. Csak úgy, hátradőltem, figyeltem a rókát a túloldalon, amint éppen jött le inni a folyóból, és elvoltam magamnak. Szóval mindig a helyzet hozza. Valahol ösztönösen is, tudatosan is azt a megoldást választom, amellyel feltöltődik az embernek a lelke. S nem minden esetben a halfogás a lényeg. Elnézem azokat a horgászokat, akik cipelik a láda sört, viszik a vízhez a tévét, rádiót, internetet, mobilhűtőt, szól a zene, és három napig kint henteregnek a vízparton. Lehet, hogy néha üyen is kell, nekem ez idegen. Szóba sem jöhet, hogy kimégy mondjuk egy hétig bojlizni. Lehet, hogy egyszer kipróbálnám, sosem volt ilyenben részem. Bár a bojli sem annyira új, mint sokan hiszik, hiszen gyermekkoromban is műveltünk hasonlót: kiválogattuk a kisebb krumplit, éppen csak megfőztük a kukoricát, és átfúrva fűztük fel a horogra. Kedvenc vized? Ha szülőföldemen, otthon járok, kimegyek a Labore és a Latorca összefolyására, az ún. Feketevízre. Na, ott aztán ösz- szeakadhatsz olyan harcsával, hogy letérdepeltet! Ott a lábad alatt kilenc-tízméteres mélység van. Mikor „fertőzött meg” a horgászat? Gyermekkorban? Igen, a szüleimmel jártunk ki sátorozni a vízpartra. Éppen a gyerekeknek meséltem, hogy akkoriban müyen őrült voltam. Hajnali fél ötkor kibicikliztem Kapósról a hat kilométerre levő Laboréra, pecáztam, majd ugyanúgy hat kilométert letekertem, hogy időben hazaérjek iskolába, az első órára. Remélem, ők is ilyenek lesznek. HETI TIPP A téli csalihal tárolása AJÁNLÓ Sok horgász számára szinte megoldhatatlan feladat, hogy a téli süllőzéshez, csukázás- hoz beszerezze az élő és/vagy a fagyasztott csalihalat. Évekkel ezelőtt még Szlovákiában a nagyobb horgászboltok kínálatában is ott szerepeltek a kicsi kárászok, ezek árusítását azonban vagy az uniós jogszabályok tiltják, vagy maguk a horgászvizek kezelői (tulajdonosai) gátolják, hiszen a legtöbb helyen nem szabad más vízből hozott csalit használni. Az élőhalat azonban megfoghatjuk télvíz idején is. Különösen, ha egy-egy órára kisüt a nap, s a bandázó bodorkák, snecik megmutatják magukat a felszín közelében. Ilyenkor elég egy-két maréknyi könnyű, felhős etetés, egy-két csontkukac a könnyű úszós, mikrohorgos szereléken, hogy megfogjuk a kívánt mennyiséget. Ezek aztán vödörben, hordóban (már akinek van erre lehetősége és helye) jó sokáig kibírják, különösen, ha oxigént is tudunk nekik juttatni. A fagyasztott, elsősorban süllőzésre szánt csalihalat sokan már az ősz folyamán bespájzolják. A megfogott csalihalakat egyszerűen mélyhűtőbe teszik. A fagyasztóból kiolvadó csa- lihallal viszont elég macerás bánni, hiszen állaga a roncsoló fagyasztástól megváltozik, s a horogra tűzés után könnyen szétesik. Ezért sokan azt a módszert alkalmazzák, hogy „kész szerelékeket” fagyasztanak le. Vagyis a megölt kishalba belefűzik az élőkét és a horgot, s azzal együtt tárolják. Amikor horgászni indulnak, csak kiveszik a mélyhűtőből a kész csalit, amelyet egy gyors mozdulattal a főzsinór végén levő karabinerbe akasztanak, és mehet a tapoga- tás, mártogatás, fenékre letett csalival történő horgászás. A téli peca természetesen embert próbáló műfaj, ezért nem árt alaposan felkészülni rá. Elma- radhatadan a réteges öltözék (ha búja a pénztárcánk, termoruha és -lábbeli), a hátizsákban egy termosz tea és hasonló, a komfortot növelő tartozékok. Végül ne feledjük: csukázni csak az év végéig szabad, január elsejétől tilos. (- kk -) Görbüljön a bot! Közeledik az év vége, s mivel idén ez az utolsó Horgász melléklet a lapban, illenék valamiféle mérleget vonni. Idestova két és fél éve olvashatják a vizek és a horgászat szerelmesei az Új Szó mellékletében megjelenő horgásztörténeteket, tanácsokat, élménybeszámolókat. Sokunk nemes hobbijának (leszámítva az internetes honlapokat) ez az egyedüli, nyomtatott formában megjelenő fóruma Szlovákiában. A visszajelzések alapján - amelyeket ezúttal is köszönünk - elmondhatjuk, hogy rengeteg szlovákiai magyar horgász és természetkedvelő ember forgatja és olvassa az itt megjelenő cikkeket. Természetesen köszönjük a kritikai észrevételeket is, amelyek mmdannyiunk épülésére szolgáltak. Amikor kollégámmal, Lő- rincz Adriánnal kitaláltuk és útjára indítottuk a rovatot, eredendő szándékunk az volt (s igyekeztünk is ehhez tartani magunkat), hogy kizárólag a horgászattal foglalkozunk. Mivel azonban a Szlovák Horgász Szövetségben (SRZ) jövőre - tegyük hozzá: végre - személyi és talán más változások is várhatóak, ezzel a témakörrel is foglalkozunk majd. Nem mindegy ugyanis, müyen keretek és lehetőségek állnak a pecások rendelkezésére, illetve hogyan sáfárkodik a szövetség a horgászok tábora által befizetett nem kevés anyagiakkal. A hangsúly azonban továbbra is magán a horgászaton lesz, s igyekszünk minél több érdekes sztorit, gyakorlati tanácsot közölni oldalainkon. Végül köszönet illeti a kiadót, amely biztosítja a lehetőséget, és nem utolsó sorban szponzorunkat. Aki tavaly például értékes nyereményeket biztosított az ifjú horgászoknak, és lehetővé tette, hogy horgászversenyt is tartsunk számukra. Ha lesz rá lehetőség, jövőre szeretnénk ismét .kibillenteni” a fiatalokat a számítógépek elől, és kicsalni őket a természetbe, egy közös horgászatra. Mert nem titkolt szándékunk, hogy minél több gyerkőccel megszerettessük ezt a kellemes és hasznos időtöltést. Jövőre tehát, akárcsak idén, minden másodüt szerdán ismét találkozunk. S továbbra is várjuk leveleket, észrevételeiket, hogy közösen találjuk ki, mitől görbül a bot. (Kövi) A Horgász melléklet legközelebb 2014. január 8-án jelenik meg. A gyerekek nagyon élvezik a horgászatot
