Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-11 / 288. szám, szerda
6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. DECEMBERIT, www.ujszo.com FÜLVIDÉK Jön a fehér karácsony PUHA JÓZSEF Ha betérünk a lemezboltba, számtalan karácsonyi album között válogathatunk. Igazából mindegy is, melyiket vesszük meg, sok különbség nincs köztük. A napokban viszont olyan gyűjteményjelent meg, amely más, mint a többi. Az alcím sokkal kifejezőbb, mint a cím: Karácsonyi dalok a régi időkből. Egy általunk már csak könyvekből ismert korba csöppenünk, amikor a karácsony valóban fehér volt és tiszta, egyszerű, sallangoktól mentes, amikor a kevesebb sokkal több volt, amikor a nép még megülte az ünnepet, és boldogabb volt, mint korunk embere. A CD karácsonyi dalocskák egyvelegével indul és a Mennyből az angyallal zárul, ismeretlen előadók tolmácsolásában. A kettő közt főleg klasszikus ünnepi dalok szólnak, korabeli népszerű énekesektől, színészektől. A Jön a fehér karácsony Nagykovácsi Ilona, a Leszállt a csendes éj László Imre, a Pásztorok, pásztorok Mindszenthy István, a White Christmas angol nyelven Gorody G. Antal, az Ave Maria egyik változata Eg- gerth Márta, a másik Gyurko- vics Mária, a harmadik Vámosi János előadásában hallható. Talán utóbbi az egyetlen, akire az átlagember emlékszik. A Budapesti Gyermekkórus és a Magyar Állami Hangversenyzenekar tolmácsolásában A kis Jézus megszületett, a Csordapásztorok és a Kiskarácsony, nagykarácsony csendül fel. Az ünnepi dalok között megfér a háborúban elesett testvért említő Kicsi fiam, ne játssz ólomkatonát című szerzemény Kalmár Páltól és a Harangszerenád Vadas Zsuzsától. Nagy kár, hogy az ilyen régi hangfelvételeket egy rádió sem tűzi műsorra, így aztán kevesekhez jutnak el. Érthetetlen, miért nem ápoljuk jobban őseink hagyatékát. A mai technikának köszönhetően szinte ugyanolyan minőségben szólnak, mint a mostani dalok, persze a kötelező sercegéssel együtt. Ezekből a dalocskákból sokat tanulhatunk és erőt meríthetünk, ugyanis mindegyikneklelkevan. (Rózsavölgyi & Társa, 2013) Értékelés: RÖVIDEN Kettős könyvbemutató Dunaszerdahely. Ma 18 órától az Arthe Caféban Z. Németh István Zengőrét meséi című meseregényét, illetve Tigrisbukfenc című gyermekverskötetét méltatja két költő, Hizsnyai Zoltán és Feliinger Károly. A Zengőrét meséivel a szerző idén kiérdemelte a legjobb hazai magyar gyermekkönyvért járó SimkóTibor-díjat. (k) Ingyenes Kaláka-koncert Pozsony. A Hviezdoslav téren ad ingyenes koncertet ma 17 órától a Kaláka együttes, generációk nagy kedvence. Műsoruk címe: Szabad-e bejönni ide Betlehemmel? Magyar és más nemzetiségű karácsonyi népdalok, régi egyházi énekek, valamint karácsonyi versekre írt Kaláka-dalok hangzanak el benne. (juk) Erőss Zsolt fotói Kassán Kassa. A tragikus körülmények között elhunyt magyar hegymászó, Erőss Zsolt fotóiból nyílik kiállítás a Thália Színház épületében ma 18 órakor. A Magaslataim című tárlat anyagát a Bükki Nemzeti Park kölcsönözte Európa kulturális fővárosának. A képeket a színházi előadások ideje alatt lehet megtekinteni, december 20-ig. (k) Presser Gábor ugyancsak megválogatja, melyik felkérésre mond igent Egy élő legenda Pozsonyban Pénteken a SzlovákRádió Hangversenytermében lép fel Presser Gábor, a magyar könnyűzene élő legendája, akinek zenekara, a Loco- motivGT nálunk a szlovákok körében is népszerű volt annak idején. JUHÁSZ KATALIN A Vasfüggöny ugyanis mindkét irányban jói szigetelt: nemcsak a keleti blokk zenészeit nem engedte ki, hanem a nyugati zenét is csak szűrve engedte be. A dolog pozitívuma az volt, hogy a szocialista országok előadói nemcsak saját hazájukban tehettek szert ismertségre, hanem a blokkon belül is. Ez manapság már elképzelhetetlen - próbáljanak csak felsorolni néhány lengyel vagy ukrán zenekart. Presser Gábor egy interjúban arról mesél, hogy annak idején, a Locomotiv GT varsói koncertjén egy egész stadion skandálta: „Ringó, Ringó”. A zenészeknek csak percek múlva esett le a tantusz: ezek a Ringasd el magad című dalt akarják hallani, amelynek számukra érthetetlen szövegét hallás után fújták. A zenekar 1974-ben az Egyesült Államokban is turnézott, és a fogadtatás alapján elhitték, hogy sikerülhet betörniük az amerikai piacra. Persze jó menedzsment és a felfuttatáshoz szükséges pénz híján ez már akkor sem sikerülhetett, hiszen a rockzene akkor is elsősorban biznisz volt, és csak másodsorban művészet. A zenekar két tagja ennek ellenére Amerikába emigrált, ott próbáltak szerencsét. Presser is kapott egy filmzeneszerzői állásajánlatot: hollywoodi filmek zenéit írhatta volna, ha kint marad. Ő azonban hazajött, mert nem akarta cserben hagyni zenésztársait. Azt, hogy nem lett volna sikertelen, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1982-es Elec- tromantic című szintetizátorlemezének egyik darabja, a La Balettá No. 2 sokáig az angol BBC televízió híradójának főcímzenéje volt, és azóta is számos dokumentumfilmben használják aláfesésként. Presser egyébként harmincegynéhány magyar és külföldi film zeneszerzője, 1978 óta pedig Budapest egyik legrangosabb teátruma, a Vígszínház zenei vezetője. Megannyi sikeres zenés darab fűződik a nevéhez: A padlás című „félig mese, félig musical” például 1988 óta levehetetlen a színház repertoárjáról: idén januárban volta 800. előadás, ami hazai mércével mérve azért is felfoghatatlan szám, mert Szlovákia területén nincs 1100 férőhelyesszínház. Presser Gábor meglepően sok szállal kötődik Szlovákiához. Kevesen tudják például, hogy írt dalokat Pavol Hammelnek (a Túlavý psík című szám az előadó Best of-lemezére is felkerült), a_ Burčiak zenekarnak. Andrej Šeban pedig Presser két szólólemezén is gitározik. Egyik legjobb barátja Pavel Danék, az ismert pozsonyi zenész, producer és koncertszervező. Neki köszönhetően játszott Presser több (cseh) szlovák előadó lemezén, illetve írt dalokat nálunk megjelent albumokra. Az LGT nagy sikerrel szerepelt az 1980-as Pozsonyi Lírán is. A 42 éve alakult zenekar iránt még mindig nagy a kereslet (tavaly háromszor megtöltötték a budapesti Arénát, a Balaton partján pedig saját fesztivált rendeztek), új albumot azonban nem terveznek. Egyészt azért, mert a közönség nagy része nosztalgiázni vágyik és a régi slágereket akarja hallani, másrészt, mert a lemezipar haldoklik, ráadásul a rádiókba is nehezebb bejutni manapság, mint negyven évvel ezelőtt. Presser mostanában inkább az egy szál zongorás szólókoncerteket szereti. Szerinte egy háromperces dalt legalább olyan nehéz megírni, mint egy negyvenperces oratóriumot. Sőt, a rövidebb műfaj gyakran nagyobb kihívás, mert a szerzőnek nincs sok ideje megfogni a hallgatót. A hatást pedig csak közönség előtt lehet lemérni: élőben derül ki, működik-e a dal. És mivel Presser az utóbbi időben nem szorul rá a folyamatos koncertezésre, ugyancsak megválogatja, melyik felkérésre mond igent. Főleg akkor, ha jótékonysági fellépésről van szó. A Minorma - Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kulturális Intézete a pénteki pozsonyi koncert bevételéből tehetséges, pályaválasztás előtt álló középiskolásokat támogat, akik számára nyári művészeti tábort szervez. Az est két fővédnöke Bárdos Judit színésznő és Lucia Sa- tinská, Július Satinský lánya. Gyanítjuk, hogy ez a pénz jó helyre kerül, annál is inkább, mivel idén nyáron már sikeresen lezajlott egy ilyen tábor - szintén adományokból. Az orosz állampolgárságú francia színész tíz év után újra színpadra lép Párizsban Depardieu szerelmes leveleket olvas fel ÖSSZEFOGLALÓ Párizs. Csaknem tíz év elteltével újra színpadra áll Párizsban Gérard Depardieu, aki a Love Letters - Szerelmes levelek című darabban szerepel Anouk Aimée oldalán. A világhírű francia színész csaknem egy éve orosz állam- polgárságot kapott, miután hazájában nyilvánosságra került, hogy Belgiumban vásárolt házat magának, vélhetően azért, hogy elkerülje a magas francia adókat. A művész többször is kijelentette, hogy nem ért egyet a szocialista kormányzat adópolitikájával. A körülötte kialakult botrány ellenére azt is hangsúlyozta, hogy továbbra is Franciaországot tekinti hazájának, bár a világ minden táján otthon érzi magát. Depardieu párizsi visszatérésének helyszíne a Theatre Antoine lesz, a nézők január 4. és 11. között nyolc előadás erejéig láthatják majd a 64 éves színészt. A Szerelmes levelek az amerikai Albert Ramsdell Gumey egyik leggyakrabban játszott darabja, amelyet hozzávetőleg harminc nyelvre fordítottak le. Franciaországban Anouk Aimée nevével forrt össze ez a kétszereplős darab: a színésznő nagy sikert aratott benne Jean-Lous Trintignant, Phüip- pe Noiret, Jacques Weber, valamint Alain Delon oldalán. Magyarra Vámos Miklós fordította a színpadi művet, amely először Mácsai Pál rendezésében került színre Budapesten, Hernádi Judittal és Gálffi Lászlóval. (mti, juk)
